Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-04 / 1. szám

M. I. A Banská Bystrica-i híradásfeehnikai szakiskolát’, amely e- gyedüli Szlovákiában, jelenleg 730 tanuló látogatja. Jozef Jurek: Es újból nyílnak a rózsák A gútai egészségügyi ház épületében márványtábla órzi az 1856-os év szomorú emlé­két. 1856 februárjában, 110 év­vel ezelőtt árvíz pusztította el a községet. Sok víz folyt le azóta a Dunán, nemzedékek jöttek, nemzedékek mentek. Gútának közben 11 ezer lako­sa lett, és hazánk legnagyobb községe. A község krónikájában azon­ban újabb szomorú események kerültek bejegyzésre. 1965. jú­nius 17-én a Duna vize Csi- csónál váratlanul áttörte a gá­tat, és a tajtékozó víz elárasz­totta az egész vidéket. Gúta is áldozatául esett. Hiába siet­tek segítségükre a Magyar Népköztársaság, a Szovjetunió katonai egységei és a mi „zöld hadseregünk“. Hősiesen men­teni akartak mindent, ami csak menthető volt. Hány igazi hős született ezekben a napokban. Vajon ki sorolná fel őket? Vagy talán meg lehet feledkezni ar­ról a 17 éves fiatalemberről, aki élete kockáztatásával men­tette meg egy kislány életét. A CSISZ augusztusban véd­nökséget vállalt Gúta felett. A fiatalok kijelentették, hogy Gú­ta felépítését ifjúsági építke­zésnek tekintik. Lelkesen éne­kelve Indultak az első brigá­dok. És valóban nagy darab munkát végeztek. Két iskola, az óvoda és két lakásegység építésénél dolgozott a Klemens elvtárs vezette brigád, de nem feledkezhettünk meg a Pro- cházka és a Kovácsik vezette munkacsapatokról sem. A he­lyi fiatalok örömmel ismerked­tek meg a brigádosokkal, is­merkedési estet is rendeztek. November 10-én fejeződött be a brigádidd első szakasza. Három hónap múlt el hasznos munkával, de most eljött az ideje, búcsúzni kell. Breznicky elvtárs, a CSISZ brigádvezetője, visszaemlékezett a kezdeti ne­hézségekre, milyen nehéz is volt megszervezni a munkát, milyen rosszul voltak elszállá­solva, nem volt ivóvíz, és mi­lyen sok nehézséggel kellett megküzdeniök. Az eredmények valóban beszédesek. Mit végez­tek? Azok, akik a Stavokom- binát nemzeti vállalat kötelé­keiben dolgoztak, kilenc lakás­egységet, két iskola-épületet, óvodát, az egészségügyi köz­pont épületét építették fel. Azok a brigádosok pedig, akik az Építkezési Vállalat felada­tainak teljesítésében segítet­tek, szovjet házakat szereltek össze. Huszonkét lakásegység­nél végezték el a betonmun­kát. A vasúti igazgatóság bri- gádosai a hatalmas munkás- szálloda építkezésénél dolgoz­tak. A búcsúest keretén belül Mészáros, Jadroň, Procházka, Bartek elvtársak és Šelestová elvtársnő a „munkasikerekért" jelvényt kapták jutalmul. Oro- lin, Kovácsik, Hájek, Bláha, Spevák és Urban tiszteletbeli jelvényeket kaptak, Nudziková, Suchalová és Taragejová elv­társnők ajándéktárgyakat kap­tak. Klenko elvtárs, a CSISZ ifjúsági szervezetének elnöke, valamint Jurek propagandista dicséretet kaptak. A fiatal fiúk és lányok ha­zánk különböző vidékéről ke­rültek ide, Gútára. Hasznos munkát végeztek, sokat tanul­tak, sok tapasztalatra tettek szert. Viszontlátásra. Biztosra vesszük, hogy sokan közülük valóban visszajönnek ide. Any- nyira szívükhöz nőtt Gúta. Gúta épül és szépül, s majd újból nyílnak itt a rózsák. Fordította: M. M. Ellünictik a károkat Komárom ma úgy néz ki, mintha nem is szenvedett ! volna az árvíztől. De nem kívánjuk {elidézni a júniusi napokat, mindnyájan jól tudjuk, hogy milyen veszély fenyegette a várost. A leg­nagyobb károkat a hajógyár szenvedte. Mindent megtet­tek, amit csak lehetett, le­szerelték a villanyvezetéke­ket és a gépeket is igyekez­tek biztonságba helyezni. Június 13-án, a vízállás - jelentés szerint, a Duna el­érte a SOI cm-t. A hajó­gyárban le kellett állítani a munkát. A hajógyári dolgo­zók kimentek a töltésekre, az volt a céljuk, hogy meg­mentsék azt, ami még