Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-24 / 21. szám

20 éves lkadon tizenhét leánya A sors — rejtély. Kiszámít­hatatlan. Ha nem lenne az — az életben sok minden más­képpen történne. Akaratok és elképzelések szerint. Igaz: a- hány ember, annyi sors — de nem mindenkor és mindenütt befolyásolható. A sorsokat nem az egyének, hanem társadalmi és természeti törvények irá­nyítják. Ha például a íolyó medre kisebb, mint a lefolyó víz tö­mege — a víz elhagyja med­rét .Csallóközben ugyanez tör­tént tavaly. Hogyan alakította az emberek sorsát — jól tud­juk, hisz a történteket kataszt­rófaként emlegettük, s így is emlékszünk rá. A sorsok tu­lajdonosaiktól függetlenül ala­kultak. Mások alakították... Felnőtt és gyermek — új hajlékot, otthont keresett. I- deigleneset. A csicsói kilenc­éves alapiskola növendékeinek egy része Nová Baňa szom­szédságában, a Garam-menti hegykoszorú ölén találta meg. Hrabiny-nak nevezik a telepü­lést. Két pionírtábor nyújt i- deiglenes otthont, és az isko­lát... Bár a besztercebányai híra­dósok és textilesek nem ilyen céllal építették az üdülőköz­pontot — mégis megfelel: nem sok átalakítást igényelt. A szo­bák hosszabb időre is kelle­mes fedelet nyújtanak, nem zsúfoltak, A tantermek sem mondhatók rossznak, ellenke­zőleg — sok faluban talán még ilyen sincs, öt tanteremben százhuszonnyolc gyermek ta­nul: A gyerekeket ide kényszerí­tette a sors — a tanítók és nevelők önként vállalták e sor­sot. Önként mondtak le a meg­szokott életmódról. Ám felfe­dezhető benne a szép is, amit legszebb élményeik közé sorol­nak: A tanítás szokásos — mint más iskolákban: talán azzal a különbséggel, hogy az eredmény más. A gyerekek tanulmányi átla­ga lényegesén javult — mond­ja az iskola igazgatója, és a gyerekek is bizonyították: otthon a tanuláson kívül más dolguk is volt — itt minden­től mentesítve csupán egyet követelnek meg: a tanulást! Ez kötelező. De ezen túl sza­badon mozoghatnak — persze felügyelet mellett. A tanulást követi a szabad idő. — Ho­gyan töltik szabad idejüket? — Nem, egyáltalán nem úgy, ki hogyan akarja... Rend a lel­ke mindennek: itt pedig az a rend, hogy a tanítók után a nevelők következnek. De mi következik a tanítás után...! Mi a nevelő feladata? Szabó Erzsiké egy a kilenc közül. Nevelő. Csicsón három évig pionírvezető volt. Komáromban érettségizett, s most tovább tanul. Nevelő — és tovább ta­nul. Jelenlegi foglalkozása át­meneti — éppúgy mint lakhe­lye. Húsz éves, tizenhét lányt bíztak gondjára. Munkája reg­gel — háromnegyed hétkor — ébresztővel kezdődik. Reggeli torna az őzondús levegőn, mo­sakodás, reggeli, készülődés a tanításra — a nevelő felügye­lete alatt. Nyolckor kezdődik a tanítás — a nevelők szabadok. Ebédig. Ettől kezdve ismét a nevelőé a szó, — a késő dél­utáni szervezett tanuláson kí­vül, ami a tanítók felügyelete alatt történik — egészen taka- rodóig. A szabad foglalkozás a­latt egy-egy nevelő csemetéi­vel együtt azt csinál, amit a- kar: röplabdázik, tornásznak, kirándulnak. Szabó Erzsiké, tizenhét leá­nyával feltalálja magát — sze­retettel foglalkozik velük. S a leányok? — Anyukának szólítanak — jegyzi meg Erzsiké. — Mese nélkül nem akarnak este lefe­küdni. Minden este mesélnem kell nekik. Könyvek, filmek tartalmát mondom el, ilyenkor sok a kérdezösködés, fél óra is eltelik... — Akkor bizonyára olvasni is szeretnek...? — Mint a többiek. — Van könyvtáruk? — Igen. Én vagyok a könyv­táros. Mintegy háromszáz könyv