Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-31 / 22. szám

gwifsafSM*1» Kárpáti György a 150-szé- res válogatott A jubiláló Gyurka Teljes neve Kárpáti György doktor, az uszodák közönsége részére mégis csak Gyurka marad. A vi- züabdázás mókamestere az örökké vidám, mindig jó­kedvű, barátságos Gyurka. Az Universiadon is jelen­tős szerepe volt a siker ki­harcolásában. A győzelem után megkérdeztem, meddig még, Gyurka? Nevetve vá­laszolt: — Ameddig hasznomat veszik! Amikor Uarkovics Kálmán került a magyar válogatott élére, várható volt a nagy­arányú fiatalítás. Az űj szö­vetségi kapitány, aki maga is 134-szer volt válogatott, a gyors játék hive. A fiatalítás megtörtént. — A mexikói olimpiai já­tékokra is gondolnunk kell — jelentette ki a szövet­ségi kapitány. A fiatalok kerültek előtérbe, az „öre­gek közül csupán Kárpáti, Dömötör és Ambrus maradt meg. A legnagyobb megle­petés Kárpáti Gyurka, hi­szen ö már 1952-ben volt először válogatott s azóta 150-szer kapott helyet a magyar válogatottban. Rit­ka szép jubüeum Magde- burgban az NDK csapata el­len szállt 150-edszer vízbe a magyar válogatott csa­pattal. Ilyen csúcsot más még nem ért el. — Négy olimpiai játékon vettem részt, sajnos, csak hármon szereztünk aranyat, pedig már a negyediknek is szorítottam volna helyet a vitrinemben — mosolyog a jubiláns. — Ehhez még há­rom Európa-bajnoki cím és sok-sok egyéb nemzetközi trófea... Kárpáti Gyurka gyorsú­szónak indult, aztán vízi­labdázó lett belőle. — Az úszás komoly sport, a vízilabda játék, talán az­ért szeretem jobban... Játék? Véres csaták em­léke kiséri a magyar vá- . lógatott jubilánsát, őrizték őt az ellenfelek, „foggal, körömmel“ — a szó legszo­rosabb értelmében. Helsin­kiben, Uelbourneben, Ró­mában és Tokióban forrt a víz az olimpiai mérkőzés - sorozatokon. A négy olim­pia élményeinek gyűjtemé­nye Kárpáti Gyurka köny­ve: „Kint vagyok a vízből“. Hát egyelőre még nincs kint, sőt egy-két komoly mérkőzés még vár rá. — Szeretnék ott lenni az utrechti Európa-bajnok sú­gón, majd 1968 ban Mexi­kóban Hogy utána mi lesz, majd meglátjuk... Mindene­setre Mexikóban szeretném megünnepelni a 200. váloga­tottságot... — Röpke pillanatként szaladtak el az esztendők, csakhamar itt lesz 1968, ad dig már csak nem örege­dünk meg, ugye? Kárpáti Gyurka 31 esz­tendős. Ereje teljében lévő sportember. A mai vízüab- da játék azonban óriási megerőltetéssel jár, a vá­logatottban nem lehet „fü­rödni" Ezért nevezzük „ve­teránnak“ Gyurkát, a 150- szeres válogatottat. Aki a- zonbcm vidámságban, derű­látásban, bizakodásban és lelkesedésben „kenterben" veri a fiatalabbakat. Az újonc bravúrja iiiii!lllillliill!i!!i!iiiiliilililliiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiMi!iiiiiiiiiiiiiimiiHiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimniiiiitimimimiiiiiimiiir 'iiiiiiiiii..>.... jiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiimimiiii(iiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiimii!iiiiliiiiii!iiiiiiimiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiililiiiiiiiiliillllllllllllllllllll Tulajdonképpen csak vélet­lenül került a csapatba. Heller a csapatkapitány, nem érte el a csúcsformáját, s ezért le­köszönt a válogatottságról, Volf pedig megbetegedett. így aztán Venczel Jancsi előkerült a „talonból” ő lett a csehszlo­vák kerékpárválogatott hatos csoportjának egyik tagja. Az újonc a Békeverseny első út­szakaszain többnyire csak tak­tikai feladatokat teljesített, segítette Smolikot, ha a hely­zet megkívánta, fékezte a többiek iramát, de aztán egy­re jobban fokozódott az akti­vitása. Bátran robbantott, se­rénykedett az élbolyban, a részhajrákban is feltünedezett, az igazi sikert azonban a XIV. útszakasz hozta meg neki. A potsdami célba elsőnek hajtott be az újonc, és első Békever­senyén felállt a győzelmi e- melvény legmagasabb fokára. Az újonc