ment­hető volt. Sok más üzem is segítségükre sietett. Szépen haladtak előre, júliusban fel­állították a műhelyeket és augusztusban már a hegesz­tő-műhelyekben is dolgoz­tak. A prágai Kovoprojekta n. v.. július első napjaiban elkészítette az üzem újrafel­építésének tervét, mely sze­rint az építkezésekbe 7,8 millió koronát, a technoló­giai berendezések újra üze­meltetésére pedig 1,7 millió koronát kell befektetni. A gépfelszereléseket, az ipar­csarnokok felépítését a ČKD Praha EZ TOS Turin* TOS Holúbkov, TOS Čelakovice a brnói královopolske gépüze­mek segítségével biztosítot­ták. Milyen eredményeket értek el? Hatvanezer négy­zetméter területet tisztítot­tak meg a vízhordalékoktól. 5 200 m kábelvezetéket cse­réltek ki, és 2 000 m hosz- szúságban új veezetékeket fektettek le. 270 gépet ja­vítottak ki. Az újjáépítés második i- döszakában, amely 1066 el­ső negyedévében keresztül tart ČSD építészeti vál­lalat 1 465 millió korona ér­tékben megújította az ipar­vágányokat, 5,5 km hosszú­ságban már épül az új ipar­vágány. Ezután kerül sor c darupályák kiépítésére és az épületek felállítására. A ter­vek teljesítése 6,2 millió koronába kerül. A Priemstav n. v. gondoskodik a tervek biztosításáról. Már ebből a rövid híra­dásból is látjuk, hogy az ár­víz milyen súlyos károkat o- kozott, és mennyi anyagi áldozatra van szükség, hogy az elszenvedett károkat jó- vátegyék. Az évi termelési tervet a hajógyár nem tel­jesíti, és így a magyaror­szági megrendeléseknek sem tehet eleget. Maguk a dol­gozók is rengeteget szen­vedtek. Jedlička László, ter­melési ellenőr, az újjáépítés feladataival megbízott bi­zottság tagja így nyilatko­zott: 360 esetben vettünk fel lakáskárokat, az üzem tíz Kriváň típusú házat ál­lított fel. A hajógyár dolgo­zói különféle segélyben ré­szesültek. Štefan Kocián Uj tavasz kél... Ha a különféle formájú me­zőgazdasági iskolák eredmé­nyességéről, vagy életképessé­géről esik szó, legtöbb kétel­kedő és bíráló megjegyzés ép­pen a mezőgazdasági szakisko­lák számlájára hangzik el. Saj­nos, de való. Nemcsak azért, mert ezekbe az iskolákba évről évre a ter­vezett tanulóknak csak alig több mint a felét tudtuk biz­tosítani, hanem azért is, mivel az ezekben az iskolákban vég­zett tanulók jórésze nem megy a mezőgazdaságba, mások meg később hagyják ott munkahe­lyüket. Több bíráló rámutatott arra, hogy az eddigi internátusi nevelés azt a veszélyt rejti magában, hogy az ifjúság e ré­sze elszakad a mezőgazdaság­tól. S így született a gondolat: újmódon képezni a mezőgazda­sági tanoncokat: közvetlenül a szövetkezetek és az állami gaz­daságok keretében, — továbbá nem szabad kivonni őket a csa­ládi környezetből és az üzemi életbői, ahová majd a tanul­mányaik befejezése után visz- sza kell térniük, huzamos idő­re dolgozni. Az elméleti okta­tást a téli időszakra korlátoz­zák, akárcsak valamikor a nép­szerű mezőgazdasági iskolák­ban. A fiatalokat aztán a me­zőgazdásági munkálatok ide­jén a termelésbe állítják, a tantervvel összhangban. Ilyen javaslatok láttak napvi­lágot Szlovákia különböző vi­dékein. A javaslatokat leggon­dosabban a duqaszerdahelyi járásban dolgozták fel, a gya­korlati alkalmazásukkal is ott jutottak legjobban előre. E já­rásban ezidén már • három újtípusú iskola van. Az első három fecske, ame­lyek valószínűleg meghozzák a mezőgazdasági fiatalok neve­lésének új tavaszát. Az isko­lákban körülbelül húsz-húsz fiatal tanul, s nemcsak a hely­beli szövetkezet, hanem a kör­nyék szövetkezeteiből és álla­mi gazdaságaiból is járnak ta­nulni a fiatalok. így például a dióspatonyi tanoncközpontba Felsőpatonyból és Mihályfáról járnak a tanoncok. A nyárasdi központba a vásárúti, alistáli, a Nagymegyeri Nagyhizlalda és a Nyárasdi Állami Gazdaság fiataljai tanulnak. Apácaszakál­lason a szomszédos Ekecs fia­taljai készülnek fel