között válogathatnak. Hetente kétszer. A könyvtár­nak százhuszonöt tagja van. — Milyen könyvek után ér­deklődnek legjobban?! — Cooper, Verne, Jókai, Mik­száth a legkedveltebb írók. — Hagyan tanulnak leányai? — öt közülük kitüntetett... — Mint hallom, „anyukájuk“ is tanul. — Igen. A Nyitrai Pedagógiai Főiskola levelező hallgatója vagyok — az első évfolyamban. Kéthetente kell utaznom. Nem a legkellemesebb hajnali fél háromkor kelni, hogy beérjek reggel nyolcra a főiskolára... Kellemes vagy nem — tu­datosan vállalta e sorsot s semmi szándéka, hogy kitérjen előle. Bár sok minden hiányzik a megszokottból — nem pa­naszkodik. A hitelesség ked­véért azért meg kell monda­ni: — Ez a csönd és egyhan­gúság kissé már unalmas. Hát igen, a természet meg­nyugtató ritmusa lassú, pihen­tető. A fiatalság pedig ennek ellentéte: fut, pezseg, tombol — S ehhez sok minden hoz­zátartozik. A nevelőnők — legtöbbje még húszon innen — sokat nélkülöznek, mellőznek a megszokottból... A gyerekek számára ideális ez a hely, még a szórakozás szempontjából is. Romantika és kaland — itt együtt van. — Járjuk a természetet. Szalonnát sütünk... — mondja mosolyogva Terézia, kinek ti­zenhárom fiút bíztak gondjá­ra. Huncut, pajkos gyerekeket — dús fantáziával... Dunamo- csi, tavaly érettségizett Ko­máromban, s jövőre matema­tikát és kémiát szeretne tanul­ni. — Ismerjük már a környé­ket, mint a tenyerünket. Min­dig kitalálunk valamit: egyszer háborúsdit játszunk, máskor német tiszt vagyok, elfognak és kikötnek a fához — aztán Scsocsi szerepét kell megját­szanom... fgy szórakozik gyermek és nevelő. Esténként filmet vetítenek, az iskolaév elejétől már mint­egy hatvan filmet tekintettek meg a gyerekek. Az év végéig még megnéznek egynéhányat, még megrendeznek egy-két játékháborút — Vinnetou, az apacsok vezére még néhány­szor megvív a komancsokka! — és aztán mint a többi isko­lában: vizsgák, vizsgák, vizs­gák... És hazatérés. Tarsolyukban a jól végzett munka örömével. Kerekes István Oroszországban már eldőlt a forradalom sorsa, amikor Sinka Gyula kézbe kapta elbocsátólevelét Lakatos lett a rakottyai zománc és edénygyárban. Mint kezdő segéd örült, hogy a törzsgárdánál maradhat. Persze akkoriban nem is nagyon válogathatott egy fiatal lakatossegéd a munkahelyek között. Különösen az olyan fiatalember nem, aki az első adódő alkalommal ki tudta választani helyét. Nem sokkal felszabadulása után a szakszervezet és a szo­ciáldemokrata párt tagja, 1918 május elsején már ott van a felvonulók kö­zött. Erre fgy emlékezik- Éppen a fizetés előtti napra esett május elseje. A szegénység és hosszantartó vérontás az utcára szólította az indulatos tömeget Szervezett munkások és a lakosság együtt meneteltünk Losonc utcáin. Másnap, amikor fizetésért mentem, azt hittem, nem úszom meg szára­zon: — Menj oda fizetésért, ahol tegnap voltál — mondták a gyár urai. De erőszakhoz már nem mertek nyúlni. A gyár alkalmazottainak többsége a baloldalhoz tartozott. Az orosz események hatása alatt voltak. Az események menete azonban hallatlanul meggyorsult. Megalakult a burzsoá köztársaság, és győzött a proletár diktatúra Magyarországon. Évtizedek távlatából erre így emlékszik Sinka Gyula: A Tanácsköztársaság fegyvert adott a kezembe. Az első forradalmi gárdában szolgáltam. Bejártam Dunántúlt és Duna-Tiszaköz falvait, majd Pesten teljesítettem szolgálatot, és ott voltam Debrecen alatt a román orvtámadásnál. Sohasem feledkezem meg arról a nemzetközi