Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-24 / 21. szám

u. KESERŰ PIPA MÁJUS 14 Az Egyesült Államok vietna­mi politikája az ellentmondá­sok tengerében hányódik. A dél-vietnami választások egy­szerű emlegetése is olyan sai- goni belpolitikai vihart okozott, amely megijesztette a Fehér Házat a további következmé­nyektől. Noha senkinek se voltak illúziói a többszázezres amerikai csapatok jelenlété­ben megrendezendő választá­sok tekintetében. MÁJUS 15 A NATO-válság megítélésé­nek kérdésében úgy látszik megint belpolitikai ellentmon­dások bukkantak fel Bonnban • Leonyid Brezsnyev az SZKP főtitkára látogatást tett Ro­mániában. • Franciaország nélkül kezdő­dik a NATO júniusi külügymi­niszteri értekezlete. • Évek őta a legnagyobb ará­nyú kormányellenes tüntetés zajlott le Johannesburgban. MÁJUS 16 Koszigin szovjet kormány­fő egyiptomi körútjáról szá­molt be a sajtó, és világpoli­tikai megvilágítást kap a láto­gatás. Ismét megnyilvánul a Szovjetunió hatalmas népsze­rűsége az arab világban. • A genfi leszerelési tárgya­lások újabb szakasza zárul lé. Ügy mentek nyári vakációra, hogy még csak azt sem látni a szünet után miről lehet foly­tatni a vitát. MÁJUS 17_________________ A rhodesiai helyzet megvi­tatására ismét összeült a Biz­tonsági Tanács. Az afrikai cso­port határozati javaslatot ter­jesztett elő, amely felszólít minden államot, hogy szakítsa meg gazdasági kapcsolatait a rhodesiai rendszerrel, Nagy Britanniát pedig felkéri, hogy helyezze blokád alá Rhodésiát. MÁJUS 18. _________________ Tízezres tüntető felvonulás a washingtoni Fehér Ház előtt. 9 Dél-Vietnamban a salgoni kormány meglepetésszerű tá­madása a vallási ellenállás fel­legvára ellen új fejezetet nyit a belpolitikai krízisben. Most várhatók a leghevesebb ösz- szecsapások. MÁJUS 19 _________________ Franciaországban két mil­lió dolgozó lépett sztrájkba. A cannes-í filmfesztivál műsorát is 24 órára felfüggesztették. MÁJUS 20. _________________ A 20. században most má­sodízben lépett sztrájkba az angol kereskedelmi flotta. Házasság 14 éves fejjel Brazília tervezett polgárjogi reformjának egyetlen részlete sem keltett olyan óriási feltű­nést, mint a házassági tör­vénynek az a javasolt módosí­tása, mely szerint a lányok a jövőben már 14 éves korban férjhez mehetnek. Fiúknál — a házasságkötés korhatárát 16 évre tervezik leszállítani. A törvényjavaslatot négy professzor dolgozta ki, minde­nekelőtt biológiai és szocio­lógiai tények alapján. A pro­fesszorok azzal is érvelnek, hogy egyes országokban a há­zasságkötések törvényileg en­gedélyezett időpontja még ala­csonyabb, mint a brazíliai tör­vényjavaslatban előírt korha­tár. így például különböző ke­leti országokban már 12 éves lányok is férjhez mehetnek. A 14 és a 16 éves korhatár e- gyébként összhangban áll a római és a kánonjog régi ha­gyományaival. A dél-amerikai erkölcsi fel­fogás szerint a fiatal lányok­nál a házasságkötés előtti ne­mi kapcsolatok felvétele e- gyenlő a deklasszálással. Mind a család, mind pedig a társa­dalom eltaszítja és nem akad férfi, aki „becsületét" egy „prostituálttal“ kötött házas­sággal kockára tenné: mert ilyen lányt könyörtelenül eb­be a kategóriába sorolják. Többnyire még az a fiatalem­ber sem veszi feleségül, aki el­csábította, hiszen a házasság- kötés időpontjában „már nem lenne ártatlan“. Az öngyilkos- sági statisztika és orvosok köz­lései alapján számtalan tragé­diára derül fény. Különösen akkor tesznek a fiatal nők két­ségbeesett lépéseket, ha a há­zasságon kívüli kapcsolatból gyermek is származik. Erős ki­sebbségbén vannak azok, akik megértéssel fordulnak az el­csábított lányok felé, és mit sem tehetnek a tömegek által képviselt „népi érzelmek“-kel szemben. A nagyvárosokban nem je­lentkeznek ilyen élesen ezek az előítéletek; az iparosítás és a felvilágosultabb életforma részben visszaszorította a ré­gi hagyományokat. A vidéki te­rületeken azonban, ahol Dél- Amerika lakosságának túlnyo­mó többsége él, még töretlen a gyarmati idők gondolkodás- módja. Az új törvényjavaslat készítőinek az volt a célja, hogy korai házassággal fedez­zék a biológiai korai fejlett­séget a társadalom előítéletei­vel szemben. Véleményük sze­rint a korai házasság elkerül­hetővé teszi a házasság előtti kapcsolatokat. A törvényjavaslat mindezek ellenére éles bírálatba ütkö­zött. A Rio de Janeiroban meg­kérdezett 14-16 éves fiatalok szinte egyöntetűen mint ab­szurditást visszautasították a törvényjavaslatot, ök azonban nem mércéi a vidéki lakosság nézetei alakulásának. Sokkal e- rőteljesebben esnek latba ne­ves jogászok, szociológusok, orvosok és pszichológusok ér­velései, akik egyértelműen el­utasítják a négy professzor elgondolásait. Ezek a szakértők mindenek­előtt arra utalnak, hogy a jel­lembeli és szellemi fejlődés lassúb ütemű, mint a biológiai. S mindehhez hozzá kell még fűzni, hogy Brazíliában a leg­több dél-amerikai országhoz hasonlóan, nincs válás: a 14 vagy 16 éves korban hozott döntést a fiatalok egész éle­tük során nem változtathatják meg többé! £ ha ,das szenátor Sokszor olyan elszigeteltnek és kedvszegettnek érzem ma­gam, mondotta az újságíróknak Fulbright szenátor. — A háborús láz fokozódik. Mi, amerikaiak annyira erősek, önelégültek vagyunk, hogy ez megbosszulhatja magát... Mint­ha könnyíteni akarna fejfájásán, kezével megdörzsölte hom­lokát, majd szemüvegét orrahegyére csúsztatva, fáradtan hát­ra dőlt székében... Az utóbbi hónapokban sokat hallunk róla, mind az Egye­sült Államokban, mind külföldön. Egyre többször, s egyre vészjóslóbban hangzik szava az amerikai háborús uszítok dobpergése közepette. A vietnami háború feletti aggodalom érezhető minden interjújában és beszédében. 1965. szeptember 15-e fordulópontot jelentett J. William Fulbright arkansasi demokrata szenátor politikai karrierjében. A dominikai intervencióval kapcsolatos szenátusi vitában ek­kor leplezte le először és világosan az USA külpolitikáját, amely „ellenez minden nemzeti és reform mozgalmat". Válaszul a kormány szóvivői és a Capitol Hill legodaadóbb támogatói — a támadások egész tömegét zúdították rá. Pedig az 1960. és 1964. évi elnökválasztásokon is Johnsont támogatta és még tavaly év elején is egyetértett a kormány vietnami politikájával. Az egyetemi tanárból és rektorból lett szenátusi képviselő azonban úgy látszik felismerte a meztelen valóságot, azt, hogy a vietnami konfliktus fokozott kiterjesztése katasztro­fális ázsiai nukleáris háborúhoz vezethet. Éppen ennek a felismerésnek köszönhetően ma már nem érzi magát feszélyezettnek, azért mert ő a szenátus külügyi bizottságának elnöke, hogy demokrata, és hogy az elnöknek minden bizonnyal nem tetszik mindez, amit mond. Határozot­tan kiáll elveiért és kimondja az igazságot, úgy ahogy látja. Az elnök iránti viszonyáról ezt mondja: — Nekem fárasztó az elnökkel tárgyalni. Ha közvetlenebb volnék, talán könnyebb tenne... Nem szeretek vitatkozni olyan emberekkel, akiket nem érdekel az, amit mondok. Amikor „a harcoló galambnak“ nevezett szenátor az USA külpolitikájáról beszél, arca gondterhelt kifejezést nyer: — Ha így folytatjuk, előbb vagy utóbb megbukunk... — Amerika erejének és küldetésének tudatában, annak az elbizakodottságnak és önteltségnek jeleit mutatja, amely az ókori Athén, Napóleon Franciaországának és a náci Német­országnak is bukását okozta... — Véleményem szerint az őrültséggel határos az a felüle­tes feltevés, amely szerint a vietnami háború mellett is meg­valósíthatjuk a Nagy Társadalom programunkat, vagyis, hogy elő tudjuk teremteni azt a sok ezer millió dollárt, amely iskoláink és közlekedési útvonalaink újraépítéséhez vagy a levegő- és a vízszennyeződés kiküszöböléséhez szükséges, amikor milliárdokat költünk egy végtelennek tűnő ázsiai há­borúra... A választókat különböző eszközökkel lehet megnyerni. Az Egyesült Államokban például a hollywoodi filmcsillagokat és artistákat is szerződtetik. A legutóbbi angol választásoknál Wilson miniszterelnök örömmel fogadta a Beatlesek fellépé­sét. Természetesen a többi politikai párt is hasonló eszkö­zökhöz folyamodott. A brit liberális párt Fulham választó- körzetben a szép Steward Michaelát jelölte képviselőnek. A bájos kozmetikusnő valóban temperamentumosán indult a választási harcba, annál Is inkább, mivel gibraitári szárma­zású, és Gibraltár ma az érdeklődés előterébe került. A brit kormány ugyanis a spanyol kormánnyal tárgyalni akar Gib­raltárról. A britek jelszava: Gibraltár ugyanúgy angol, mint Dover. Az angol választásoknál a csinos képviselőjelölt „lecsú­szott". Hős apák méltó utódai Kedd óta Moszkvában ta­nácskozik a lenini Komszo­mol XV. kongresszusa, a- melyen 23 millió komszomo- lista képviseletében 3831 küldött és több mint 70 or­szágból érkezett vendég vesz részt. A Komszomol- kongresszus jelentőségét két fontos tény emeli, a tö­megszervezet mindenkor a párt legfőbb tartalékát al­kotta, s ezt az SZKP XXIII. kongresszusa mindinkább a- láhúzta; — a Komszomol kongresszusát nem egészen két hónappal a szovjet párt- kongresszus után hívták ÖSSZ6. Az SZKP XXIII. kongresz- szusán sok szó esett az if­júságról. Felelős vezetők, funkcionáriusok és közéleti személyiségek mutattak rá a fiatalok seregének nagy országépítő erejére, ugyan­akkor az utóbbi időben fel­merülő néhány egészségte­len jelenségre is, mint a felelőtlenség, a jampecko- dás, a burzsoá életmód maj- molása stb. Bár ezek a je­lenségek csak szórványosan fordultak élő, a párt kér­lelhetetlen harcot indított a polgári erkölcs maradványai ellen, s érthető, hogy az említett fogyatékosságoktól mentes ifjúsággal akarja megvalósítani a kommunis­ta társadalom felépítésének nagy művét. A kongresszusi előkészü­letek érdekes mozzanata volt az a váltófűtés is, a- melyet az Amur-vidéki Komszomolszkból indítottak a Komszomol XV. kongresz- szusának tiszteletére. Lé­nyegében megismételték azt, amit harminc évvel ez­előtt öt Orehovo-Zujevó-i komszomollsta kezdemé­nyezett a X. Komszomol- kongresszus tiszteletére. Akkor Moszkvából indult a staféta az Amur partjára, ahol felépítették Komszo- molszk városát 126 nap a- latt sítalpakon és gyalog 9420 kilométer utat tettek meg. Az amuri komszomo- listák most motorkerékpá­rokon, kerékpárokon, vona­ton vitték Moszkvába S sta­fétát egy maréknyi kom- szomolszki földdel és kevés amuri vízzel. A ma már fe­lelős tisztségeket viselő Vlaszov, Aborkin, Opolev, Romanov és Dorodnov, a 30 év előtti váltófutás kez­deményezői kísérték őket moszkvai útjukra. A pártvezetőség névében Leonyid Brezsnyev főtitkár köszöntötte a Komszomol kongresszusát. A XXIII. párt- kongresszus tanácskozásé­ból kiindulva jelölte meg a Komszomol feladatait az if­júság további nevelésében. Fő feladatként a munka- és termelési fegyelem megszi­lárdítását, továbbá a falu felkarolását emelte ki. Ez harcot jelent az élősködés, a burzsoá erkölcs és min­den bomlasztó befolyás el­len. — „A Komszomol az az iskola, amelyben a fiata­lok elkezdik a leninizmus tanulását, elindulnak az öntudatos állampolgárok út­ján, hogy tevékenyen részt vegyenek a kommunizmus építésében" — hangoztatta Brezsnyev elvtárs. A szov­jet fiatalok zömének min­dennapi tettei, sikereik az országépítésben, a tudo­mány művelésében világosan bizonyítanak. Hiába szóno­kol a nyugati propaganda nemzedékek szembenállásá­ról. érdekellentétéről, a té­nyek mást