Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-04-26 / 17. szám

4 kérdés 4 felelet 3. oldal

ľ I .

it

mm

WkÁ

rea^essiBrassíasÄ

A rossz tanulók lelkivilága 6. oldat KOPORSÓ ELISABETNEK 7.Oldal«

A .TÖRTÉNELEMBEN MINDIG HOSSZÚ UTAT KELLETT MEGTENNI AHHOZ, HOGY A NAGY POLITIKAI FORDULATOKAT MEGEMÉSSZÉK.

(LENIN)

ingit *25

"" A J. ; > ' , - i

'

pN^i:

fe!W ?■ ” ■ .

•&%•••*• s, yjgmp IHp

§§§rn:< •

májusi elökSszületek

F.ötö: V. Ipsér

' ap* : % mk*

■ t Aw iü Jp’ ,' í

' G:; 1

VAnKUNYl NAGY BELA:

MAIU8I DAL

Mint léghajós a ballaszt-homokot, a lélek kosarából lddobok most mindent, ami fölös nehezék, — szikrázva száll felém a messzeség. Alattam fénybemártva villog a megébredt város sokszög-homloka, öröm s alázat szárnyán osztva szét a dolgok hétköznapi melegét.

Kedvem horgát, ha fentról ledobom, most fönnakad egy nyugvó gépsoron az aivó gyár oromhomlokzatán, ahol a csend lebeg anyás-puhán, mint csínján szétterített göngyöleg, mely megvéd minden műhelyszegletet. Pihen a csille, mint a megkötött lendület ágya ég s föld között; kohók, satuk és munkaasztalok bonyolult rendszeréről íöllobog * az egyértelmű, konok akarat, mely bízva láttat új arányokat... Vágyak fonódnak rám, mint lágy esők, s én átfogom a szárnyaló időt, és minden nyitott ajtón bedobok egy leheletnyi május-illatot.

Április feléjén S technikai főiskola néhány hallgatójával jöttünk ősszé. Még akartuk kérdezni, hogyan készülnek május elsejére, a munka ünnepére. Kíváncsiak voltunk, vajon fisz- fában vannak-’é a május 1. jelentőségével.

— Mif tudnak tulajdonképpen május elsejéről, hogyan és mikor vezették be, mint ünnepet — tettük fel a kérdést.

A május elsejét — felélték — a múlt század végén Chicagóban meggyilkolt munkások Emlékére vezették be, mint ünnepnapot.

A történelmi igazságot akartuk leszögezni még annak az érán is, hogy esetleg a tudálékosság gyanúját vonjuk magunkra és ezért így válaszoltunk: Ném égészen helyes, hogyha a május elseje ünnepének keletkezését csakis a chicágói eseményekkel hozzuk kapcsolatba, mert fez felrajzolná a munka ünnepéfifek tulajdonképpéhl küldetését. A valóságban még más tényezők is közrejátszottak. Idézzük csak fel az 1886. május 1-1 chicágói események??. A tavasz igen zivataros volt Chicágőban. A Mac Cörnick mezőgazdasági gépgyárban még a nagy sztrájk benyomása alatt álltak, közeledett május elseje, az a nap, amelyre a chicágói szakszervezetek — a nyolcórás munkanapért — sztrájkot hirdettek. Nemcsak a munkások, hanem a rendörök is igén tevékenynek mutatkoztak. Az álfami rendőrök és a gyárosok által fizetett rendőrök 'nem kapták ingySn a pénzükét. AmikSr május elsején az általános sztrájk valóban kitört és több mint 50 ezer munkás csatlakozói! hozzá,, szörnyű lerrört fejtettek ki.

Megölték égy munkást, aki állítólag csak megfenyegette a sztájktörőket. A rendőrök alattomosan a sztrájkoíók tömegébe lőttek. A munkások az addig megszokott eszközökkel harcoltak és május negyedikére tiltakozó gyűlést hívtak ösz- szé. A rendőrök fegyén'esen provokáltak, hogy még drasztikusabban támadhassanak. Kiadta ki a röpcédulákat, amelyen fezt olvashatták: munkások, hozzatok magatokkal fegyverekét?.! Ki dobta a Szénaíérén á felvonuló rendőrök közé a bombát?, Sénki s'é akarta, hogy hét égyénruhás essen áldozatául. Csakis a chicágói munkások életéről volt sző. Az eseményt kirakatper kövfettfe, améíy vérig sértett minden igazságos embert. A vádlottak a következők voltak: Spiés Parsöns Fischer, Engel és Lingg. Halálbüntetést mértek rájuk. A világ közvéleménye hiába emelte fel hangját, kivétel nélkül, könyörtelenül kivégezték őkét. Az áldozatok koporsói mögött több mint 150 000 munkás vonult fel néma gyászban.

Később bebizonyították, hogy a bombamérénylet és a hamis tanúk vallomása a rendőrség műve volt.

Altgeld, az új kormányzó kénytelen volt az „ítéletet megsemmisíteni és igazságtalannak minősíteni". Nem éz volt az felső vagy az utolsó „Jusztiz-mord". Még akarta fölemlíteni a munkásokat és elfojtani a mozgalmat Az esemény pönt feí- Tetikező hatást váltott ki. Örökre a szivükbe vésték a munkások becsületességét és az Uralkodó-körök lelketlenségéről sem tudtak .-mám megfeledkezni.

Az amerikai szakszervezetek 1888-ban azt a határozatot hozták, hogy május elsején a chicágói munkáshősök emlékére manifesztációt rendeznék.

Szóval mégiscsak helyes, amikor azt mondtuk, hogy a chicágói események és a május elseje keletkezése között ösr- szefüggés áll fenn — mondották a főiskolai hallgatók.

— A dolgok lényegileg természetesén összefüggnek, csak az adatok nfem egyeznek teljesén.

... n A gondolat, amely összefogja a munkásokat és minden munkás számára érthető: közösén leállítani a munkát, közösén harcolni a közös kövételésékért, megmutatni az ellenségnek a munkásság erejét, érőt meríteni az égyüvétartozás érzéséből. — Ez a május 'elseje ünnepének alapeszméje!.

Folytatás a 2. oldalon.