ezredről, amelyben akkor szolgáltam Voltak ott orosz hadifoglyok, osztrákok, németek, szlovákok és mi magyarok alkottuk a nemzetközi ezredet, mely sok keserűséget okozott a románoknak. Az áru­lás és a túlerő azonban megpecsételte a Magyar Tanácsköztársaság sorsát. Debrecen, majd később Cegléd feladása után román fogságban kerül. Egyéves hadifogság után 1920 végén már ismét a rakottya* zománc- és edénygyárban dolgozik Sinka Gyula. A gyár vezetői nem nagyon örülnek a volt vörös katona váratlan érkezésének, de hogy munkát adjanak egy volt alkalmazottjuknak, még akkor is, ha az vörös katona volt, akkor még nem­csak rajtuk múlott. Rövidesen az üzem lakatosrészlegének bizalmija és rá| Egy régi harcos emlékezik egy hónapra sztrájkba lép az üzem munkássága. Az üzem főbizalmijával pediq Ľubochňa felé robog a vonat. A hosszantartó harc, ha lassan is, de megérleli gyümölcsét. 1921 májusá­ban Losoncon is ínegalaku! a CSKP helyi szervezete. A további' harc már szervezett és szívósabb. Az első köztársaság idején 15 évig tagja a városi tanácsnak és a testületnek. Egy-egy epizód azonban ezekből az évekből is emlékezetében maradt. Ilyen a következő is: Az egyik tüntetés alkalmával együtt mentem feleségemmel. A kivezényelt rendőrök egyike megütötte az asszonyt. De ő sem késlelkedett. Pofőnnal vá­laszolt. De ezzel számunkra véget is ért a tüntdtés.' Feleségem a járásbíró­ságra. én pedig a rendőrségre kerültem. A két gyerekről, most is. mint any- nyiszor máskor, az elvtársak gondoskodtak. 1938-ban azonban mégis sor került arra, amitől legjobban félt. Feloszlat­ták a pártot és 50 elvtársával együtt a járásbíróságra került. A felszabadulás a férfikor derekán érte Sinka Gyulát. Akkor történt mind. az, amikor úgy érezte, hogy minden behozható, amire az előző kor nem volt képes. Munkahelyén, csakúgy mint a társadalmi munkában továbbra is az elsők között van. A építőmunkában szerzett érdemeiért 1958-ban állami kitüntetésben részesült. A 65 éves Sinka Gyula most a párt XIII. kongresszusára készül. Már jóval az ünnepség megkezdése előtt gyülekezik a tömeg a párt losonci járási titkársága és a posta épülete előtti utcában. A meghívottak, diákok és a járókelők, sokasága tölti be az utcát. Lassan megérkeznek a régi har­cosok is. A tömeg lassan megindul a közeli posta épülete elé, ahol rövid ünnepségre kerül sor. És amikor lehull a fehér lepel a posta épülete falán, elhelyezett emléktábláról, ott pillantom meg ismét Sinka Gyulát, régi zászló­val a kezében, egykori harcos társai között. 45 évvel ezelőtt ezen a helyen alapították meg a CSKP losonci helyi szervezetét. (ny-d) ÉRTÉKES FELAJÁNLÁSOK Már a kassai járásban is vé­get értek a CSISZ alapszerve­zetek évzáró gyűlései, melyek a XIII. Pártkongresszusra va­ló felkészülések jegyében foly­tak le. Értékelték eddigi mun­kájukat, és új terveket tűztek ki. Néhány évzárógyűlést meglátogattunk és feljegyez­tük: A Keletszlovákiai Téglagyár iíjai az üzem pionírtábor fel­építésénél tavaly 1045 brigád­órát dolgoztak le, rendbehoz­ták az üzem előtti térséget és segítettek a mezei munkáknál a védnökségi EFSZ-ek. Az ODEVY, n. v. ifjai a védnök- ségi községben a nyári és őszi munkáknál 700 órát dolgoztak le és Kassa-Ojváros rendezé­sénél pedig 120 órát. A KPT. NÁLEPKA RUHAGYÁRI CSISZ tagjai több mint 3000 brigád­órát dolgoztak le az üzem kör­nyéke, röplabdapálya és ját­szótér rendezésénél. Az első negyedévben 200 egyéni fel­ajánlást tettek, melyeknek összértéke 159 200 korona. De nem maradnak el a falusi ifjak sem. A BOLOGDI CSISZ- tagok a XIII. Pártkongresszus tiszteletére tett felajánlás alap­ján ez évben 1150 brigádórát dolgoznak le az EFSZ gazda­sági udvara, rétek és legelők rendezésénél, mezei és más munkáknál. A községfejleszté­si akcióban 400 órát dolgoznak le. Két ifjút pártjelöltnek ja­vasolnak, továbbá egynapos ki­rándulásokat, táncmulatságokat és teadélutánokat rendeznek s két színdarabot gyakorolnak be. Moscsák László szocialista munkabrigádjának tagjai a SZÉPLAKI PREFA ÜZEMBEN, mely a „XII. Pártkongresszus műhelye“ cím tulajdonosa, már sikeresen teljesítették felaján­lásukat. A tervi el adatokat 102 százalékra teljesítik, és véd­nökséget vállaltak a stacionáris üzemrészleg felett, _ mély a „XIII. Pártkongresszus üzem­részlege“ címért versenyez. FALUCSKÁN az ifjak tata­rozták és kifestették a kultúr- házat, esztrádműsorokat és színdarabokat tanultak, bekap­csolódtak a tűzoltómedence építésébe és hulladékanyagok gyűjtésébe. A SZEPSI GTÄ CSISZ tagjai a XIII. Pártkong- ressszüs tiszteletére 780 bri­gádéról dolgoznak le. A HER- NÁDTÉHÄNYI fiúk és lányok önsegéllyel ifjúsági klubot nyi­tottak meg, ahol televízor, le­mezes rádió és társadalmi já­tékok állnak rendelkezésükre. Három színdarabot tanultak be, amelyekkel kilencszer fellép­tek. Büszke jelentések érkeznek a pionírszervezetekből is. A SZÖVETKEZET FALVAI AKI 450 tagú pionírcsoportja 2000 kg hulladékpapír begyűjtését vállalta, de eddig már 3500 kg papírt gyűjtöttek be. Egyesek közül ki kell emelni Kuchár Ferencet a 8A osztályból, aki maga 319 kg papírt adott be. Holub Józsefet a 6B osztályból és Okossy Máriát a 8A osztály­ból, akik 289 kg, ill. 114 kg papírt adtak le. Azonkívül az iskola pionírjai már 13 kg gyógynövényt is gyűjtöttek. A BÄRCA1 AKI pionírjai már 200 Kčs-t ajándékoztak taneszkö­zök bevásárlására a vietnami gyerekek részére, hasonlóan a kassai Lunik II. AKI pionír­jai a begyűjtött üvegekért szerzett 150 koronát e célra ajánlották tel. MATÖ PÁL, Kassa (Košice, ul. Čs. armády 31.) Hetényi A hetényi fiatalokat mindig aktív és szorgal­mas CSISZ tagoknak is­mertem, éppen ezért kí­váncsi voltam évzárógyű­lésükre is. ahol egészévi munkájukat értékelik. Vá­rakozásomban nem csa­lódtam. Eredményes munkát végeztek. Az el­nöki beszámolóban a né­hány negatívum mellett sok szép eredményt hal­lottam, amire joggal le­hetnek büszkék a hetényi fiatalok. Az eredmények közül csak néhányat so­rolok fel. A téli időszak­ban rendszeresek voltak a vasárnapi teadélutánok, a szervezet tagjai felvált­va szolgálták ki egymást, és színvonalas környezet­ben szórakoznak. A szer­vezetnek saját zenekara és színjátszó csoportja van. A színjátszó csoport, a tél folyamán eredmé­jeentás nyesen mutatkozott be a falu lakosságának az „Es­küvő" című darabbal. Na­gyon jól sikerült az eszt- rádmüsor, és a tavaly elő­ször megrendezett felvo­nulással tarkított szüreti bál. amelyet ezután min­den évben meg akarnak rendezni. Sok szép él­ménnyel tértek haza a szervezet tagjai a téli tát­rai kirándulásról is. A beszámoló részletesen foglalkozott a hetényi fia­talok derekas helytállá­sával is, amelyet a faluju­kat veszélyeztető árvíz a- latt a gátak építésénél tanúsítottak. Reméljük, hogy az ú- jonnan választott elnökkel az élen teljesíteni fogják a hetényi fiatalok azokat a merész feladatokat, a- melyek a jövőben várnak rájuk. Bende István Komárom

Next

/
Thumbnails
Contents