Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-17 / 20. szám

ÜL. AZ IFJÚSÁG DALNOKA Szergej Prokofjev születésének 75. évfordulójára Ä bratislaval koncertlátogató közönségnek nem mindennapi él­ményben volt része, mikor ötvenhárom novemberében a Szlovák filharmónia megszólaltatta Szergej Prokofjev utolsó müvét, a Hetedik szimfóniát. Sikerét — mind a hazai mind a külföldi közönség előtt — főleg lágy dallamainak, fiatalos lendületének és optimista hang­vételének köszönheti a ragyogóan hangszerelt hattyúdal, mellyel a szerző búcsút mondott a világnak. Szergej Prokofjev századunk orosz zeneirodalmának egyik legtöb­bet vitatott és bírált alakja. 1891-ben született a Donyec-medence egy kis helységében, Szoncovkán, ahol apja mint agronómus műkö­dött. Anyja kitűnő zongorista, aki Pátervárra költözködésükig tehet­ségesen irányítja fia első zenei próbálkozásait és tanulmányait. A pétervári Konzervatóriumon már Rimszkij-Korszakov, Ljadov és Cserepnyin irányítják tanulmányait. Első és egyben kirobbanó sike­rét saját zongoraversenyének előadásával aratja, mellyel a húsz éves ifjú egyértelműen elnyeri a Rubinstein verseny első helyezését, És ezzel meg is nyílik előtte a világ, útja egyenesen Londonba vezet. Itt hozza össze a sors világhírű honfitársával Gyagilevvel, az orosz balett vezetőjével, akinek ösztönzésére balettet ír, ameiy „Szkíta szvit“ címen ismeretes és a bratislavai balettegyüttesnek is állandó müsordarabja. Külföldi turnéjáról néhány nappal az első világháború kitörése előtt tér vissza hazájába. Katonának nem hívják be s Így nyugodtan csak a zeneszerzésnek , élhetett. A politikát és a forradalmat meg­lehetősen közömbösen nézi s így a polgárháború éveiben — a szov­jet kormányzat hozzájárulásával — elhagyja az országot. Japánba majd Amerikába megy, ahol először mint zongoraművész arat nagy sikereket. A zeneszerzőtől azonban idegenkedik az „új világ". „Bol­sevik csodabogarat" lát benne, a csupán Chicagóban arat sikert ra­gyogó operája a „Három narancs szerelme“. Az amerikai közönyből visszavágyik Európába s hamarosan Párizsban települ le. A hon­vágynak azonban még Itt sem tud ellenállni, s így nem csoda, hogy először csak látogatóba, majd 1933-ban véglegesen hazatér. Koncer­tezni ezután is gyakran jár külföldre, de témaválasztásaiban egyre közelebb kerül a hazai problémákhoz. Ebből az időszakból való pél­dául az „Alexandr Nyevszktj“ kantáta és a „Szemjon Katko“ operája is. Alkotásainak csúcsa a shakespeari tematikájú „Romeo és Júlia“ balett, melyet bátran lehet az Ifjúság apoteozlsának nevezni. Fizikai­lag ugyan a halál arat diadalt, de morálisan gyönyörű dallamával az örök ifjúság diadalmaskodik. Varga József A Wood testvérek sikerének titka: a szeplők Natália 23 évvel ezelőtt lett gyermekfilmsztár. Szeplőível tűnt fel és ez­zel ért el sikert. Most már púderezi magát, míg Lana nevű húga csak most kezdett filmezni. Ma 19 éves és Marilyn Monroe sexbomba szere­pét vette át a „Valami­nek történni kell" c. film­ben. Udvariasan magam elé engedek egy csinos leányt, aki piros mint az élet. Zsúfolt a presszó, de az egyik asztaltól most áll fel egy társaság. Mindketten a meg­ürülő asztal felé tartunk. A pirosarcö tün­dérke ér oda hamarabb, mire én szlovákul engedélyt kérek tőle, hogy leülhessek. Megrázza fejét és magyarul válaszol: — Nem tudok szlovákul! — Hiszen én is jobban tudok magyarul — szalad ki a számon, mire elmosolyodik: — Tessék, csak üljön le. Nem akarom, hogy tolakodónak tartson... Míg ő egy újságot böngész, én lopva nézem. Tudom, hogy magyarországi, hogy fiatalka és hogy csinos, sőt... szép! — Pestről pött? Rámnéz és hamiskásan elmosolyodik: — Kiváncsi?... Akkor találja ki! Vagy mond­jam el az egész életrajzomat? Cigarettára gyújtunk és füstje mellett las­san megindul a beszélgetés. Ildikó világlátott kisjány. Járt már Helsin­kiben, Stokholmban, Párizsban, Edinburgban, Moszkvában, Monte-Carló-ban, Egyiptomban... — Talán van valami milliomos nagybácsija? — Képzelje, nincs!... De ha éppen tudni akarja, díjat nyertem a várnai Nemzetközi Táncfesztiválon, maga Hitetlen Tamás, tessék! — igazolványt tesz elém: Megáll az eszem: „...Kaszás Ildikó, a Ma­gyar Állami Opera balett-táncosnője...“ Már egészen belemelegszünk a társalgásba, amikor a hátam mögött megszólal egy hang: — Szabad ez a hely? Mit mondjak — A fene enne meg minden illemkódexet! Ez a bácsi igazán mehetne más­hová isi... Miért jön éppen Ide? Ráadásul ez is magyarul beszél!... Zavaró repülés! Ildikó mondja helyettem: — Igen, tessék! Egy darabig barátságtalanul nézegetem az igen barátságos arcú urat, Ildikó látja ezt és alig tudja visszatartani nevetését... Aztán zavartalanul folytatja a beszélgetést ott, ahol abbahagytuk: — Ha azt hiszi, hogy valami nagy riportot csinál velem, akkor nagyon téved. — Hogy miben táncoltam? Nem lesz köny- nyű elsorolni, hiszen kilencéves korom óta táncolok. Szerepeltem már a Rómeó és Jú­liában, Adam Gizellájában, a Hattyúk tavában. Farkas Ferenc: Furfangos diákok-jában, Ro­zika főszerepe volt az enyém. Gluck Orpheu- sában, a Diótörőben Párizs lángjaiban, Faust Valpurgisában, az Aidában és meddig soroljam még? — és mit szeretne még táncolni? — Prokofjev Júliáját és Adam Gizelláját. Meg nagyon sok új balettben akarok még sze­repelni, mielőtt megvénülnék... Ne is próbál­jon bókolni! Egy-egy próba vagy előadás után néha bizony nagyon öregnek és fáradtnak ér­zem magám. Többet mozgunk, mint három riporter... Már nyolc éve vagyok az Állami Operánál, s ez nem kis idő! — És mit csinál, Ildikó, a szabad idejében? — Nevetni fog, koreográfuskodom. Most Fauszt Valpurgisának felújított változatán dol­gozom... Nyelveket tanulok, már elég jól tu­dok németül, angolul és oroszul... És sokat, nagyon sokat olvasok. Mit? Mindent, ami a kezembe akad! Az egyik könyvet ezért, mert mindenki dicséri — a másikat meg azért, mert mindenki szidja! Űjabb kérdésen töröm a fejem, amikor meg­szólal a mellettünk ülő úr: — Kislányom, nem lesz még elég a ciga­rettából? Csodálkozó képemet látva Ildikó elneveti magát: — Bocsánat, elfelejtettem bemutatni az édesapámat! Bemutatkozunk egymásnak... Kaszás papa nevet, Ildikó füstfelhőbe burkolja arcát és én bizonyára nagyon buta képet vágok. Bor kerül az asztalra és most már hármas­ban beszélgetünk. Megtudom, hogy a Kaszás családban három művész is van: Ildikó nővére a győri Kisfaludi színházban van, öccse pedig az Állami Hangverseny Zenekarban játszik... Meg sem kérdezem Kaszás papától, örül-e, hogy mindhárom gyermeke művészi pályán van... Naiv kérdés lenne. N. László Endre tanának Hollywoodban ma még csak egy szoba konyhás lakása van. Je­lenleg nővére kertjében élvezi az úszómedencét. De ha a filmben sikere lesz, akkor majd ő is vehet magának villát, kertet, úszómedencével. Natália, a nővére ma már 27 éves, külön dié­tás szakácsot tart, aki csak arra ügyel fel, hogy a jónevű filmszínésznő ne hízzon és derékben ne legyen több 52 cm-nél. Nem akar úgy elhízni, mint vetélytársn'óje tíz Taylor. .................min.................................................................................................................................................. Tíz perc múlva éjfél (Befejezés a 4. oldalról) ugyanarra a véres húsdarabra kell rávetnie magát. Vélemé­nyem szerint így nem lehet a kettőnk közti súrlódásokat ki­küszöbölni. Azon kéne lennünk, hogy kapcsolatunk egyre szebb legyen. Natália ránézett, mintha nem értette volna, amit az imént mondott. A férfi, kezének egyetlen mozdulatával lein­tette az asszony készülő védekezését és folytatta: Ez mind arról tanúskodik, micsoda mély szakadék tátong köztünk. Néha már úgy érzem, hozzád férkőzöm, aztán jön valami ostobaság, az egész szertefoszlik, és nem marad más, mint kezdeni mindent élőiről, és mindent felépíteni elölről. Abba­hagyta, mert az asszony mozdulatában volt valami meghök­kentő, a hideg végigfutott a testén. Szerette volna tudni, mire gondol, leleplezni a gondolatait, hatalmába akarta kerí­teni, hogy védekezni tudjon némasága ellen. Megrettent, hogy az asszony azt gondolja: megbizonyosodtam arról, hogy a férjem fél valamitől. Észrevette, hogy a nő meglátta félel­mét, és tovább szőtte a gondolatait, amit feltevés szerint az asszony gondolhat: A férjem minden apróságért féltékeny- kedik, féltékeny ha férfival telefonálok, bár ő maga kénysze- ritett erre, féltékeny, mert nem tudja, mit mond nekém az illető. Fél, mert tudja, hogy eddig rajta kívül senkivel sem aludtam, bár talán azt is tudja, hogy nem érdekel és nem vágyom más után. Éppen ezért nem értem, miért fél annyira Mert ha ez így van, valamiért félnie kell. Talán önmagáról tud valamit, és nem akarja, hogy összehasonlítsam másokkal, nem akarja, hogy megállapítsam, milyen fogyatékosságai vannak. Fél, hogy amit nem találok meg mellette — fogalmam sincs mi lehetne az — más mellett megtalálnám. Fél. hogy abban az esetben elhagynám őt. Egyre inkább kezd a dolog érdekelni és csábítani, hiszen ő maga ébresztette fel bennem a kíváncsiságot. Azt sem tudja, hogy szeretem és féltékeny vagyok, de hiányérzetből, mert nem ért meg úgy, mint sze­retném. Szerintem én vagyok számára a legmegfelelőbb, de a férjem ezt nem érti meg, és elmegy tőlem anélkül, hogy legalább igyekezne megérteni. Az én féltékenységem más, mint az övé, és ebben különbözünk egymástól, ö talán a saját hibái miatt féltékenykedett, én meg hibátlanságom sem­mibe vevése miatt. Tudom, néha hirtelen haragra gerjedtem, de ő, bár szintén neheztelt, nem sértődött meg, hanem min­dig igyekezett kibékíteni és kényszerített, hogy felejtsem el az ügyet amilyen gyorsan csak lehet, s ez csak fokozta a gyanúmat és kíváncsiságomat. A férfi már nem gondolt az asszonyra és nem is volt kí­váncsi az asszony gondolataira. Hallotta, hogy nyílik a fel­vonó ajtaja. Azt hitte, Natália jön. Az ajtócsapódás után várta a csengetést. A léptek elhalkultak, a szomszéd lakásba ve­zettek. Felállt, kitekintett az ablakon a kivilágított utcára. Tíz perc múlva fél tizenkettő. Az éjszaka elborította a kör­nyéket. Megborzongott a hidegtől. Behajtotta az ablakot. Megfordult. Valami azt súgta: lehet hogy Natália öngyilkos­ságot követett el. Az asztalhoz lépett s a szélébe kapaszkod­va a díványhoz vánszorgott és lefeküdt. Számolta a perceket. Pontosan fél tizenkettőkor felkelt. Elhatározta, ha Natália visszajön, semmit sem vet a szemére, hozzálép, egy szóval se kérdi, hol volt. Hálás lesz amiért egyáltalán visszajött. Lassú léptekkel rótta a szobát, s míg az ablaktól az ajtóig ért, mindjobban megerősödött az a meggyőződése, hogy Na­tália nem tér vissza. Abbahagyta a járkálást és lefeküdt, nyitott szemmel bámulta, egyre csak bámulta a mennyezetet. Fordította: Kopasz Csilla 7-------------------------------------------------------------------------­A budapesti Csehszlovák Kultúrában Magyarország szomszédos baráti állam. Sok közös múlt és jelen kapcsolja össze országainkat. Egymásra utalt népek vagyunk, gondjaink, céljaink azonosak. Né­pünk baráti viszonyát kultúrintézmények is ápolják. Magyarországon hazánk sokrétű kultúráját, a Csehszlo­vák Kultúra Budapesten működő központja terjeszti. A könyvespolc mögül barátságos hangon szólal meg az egyik alkalmazott: Parancsoljon! Nézegetem az ízlésesen elrendezett könyveket, külön­féle kiadásokból van itt ízelítő. Az alsó sorban neves művészeink illusztrálásával plasztikus meséskönyvek. Az elárusítónő figyelmesen kíséri tekintetem, s megjegyzi: — Trnka, Fulla művészek rajzaival díszített könyveket óhajt ön is? Nagy ám az érdeklődés irántuk! Most kap­tuk meg Mária Hajková: Édeskönyv c. legfrissebb kia­dását Hanzelka-Zikmund útleírásait az ifjúság vásárolja szorgalmasan, alig győzik várni az újabb sorozatú kül­deményeket A prózák, költemények köteteit az egyete­misták, idősebb kbnyvbarátok keresik. Szakkönyveket főképpen könyvtárak rendelnek. Szívesen küldünk bár­milyen példányt vidékre is. A helyiségbe fiatalok csoportja lép. Tájalbumok, úti­könyvek, turisztikai térképek iránt érdeklődnek. A szün­időben Csehszlovákiába utaznak, szeretnének időben fel­készülni a nyári kirándulásra. Az elárusítónő tanáccsal is szolgál; úgy beszél hazánk természeti szépségeiről, gazdag műemlékeiről, hogy a hallgatónak mindjárt kedve lenne vonatra szállni A következő helyiség asztalán napilapok, képes újsá­gok, folyóiratok kínálkoznak, a polcokon pedig hangle­mezek Két fiú Supraphon védjegyű lemezt választ, s a termet Smetana: Hazám c. szerzeményének melódiái töltik be, majd tánclemez kerül próbahallgatásra, melyet énekeseink angol nyelvű szöveggel játszottak fel a kül­földi vásárlók számára. A sztereolemezek fogynak legjobban — jegyzi meg az elárusítónő — melyek főleg klasszikus müveket tartal­maznak. Most is Smetana lemezére esett a választás, közben a fiúknak gondosan, reklámpapírba csomagolva nyújtja át a megvásárolt lemezt. — Munkánkat a budapesti csehszlovák nagykövetség, valamint a Csehszlovák Iskola- és Kultúrügyi Miniszté­rium által jóváhagyott kultúrpolitikai és propagációs termelési irányzat alapján végezzük — mondja Hajós Magda, a szervezést osztály dolgozója. Célunk, hogy ma­gyar barátainkat Csehszlovákia politikai, gazdasági és kulturális életéről tájékoztassuk. Figyelmet szentelünk a politikai eseményeknek, évfordulóknak, együttműkö­dési feladatoknak Működésünk egész Magyarországra kiterjed. Ellátogatunk ipari üzemekbe, földművesszövet­kezetekbe, kultúrházakba, klubokba, kutató intézetekbe, megyei és szak könytárakba, iskolákba, úttörőtáborok- ba és munkásotthonokba. Szélesskálájú munkánk tartal­mát előadások, baráti beszélgetések, irodalmi, zenei esték, vetélkedők, kiállítások, filmvetítések és sajtó­találkozások jellemzik. A találkozókon csehszlovák szak­emberek. művészek vesznek részt. Eredményes műkö­désünkben támogatnak a magyar szervek: a Hazafias Népfront Központi Bizottsága, a Partizán-szövetség, a Magyar Néphadsereg Központi Háza, művészeti szö­vetségek; úgymint írószövetség, Magyar Ojságírók Szö­vetsége. Eddigi tevékenykedésünkröl elmondhatjuk, hogy hasznosan hozzájárult Csehszlovákia és Magyar- ország népe barátságának megszilárdításához — mondja végezetül az intézet lelkes dolgozója. Az egyetemi színpadon műsoros estet rendeznek, melynek címe: Mozaikok a csehszlovák kultúrából. KŐSZEGI ZSUZSA „MAGYAR NAPOK“ Hradec Krrlové-ban Áprilisban a kelctcsehországi kerület metropolisában számos kulturális rendezvény emlékeztette a közönséget arra, hogy a kultúra területén is egyre konkrétabbak kapcsolataink a baráti Magyar Népköztársasággal. Magyarország felszabadu­lásának 21. évfordulója alkalmából több Hradec Králové-i In­tézmény — a kerületi műsoriroda, a Győzelmes Február Müvek üzemi klubja és ipari tanulólntézete, a Supraphon hangle­mezbolt — „Magyar Napok“-at rendezett. A prágai Magyar Kultúra közreműködésével Hradec Králové-n hangversenyt ad­tak a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallga­tói, továbbá a GESUALDO Sextet budapesti madrigál-együt­tes. A Centrál irodalmi kávéház műsorába Radnóti-estet iktat­tak. Ugyanitt tartott előadást április 27-én a 20. század cseh­szlovák-magyar irodalmi kapcsolatairól Bojtár Endre, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. A Győzelmes Február Müvek üzemi klubjában ápriüsban a hradeciek magyar fotóművészek gazdag, a mai Magyarország aletét bemutató fenyképkiállításban gyönyörködhetnek. Az ipari ranulóotthonban pedig magyar rajzkiállitás nyiit. Az Ales­sandria Szállóban két magyar tánczenekar — egy big-beat — és egy dzsessz-együttes — szerepelt. A Magyar Napok alatt az Alessandriában magyar szakács főzte az eredeti, ízes ma­gyar ételeket. (-gyi)

Next

/
Thumbnails
Contents