Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-05-10 / 19. szám
fii. r? MIKLÓSI PÉTER: AHOL A SZKALPEL BESZEL A halottak már nem tudnak beszélni... Pedig hány esetben könnyítené meg a közbiztonsági szervek, vagy a bíróság dolgát, ha szólni tudnának. De hiába... A halottak már nem tudnak beszélni... Sokszor azonban az élőknek is kellemetlen beszélni, vagy nem is akarnak. Kiváltképpen akkor, amikor „váratlan“ apaság veszélye fenyegeti őket • Miért halt meg X. Y ? Ki a tettes ? Ki a gyükos ? Ki az apa ? Ezekre a kérdésekre ad biztos válasznak vehető tanácsot a bratislavai Komenský Egyetem orvosi fakultásának törvény- széki orvostani tanszéke, rideg fémasztalokkal felszerelt bonctermeiben és laboratóriumaiban. Felelősségteljes munka... Az intézet 1920-ban kezdte meg munkáját. Azóta már több ezer biztos nyomra vezető véleményt adott a rendőrségnek és a bíróságoknak. ______________ 1. Egy pénteki napon. 1960. november huszonötödikén látták utoljára a szomszédok D. B. ötvenkétéves bratislavai asz- szonyt. Néhány nappal később arra lettek figyelmesek, hogy bár éjjel-nappal ég a Villány, több napja mély csend uralja a lakást. S feltűnt, hogy D. E. asszonyt sem bevásárolni menni, sem alig egyéves unokájával, szokásához híven, sétálni menni nem látták. Rosszat sejtve, észrevételeiken alapuló gyanújukat öt nappal később (tehát nov. harmincadikén), az esti órákban a rendőrséggel is közölték. Mikor a rendőrőrjárat és velük a készültségi szolgálatos orvos megjelent a helyszínen, hiába csöngettek, dörömböltek a földszinti lakás ajtaján, Belülről volt bezárva. Semmi sem mozdult, senki sem nyitott ajtót. Lakatost hívtak, és leszerelték a zárat. Behatolva, megrendítő látvány tárult eléjük. A régimódi, sötét konyha kis ablaka felőli részen a padlón feküdt az asszony — holtan. A szobába vezető ajtó küszöbén unokája, a kis D. Tibörka feküdt, szintén élettelenül. A két, már oszlásnak induló testen az orvos az erőszak legkisebb jeleit sem találta. Gázmérgezés lehetősége is kizártnak látszott, mivel a lakásba nem volt bevezetve a gáz. Miért és mikor halt hát meg a nagymama? Miért és mikor halt meg kis unokája is? A rendőrök és szakemberek a helyszínen késedelem nélkül lázasan kutatták a rejtélyes elhalálozások okát. Eredménytelenül. Ekkor az a vélemény alakult ki, hogy a nagymamát szívszélhűdés vagy hasonló, hirtelen halált előidéző baj érte, és így a magára maradt, tehetetlen, másféléves kisfiú éhhalál áldozata lett. Bár ezek az érvek elfogadhatóknak látszottak, az orvos mégsem bízott bennük véglegesen és feltétlen boncolást rendelt el. Nagy volt mindannyiuk meglepetésé, amikor a másnapi boncolás világosan a szén- vagy világítógáz-mérgezés biztos jeleit mutatta. Felötlött tehát a további nagy kérdés: Hogyan kerülhetett sor a lakásban gázömlésre, amikor a ház egyik lakójánál sincs bevezetve a gáz, és szénfütésből eredő gázokról sem lehetett szó? Kiderült azonban, hogy a szomszéd házban használták a világítógázt. A vezeték D. B. asszony lakása alatt húzódott... Újra lázasan keresni, nyomozni kezdtek. Sikerrel! A földbe fektetett csővezeték égy helyen megrongálódott, és az ott szabadon kiáramló „halál“ a föld repedésein át fölfelé törve, a földszinti lakásba hatolt. Két ember életét oltotta ki. A már -már lezártnak vált nyomozást pedig a törvényszéki orvostani tanszék dolgozói vezették a helyes mederbe. 2. — Kutatásainkat — a vér alkoholtartalmát vizsgáló, a sze- rológiai, hisztológiai és a vegyi laboratóriumokban végezzük, a bonctermen kívül — tájékoztat Porubský doktor, a tanszék vezető orvosa. Az „alkoholosoknál“ a kis lombikok és kémcsövek százaiban folytatják a kísérleteket. Itt állapítják meg, hogy túlzott szeszfogyasztás okozott-e egy-egy közlekedési balesetet, vagy más bűntényt. Ha igen, milyen arányban volt található az illető vérében alkohol? A vizsgálatra beküldött vér — esetleg — „áruló“ oldatát, a közismert, ún. Widmark-kísérlet segítségével „vallatják“. Tavaly több mint négyezerkétszáz ilyen próbát végeztek a laboránsnők. A szerológusok a vércsoport-meghatározás segítségével, a beküldött „anyag“ szerint abban adnak tanácsot, hogy ki az apa, vagy a gyilkos? Ironikus mosollyal árulják el, hogy az első‘kérdés megválaszolására jóval többször kerül sor, mint az utóbbira. 3. J, 'G'.-nek gyermeke született. Apa helyett csak egy drapp Wartburgra emlékezett biztosan. „Gyakorta járt Bratislavába, Ostravai mérnökként mutatkozott be. Egyszer magával vitt két hétre Morvaországba. A Moszkva-Szállóban laktunk. Akkor történt...“ J. G. édesanyja is megerősítette a bíróságon lánya vallomását, sőt megtoldotta azzal, hogy nemegyszer állt meg a házuk előtt a drapp kocsi és föltülkölt a lányának. A szomszédok is ezt bizonyították. A közbiztonsági szervek kézre kerítették hát az „ostravai mérnököt“. „Igen, jártam Bratislavában, mint anyagbeszerző. A lányt is ismerem. Véletlenül jöttünk össze. Éppen Ostravára akart utazni nővéréhez, gondoltam, elviszem. Százötven koronát is kölcsönöztem neki. A mai napig sem láttam viszont a pénzt. Ezért tülköltem minden bratislavai utam alkalmával a házuk előtt. Ajtót azonban soha senki sem nyitott“ — vallotta a „mérnök" a törvényszék előtt. A bíróság azonban nem nagyon hitt a „mesének" tűnő szavaknak. Vérvizsgálatot rendelt el. Érthető, hiszen a bizonyítékok a lány igaza mellett szóltak. Az anyagbeszerző fülig volt a pácban. A szerológiai vizsgálat ellenben kizárta a lehetőségét annak, hogy J. G. gyermekének apja az ostravai „mérnök“ legyen! A hoppon maradt nőnek új apa után kellett hát néznie... 4. A vizsgálatokat ebben a laboratóriumban nem csak „élő" véren végzik, hanem női és férfi fehérneműn lévő vérfoltok alapján is. Ilyen esetben elsősorban arra keresnek választ, vajon valóban vérrel van-e dolguk, és ha igen, akkor emberi vérről van-e szó és az milyen vércsoportba tartozik? Kevesen tudják, hogy a beállt’ halál után is meg lehet határozni a vércsoportot (pl. a csontból is); s talán még kevesebben, hogy a nyálból is megállapítható a vércsoport jellege. A folyosó laboratóriumi részlege előtt nyugtalan tekintettel várakoznak a vérvételre rendelt asszonyok és .gyermekek, de nem kevésbé az ápák — vagy állítólagos apák. — 'Tanszékünk hisztofőgiai laboratóriumába Szlovákia minden vidékéről kapunk vizsgálatra szánt bőrszöveteket, koponyatöredékeket:, hajat, vagy más nagyobb anyagot — kalauzol tovább a Törvényszéki Orvostani Tanszék folyosóján Porubský doktor. A hisztológiai laboratórium legfontosabb feladata, hogy megállapítsa, egy-egy ütésnyom, ütödés vagy más sérülés a holttest felületén még a halál beállta előtt, vagy utána keletkezett-e. Belépünk. A helyiségben két laboránsnö dolgozik. Egyikük éppen egy vidéki jelentés megfejtésén fáradozik: S. H. agyvérzésben halt meg. Arcán viszont jelentős horzsolásokat, súrlódásokat találtak. Könnyen lehetséges volna, hogy ezeket egy másik személy okozta, közvetlenül S. H. halála előtt. Egy esztergapadszerü különleges készüléken lefarag hát egy hatezred milliméter vastag réteget a formaiinban állandósított bőrszövetből és mikroszkóp alá teszi. Rövid vizsgálat után kiderül, hogy a bűnügyi rendőrség feltételezése helytálló. A horzsolódás vérképe kimutatta, hogy a vérzésnek mindenképpen röviddel a halál beállta előtt kellett végbemennie. 1964 tavaszán két férfi tűnt el nyomtalanul a Vág galántaí járásának felső vidékén. Egyiküket pontosan egy évvel később dobta felszínére a folyó Vágsellye környékén. Természetesen felismerhetetlen, részben már oszlott állapotban. Ki ez a férfi és hány éves lehetett? Holtan hajították a vízbe, vagy öngyilkos lett? A kívülállónak szinte reménytelennek tetsző munkába kezdtek a tanszék dolgozói a boncteremben és a hisztológiai laboratóriumban. — Meg lehet állapítani, hogy valakit holtan dobtak-e a vízbe, vagy csak ott fulladt-e meg? — kérdezi a riporter. — Aránylag könnyen. Megfulladásnál ugyanis az illető tüdejébe az oda jutó vízzel együtt apró mikroszkopikus mosza- tok is kerülnek. Amíg a vérkeringés tart, ezek a test bármely részébe is eljutnak. Ha a boncolásnál nem találunk ilyen mo- szatnyomokat, akkor nyilvánvaló, hogy a testet már holtan dobták a vízbe — magyarázza a doktor. Ilymódon állapították meg azt is, hogy a Vágban talált férfi öngyilkosságot követett el. A vizsgálatra küldött testrészekben ugyanis bőven találtak moszatnyomokat. A hisztológiai laboratórium szintén igázolta a fenti állítást, mivel külső erőszak jelei sem voltak megállapíthatók a mikroszkóp alatt. 5. Č. Éva szülei nap nap után szidták lányukat", amikor megtudták, hogy az alig tizenkilenc éves hajadon — terhes. „Ezt a szégyent! Hogy állunk majd a szomszédok előtt?! Mindenki rajtunk nevet majd! Ha már ide jutottál, viseld is a következményeit“ — szitkozódtak. Évában szörnyű gondolat fogamzott, és ahelyett hogy elhessegette volna, egyre jobban belelovallta magát. Amikor elérkezett „az órája“, egyedül volt otthon. Végleg elhatározta magát: Megöli a kicsit! Déltájban, minden segítség nélkül hozta világra gyermekét. Szülési fájdalmaiból magához térve, azonnal hozzálátott terve véghezviteléhez. Rongyokba, újságpapírba csomagolta és elásta a házukat övező kertben. Tette azonban már másnap kitudódott. „Halva született“ — védekezett a kihallgatásnál. A boncteremben azonban Porubský doktor és segítőtársa kezében „megszólalt“ a sebészkés. Napvilágra derítette az igazságot. 6. A vegyi laboratóriumba a tanszék folyosójának utolsó ajtaján kell benyitni. Ha valaki megmérgezi magát, itt állapítják meg, mennyi és milyen gyilkos gyógyszert vagy vegyszert vett be az illető. — Az itt dolgozóknak nagyon gyakran van dolguk a szülői felelőtlenség iskolapéldáival, amikoris szabadon hagyják a különböző orvosságokat és a gyerekek cukorka gyanánt, egy óvatlan pillanatban megeszik akár egy egész fiola tartalmát. Különösen vigyázni keil a Tervalon, Meprobamat és az ehhez hasonló erős gyógyszerekre. A gyerekek számára már egy-két tabletta elfogyasztása is halálos lehet! A laboránsnők egyike a doktor szavainak igazat adva bólint. Éppen egy bratislavai hároméves kisfiú esetét vizsgálja, aki — mint kiderült — három Prednisont vett be szülei távollétében. A gyomormosás és gyors orvosi beavatkozás sem segített ... A halottak már nem tudnak beszélni... Az élők pedig sok esetben nem akarnak beszélni, vallani. A bratislavai Törvényszéki Orvostani Tanszékre kerülő esetekre azonban sorra fény derül, kiviláglik az igazság. Az itt dolgozó orvosok szkal- pelei beszélnek helyettük ... A gyakorlat: a leggyengébb ** tanulók kerülnek a mezőgazdaságba # Az ipari termékekért magas felárat kérnek, a mezőgazdasági termékekért magas a levonás. Mezőgazdaságunk legégetőbb problémája a munkaerőhiány Megoldásának módja hogy e- gyensúlyba kerüljön a szövetkezeti dolgozók, az ipari és állami gazdaságok dolgozóinak helyzete; mindenekelőtt a jutalmazás terén az'án a szociális biztosítás, a szövetkezetek kulturális egészségügyi és szociális biztosílása vonalán, hogy állattenyésztési dolgozóink munkahelye olyan higiénikus legyen, mint a munkásoké az üzemekben. Tekintetbe kell venni hogy a mezőgazdaságban a termelés növelése szorosan összefügg a dolgozók szakmai tudásának növelésével. E következményeket nehéz lesz összhangba hozni a valósággal figyé- lembevéve azt, milyen módon történik a toborzás a mező- gazdasági iskolákba és szaktanintézetekbe. Nyílt titok hogy ezekbe az iskolákba a, leggyengéhtj tM •tők kerii’n azok. akik más helyen már nem tudnak érvényesülni. Manapság elég sok szó esik a mezőgazdaság és az ipar e- gyensúlyba hozásáról. Szükséges dolog ez, de nem könnyű. Az ipari termelés nem függ az időjárás és a természet viszontagságairól. A munkás bére teljesítménye és munkája Hová billent gazdasági dolgozóknák nincs meg a tervezett jövedelmük a munkaegységekre, habár a kisebb terméshozamért nem hibásak. Jobban állnak e téren az állami gazdaságok dolgozói, akik teljesértékű fizetést kapnak, tekintet nélkül arra, hogy ela mérleg után biztosítva van. Nem így van ez azonban a szövetkezeti dolgozóknál, akik, ha jó munkát végeznek is. a tervezett termés a kedvezőtlen időjárás miatt tönkremehet és a mezöérik, vagy nem érik el a tervezett terméshozamot. A szint- különbséget gyakran az állam fizeti. Ezért örömmel kell tagadni a mezőgazdasági vállalatok új irányítási módszerét, amely szerint minden dolgozó érdekelt lesz anyagilag. A mezőgazdasági termelés w másik rákfenéje az árpolitika, amely akadályozza a mezőgazdaság fejlődését. Ez főleg a növénytermelésben tükröződik vissza, ahol a termelési költségek magasabbak, mint a felvásárlási ár. így például egy mázsa cukorrépa termelői ára 28-30 korona, de a felvásárlási ára mindössze 19 korona. Az állattenyésztés vonalán sem sokkal jobb a helyzet, főleg a marhahús és a tejtermelés terén. Az egy tehénre számított évi 2200-2500 liter tejhozamnál egy liter tej termelői ára 2,80-3,20 korona, de a tej felvásárlási ára 2 korona. Ilyen körülmények között aztán- nem csoda, ha a mező- gazdasági üzemek vonakodnak tehénállományukat, vagy a cukorrépa vetésterületét növelni. Az utóbbi évkben a cukorrépa-termelés mellett még más dolog is közbejött; mégpedig a levonás. A cukorrépánál van ez, s 1963 ban 4-5 százalékot vontak le az áru árából azon a címen, hogy sok a rajta maradt föld. Ezenfelül még egy levonás is társult az előbbihez. az úgynevezett szennye- ződési százalék, s így egy mázsa cukorrépa után a levonás 12-15 százalék. Elképesztő, hogy ilyen levonás után sem a cukor ára nem csökkent, sem a cukorrépa ára nem emelkedett. Akkor hát miért ez a nagy levonás. A további fogyatékosság közé sorolhatók a közbülső szervek, mint a mezőgazdasági fel- vásárlóüzem, a baromfifeldolgozó üzemek, a Zelenina vállalat, amelyek gyakran, anélkül hogy a mezőgazdasági termékekhez hozzányúlnának, keresnek azon: csupán azáltal, hogy nyilvántartásba veszik a termékeket. A közbülső szervek miatt a termékek ára 50—100 százalékkal megdrágul. Nem lehetne-e azt megtenni, hogy a mezőgazdasági üzemek termékeiket közvetlenül az üzleteknek adnák el, s azokat az egyéneket, akik e küz- bülső szervekben vannak, a mezőgazdaságban alkalmaznák, amikor úgy is nagy ott a munkaerőhiány? A közbülső szervek megszüntetésével jobb lenne az áru, mivel a fogyasztók frissen kapnák, nem rothadna a raktárakban. A mezőgazdaságban nagy "-gondot okoz a géppark. A gépek minősége nem felel meg a mi követelményeinknek, s a silány anyagból készített gépek tervezett élettartama foghíjas. Sok az üzemzavar, az alkatrész-hiány fékezi a tervezett mezőgazdasági munkálatokat. Szükséges még megemlíteni a pótalkatrészek árát is, amelyek aránylag borsosak, és nincs is belőlük elegendő. Az árhoz ráadásul még 50-150 százalékos felárat is hozzászámolnak. Ha összehasonlítjuk az ipari és. mezőgazdasági termékeket, látjuk, hogy minden ipari termékhez és alkatrészhez felárat számolnak de a mezőgazdasági termékeknél magas a levonás. Ideje lenne azon gondolkodni, hogy mezőgazdaságunk dolgozóit minden vonalon az i- pari dolgozók színvonalára e- meljük; nemcsak a kötelesség, de a jogok terén is. (A)