hivatásuk­ra. Természetes, ez új gondolat, s hogy az életben meghono­sodjon, egész sor • bonyolult problémát kell megoldani: — a tanuló- központok elhelyezésére, a színvonalas tanulás megterem­tésére, a pedagógiai felügyelet, a tanulás és a nevelés irányí­tására. S nem utolsósorban, itt van még a központok és a ta­noncok anyagi-pénzügyi-hely- zete. És mindezt — teljes megelé­gedésre — megoldották. Diós- patonyban és Nyárasdon a helybeli általános kilencéves iskola egy tantermét átenged­te a tanoncközpont részére. Apácaszakállason a tanoncköz- pontot a szövetkezet kultűr- otthonában helyezték el. A tanítás szabályos lehetősé­gének feltételei tehát minde­nütt megtalálhatók. E megál­lapítás a pedagógiai vezetésre és felügyeletre is vonatkozik. Minden tanoncközpontnak meg van az osztálytanítója, aki az illetékes iskolai szerveknek felelős az iskoláért. A szakki­képzésben főleg az instrukto­rok, — az állami gazdaságok szakemberei segítenek. Minden tanoncközpont tulaj­donképpen a Nagymegyeri Me­zőgazdasági Szaktamntézet ki­helyezett osztálya. A tanonc- központok onnan kapnak taní­tókat, a tanrend értelmében ők felelnek a tanmenetért. S végezetül: a tanulók és a szülők megelégedésére az a- nyagi dolgok is megoldódnak. A tanoncok naponta ingyen ebédet, mint főtételt, és tíz­órait, mint mellékételt kapnak. Dióspatonyban a helybeli ven­déglátóüzem ebédlőjében ele­delnek. A tanoncoknak a tanulási időszakban — november tizen­ötödikétől március tizenötödi­kéig — az iskola negyven-hat­van korona zsebpénzt ad; a szövetkezettől, az előmenete­lük szerint, havi százhúsz ko­ronáig terjedő összeget kap­nak. A tanulás tehát anyagilag is érdekelt. A tanulók az elméleti okta­tás után normálisan dolgoznak és keresnek. S hogy jól dol­goznak. azt Viderman Ferenc, a dióspatonyi tanoncközpont tanulójának példája is bizo­nyítja, aki nyáron havonta 700 —800 koronát keresett. Egye­sek nyáron 1000 koronától is többet kerestek havonként. Bíztató kezdet A dunaszerdahelyi kísérlet még újdonság, s ezért jelenleg még nehéz lenne következte­tést levonni. Egy dolgot azon­ban már most le lehet szögez­ni: a mezőgazdasági tanoncok oktatásának ezt a módszerét minden érdekelt dicséri: — a tanulók, a pedagógusok, és a szövetkezetek vezetőségei. Mindnyájan úgy vélik, hogy az természetesebb, megfele­lőbb, mint a mezőgazdasági szakiskolák eddigi formája. Legyünk tehát türelemmel, s várjuk meg a tanulási idő­szak záróértékelését. A kezdet mindenesetre bíztató. Eltart-e a föld-anya? (Egynéhány gondolat az új irányításról) # Egynémely kellemetlen tényező a mező- gazdaságban lévő bevételekről és a mellékjö­vedelemről • Hogyan oldják ezt meg külföl­dön? e Végetvetünk-e az úgynevezett tiszta mezőgazdasági tevékenységnek? Megjött az idei tél s vele együtt az új falvainkra oly jellemző gondok is. Az ajtónkat ismét döngeti a már oly jól ismert kérdés: hogyan foglalkoztassuk szövetkezeti dolgozóin­kat a téli időszakban? A mezőgazdasági dolgozók téli, s általában az idényenkívüll foglalkoztatottságának ügyét, habár már évek óta kezünkben is tartjuk, meg­oldásával mindmáig nem jutottunk előbbre. Már komoly, figyelmeztető problémák is vannak itt. A „párt beszél a fiatalokkal“ cí­men megtartott beszélgetéseken a fiatalok nyíltan felvetettték a kérdést: — Hogyan követelhetik tőlük, hogy lelkese­déssel menjünk a mezőgazdaságba dolgozni, amikor ott senki sem biztosít számunkra rend­szeres, egészévi munkát, s ilymődon rendsze­res egészévi keresetet? Miből éljünk télen s amikor nincs munka? KELLEMETLEN TÉNYEK Mindehhez még egynéhány további kellemet­len tényt is felsorakoztathatunk, amelyek visszavonhatatlanul vitára jelentkeznek; arra, hogy azokat átgondoljuk, és következtetést vonjunk le belőlük. Arról van szó, hogy a szö­vetkezetek a tagjaiknak egyenlő mennyiségű és intenzitású munka mellett legalább a köny- nyű és az élelmiszeriparban dolgozók kerese­tével egyszínvonalú bevételt biztosítsanak (ha­bár az munkájuk mindezideig sem nem könnyű, sem pedig ipari-műszaki színvonalon nincs). Többszáz szövetkezetei ismerünk, ahol már évek óta jó gazdasági eredményeket mutatnak fel, s mégis — egynémely kivételével — tag­jaiknak átlagos havi keresete nem haladja meg a 800—900 koronát. Szlovákiában az utóbbi években még a leg­kedvezőbb termelési feltételek közepette a kukoricatermelő körzetben sem kerestek • »zövetkezetekben többet havi 800 koronánál. A burgonyatermelő és hegyvidéki gazdasá­gokban a szövetkezetesek havi keresete alig haladta meg a 620 koronát, beleértve a termé­szetbenieket is. A könnyű- és élelmiszeriparban dolgozók havi kereseté abban az időszakban 1300 ko­rona körül mozgott. Ez ellen az összehasonlítás ellen természe­tesen kifogásokkal lehet élni, felhozva azt, hogy nem eléggé pontos, mivel a statisztiká­ban szerepelt szövetkezetesek közül sokan nem dolgoztak rendszeresen egész éven át úgy, mint a könnyű- és élelmiszeripar alkal­mazottai. Ez igaz! De a dolgok lényegén és jelentő­ségén ez mit sem változtat, s nem csökkenti azok jelentőségét. A statisztikában szereplő szövetkezetesek nem azért nem dolgoztak egész éven át, mert nem akartak volna dolgozni, hanem azért, mert az idényszakok kivételével nem volt munkájuk!! S ez a kérdés falvaink sokezer dolgozóját gyötri. Megoldását kivétel nélkül követelik, fia­talok idősebbek egyaránt. A fiatalok mégin- kább, mivel olyan korban élünk, amikor a fiatalok életpálya-választásuk nagy lehetősé­geivel találják magukat szemben. AZ ÜGYNEVEZETT TISZTA MEZŐGAZDA­SÁGI TEVÉKENYSÉG LEGENDÁJA. Ezért annál nehezebb megérteni egyeseket, akik érthetetlen okokból legendákat kezdenek szőni az úgynevezett tiszta mezőgazdasági te­vékenységről, mint a szövetkezetesek kizá­rólagos munkájáról. E legenda keretében kez­dődött aztán az a dicstelen ördögűzés a mel­léktermelés ellen, az úgynevezett herczeghjó- zsefizmus ellen. Ez a harc bizony a társada­lomnak jó néhány millió koronájába került. Ma ezt a dicstelen fejezetet már töröljük, s a hi­bákat eltávolítjuk. Most, amikor az új mezőgazdasági Irányítást a mezőgazdaságban is előkészítjük, más prob­léma is felvetődik. A szövetkezetek nagyobb gazdasági fellen­dülésének biztosításához — s mindeneekelőtt a kevésbé kedvező termelési körülmények mellett — vajon elég lesz-e a melléktermelést csak felújítani, ha e mellett még a megkü­lönböztetett árpolitika is fenn áll? Nem lenne-e jó, ha a szövetkezeteknek — úgy mint ezt Jugoszláviában látták szövetke- zeteseink — megengednének más tevékenysé­get is? Részlegesen ez a helyzet a Német Demokratikus Köztársaságban is, s majdnem mindenütt a világon. (Természetesen a mező­gazdasági tevékenység elsődlegességének fi­gyelembevételével.) Így például nehezen lehet megérteni azo­kat a korlátozásokat, amelyek a szövetkeze­tek szállítási tevékenységét érintik, a ČSAD tevékenységével szemben. A szövetkezetesek, s mások körében is. nemegyszer vitázunk más lehetőségekről is, amelyek például lehetővé tennék nagy szövetkezeti takarmánykeverők megalakítását, továbbá, hogy a szövetkezetek a kisebb tejcsarnokok igazgatásában is helyet kapnának, zöldségfelvásárló és eladó szövet­keztek, gyümölcs- és más termékfeldolgozó vállalatok alakulnának stb. Természtesen nem minden ilyenirányú ja­vaslatot lehet realizálni. Közülük egyesek a- zonban figyelemreméltók, annál is inkább, hogy az egyes eddigi tevékenységek monopolizálása több szolgáltatás megrekedéséhez és elhalásá­hoz vezetett, társadalmunk számára megdrá­gult. Egy bizonyos ilyenirányú egészséges szo­cialista versengés a szövetkezeteknek is, de a társadalomnak is csak hasznára válna. (Á) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents