Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-07 / 23. szám
ui. Ballagtak a diákok, a Du- na-utccU magyar iskola most végzett növendékei. A búcsúzás fájó érzésével, ám a jövöbe vetett hit, a felkészültség, az élettől még sokat várás tudatában. A bal- lagók között — mint minden esztendőben — az idén is haladt néhány élsportoló, közöttük Molnár Ali, a vívóbajnok. A tavaly végzettek között több kiváló sportolót találtunk, Sebők Anikót, az úszás országos bajnokát, Kollár Jóskát, a vívót, Szi- kora Gyurit, a ma már válogatott labdarúgót, ám minden esztendő nem hozhat a tavalyihoz hasonlóan bő termést a sport terén. Az idei ballagók között is akad néhány sportoló, Wetbl Sanyi, a püspökiek futballistája, Kárász Páli, az atlétiz- mus hódolója és Molnár Ali, a vívóbajnok. -Az utóbbi olyan tehetség, hogy megérdemli a kiemelést, s ha egy kissé nagyobb szorgalmat tanúsítana a vívópásti edzésben, bátran állíthatnánk példaképül a nála fiatalabbak elé. A tanulással soha nem volt baj, kitünően végezte a 12 osztályt, és ugyanakkor sok másra is jutott ideje. A sportra is, őrá tehát érvényes a jelszavunk: a jó sportoló jó tanulós is egyben. — Eddigi legnagyobb sikerem a nyugat-szlovákiai kerület ifjúsági bajnoksága — jelentette ki a ballagó vlvóbajnok. — Első lettem, a második helyet Méhes, a Lokomotíva versenyzője szerezte meg. A Slávia SVS egyesületében lovagolok is. Eleinte tartottam a lótól, de most egy esztendeje már nem esem le a hátáról. Szeretem az irodalmat, vagy tízszer elolvastam „A három testőrt“, különben is D'Ar- tagnan az eszményképem. Táncolni is szeretek, imádom a modem zenét, Cliff Richard a legkedvesebb énekesem. A fümek közül a kalandos filmeket kedvelem, Jean Maraist, Gerard Bar- rayt, ő játszotta „A három testőrben“ D’Artagnant. Az iskolában a műkedvelők színjátszó csoportjában is működtem, előadtuk az „Öz- vegy Kamyónét". Most az érettségi után a gépészeti szakra készülők és bár tudom, hogy a főiskolán még kevesebb időm lesz, szeretnék hü maradni a pásthoz... Szikora Gyuri riilök az útnak. Argentínában már voltam a Slov- nafttal, az akkori portyánk alkalmával azonban Brazíliából csak a Sao Paolo-I és Rio de Janeiro-i repülőteret láttam, illetve a repülőgépről a két gyönyörű várost is,, és ezért most még nagyobb érdeklődéssel várom a szép kirándulást. Már amennyire kirándulásnak Már a mérkőzés első percében felmorajlott a nézőtér. Nem akármilyen találkozón, országos válogatottak küzdelmén. A prágai játéktér gyepszőnyegén a szovjet és a csehszlovák válogatott állt egymással szemközt. Az angliai labdarúgó világbajnokságra készülő szovjet tizenegy és Marko edző csapata. Ebben az u- tóbbiban egy újonc: Szikora Gyuri. A Slovnaft csatártehetsége. Nyurga, ügyes mozgású játékos Első ízben öltötte magára a válogatott mezt. Lámpaláz? Izgalom? Az újonc tűzkeresztségének lélektani hátrányai? Bizonyára Szikora Gyurinak is a torkában dobogott a szíve amikor megkapta az első labdát, mégis öreg rókához hasonló hidegvérrel ugrott ki a védelem gyűrűjéből és már a mérkőzés első percében góllal kecsegtető helyzetben tört a szovjet kapu felé. A nagy Voronyin, a szovjat válogatott egyik legjobbja sem talált már más megoldást, elkaszálta a kapura törő csatárt. Tizenegyes. Hát' így mutatkozott be az újonc első válogatott mérkőzésén. A bemutatkozást kitűnő já- Szikora Gyuri biztosította he- ték követte, nem Szikora Gyű- iygt a válogatottban rí hibája, hogy a szovjet válogatott 2:1 arányban győzött. A mérkőzés után Marko edző kijelentette, hogy a találkozó legkellemesebb meglepetése a két fiatal játékos, mármint Szikora és Kuna kitűnő játéka. — Biztosították helyüket a válogatottban — jelentette ki Marko edző. Most következik a brazilok elleni mérkőzés. A kávé és a világ legjobb labdarúgóinak hazájában. — Nagy izgalommal készülök az utazásra, minek is tagadnám — vallja be őszintén a válogatott újonca, — ö• • ____ lehet nevezni ezt az utat, hiszen a futballpályán óriási feladat vár ránk. Pelé és társai a labdarúgás tanárai, a brazilok a világ legjobb labdarúgói. Kiváncsi vagyok Pelére és Garrinchára, róluk már sokat hallottam, olvastam, de azért a védelem játéka is igen érdekel, már csak azért is, hiszen ml csatárok tulajdonképpen velük vívjuk meg a nagy csatát. Most 8-án indulunk a tengeren túlra, vasárnap játsz- szuk utolsó bajnoki mérkőzésünket és az is nehéz küzdelemnek ígérkezik, hiszen a Slávia a bajnoki címre aspirál, m mégis remélem, hogy ml győzünk és a bajnoki táblázat negyedik helyét harcoljuk ki. Bajnoki hajrá, válogatott mérkőzés a tengeren túl, gazdag műsor, A Tardoskeddről elindult Szikora Gyuri a kerek bőrlabda révén megismeri az egész világot. — Bizony 13 éves koromban — amikor a tardoskeddi ifjúsági csapatban játszottam e- lőször, még nem gondoltam álmomban sem, hogy 19 éves koromban eljutok á kávé hazájába és ott olyan labdarúgókkal kerülök szembe, mint amilyen Pelé, Garrincha és a többi brazil játékos... Az egyszerű tardoskeddi szabó fia előtt tágra nyílt a világ kapuja. Kivált most, hogy bekerült a válogatott csapatba. Hosszú út volt a válogatottságig? — A tardoskeddi ifjúsági csapat után 16 éves koromban átkerültem Komáromba, az ottani magyar 12 éves iskolába és persze a Spartak ifjúsági csapatába is. Fercsik Pál volt az edző. Előzőleg Tardosked- den az érsekújvári csapatban játszó Roskó edzett. Komáromban egy évig futballoztam, aztán átkerültem a Slovnoft- hoz. A komáromi ifikkel elő- mérkőzést játszottunk a ČH Bratislava ellen, 3:l-re győztünk, egy gólt én is lőttem. Nyomban a mérkőzés után a Slovnaft vezetői megkérdezték, vajon van-e kedvem átlépni a Slovnaftba. A komáromiak ne hezen engedtek el, már a Du na-utcai magyar iskolába jái tam, és még lejártam Komé romba futballozni, de aztá 1964 októberétől már a Slov naft nagycsapatában játszhat tam. S aztán a szovjet váloga tott elleni mérkőzésen felhÚ2 hattam a válogatott mezét. Hl így volt, és remélem Braziliá ban is, úgy játszom, hogy nei okozok csalódást Marko edző nek. ď ÖTTUSÁZOK Igen szép, de talán a legne- a lovaglás után a vívás kö- Balczó András győzelmét senki hezebb sportág, öttusa. Tulaj- vetkezett. A csehszlovák ver- sem veszélyeztethette, még űonképpen bt különböző sport- senyzők javítottak, az igazi Török Ferenc sem, sőt a má- ág: lovaglás, vívás, céllövés, nagy számok azonban a céllö- sodik helyre nem is Török, ha- úszás és terepfutás. Aki ebben vés volt. Kurhajec remek tel- nem a fiatal, tavaly még az a sportágban sikert ér el, az jesítménnyel, 197 ponttal győ- ifjúságiak sorában versenyző valóban kiváló sportember. Va- zött és még a kitűnő Balczót Bodnár került. Az ifjúsági vi- lamikor a svédek és a németek és a szovjet Mokejevet is meg- lágbajnok a nagyok mezőnyé- vo!tak' igen jók benne, aztán előzte. Kurhajec győzelme újabb ben is Igazolta kivételes tehetőire törtek a magyar és szov- bizonyítéka a hazai öttusasport ségét. Az erős nemzetközi mete* versenyzők Nálunk hosszú fejlődésének, kivált ha figye- zőnyben elért második helye ideig mostoha körülmények kö- lembe vesszük azt is, hogy a még sok sikert jósol. A fiatal zott tengődött, de újabban már budapesti versenyen 8 ország versenyző sokáig fontolqatta, nemzetközi vonatkozásban is legjobbjai álltak rajthoz. vajon az úszást vagy a vízilabjelentős fejlődés következett -- - ^ A vívásban Móna bizonyult a legjobbnak, az úszásban viszont a fiatal Bodnár remekelt és az összetett versenyben négy szám után a Balczó, Minajev, Bodnár sorrend alakult ki. A döntést az utolsó versenyszám, a terepfutás hozta meg. A csabe. — Csak a lovakkal ne lenne annyi bajunk — mondta Kurhajec Péter, az ország egyik legjobb öttusázója, még mielőtt útnak Indultak versenyzőink Budapestre, a nagy nemzetközi versenyre. Hát igen, a lovak. Az alagl versenyen is a lovak rakoncát- lankodtak, Kurhajecék a hagyományokhoz híven ezúttal sem szerepeltek sikeresen. Mentségükre legyen mondva, hogy még az olyan kiváló öttusázó. mint amilyen Móna István, a magyar öttusázók egyik legjobbja, sem vette sikeresen az akadályokat és bizony csak 215 pontot szerzett. Az olimpiai aranyérmes Török Ferenc viszont kirobbanó formában lovagolt és megnyerte a lovasszámot. A legnehezebb ellenfelének ígérkező Balczó András, az öttusa világbajnoka is csillogtatta tudását és jelentéktelen hátránnyal vehette fel a küzdelmet a további négy versenyszámban. Víz, napfény, levegő dázást válassza, aztán választott: öttusázó lett. Az alagl versenyen szerzett második helye Igazolta választásának helyességét, az öttusa öt versenyszámban jobban érvényesülhet széles skálájú adottsága. Balczó Andrást, a győztest nem kell külön bemutatnunk, hiszen olvasóink ismerik a csendes, szerény sportembert. A tokiói olimpiai játékokon nem indulhatott, a világbajnokságon azonban fölényesen győzött és az akkor még versenyző veterán Novikovot, a legjobb szovjet öttusázót is legyőzte. A verseny után csak annyit mondott: — Talán Mexikóban olimpiai aranyat is szerezhetek. Balczóval a szerénységben Is felveszi a versenyt a harmadik helyezett Török Feri. Amikor itt járt nálunk (a Štart jubileumára hívták meg őt), kijelentette, hogy a csehszlovák versenyzők csak akkor érhetnek el jobb teljesítményt, ha a lovaglás sem lesz gyenge számuk. Már pedig ő csak tudja, hiszen az öttusázók egyik legjobb lovasa. — Többet kell törődniök a lovaglással, ez az a verseny,, , . szám, amelyben nem lehet egyik együttes. A szovjet Mokejev napról a másikra sikert elérni, erőssége a futás, az első helyet Hosszú, fáradtságos munka kell még sem ő szerezte meg, ha- a jő lovagláshoz, s ha ezt nem Kutschke, az NDK nagy a versenyszámot elhanyagolják, ígérete. Mögötte Mokejev érte nem érhetik el a világ legjobb- el a legjobb időt, a harmadik jainak a színvonalát, helyet a magyar Balczó András biztosította magának. Ezzel el- Török Ferenc doktor jő jósdőlt a csapatverseny sorsa, nak bizonyult, s most már csak a magyar „A“ együttes győzött abban reménykedhetünk, hogy a Szovjetunió „A“ és „B" csa- versenyzőink megfogadják a jó pata előtt tanácsot. Ezért a jövőben elsőAz egyéni versenyben érdé- sorban az ,egyen 8 Je,szavuk: késén alakult a végeredmény. — Nyeregbe öttusázóki öttusázók a nyeregben patversenyben szoros küzdelmet vívott a magyar és szovjet UálogatniK — Vedd ki a kezed a zsebedből, ha velem beszélsz — NS kiabálj, magas vendégekei várunk Szent Valutáriusz A valuta mint olyan, sohase volt ellenszenves dolgozó népünk előtt, de az a megkülönböztetett érdeklődés, amit az utóbbi időkben tanúsítunk irányában, szinte már kezd aggasztó méreteket ölteni. Ismerek például egy javakorbeli nőt, aki tavaly rokoni látogatáson volt az Egyesült Államokban, és azóta mindent kizárólag dollárban haflandó számolni. Teszem azt, ha az üzletben vesz fél kiló borsót, először átszámítja az árát U. S.-centre, s amennyiben így nem találja túl borsosnak, visszaszámítja koronára (természetesen a hivatalos árfolyamon), és csak azután fizet. De léteznek ennél cifrább dolgok is; egy túlnyomó- részt materialista bedolgozókat foglalkoztató házipari szövetkezet, vallásos tárgyú fálvédőket készít az ideológiai téren kissé lemaradt Nyugat számára, hogy va- lutáris tervének lemaradását felszámolja. Vagy nézzünk még egy furcsább jelenséget. Reprezentatív régiségboltok nyílnak, ahol csupán valutáért lehet műtárgyakat vásárolni. Kérem, ez nem kiagyalt vicc, hanem a színtiszta valóság. Ezen már csak G. L. barátom tett túl, altit Franciaországi hivatalos kiküldetése után irigykedve faggatni kezdtem: vajon Párizsban megcsalte-e a feleségét? Felháborodva így válaszolt: — Megőrültél?! Valutáért?? Dalmáth Ferenc
