Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-04-26 / 17. szám

Április 16. A világsajtót a NATO-válság kérdése foglalkoztatja. Bonn­ban amerikai, angol, nyugať- német politikusok tanácskoz­tak. Couve de Murville fran­cia külügyminisztert is Bonn-1 ba várták. A nyugatnémet kor­mány arra készül, hogy meg­mondja de Gaulle képviselő­jének, a francia csapatok a NATO-ból való kivonulás után fcsak akkor maradhatnak a Né­met Szövetségi Köztársaság te­rületén, ha „pontosan“ körvo­nalazott feladatokat“ vállalják. Ez alatt azt értik, hogy a Nyu- gat-Németországban tartózko­dó francia egységeket automa­tikusan bevonnák egy európai konfliktusba, függetlenül attól, hogy milyen körülmények kö­zött robbanna ki. ÁPRILIS 17. Az arab világ gyászolja Ar'et iraki elnököt. A helikoptersze­rencsétlenség áldozatává vált Abdul Szalam Aref elnököt, a- kit az arabság szentjének, hő­sének, az arab egység bajno­kának neveznek. ÁPRILIS 18. Bumedeiri, az algériai kbr- inányfő kijelentette, hogy Al­géria sohasem adja fel a szo­cialista fejlődés útját. Hang­súlyozta, hogy Algéria a jövő­ben is fontos szerepet kíván betölteni az elnyomott népek felszabadításáért vívott harc­ban. O A vietnami amerikai ag­resszió kiterjesztését jelentik a további bombázások Hanoi­ban. 9 Ausztriában a Néppárt az ellenzékbe-vonulás mellett' döntött. Közzétették az új kor­mány névsorát. ÁPRILIS 19. ________________ Eredménytelenül zárult a francia nyugat-német külügy­miniszter találkozó. 9 A szerencsétlenül járt el­nök öccsét választották Irak államfőjévé. - s ÁPRILIS 20. _________._______ Tovább bonyolódik a délviet­nami politikai helyzet. Az a- merikat hadügyminisztérium ú- jabb lépéseket tesz a vietnami háború kiterjesztésére. A légi* támadások növelése egyre na­gyobb nehézségeket okoz az a- merikai utánpótlás számára. ÁPRILIS 21. ________________ * A Kínai Népköztársaság elnö­kének a Burmái Unióban tett látogatásáról közös klnai-bur- mai közleményt adtak ki. Bur­ma támogatja a Kínai Népköz- társaság ENSZ-beli törvényes jogainak helyreállítását és el­lenzi a „két Kína“ elvét. ÁPRILIS 22. Andrej Gromlko szovjet kül­ügyminiszter hivatalos látoga­tásra Rómába érkezett, ahol fontos tárgyalásokat folytat. Az utóbbi években fellendült a szovjet-olasz külkereskedelem. Judyval és Jahnyval Bratislavában az újság - író-klubban ismerkedtem meg. Los Angelesben diákok, a filozófiai fakultás hallgatói. Az angol nyelven kívül kitünően beszélnek franciául és németül is. Most egy évig félbeszakították ta­nulmányaikat, hogy eljöhessenek Európába. Au­tóstoppal, egyetlen ruhában járták végig Ang­liát, Svédországot, Hollandiát, Franciaországot, Nyugat-Németországot és most Csehszlovákiát. Három hétig voltak Csehországban, egy hétig pedig Bratislavában tartózkodtak. Ausztrián és Svédországon keresztül Nyugat-Németországba mentek. ' Az amerikai diákok körében gyakran előfor­dul, hogy ilyen nagy körútra indulnak. A kö­zépiskola befejezése után még mielőtt egye­temre mennének, rendszerint valamilyen mun­kát vállalnák. így például Judy már volt ki­szolgálólány, elárusitónő és pénztáros egy áru­házban John pedig nehezebb munkákat vál­lalt. Amerikában sok főiskolásnak van autója, de a szükséges pénzt sokszor maguk keresték meg rá. Judy és John szeptemberben mennek haza Amerikába, ahol majd folytatják tanulmá­nyaikat, negyedévesek. Lehet, hogy majd az­után újból egy évre otthagyják a tanulást és lemennek Brazíliába vagy Argentínába, mint munkások keresik meg majd a szükséges pénzt. Mindketten előszeretettel, filozófiai munká­kat olvasnák, és szeretnék ha önálló világné­zetre tennének szert. Az amerikai fiatalokra nézve jellegzetes, hogy nem hisznek a hivata­los propagandának. A fiatalok körében külön­böző filozófiai irányzatokkal foglalkoznak, így például sok híve van a buddhizmusnak, a ja­pán filozófiai irányoknak és az egzisztencialis- táknák is. Az amerikai fiatalok általában gyűlölik a há­borút, Nem foglalkoznak behatóan a marxiz­mussal. A fövő társadalmáról hozzávetőleg o- lyan elképzeléseik vannak, amelyek közel áll­nak a szocializmushoz. Eszményképük Svájc és a Skandináv országok alkotmánya. Judy és John igen jó pajtások különböző vi­dékről származnak, nagyon örültek, hogy e- gyütt jöhettek ide, és megismerkedhettek az itteni fiatalok életével. Ezek a fiatalok azért jutnak el külföldre, mert nagyon akarják, bátrak és kitartóak. Ne­künk is alkalmunk nyílik megismerkedni ide­gen országokkal, csak ckarnunk kell. Jaroslav Benka Folytatás az 1. oldalról. A főiskolások azután a következő kérdést tették fel: Mit lehet elérni menetelésekkel, transzparensek hordozásával, az­zal, hogy jelszavakat Ütemezve vonulnak fel a munkások az utcákon? Feleletképpen újból visszatértünk a múltba és felidéztük: amikor a párizsi kongresszuson a küldöttek a proletariátus közös nemzetközi felvonulására vonatkozólag határozatot hoztak, akkor egy szóval sem említették, hogy ezeket évről évre ismételni kell. Csak amikor az 1890-es év májusában az első „Május elseje" olyan nagy sikert hozott; a munkások a legtermészetesebbnek azt találták, hogy ezt a napot a munka ünnepévé avassák. A munkásság igazi lelki szükségletévé vált, hogy ezt az ünnepnapot betartsa. így vonult be a május el­seje a modern történelembe, s Íme az idén a hetvenhetedszer ünnepeljük. \ Az idők folyamán a felvonulók jelszavai megváltoztak, de mindig és mindenütt az időszak legégetőbb problémáit és vá­gyait höBta felszínre. A május elseje az évek során volt már har­cias, támadó, békére törekvő, a huszas évek folyamán felszín­re hozta a szociáldemokrácia gyengeségeit és hibáit, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom befolyása alatt újból elmé­lyült a harcias küldetése és az 1918-as év májusában ha­zánkban a felvonuló tömegek ezt a jelszót emelték a ma­gasba: A szocialista nemzet. A május elseje hagyománya egyre gazdagabbá vált. A kom­munisták azokon a helyeken honosították meg a munka ün­nepét, amelyeken később a fasizmus ellen, a népek szabadsá­gáért harcoltak a republikánus Spanyolországban, a náci fog­házakban, a koncentrációs táborokban. A felszabadulás utáni májusok még magukon viselték a rendőri segédlet mellett szervezett felvonulások nyomait, a tömegek még a különböző politikai pártok szerint vonultak fel. A felvonulások azonban már sokkal nagyobbak és ha­talmasabbak voltak, mint a háború előtt. 1948-ban, a februári események után, a május elsejei fel­vonulás tökéletes szépségében újra kifejezésre juttatta a munkások átütő erejét és egységét. A jelszavak az évtizedek során megváltoztak, a transzpa­rensek már arra szólították fel a munkásokat, hogy „vala­miért“ és ne „valami", ellen harcoljanak. Május elseje sohasem vesztette el harciasságát, csakháť a harc más formákat öltött magára. A harccal lényegében u- gyanazt akarjük elérni ma Is, mint az első május elseje szer­vezői 77 évvel ezelőtt: A világot akarjuk megváltoztatni, új társadalmi rendet akarunk. S így a főiskolásokkal folytatott beszélgetés folyamán le­szögeztük, hogy május elseje mindig a korszak képét tükrözi vissza. Napjainkban magunknak kell megtalálni a ma' jelentő­ségét és meg kell találni a helyünket a mostani májusi fel­vonulásban. A május elseje hagyománya ma ugyanúgy bennünk él, mini a múltban. A mai májusi felvonulások ezt hirdetik: mi va­gyunk az érő, miénk a jövő, a győzelem, mindent elérünk, ha közösen akarjuk. Christine Keeler. Van aki e nevet nem ismerné? Profumo angol hadügyminiszter ba­rátnője 1963-ban a legnagyobb botrányok hős­nője volt. Az angol kormány miatta bukott meg. Ward doktor, aki Christinet a minisz­ternek bemutatta — öngyilkos lett. Az ügy tárgyalása világszenzációt jelentett és hetekig foglalkoztatta a sajtót. Maga a szép Christine is börtönbe került... Az egész világon tudtak Christine mozgal­mas múltjáról, csak Jim Levermore; egy 24 éves csinos darukezelő nyilatkozott így Chris- tineről: Ismertem a történetét — de én ma­gam nem éltem át. Ki ez a Jim? 1965-ben mutatták be Christinenek. Akkoriban már el­csitultak a hullámok körülötte és szerényen anyjával együtt egy angol vidéki városkában lakott. Igen egyszerűen öltözködött, fekete szemüveget viselt, hogy fel ne ismerjék. Jim bizonyára mint minden fiatalember kíváncsi volt a „Keelerre“. A hiúságát legyezgette, hogy ilyen „nagy“ nővel mehet mulatni. Jim biztos nem értette meg Chrlstinét, nem Is tudta be­leélni magát helyzetébe, el se tudta képzelni, hogy Christine milyen fényűző életet folyta­tott. Hiszen a legfelsőbb körök úgynevezett „call-girlje“ volt. Jim nem tudott, vagy nem is akart tudni Christine ügyeiről. ,; így kezdődött az ismeretség, amely házas­sággal végződött. A házasságkötés utáni 100. napon ezt tele­fonálta Christine az anyjának: Hát élét volt ez egy olyan nő számára, mint én vagyok? Ilyen szegényesen élni? Mindennap mér 9-or lefeküdni? S tudod mennyi pénzt adott nekem egész idő alatt? összesen talán harminc fon­tot. Ugyanakkor Jim Is telefonált, ő is pénz­99 nap és ről beszélt, 15 ezer fontot kért a 99 napig és egy éjszakán át tartó házasság történeté­ért. Christine anyja ma így beszél lánya házas­ságáról: Az volt a baj, hogy Jim anyja beleszólt a házasságukba. Christinet csak kihasználták. A lányom valóban a legjobb szándékkal ment férjhez. Oj életet akart kezdeni. Még külsőleg is megváltozott... ­Ez igaz is. Mert az a fiatal nő, aki 99 nappal ezelőtt a vidéki anyakönnyvvezető-hivatalt el­hagyta és James Levermorenek örök hűséget ígért, valóban igen távol állt a hírhadt séx- bombától. A sima pony-frizurájával 20 fontos kis kosztümjében úgy nézett ki, mint akár­melyik más vidéki menyasszony. Christine „eskette meg" az anyakönywezé- tőt, hogy titokban tartsa az esküvőt. — Ügy akarok itt élni, mint a többi fiatal asszony — senkinek sem kell tudnia, hogy én voltam „Keeler". Az esküvő után Christine anyjának rózsák­kal befuttatott háza várta őket. Eleinte Chris­tine még szívesen ment 9 órakor az ágyba, mint a hasonló fiatalasszonyok. Jim unta meg először az egyforma, rendezett életet. Szóra­kozni vágyott. Inni akart. Inni. Mert Jimnek is volt ám múltja, amelyről nehéz volt lemon­dania. Szerette az italt és szeretett dicse­kedni. — Valóban olyan „jó“ nő a feleséged, mint ahogy beszéltek róla? „Mr. Keeler-t" egyik asztaltól a másikhoz hívták a mulatókban és... Christine másnap hiába kért konyhapénzt tőle... Kénytelen volt elővenni az egyre zsu­gorodó bankbetét-könyvecskéjét. Jim házas­ságuk 12—13. napján megint részegen jött haza. Amikor Jim reggelre kijózanodott, egy szép nap hiába kereste Christinet. Az ágy, a széles fehér ágy, amelyről Jim később úgy nyilatko­1 éjszaka zott, hogy olyan, mint egy operációs-terem­ben — üres volt. Jim rohant a munkába. Nem is volt ideje rá, hogy Christinet keresse. Pe­dig Christine csak a konyhában ült az anyjá­nál, aki így vigasztalta: túl tragikusan ve­szed a dolgokat lányom. Nézd, majd még megváltozik... Christine délután a saját pénzéből vett húst, kaviárt és egy üveg pezsgőt. De Jim még éj­félre sem jött haza. A barátaival kocsmázott. Minél többet ivott, annál gyakrabban ismétel- ette magában: Profumo. A miniszter. Ward, ngyilkos lett. Christine Keeler. A medence, amelyből Christine anyaszült meztelenül lé­pett ki... — Még egy duplát — mondta ilyenkor egész rekedten. — Záróra van — nem adhatunk — volt a válasz. — Nekem, ne adna? A pincér is látta: Jim már nem tudja mit beszél. De senki sem nevette ki. A mulató vendégei némán hallgatták. Csak néha értet­ték meg feisza szavait. „Az én feleségem a Keeler... Az, aki megbuktatta a kormányt. Az, a... Christine még ébren volt, amikor Jim ha­zajött. Az ünnepélyes vacsorát leszedte az asztalról. — Bocsáss meg Chris, talán, ha gyerekünk lesz, akkor, minden rendbejön közöttünk... — Én is szeretnék gyermeket — mondta Christine. A házassága 31. napján Christine már biztos volt benne: gyermeke lesz Jimtől. Pont aznap érte a legnagyobb csalódás. Meg- tudta. hogy Jim titokban összejár egy strip­tease táncosnővel. A házasságot 99 nap és egy éjszaka után a bíróság felbontotta. Ezzel még nem zárult le a „Keeler-ügy". Mi lesz a folytatása? -m­BH Furcsaságok Julianna németalföldi uralkodónő a svájci Zer- mattban használta ki á téli sport utolsó örömeit. Egy meredek lejtőn azonban egyensúlyát vesztette, le­esett, egyik sldeszkájáf el­veszítette. a másikat pedig eltörte. Meg is jegyezte: „Még jó, hogy csak a sí­deszkám tört el. Ezt köny- nyen helyettesítem, lábai­mat már nehezebben“. * * * Sean Connery angol film­színész, a híres James Bond megtestesítője, még tenge­részkorából karján és mel­lén tetoválással van díszít­ve. Mivél filmezésnél min­dig festékkel kell eltakarni ezt a díszt, most elhatároz­ta, hogy eltávolítássá. Úgy látszik, ezt a tervet még az Is megerősíti, hogy egy volt kolléganője filmbarátok kö­zött emigy nyilatkozott fe­lőle: „Seannel az ember so­sem unatkozik, legrosszabb esetben mulat a sok vidám rajzon, amivel tele van pln- gálva“. « • « Maurice Chevalier, francia sanzónénekes most jött ha­za Amerikából. Barátjának, Courréges divattervezőnek, a kurta szoknya bevezető­jének amerikai cigattát mu­tatott. Minden csomagon rá van nyomtatva: „Ártalmas az egészségre é csomag tartalma“. És hozzáfűzte: „Azt hiszem, jó lenne a te divatkreációidra is rávarrni egy ilyen feliratot“. • • • Rita Pavone, fiús sláger- csoda Olaszországbót, Ber­linbe repült egy vendégsze­replésre. A kiküldött kocsi- vezetőt figyelmeztették, hogy a légiutasok közül az a leány, aki úgy néz ki, mint egy ifjú, Rita lesz. De korántsem volt úgy. Amikor már minden utazó eltávo­zott, a kocslvézető észrevett egy ifjút, aki úgy nézett ki, mint egy leány: Rita Pavo­ne volf.

Next

/
Thumbnails
Contents