bravúrja azért cso­dálatos, mert a XIV. útszakasz nem tartozik a rövid szakaszok közé. Sőt inkább igen hosszú. A Békeverseny maratonja. Venczel bátran nekivágott a hosszú útnak, jól osztotta be erejét és amikor a végső haj­rára került sor, már csupán a szovjet Szajdhuzsin veszé­lyeztethette elsőségét, ő azon­ban túl merészen vette a sta­dionban az első kanyart, fel­bukott, Venczel senkitől sem zavartatva egyedül robogott a célba. Talán az útszakasz-győzelem fáradsága okozhatta, hogy az utolsó útszakaszon már Ven­czel teljesítménye sem volt a legjobb. Am nemcsak ő ma­radt le, gyengébb időeredményt ért el Smolik, sőt az összetett versenyben a harmadik hely­re pályázó Megyerdi Antal is. A budapesti versenyző hosszú ideig tartotta a harmadik he­lyet az összetett versenyben, az utolsó versenynapon azon­ban ő is gyengébb napot fo­gott ki és végül csupán 8. lett. Még ez a helyezés is siker, hi­szen Smolik például kilence­dik lett az igen erős mezőny­ben. A Békeverseny XIX. évfolya­mában a szovjet csapat sze­repelt a legjobban, biztosan szerezte meg a végső győzel­met. bár a második helyre ju­tott lengyel versenyzők még az utolsó útszakaszon is ve­szélyeztették az átütő szovjet diadalt. Ez is azt mutatja, mennyire kiegyensúlyozott verseny az amatőr kerékpáro­zók egyik legnagyobb erőpró­bája; amelyen jelentős szere­pe van az erőnlétnek, felké­szültségnek, A poros ország­utak lovagjai valamennyien megérdemlik a dicséretet, már csak azért is, hogy 2300 kilo­méteres távon fáradhatatlanul tapossák a pedált. Még a sor­rendben utolsóként beérkező versenyző is kiérdemli az el­ismerést. A csehszlovák csapat nem tudta megszerezni a negyedik helyét, a szovjet, lengyel, né­met és francia versenyzők mö­gött ötödik lett. A mérleg túl­só oldalán viszont Smolik és Venczel útszakasz-győzelme némiképpen kiegyensúlyozza a várt jobb helyezés elmaradá­sát. Hasonló a helyzet a ma­gyar gárda szereplésében, a rajt előtt a csapatverseny ha­todik helye volt a kitűzött cél, a magyar kerékpározók azon­ban csak a kilencedik helyet tudták megszerezni. Ugyanak­Venczeí János, az útszakasz-* győztes kor azonban két versenyzőjük szerzett útszakasz-győzelmet; Megyerdi és Juszkó, s ez min- dennél ékesebben bizonyítja a magyar kerékpársport fejlődé­sét. Az egyéni versenyben a francia Guyot diadalmaskodott. Szinte a verseny kezdetétől hordta az „éllovasnak“ kijáró sárga mezt és azt megtudta tartani a végső győzelemig. A franciák nemzeti sportja a kerékpározás, a világ leg­jobbjai ők amatőr és profi vo- nalon. Anquetil és társai vi-* lágraszóló győzelemeket arat­nak és ezeknek a győzelmek­nek sorába most Guyot is fel­iratkozott. Remek taktikával, hldegvérűen versenyzett és bár az utolsó útszakaszon sú­lyosan bukott, kemény elszánt­sággal küzdött az utolsó mé­tereken Is. A szovjet Dohlja- kov sem maradt el túlságosan mögötte, egyenletes teljesít­ményével kiérdemelte a máso­dik helyet, a harmadik hely­re pedig Peschel, az NDK ke­rékpározója tört fel az utol­só útszakaszon, és az értékes helyezés mellé még a legaktí­vabb versenyzőnek kijáró lila mezt is megtarthatta.. Ami az aktivitást illeti, az újonc Venczel, a Békeverseny legfiatalabb résztvevője, is ki­tett magáért, a lengyel Ma- gierával együtt 29 pontot szer­zett és bár az összetett ver­senyben egyelőre csak a 25. helyen végzett, bátor küzdő­modorával igazolta, hogy ott a helye a válogatott csapat­ban, és jövőre már tapaszta­latokkal felvértezetten még nagyobb eséllyel szerepelhet a legjobbak között. A Békeverseny véget ért. A XIX. évfolyam is bővelkedett drámai eseményekben. Jövőre jubileumi évfolyam, a 20. ke­rül megrendezésre, bizonyára még erősebb mezőnnyel, a ke­rékpározók nagyobb létszámá­val, erőteljesebb felkészülésé­vel. Mint minden sportágban, a kerékpározásban is egyre nagyobbak a követelmények, csak a még több edzés, még szorgalamasabb felkészülés biztosíthatja a sikert. A Nemzetközi Dunatúra A májusi kánikullát felvál­totta a hűvösebb időjárás, ez azonban csak a fürdőzőket hátráltatja, a csónakosok jár­ják a vizet. Nekik egy kis eső meg sem kottyan, edzett tár­saság. Kajakosok, kenuk szánt­ják a barázdát a víztükrön. — Kell az edzés, hiszen ké­szülődnek az idei Nemzetközi Dunatűrára... Az idén is megrendezik a népszerű TID-et. Ezúttal már tizenegyedszer. Talán még na­gyobb az érdeklődés, mint a múltban volt. Csupán Csehszlo­vákiából szézhuszan jelentkez­tek. Az NDK-bóI százan, Len­gyelországból kétszáznyolcva- nan. A magyarok még nem je­lezték a résztvevők számát, Nagyüzem a kikötőtutajon de szinte biztosra vesszük, hogy az ő csoportjuk is a leg­erősebbek közé tartozik. Lesz­nek jugoszlávok, osztrákok is, sőt már érdeklődtek a bel­gák, angolok, franciák, olaszok, sőt a szovjet vízitúrázók is je­lezték részvételüket. Tehát va­lóban nemzetközi jellege lesz a július 4-én kezdődő „lecsur- gásnak“. A rajt Regensburgban van. Ott szállnak vízre a vízitúrá- zők és a csónakkaraván elin­dul lefelé a Dunán. Bécs, Bra­tislava, Budapest, Belgrád az útvonal fővárosai, a végső cél augusztus 26-án Russe. Hosz- szú túra. Amikor tavaly a károlyfalui Duna-ágban táboroztak a TID- esek, megkérdeztem az egyik lengyel főiskolás résztvevőt, vajon mi készteti őt a fárad­ságos túrára, szinte csodálkoz­va válaszolta: — Fáradságos? A legszebb túrázás. Szeretem a Dunát, szeretem a táborozást. S fő­képp azt szeretem, hogy nagy a megértés, sehol nincs olyan barátságos hangulat, mint a vizesek között. Vanda Kozusinszka a krak­kói testnevelési főiskola elő­adónője is a Dunán tölti sza­badságát. A Duna-túra során ismerkedett meg férjével és együtt vesznek részt a TID vízitúrán. Tavaly búcsúzáskor kijelentette, ha gyermekáldás nem jön közbe, az idei túrán ismét ellátogat városunkba. — Amikor először jelent­keztem a túrára, sokan igye­keztek lebeszélni az útról, az­zal, hogy túlságosan megeről­tető a nőknek az ilyen hosz- szú, táborozással egybekötött víziút. örülök, hogy nem hall­gattam az aggodalmaskodók­ra, üdülés és szórakozás a le- csurgás, felfrissít, sőt mond­hatnám, felüdít. Sok barátra tettem szert, megismerkedtem különböző nemzetiségű sporto- lókkal, igen jól érzem magam a körükben. Az egymást meg­ismerésnek kitűnő lehetősége a hosszú víziút. Hosszú az út Regensburgból Russéig, de az az út is hosz- szú, amelyen végre eljutottunk a megértés, a kölcsönös meg­becsülés nemes szándékához. A kezdő lépés megtételében je­lentős szerepük volt a sporto­lóknak, közöttük a vizet járó sportembereknek. Ök is szor­galmasan szövögetik a barát­ság szálait, egyengetik a meg­értés gyakran még göröngyös útját. A Duna tükrén nincse­nek göröngyök, barátságról re­gélnek az öreg folyó habjai. A Dunatúrán egymás segítsé­gére szorulnak a vizetjárók és a segítő kéz sohasem hiányzik. Bajtársiasság légköre alakul ki, a tábortüzek lobogó láng­ja mellett könnyen szövődnek a baráti fonalak. Közös nótá- zás, gitár, bús és vidám nép­Kis csónakom a Öiinán lenge­dez... dalok segítik a közeledést. Egyszerű szórakozást jelent a Dunatúra? Nem, sokkal többet! A ba­ráti kapcsolatok elmélyítését, a megértés elősegítését. KOCSntiXENOVB Kortünet — Nézd, Kövácsék már megint kinőtték a kocsijukat. Csakugyan méltánytalan kívánság. Ugyan kérem — még ebéd közben is fogyókúrát tartsak? Munka. Pontos definíciója: Amit nem csinálok szíve­sen. Egyszerű: Kik csókolóznnak többet, a férfiak vagy a , nők? Ne törd a fejed, inkább megmondom. Egyformán sokat, mert minden csókhoz egy férfi kell, meg egy nő. Karinthy Frigyes: Naplóm, életem. Fegyelmezett asszony — Nem ülünk be? — Vezetés közben nem iszom! z — Ne csiklandozd a talpam. °aO •v-jer .?-■©•; •'♦»'Cl ;5= ES3 í £ *?© ;7b Q . 0=@ A feladott példa mej fejtve: 14597811 90632110 ___________ 105229921 t.

Next

/
Thumbnails
Contents