Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-24 / 21. szám

—[WVW Megyérdi Antal a Békever­seny nagy meglepetése Berlin felé Vagy száz főnyi vitéz nem Budára, hanem Berlinbe tart, nem lóháton, hanem a ke­rékpár nyergében. A modern „ma“ vitézei. A közlekedés fejlődésének fittyet hányva tapossák a pedált a hosszú kilométereken. Prágából Varsóba, majd onnét Berlin­be vezet az út, a Békever­seny útja. Az egyes út­szakaszok végén többnyi­re mindig más versenyző áll fel a győzelmi emelvény fo­kára, és ez is szemléltetően jelzi a 2300 km-es táv ne­hézségét. Pedig nagyszerű kerékpározók tapossák a pedált, de hát jók az ellen­felek, és valamennyien a győzelemre törnek. A magyar kerékpározók nem először indultak el a Békeversenyen, de útsza­kasz-győzelmet csak az idei küzdelemben sikerült elér- mök. Megyerdi Antal révén. A budapesti nyomdász lett a Békeverseny egyik nagy meglepetése. Most már bár­melyik helyen is végez, neve ott szerepel a Békeverseny út szakasz-győzteseinek so­rában. A Beszkidek hőse az otrokovicei célban boldogan tárta szét karját: — Eddig még csak a má­sodik helyig jutottam, de győznöm még soha nem si­került. Csak most, Otroko- vicén... emlékezetes hely marad a számomra... Evéssel jön meg az ét­vágy. Az első útszakasz­győzelem megnövelte az ön­bizalmat. Az otrokovicei rajttól bátrabban hajtottak a magyar kerékpározók. Az élbolyban egyszerre kettő is akadt belőlük, az előzőleg győztes Megyerdi Tóni és Juszkó Jancsi. A katowicei stadionba ők ketten és a szovjet Olizarenko hajtottak be, mert előzőleg a cseh­szlovák Doletelt és az olasz' Albonettit ugyancsak meg­tréfálta a kegyetlen sors. A két kiváló kerékpározó a lengyel televízió gépko­csijába száguldott és bukás lett a nóta vége. Juszkó. Olizarenko és Megyerdi el- viharzott mellettük és a stadionban Juszkó Jancsié lett a győzelem, Olizarenko a győzelmi emelvény közép­ső, Megyerdi a harmadik helyet jelentő alsó fokra lé­pett. Juszkó Jancsi győzelmé­nek szépséghibája Doleiel és Albonetti balszerencséje. Időjóváírást sem kaphattak a katowicei győztesek, az első kilenc versenyző azonos időeredménnyel végzett. Mindez azonban semmit sem von le Juszkó győzelmének értékéből, hiszen az ilyen nagy versenyeken gyakran szól közbe „Fortuna isten- asszony". A szerencse for- gandó, tudják ezt jól a ver­senyzők és ha a sors kegyes és felkínál valamit, azt el kell fogadni. Berlin felé tart a kerék­pározók serege, a nagy küz­delem folyik tovább. Még nem tudjuk, ki hajt be vég­ső győztesként a berlini célba, annyi azonban már most bizonyos, hogy a nagy verseny valamennyi résztve­vője megérdemli a dicsére­tet. Tavasz ,nyár, ősz A „Prágai tavasz“ jegyében él a Moldva-parti főváros, a zenevilág nagy eseménye áll az érdeklődés középpontjában, az időjárás azonban nyarat va­rázsolt a Moldva partjára is, és a vízisportolők jóvoltából még jobban kirajzolódik a nyá­ri jelleg az „Aranyvárosban“. Vitorlások fehér vászna, kaja- kozók, kenuzók és versenyha­jók rajzása teszi tarkává a ké­pet és persze a fürdőzők nyüzs­gése sem maradhat ki a nyár. jellegű panorámából. Ám nem­csak a vízisportok jelentik a lüktető sportéletet, a futball- szurkolók is kivonulhattak szép számban a szerdai találkozóra, a Csehszlovákia — Szovjetunió mérkőzésre. Erről a találkozó­ról külön számolunk be, ám meg kell emlékeznünk a mér­kőzés előtti meghitt ünnepség­ről. Még mielőtt harsant Schwin- té játékvezető sípszava, felso­rakozott a válogatott és né­hány volt válogatott is, A vá­logatottban fiatalabbak jutot­tak szóhoz, a veteránok közül búcsúzott néhány. Novák, a sokszoros kapitány, Pluskal, a kiváló fedezet, Hledík a régi válogatott egykori biztos pont­ja. Felsorakozott Scherer is, a Lokomotíva játékosa, mellet­te klubtársa, a chilei ezüstér­mes válogatott kapusa: Schrojf Vilo. A válogatott mezében No. vák Láda, Masopust és Poplu- hár. Novák már csak tíz per­cet játszott a szovjet váloga­tott ellen, ez volt a búcsújáté­ka, a tíz perc letelte után át­adta a kapitányi szalagot és helyét is egyben. Búcsúzott a kapitány, Masopust és Popluhár még folytatja a válogatottban való szereplést. Még mielőtt útjára indították a kerek bőrlabdát, a felsorolt játékosok átvették az arany- és ezüstlabdácskákat. Novák, Masopust és Pluskal az arany­labdákat, a többiek az ezüstöt. Az arany labdát az ötvensze­res válogatottságért kapják a játékosok. Novák kiérdemelte ezt a nagy megtiszteltetést, hi­szen mint a válogatott sokszoros kapitánya mindig példás maga. tartást tanúsított a pályán. Ha­sonlóképpen Masopust és Plus­kal Is. Búcsúznak a gyepszőnyegtől a futball-labda mesterei. A mi­nap búcsúzott az eperjesi pá­lyán Laco Pavlovié, búcsújáté­kán részt vettek válogatott társai. A sportemberek búcsú­ja fájó valami, hiszeh életük­höz tartozott a küzdelem a pá­lyán, a kerek bőrlabda, a fut- ballcipő. Az esztendők ezonban elsuhannak, az öregebb nem­zedéket felváltják a fiatalok. Ez az élet rendje, törvénysze­rűsége, mégis meghatottságot’ vált ki a játékosokból, szurko­lókból egyaránt. A nézőtérről figyelemmel kí­sérik az ünnepélyes aktust a régebbi elődök, Plániékáék és társaik, és minden bizonnyal eszükbe jutnak azok az idők, amikor még ők ölthették fel a válogatott mezt, ők küzdhet- tek a pályán a győzelemért. Felidézik a múltat, azokat az időket, amikor a régi nagyok írták a labdarúgás történeté­nek aranykönyvét. Burger, Púé, Silný, Brain, Čambal, Sorai, Uridil és bizony hosszú volna a névsor, ha felakarnánk so­a Moldva partján iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii uiiiiiiiiiiimiiiimiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiim rolni a nagy idők nagy játéko­sait. Azokat, akik az első vi­lágbajnokságokon szereztek ér­demeket, azokat, akiknek a ne­vét a mai fiatalok már talán nem is ismerik, s ha igen, ak­kor is csak a felejthetetlen emlékek visszaidézéséből. A régi veteránok könnyes szemmel lapozgatnak a múlt történetében, emlegetik a nagy kupamérkőzéseket, a nagy el­lenfeleket, Orth Gyurit, Šárosi Gyurkát, az osztrákok Sinde- lárját, Hidenjét, a spanyolok Zamoráját, az olaszok Pioláját, Caligarisát, az angol tanítómes­tereket, az egykori „Wunder- manschaftot“, Hugo Meisl „cso­dacsapatát“, az olasz „azzurik“ világbajnok nagy csapatát. Ám nemcsak a játékosoknak, a nézőknek is eszükbe jut ilyenkor fiatalságuk, eszükbe jut a sok végigszurkolt mér­kőzés, a folyamatos őrségváltás a gyepszőnyegen. A Sparta és Slávia nagy csatái, az MTK, a Ferencváros, vagy éppenséggel a Vienna vagy Austria csapa­tával, az ŠK Bratislava győzel­mei és vereségei a Ligetivel, PTE-vel, Vassal szemben. Prí­boj, Bulla, Müller, Kocsis, Po­rubsky, Fürst fénykora, Ajcsi, Kajmó góljai. Felszínre kavarodnak az em­lékek, az emlékezés mély kút- jából felbugyognak a régi ar­cok, történetek. A Moldva-parti májusban egyszerre van ta­vasz, nyár és egy kissé ősz is, a feltörő fiatalok kikeletje egy­befonódik az augusztusi nyarat emlékeztető májusi napsütés­sel és a lombhulláshoz hasonló őrségváltás őszles hangulatá­val. Győzelmek és vereségek A Csehszlovákia — Szovjet­unió mérkőzés előtt nem volt annyira bizakodó a hangulat, mint Marko edző megfiatalí­tott válogatottjának eddigi mérkőzései előtt. Gondfelhők gomolyogtak Marko homloka körül, kivált Kvasnyák sérülé­se jelentett komoly problémát. A fiatalok csapatában kell né­hány megbízható „öreg legény", s ezért Masopustra esett az edző választása. Hogy Maso­pust éveinek a számát egyen­súlyozza a korátlag mérlegé­ben,“ Kuna és Szikora Gyuri is helyet kapott a válogatottban. — Nem is álmodtam róla, váratlanul ért Marko döntése— jelentette ki az Inter fiatal já­tékosa. Tavaly érettségizett a Duna-utcai magyar iskolában. A 20 eves labdarúgó jól illesz­kedett az Inter együttesébe, több mérkőzésen felfigyeltek rá a szakértők, szurkolók, a vá­logatottban mégis váratlanul jól sikerült a bemutatkozása. Már a Szovjetunió elleni mér­kőzés első percében ügyesen kiugrott a védők közül, gólve­szélyesen tört kapura és a szovjet védelem egyebet nem tehetett, a kapura törő csa­tárt elkaszálta. Szikora Gyuri forgott néhányat a tengelye körül — talán egy kicsit töb­bet forgott a kelletnél — a já­tékvezető habozás nélkül mu­Jasin, a világ legjobb kapusa, Prágában sem védett, rövidesen ő is átadja helyét a fiatalok­nak tatott a tizenegyes pontra. Az már nem Szikora Gyurin mú­lott, hogy a megítélt büntető­ből nem lett gól, Vojta a felső kapufának lőtte a labdát. A Szikora-fiú bemutatkozása jól sikerült tehát, a mérkőzés során továbbra is igen ügyesen, öreg rókákhoz hasonló higgadt­sággal játszott, első válogatott­ságát még sem tudta győze­lemmel megünnepelni, a szov­jet válogatott 2:1 arányban győzött. Szerencsés két góllal, mindkettőben ludas volt a vé­delem. A második gólnál Ven­cel Sanyi hibázott, rosszul idő­zítette a kifutást és nem tudott felmenni a labdáért a levegő­be. Pedig különben jól látta el feladatát, néhány nagy lövést tett ártalmatlanná. Kivált a tá­madó fedezetet játszó Szabó zúdított nagy bombákat Vencel kapujára, a góllövők listájára még sem ő, hanem Banylsev- szkij iratkozott fel. A cseh­szlovák gól szerzője Adamec volt. Gólt lőtt ugyan Adamec, de különben gyakran fékezte a támadások lendületét. Aligha­nem Masopusttól is többet várt Marko edző. A Dukla és a vá­logatott egykori motorja ma már csak részben teljesíti egy­kori feladatkörét. Viszont ara­nyat ér pompás helyezkedése, higgadtsága, tapasztaltsága. Kivált azokban a percekben, amikor a nálánál jóval fiata­labb Vojta váratlanul gyenge napot fogott ki és bizony meg­lehetősen lyukas volt a véde­lem. A második félidőben már Masopust is erősen feljavult, kisebb nyomás nehezedett rá, mert a Vojta helyett játszó Kuna Szlkorához hasonlóan bátran küzdött, pontosan ado­gatott és a támadásokra is fu­totta erejéből. — A mérkőzés legkedvezőbb meglepetése Szikora és Kuna játéka volt — jelentette ki Marko edző a mérkőzés után. — Amennyiben Szikora mege­rősödik, Kuna pedig gyorsabb lesz, a válogatott biztos pont­jait jelenthetik. Morozov, a szovjet válogatott főedzője, sem fukarkodott a dicséretekkel, Szikorát külön kiemelte, Vencel Sanyiról, a csehszlovák válogatott kapusá­ról pedig úgy nyilatkozott, hogy amennyiben nem követi el a második szovjet gólnál a hi­bát, a mezőny legjobbjának bi­zonyul. Az angliai világbajnokságra készülődő szovjet csapat győ­zött ugyan, de játéka még nem teljesen kielégítő. — A világbajnokság tizenha­tos döntőjében jobban kell ját­szanunk — mondta tárgyilago­san a szovjet válogatott fő­edzője. — Szerencsés góllal győztünk, csatáraink igen sok gólhelyzetet hagytak ki. Ang­liában Ilyesminek nem szabad megtörténnie, a kihagyott gól­helyzetek rendszerint megbosz- szulják magukat. Igaza van Morozov edzőnek, a csehszlovák válogatott már a mérkőzés első percében el­szalasztottá a nagy lehetősé­get, Vojta kihagyta a tizen­egyest, már pedig alighanem más lett volna a játék képe, ha a hazai csapat jut vezetés­hez. így aztán Marko edző csa­patának idei bemutatkozása sem sikerülhetett teljes egé­szében. A szovjet válogatott elleni mérkőzés után további komoly feladat vár Marko edző csapatára, a brazilok elleni ta­lálkozó. A brazil válogatott is; mét félelmetes formára futott fel. Pelé ugyan sérüléssel baj­lódik, vagy talán még nem pi­hente ki nászútja fáradalmait, de akad még egy olyan brazil játékos, akinek a csillogása már most elkápráztatja a bra­zil szurkolókat. Ez a játékos Garrincha, az ördögien cselező jobbszélső. A brazil válogatott eddigi felkészülése során még Pelét is feledtetni tudta. Re­mekül tör előre, pompásan tá­lalja a labdákat a kapu elé, sőt a góllövésből is kiveszi ré­szét. Most már tehát nemcsak Pelé, a gólkirály, jelent ve­szélyt az ellenefelek kapujára, hanem Garrincha is, sőt még más gólképes csatár, fedezet és hátvéd is akad a világbaj­nokok együttesében. A felké­Az aranylabdás Masopust szülés során lejátszott mérkő­zések azt bizonyítják, hogy jogos a brazilok bizakodása és továbbra is a VB első számú esélyesei. A csehszlovák válo­gatott brazíliai mérkőzése kel­lő fokmérőnek ígérkezik a VB esélyességének szempontjából is. Kép szöveg nélkül — Milyen kár ezért' az új labdáért... Nem, valóban nem zavar HUMOR — Remélem, most már elhiszi, hogy a fia a lányom után jár. ■ •;. *jt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents