Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-05-17 / 20. szám
BLA_______________i______ Varsó majd Berlin felé Masopust ismét a válogatottban A ■■ 111 m Az örökifjú Örökifjú? Hát ez egy kissé túlzás. Megkopott már a motor, ritkán lehet rákapcsolni a harmadik sebességre. Az esztendők száma növekedik, a fiatalos hév lappad, s legfeljebb csupán egy marad: a szív. Az öreg harcos szive. Ami gyakran csodákat tesz. Miint most Masopust esetében is. Leírtuk őt már a válogatottból. A chilei ezüstérmes gárdát nehéz volt leváltani, nem volt mersze hozzá Vytlačllnak, sem Jírának, aztán Marko edző bátor kézzel nyúlt a megfiatalítás problémájához. Kiestek a chilei siker „nagyágyúi“, csupán Kvasnyák, a játékmester, Lála, a kemény hátvéd és Po- pluhár, a megbízhatóság szobra maradt meg a csapatban. Schrojf Vllőt. Pluskalt, Sche- rert, Novákot és a többieket felváltotta a fiatalok gárdája. Masopustot is. Vele nem volt nehéz dolga a válogatott edzőjének, leköszönt a válogatottságról: — Úgy érzem, át kell adnom á helyet a fiataloknak... A chilei ezüstérmes gárda leváltása aránylag jól sikerült, Marko edző megfiatalított csapata váratlanul jól szerepelt. Csak később kezdődtek a bajok. Sérülés, letiltás, elbizakodottság nehezítette Marko munkáját. Az élcsapatok formája Is ijesztően ingadozik, hát még a játékosoké! A bajnoki táblázat éllovasa ötgólos vereséget szenved a sereghajtótól, a Sparta is egyre másra vesztegeti el bajnoki pontjait, a Slovan válságos helyzetben. Mire lehet felépíteni a válogatott gerincét? Ráadásul Kvasnyák, a játékmester is sérüléssel bajlódik. Kvasnyák nélkül nincsen Sparta, de még válogatott sem. Kell a játékmester, kell az irányító. A megoldás? Marko edző ismét előveszi a „talonból“ a jollle jokert. Masopustot. A Dukla dirigensét. Azt a játékost, aki valamikor a válogatottban is remekül betöltötte a játékmester szerepkörét. Azt a játékost, akinek az irányításával a Dukla most is rohamot intéz a két vezető csapat bajnoki esélyei ellen. Hogy Masopust már kiöregedett? Ugyan, fiatal a szíve! Olyan, mint Matthews, az öreg varázslójáé, vagy Mátrai Sanyié. Sőt Di Stefanot vagy Nettót is felhozhatjuk példának. öreg harcosok, a fiataloknál is fiatalabb szívvel, lelkesedéssel. A csehszlovák válogatottra most szerdán nehéz feladat vár. A világbajnokságra készülődő szovjet együttes erős ellenfél. Ezen a nehéz mérkőzésen jut szóhoz ismét Masopust. hogy ellássa a dirigens szerepkörét. — Vállalom a válogatottságot — írta levelében Masopust. — Már csak azért is, mert sok levelet kaptam, s tudom, hogy bíznak bennem a szurkolók. Meg azért is, mert tudom, szüksége van a játékomra a válogatottnak Masopust A sugárhajtás! repülőgépek szinte pillanatok alatt elrepítik az utast Prágából Varsóba, majd Berlinbe, s lám, az országutak kanyargós szalagján mégis verejtékezve tapossa a pedált a Békeverseny tarka serege. Ilyen az ember, a küzdő- készségből, munkabírásból, kitartásból vizsgázik, lankadatlan erővel viaskodik a széllel, esővel, tűző napsugarakkal, meredek kaptátokkal. Prágából nem is toronyiránt vezet az út Varsó és Berlin felé, néhány „kitérő“ tarkítja a 15 napos műsort, hogy még nehezebb feladatot kelljen megoldaniuk a derék kerékpározóknak az egyes útszakaszokon is. Soksok kilométer van már mögöttük, de még sok-sok kilométer várja őket. Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK országútjain 2300 kilométeren át kell taposni a pedált, míg végre célhoz érkeznek. A Moldva partjáról hosszú volt az út a lengyel rónasá- gok országűtjaig, a java azonban még hátra van. Az' eddigi versenyek fáradságával a lábban egyre nehezebb a pedál taposása. Már pedig aki el akar jutni a berlini célig, annak fáradhatatlanul taposnia kell a pedált, mert ha leszakad, még nehezebb feladat vár rá. A „távfutó“ magányossága. Illetve a távkerékpározóé. Együtt hajtani a bolyban könnyebb, a közös fáradozás könnyebben elviselhető. Bajtársi segítség- nyújtás, támogatás — ez jellemzi a Békeverseny küzdelmét. így szövődnek a barátság szálai a versenyzők között, a kerékpározók országútja is a megértés, a bajtársiasság elmélyülésének egyik útja. Sebesen gördülnek a kerékpárok, egyik útszakasz a másikat követi. Az útszakaszok végét jelző célszalagok köré felsorakozó nézők sok öröm és bánat tanúi. A győztesek magasba feltartott kézzel robognak át a célon, hogy aztán fellépjenek a győzelmi emelvény lépcsőfokaira. Peschel, Guerra, Kudra, Megyerdi és mások már kiízlelték a győzelmi mámort, de kijutott a dicsőségből az emelvény alsóbb fokára lépő kerékpározóknak, Inter — Manchester álomdöntő helyett „csak“ Real — Partizán pőtdöntő. A Bajnok- csapatok Európa-kupájában már a döntő előtt megtörtént a világszenzáció: a Partizán legyőzte a Manchester United csapatát, a Real Madrid pedig kiverte az Intemazionálé M)i- lanot. A meglepetések sportja a futball, szentigaz! Bezzeg a mérkőzés előtt fogadkozott He. lenio Herrera, az Inter edzője: — Lelépjük a Reált! A lelépés sikerült. Herreráék leléptek. A döntőbe a Real került. A manchesteriek meglepetése is óriási volt. A Partizán elleni találkozó előtt rágógumit rágva nyilatkozott az edzőjük: — Yes, biztos vagyok a győzelmünkben. Legalább négy góllal verjük a belgrádiakat... A biztos győzelem elmaradt, a Manchester kiesett. Megszületett a meglepetések döntője: a Real — Partizán mérkőzés. A brüsszeli pályán bizakodással sorakoztak fel egymás ellen a két csapat játékosai. A nagy Real utódai és a még hírnév nélküli Partizán. Illetve a Man- chester-verés már kellő visszhanggal járt. Mégis a Real volt az esélyesebb. A döntő aztán úgy kezdődött, hogy az esélyesebb csapat szenved vereséget, így például a fiatal Venczelnek is. Venczel csak tartalékként került a csehszlovák csapatba, s lám a tapasztalatlan újonc remek érzékkel versenyzett már az első naptól kezdve. Balszerencse szegődött Smolík mellé, már az első útszakasz végén felléphetett volna a győzelmi emelvény felső lépcsőjére, ő hajtott be elsőnek a stadionba, de aztán tömlőszaSmolík a Békeverseny egyik „nagymenője“ kadás miatt át kellett engednie az első helyeket a szerencsésebbeknek. Mert hát szerencse is kell az ilyen nagy versenyeken. Ki kell fogni az alkalmas pillanatot, A Partizán az első negyedórában szinte szóhoz sem engedte a Reált. — A régi Real jobb volt! — hangzott el a megállapítás. Bizony jobb! Szebben, ötletesebben gurigáztak Di Stefa- nóék és Puskásék. Olvan támadások cikkáztak végig a pályán, hogy csak álmélkodtak a nézők. A megfiatalított Real? Biz- isten szebben futballoztak a belgrádiak. Nekik csak a góllövéssel volt bajuk, semmi sem sikerült. A góllövés a jugoszláv labdarúgás rákfenéje, amit a- zonban a belgrádiak műveltek a brüsszeli mérkőzés első félidejében, az nem volt mindennapi. A második félidőben végre megtört a jég, az 55. percben Haszanovics betalált a Real kapujába. A vezetés megszerzése után a nézők várták a Partizán még nagyobb nyomását. Nem így történt. A belgrádiak átálltak a védekező játékra. A Real felnyomult. Csak idő kérdése volt az egyenlítés. A 71. percben Amancio egyenlített és a 77. percben Serena pompás góllal bebiztosította a Real győzelmét. A brüsszeli pályán is bebizonyosodott, hogy a védelembe vonulás szinte egyet jelent a akkor kell részt venni a robbantási kísérletben, amikor az eredményes. Hiába próbálkozik valaki egyedül, nem talál segédtársakat. Váltott vezetés nélkül nehéz egérutat nyerni, a szökevényeket csakhamar be- fogájk az üldözők. Tapasztalt, öreg rókák, játszi könnyedséggel szerelik a robbantási kísérletet. A győzelemre esélyesek árgus szemmel őrzik egymást és amikor valamelyik elindul a boly élén, máris felzárkóznak mögéje a többiek. Nemcsak állóképességből kell vizsgázni, hanem taktikából is. Persze azért az állóképesség, a szívósság is jelentős tényező. A lengyel Kudra már számtalanszor csatázott a Békeverseny útvonalain. Az idein úgy volt, hogy nem indul. A negyedik útszakaszon szinte szárnyakat kapott, győztesen robogott át a célon. A verseny első harmadában kitűnően szerepeltek az olaszok, kérdés, vajon végig bírják-e az iramot? A szovjet kerékpározók legfőbb erőssége az erőnlét, ők a verseny utolsó harmadában indítják meg a rohamot a végső győzelemért. Gördülnek a kerékpárok, egyik útszakasz a másikat követi. Varsó után a háromszög harmadik városa, Berlin következik. Az utolsó harmadban éledőzik ki legjobban a harc, s könnyen lehet, hogy mire a berlini utcákon jár a tarka mezőny, megváltozik a győzelmi sorrend. győzelem feladásával. Csak az olyan csapatok, mint az Inter, tudja alkalmazni tökéletesen a védelmi taktikát. A jugoszláv játékosok vérmérsékletének a támadás felel meg, nem a védekezés. Hasonlóképpen a magyarokhoz. Baróti Lajos védelmi taktikája sem a világbajnokság előtt, sem a világbajnokság során nem érhet sikert. A magyar labdarúgás is akkor volt nagy, amikor a csatársor volt a legfontosabb csapatrész, és akkor születtek a gólok, a- mikor nem öt, de hét játékos rohamozta az ellenfél kapuját. A védelem beszedett egy-két gólt, a csatárok kétszer annyit lőttek! A védekező játékra való átállás volt a Partizán veszte, amint a Real csatárok teret kaptak, nyomban veszélyesek lettek. Aztán már hiába igyekezett a Partizán mégegyszer magához rántani a kezdeményezést. a Real játékosai egy kis színészi alakítással és időhúzással megúszták gól nélkül a Partizán görcsös igyekezetét. Győzött a Real, hatodszor szerezte meg a BEK-ben a kupát. A brüsszeli pályán a második félidőben aránylag izgalmas küzdelmet vívott a két csapat, a játék színvonala azonban messze elmaradt a Borussia Dortmund — Liverpool találkozó színvonalától. Ez a két csapat a Kupagyőztesek Kupájában vívta meg a döntőt. Micsoda mérkőzésen! Az első perctől az utolsóig remekül hajtottak a játékosok. Nem ajnározták a labdát, mint a Real és a Partizán játékosai, nem cseleztek, nem is lett volna alkalmuk hozzá. Becsúszó szerelések, szikrázó összecsapások, igazi kupaküzdelem. Nem 90 percig, hanem 120-ig. Hosz- szabbításban dőlt el a mérkőzés sorsa. Mégis olyan iramban játszották a csapatok, hogy hü- ledzetek a nézők. Ez a modern labdarúgás, ezt kell megtanulnia a Partizánnak, sőt a magyar válogatottnak is. A Real Madrid megfiatalított gárdája Ä brüsszeli döntő — A kislányomnak külföldi udvarlöja van.