mutatnak. Mint Szergej Pavlov, a Komszo­mol Központi Bizottságának első titkára hangoztatta; „A Komszomol fennállása óta az SZKP-hez igazítja lépé­seit, a pártban látja leggon­dosabb és legbölcsebb ta­nítóját". Az egykor (1918-ban) 22 ézer tagot számláló lenini Komszomol ma 23 milliós óriási szervezetté fejlődött. Nagy erőt képvisel az épí­tés valamennyi területén megjelölt feladatok megva­lósításában. A Komszomol 225 országos nagy építkezés fölött vállalt védnökséget Az önzetlenségre nevelt szovjet fiatalok — ezt leg­szebben taskenti példamu­tatásuk bizonyítja a föld­rengés után — szilárd biz­tosítékai annak, hogy a feladatokat maradéktalanul teljesítik. L. L, Ottó útlevelet akar A dunavölgyi népek nem gondolnak jó szívvel a Habsbur­gokra. Ez érthető is, hiszen sok szerencsétlenséget és szenve­dést zúdított rájuk a Habsburg-uralom. A Habsburghoz fejéből, Ottóról most újból gyakran hallunk. Majdnem egy fél százada menekült el szüleivel e- gyütt, azóta nem járt Ausztriában. Most osztrák útlevelet kér, hogy átléphesse a határt. Másjél évtizedig kísérletezett, köve­telőzött és kérvényezett, mindig balsikerrel. Taktikázása köz­ben még a trónigényről is hajlandó volt lemondani, csak Ausztriába szeretett volna kerülni. 1963-ban az osztrák köz- igazgatási bíróság jogosnak ítélte Ottó visszatérési kérelmét. Ahogyan Nyugat Németországra érvényes a régi megállapí­tás: „Hitler ment, de a tábornokok és bírák maradtak", u- gyanúgy Ausztria államapparátusának sok fontos posztján is „császárba" főhivatalnokok ülnek és döntenek. De Hans Kle- catsky tanácsa hiába adott zöld lámpást Habsburg Ottó vo­natának, az osztrák parlament többsége újra csak nem-et mondott. Most azután, hogy a legutóbbi választáson a jobbol­dali Osztrák Néppárt abszolút többséget szerzett és Hans Kle_ catsky igazságügyminiszter lett, Ottó bejelentette: felszólítja az osztrák hatóságokat, ismerjék el állampolgárságát, legké­sőbb június 10-ig állítsák ki részére az érvényes útlevelet. Minden jel arra mutat, hogy a Habsburg-család jelenlegi fe­je már a közeli hetekben visszatér Ausztriába, tehát ha még nem is igényli ki a Buzgót, visszaigényli a hatalmas Habsburg birtokokat, kastélyokat, bécsi bérházakat, néhány száz millió vagy akár milliárdnyi értékű vagyont. Utána jöhet még vala­mi csinos kártérítési per is az elszenvedett száműzetésért. Ha Ottó megkapja az útlevelét, akkor ez arra figyelmeztet, hogy Ausztriában vannak olyan erők, amelyek a legsötétebb reakció felé akarják sodorni ezt a kis államot. Százötven esztendeje mondta Talleyrand ama elűzött, majd visszatért és végül újra elkergetett francia királyi családról: „Semmit sem tanultak, mindent elfelejtettek..." Ez a mondat a Habsburgokra is vonatkozik. A hazug propaganda következ­tében van az osztrák közvéleményben egy réteg, amely hason­lóképpen nem tanult a múltból. Reméljük, hogy az osztrák nép saját érdekét világosan látó felismerő része ellenáll majd és vereséget mér Ottóra. © © Egy New Bedfordl (Massa­chusetts) íogyókúraklub kénytelen volt kiköltözni második emeleti helységei­ből, mert az építkezési hi­vatal megállapította, hogy a padlózat nem bírja ki a 75 tag súlyát. A Texasi Houston város fő­utcáján egy rendőr megállí­tott egy teljesen ittas párt. Az egyiket kaució ellenében hazaengedték, a másikat kijózanodásig a rendőrségen egy ládába fektették. Egy fiatal alligátor volt, amely dacára a szájkosárnak és az '■ ivástól megüvegesedett te­kintetnek nagyszerű kedv­ben volt. Ausztráliában, Canberrában, két partner igyekszik a bridzs világbajnokságot megszerezni, de csak ami a játék tartamát illeti. Ne­hogy az álom elkábítsa, ví­zipisztollyal frissítik fel ő- ket. Már csak 114 óra kell a világrekordhoz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents