Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-05-10 / 19. szám
Április 30. Egyre növelik az amerikai erők számát Dél-Vietnamban. A Johnson kormány vietnami agressziója és Kína ellenes politikája katasztrofális következményekkel járhat — ez a megállapítás hatja át a sajtót. Április 31. A dél-rhodesiai fehér telepesek kormány rendőrsége 150 kilométerre Salysburytól heves harcot vívott afrikai ellenállókkal. Ha a rhodézlai kormány nem követ el mindent a mielőbbi megegyezésért a Dél- Afrikai Köztársaság beállítja olajszállítmányait Rhodéziának. MÄJUS 1. Világszerte megünnepelték május elsejét. Gromiko szovjet külügyminiszter római javaslata a kontinens magas szintű értekezletének összehívásáról nagy érdeklődést keltett. Ázsiában az indonéz helyzet, valamint Izrael és a vele szomszédos arab országok feszültsége okoz nyugtalanságot. A Djakartában felülkerededett katonatiszti csoport már Szu- karno elnök államfői hatalmának törvényességét vonja kétségbe. Afrikában változatlanul a rhodéziai válság fejleményeit követik a legélénkebben a megfigyelők. A hatalmi harc elérte a tetőpontot. MÁJUS 2. _________________ De Gaulle és U Xhant jelenleg nem lát lehetőséget vietnami kezdeményezésre. MÄJUS 3. Tito marsallt Nasszer alexandriai rezidenciájában fogadta. Szóba került az el nem kötelezett országok esetleges újabb vietnami közvetítési kísérletének kérdése is. MÄJUS 4. Az Egyesült Államok kormánya első ízben kénytelen volt elismerni, hogy amerikai csapatok támadást intéztek a Dél- Vietnammal szomszédos Kambodzsa ellen. MÄJUS 5. Adenauer volt nyugatnémet kancellárt tüntetésekkel fogadták Izraelben. MÄJUS 6. A NATO-ban fokozódik a feszültség. London szeretné, ha a NATO székhelyét Londonba tennék át. iiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiii Atomőrület az USA-ban Protectopolis — a földalatti város # Alagútrendszer az a- merikai városok alatt ® 36 milliárd dolláros beruházás # Nem lenne-e jobb a konfliktus elől kitérni? „A lakosságot, hogy a háború kitörése esetén megvéd- hessük egy atompusztítástől, a föld alá kell, őket rejtenünk. Nem elég azonban csak kis óvóhelyeket kiépíteni, nagy e- rőfeszítéssel azon kell lenni, hogy a városok alatt és között egész alagútrendszert é- pitsünk. ki, hogy azokban sok millió ember biztonságos helyet találjon". így hangzott Eugen Wigner professzor, amerikai fizikus és matematikus, Nőbel-díjas fő gondolata, amit egy beszédében Kaliforniában, Berkéleyben a polgári védelem élenjáró vezetőinek tanácskozásán mondott el. E tanácskozáson az „emberiség történetében a legnagyobb“, mondható — óriási beruházási tervet terjesztették élő, amelynek lényege, hogy az USA nagyvárosai alatt alagútrendszert kell kiépíteni. A legnagyobb alagút New York város alatt lenne, negyven méter mélységben a föld alatt, s ezek az alagútvonalak a terek alatt is kiépülnének, ahol autók parkolnának, tüzelőanyag, élelmiszer, víz és más életszükségleti dolgokat lehetne elhelyezni. Ilyen körülmények között gyors tempóban másfél millió ember bújhatna mix :• j.. „tmia i ti mu —— meg az alagútban. Idővel a fő alagútból mellékalagutak ágaznának el, s ilymódon két és fél millió ember találna ott rejtekhelyét. Körülbelül harminc napra 10 millió ember é- lete lenne biztonságban ezekben az alagutakban. Ez az óriási beruházás, a- rnely egészében vagy húsz a- merikai várost érintene, 38 milliárd dollárt érne el. Ezt a tervet „Protectopolis“- nak, a védelem városának nevezték el. A tanácskozás résztvevői azonban nem valami nagy lelkesedéssel fogadták a tervet. Főleg azért bírálták, hogy egy totális háború esetén kevésbé lenne hatásos, s egyúttal túl költséges. A tanácskozás résztvevői figyelmeztették arra, hogy habár ez az alagútrendszer a biztos pusztulás elől megvédene 75 millió embert, nem jelentené ez azonban azt, hogy azután, amikor ezek az emberek a föld alól kijönnének, a felszínen élhetnének és dolgozhatnának is. Ezenkívül a totális támadás e- setén az ellenség más, nem a- tomfegyvereket is használhatna, például gázt, vagy különféle biológiai fegyvereket. Ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy atomháború lesz, a helyzet kilátástalan, mert az atomháború az emberiség pusztulását hozhatná magával. Sokkal egyszerűbb kiút azokat az utakat keresni, milyen módon térjünk ki a konfliktus elől. (A) Jacqueline Kennedy takarékoskodik Jacqéuline Kennedy, a meggyilkolt amerikai elnök özvegye, felkérte a kormányt, hogy 20 000 dollárral csökkentsék azt az évi járadékot, a- melyet férje halála óta folyósít számára az amerikai kincstár. A kongresszus annak idején évi 50 000 dollár járadékot hagyott jóvá áz elnök özvegyének, hogy az összegből többek között egy New York-i iroda útján válaszolhasson mindazokra a levelekre, amelyeket a világ minden részéből még most is százszámra kap. Kennedy halála után az első két esztendőben Jacqueline naponta átlag 300 levelet kapott. A volt elnök özvegye úgy véli, hogy évi 30 000 dollár is elégendő a levelezés lebonyolítására. A kormány viseli a Jacqueline Kennedy és gyermekei biztonságát szolgáló kiadásokat is. Az özvegy és két gyermeke ugyanis a titkos szolgálat felügyelete alatt áll. Jacqueline mint az elnök özvegye ezenkívül élete végéig.kap- ja az elnöki fizetésnek megfelelő évi 100 000 dollárt. Angier Biddle, a madridi a- merikai nagykövet Jacqueline nevében hivatalosan és a leghatározottabban cáfolja azokat a híreket, amelyek szerint a volt elnök özvegye házasságra akar lépni Don Antonio Gar- rigues spanyol diplomatával. Két évforduló-két szobor Jövőre ünnepük meg Párizsban az amerikai-francia barátság egyik legszebb megnyilvánulásának ötvenedik évfordulóját. Jövőre 50 éve, hogy Pershing amerikai tábornok hadai élén megérkezett Párizsba... A franciák azután az amerikai segítséggel visszaverték a német csapatokat, és diadalmasan fejezték be az első világháborút. Harminc évvel ezelőtt Versailles közelében, a Cote de Picardie-n egy kisebb dombon két gyönyörű szobrot emeltek, a franciák és az amerikaiak. Harminchatezer francia városban és faluban folyt a gyűjtés, s a nagy esemény huszadik évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen a franciák ledöntötték az amerikai tábornok pompás szobrát. Az amerikaiak viszonzásul Lafayette márkinak emeltek pazar emlékművet ugyanazon a helyen, ezzel róva le hálájukat a franciáknak azért a felbecsülhetetlen segítségért, amelyet a francia csapatok Lafayette-tel az élén az észak-amerikai szabadságharcban nyújtottak. A sors azonban kegyetlen volt a két szoborhoz. A hitleri hadak ledöntötték, s ágyúgolyókat öntöttek belőle. Most ismét időszerűvé vált a két szobor helyreállítása. Kérdés azonban, hogy a francia-amerikai viszony elhidegülése miatt lesz-e szoborleleplezés az ötvenedik évfordulón. Nem bánnak kesztyűs kézzel a turistákkal A francia vámőrök nemcsak a külföldiek poggyászát vizsgálják meg, hanem az utasok külsejét Is. Ha a Franciaországba utazó Idegen állampolgár rendetlen és elhanyagolt, nem engedik be az országba. A rendelet alapján nem léphetik át a francia határt: 1. a bozontos sörényű ifjak és lányok; 2. akik ritkán mosdanak; 3. akiknek elhanyagolt a külseje; 4. akinek nincs pénze. Más szóval ez azt jelenti, hogy a jövőben korlátozzák a beatnlkek és egyéb „dühös ifjak" franciaországi látogatását. Ha mégis Franciaországba akarnak látogatni, akkor előzőleg fürödniiik, nyiratkoznluk kell és tisztességesen felöltözni. Miért hozta a francia kormány ezt a furcsa határozatot? Párizst elözönlötték a léhűtők. A francia főváros „becsületes clochard-jai“ már nem találnak maguknak helyet a hidak alatt és a sok üres zsebú fiatal mellett a francia idegenforgalmat Is csőd fenyegeti. Az intézkedést Belgium, Luxemburg, Nyugaf-Német- ország, Svájc és Olaszország határállomásain kitörő örömmel fogadták, mert a borbélyműhelyek és fürdők forgalma egyszerre fellendült. A NATO bajban van. Jól tudjuk, de Gaulle politikája okozza a problémákat. De nem csak De Gaulle, hanem a képen látható 21 éves Raatz Angela is, a NATO római titkárságának hivatal- noknöje. A szép Angélának azon nyomban ott kellett hagyni az állását, mert állítólag különböző hivatalos titkokat árult el. Angela az NSZK- ból származik, tiltakozik a vád ellen és azt állítja, hogy csOk az ABC nevű olasz lap igyekezett botrányt kelteni. Á lapban ugyanis Angela és a Földközi tenger térsége címen képes riportot közölt. Angela ellen eljárást nem indítottak. Nem maradt sokáig állás nélkül, mert egy filmtársaság felfigyelt a csinos fiatal lányra, és a- zonruü szerződtette. Most majd együtt szerepel a botrányairól híres Fürstenberg Ira grófnővel. Fogságból fogdába Az iff következő rövid történet kezdete 1963 novemberébe nyúlik vissza, melynek fegyik éjszakáján a dél-vietnami partizánok vakmerő, rajtaütésszerű támadást intéztek az amerikai „Különleges Haderő“ Saígon-melletti táborhelye ellen. A támadók villámgyorsan ártalmatlanná tették az őröket s kegyetlen csapást mértek a mit sem sejtő a- merikaiakra. A partizánoknak az akció során sikerült két katonát — Smith és MacLure altiszteket foglyul ejteniük. A kéf katona eltűnése felett hamar napirendre tértek a felettesek. A Pentagonban gondosan őrzött nyilvántartó lapba bekerült a „nyomtalanul eltűnt" bejegyzés, ugyanezt tudatták hozzátartozóikkal is. S ezzel a történet első fejezete le Is zárult. A két katona további sorsa nem nagyon izgatta azokat, kik a két fiatalt (e- gyik 25, másik 28 éves volt) a háború poklába taszították. A sajtóirodák azonban a közelmúltban olyasmiről számoltak be, ami kissé lázba hozta a Pentagon hivatalnokait, s a két altiszt iratainak tüzetesebb átvizsgálására kényszerítette őket. A tudósító irodák ugyanis hírül adták, hogy Kambodzsa határán feltűnt két, a Vlet-Cong fogságából kiszabadult katona,, s azzal a kéréssel fordult az ottani hatóságokhoz, hogy tegyék számukra lehetővé hazatérésüket az Egyesült Államokba. A hírügynökségek a Vietnami Felszabadítás! Front leadóállomásának a- ma jelentéséről is beszámoltak, hogy a két amerikai katona szabadonbocsájtását annak az Egyesült Államokon vé- gighullámző tiltakozási mozgalomnak köszönheti, mely a vietnami agresszió beszüntetését követeli. Phon-Phen-ben Smith és MacLure sajtóértekezleten vett részt. Az újságírók kérésére elmondták, hogy a fogságban tűrhető bánásmódban részesültek, s állították, hogy a kínzások s az úgynevezett „agymosás“ emlegetése, amivel az amerikai katonai propaganda igyekszik megfélemlíteni a katonákat, mind szemenszedett ha7.ugság. Kijelentették, hogy azt a szörnyű vérengzést, amit az amerikaiak ' Vietnamban véghezvisznek, nem lehet másként mint igazságtalan rablóháborúnak nevezni, s hozzátették, hogy csatlakozni kívánnak a háború beszüntetését követelő mozgalomhoz. MacLure és Smith úgy láf- fa, hogy végre valóban elérkezett számukra a hazatérés, s családjukkal való találkozás lehetősége. Örömüket a kambodzsai amerikai nagykövetség ígérete még jobban fokozta. Megnyugtatták őket, legyenek nyugodtak, hazatérésük csupán napok kérdése lehet. A valóságban azonban minden másként történt. Smlthet és Mac- Lurét katonai repülőgépbe ültették, és az okinavai amerikai támaszpontra szállították.“ Azóta több mint négy hónap telt el. A két katonát a külvilágtól való teljes elszigeteltségben tartják. A katonai hatóságok semminemű érintkezést nem engedélyeznek számukra a sajtó képviselőivel és a közéleti tényezőkkel. Csak annyi ismeretes, hogy az „ellenséggel való együttműködés“ címén készülnek vádat emelni ellenük. A két katonának súlyos árat kell majd fizetni az igazság melletti bátor kiállásért. De vajon lesz-e erejük vállalni korábbi nézeteiket s az azért járó büntetést? Példájukat a- zonban sokan követni fogják. Az amerikai békeharcosok a két katona büntetésének enyhítését követelő tiltakozási mozgalmat szerveznek, mely egyre jobban terjed, hogy további amerikai katonák lelkiismeretében gyújtson világosságot. — iss — % A New York-i Carlton szállóban a konyhafelvonó acélkötele elszakadt és az edény meg az evőeszköz a tizenhatodik emeletről lezuhant a pincébe. A nagy csörömpölésre a bárban néhány táncospár táncba kezdett. Azt hitték, hogy a zenekar új dalba kezdett. # „Hiás töltényt adott él nekem“, mondta Mrs. Arma I. Warren Bois városban Idaho államban. „Ide nézzen“, folytatta és a fegyvert a homlokához támasztotta, felhúzta a kakast... és agyonlőtte magát. # Kent angol grófságban a gyalogjárók tüntettek a járdák hiányossága miatt. Egy forgalmas útkereszteződésen ötven asszony gyermekkocsival leállt az úton és fél óra hosszat megakadályozta a forgalmat. Amikor már kilométernyire áll- í tak a személygépkocsik egymás mögött, a város megígérte a járdák építését.
