Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-04-26 / 17. szám
Április 16. A világsajtót a NATO-válság kérdése foglalkoztatja. Bonnban amerikai, angol, nyugať- német politikusok tanácskoztak. Couve de Murville francia külügyminisztert is Bonn-1 ba várták. A nyugatnémet kormány arra készül, hogy megmondja de Gaulle képviselőjének, a francia csapatok a NATO-ból való kivonulás után fcsak akkor maradhatnak a Német Szövetségi Köztársaság területén, ha „pontosan“ körvonalazott feladatokat“ vállalják. Ez alatt azt értik, hogy a Nyu- gat-Németországban tartózkodó francia egységeket automatikusan bevonnák egy európai konfliktusba, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között robbanna ki. ÁPRILIS 17. Az arab világ gyászolja Ar'et iraki elnököt. A helikopterszerencsétlenség áldozatává vált Abdul Szalam Aref elnököt, a- kit az arabság szentjének, hősének, az arab egység bajnokának neveznek. ÁPRILIS 18. Bumedeiri, az algériai kbr- inányfő kijelentette, hogy Algéria sohasem adja fel a szocialista fejlődés útját. Hangsúlyozta, hogy Algéria a jövőben is fontos szerepet kíván betölteni az elnyomott népek felszabadításáért vívott harcban. O A vietnami amerikai agresszió kiterjesztését jelentik a további bombázások Hanoiban. 9 Ausztriában a Néppárt az ellenzékbe-vonulás mellett' döntött. Közzétették az új kormány névsorát. ÁPRILIS 19. ________________ Eredménytelenül zárult a francia nyugat-német külügyminiszter találkozó. 9 A szerencsétlenül járt elnök öccsét választották Irak államfőjévé. - s ÁPRILIS 20. _________._______ Tovább bonyolódik a délvietnami politikai helyzet. Az a- merikat hadügyminisztérium ú- jabb lépéseket tesz a vietnami háború kiterjesztésére. A légi* támadások növelése egyre nagyobb nehézségeket okoz az a- merikai utánpótlás számára. ÁPRILIS 21. ________________ * A Kínai Népköztársaság elnökének a Burmái Unióban tett látogatásáról közös klnai-bur- mai közleményt adtak ki. Burma támogatja a Kínai Népköz- társaság ENSZ-beli törvényes jogainak helyreállítását és ellenzi a „két Kína“ elvét. ÁPRILIS 22. Andrej Gromlko szovjet külügyminiszter hivatalos látogatásra Rómába érkezett, ahol fontos tárgyalásokat folytat. Az utóbbi években fellendült a szovjet-olasz külkereskedelem. Judyval és Jahnyval Bratislavában az újság - író-klubban ismerkedtem meg. Los Angelesben diákok, a filozófiai fakultás hallgatói. Az angol nyelven kívül kitünően beszélnek franciául és németül is. Most egy évig félbeszakították tanulmányaikat, hogy eljöhessenek Európába. Autóstoppal, egyetlen ruhában járták végig Angliát, Svédországot, Hollandiát, Franciaországot, Nyugat-Németországot és most Csehszlovákiát. Három hétig voltak Csehországban, egy hétig pedig Bratislavában tartózkodtak. Ausztrián és Svédországon keresztül Nyugat-Németországba mentek. ' Az amerikai diákok körében gyakran előfordul, hogy ilyen nagy körútra indulnak. A középiskola befejezése után még mielőtt egyetemre mennének, rendszerint valamilyen munkát vállalnák. így például Judy már volt kiszolgálólány, elárusitónő és pénztáros egy áruházban John pedig nehezebb munkákat vállalt. Amerikában sok főiskolásnak van autója, de a szükséges pénzt sokszor maguk keresték meg rá. Judy és John szeptemberben mennek haza Amerikába, ahol majd folytatják tanulmányaikat, negyedévesek. Lehet, hogy majd azután újból egy évre otthagyják a tanulást és lemennek Brazíliába vagy Argentínába, mint munkások keresik meg majd a szükséges pénzt. Mindketten előszeretettel, filozófiai munkákat olvasnák, és szeretnék ha önálló világnézetre tennének szert. Az amerikai fiatalokra nézve jellegzetes, hogy nem hisznek a hivatalos propagandának. A fiatalok körében különböző filozófiai irányzatokkal foglalkoznak, így például sok híve van a buddhizmusnak, a japán filozófiai irányoknak és az egzisztencialis- táknák is. Az amerikai fiatalok általában gyűlölik a háborút, Nem foglalkoznak behatóan a marxizmussal. A fövő társadalmáról hozzávetőleg o- lyan elképzeléseik vannak, amelyek közel állnak a szocializmushoz. Eszményképük Svájc és a Skandináv országok alkotmánya. Judy és John igen jó pajtások különböző vidékről származnak, nagyon örültek, hogy e- gyütt jöhettek ide, és megismerkedhettek az itteni fiatalok életével. Ezek a fiatalok azért jutnak el külföldre, mert nagyon akarják, bátrak és kitartóak. Nekünk is alkalmunk nyílik megismerkedni idegen országokkal, csak ckarnunk kell. Jaroslav Benka Folytatás az 1. oldalról. A főiskolások azután a következő kérdést tették fel: Mit lehet elérni menetelésekkel, transzparensek hordozásával, azzal, hogy jelszavakat Ütemezve vonulnak fel a munkások az utcákon? Feleletképpen újból visszatértünk a múltba és felidéztük: amikor a párizsi kongresszuson a küldöttek a proletariátus közös nemzetközi felvonulására vonatkozólag határozatot hoztak, akkor egy szóval sem említették, hogy ezeket évről évre ismételni kell. Csak amikor az 1890-es év májusában az első „Május elseje" olyan nagy sikert hozott; a munkások a legtermészetesebbnek azt találták, hogy ezt a napot a munka ünnepévé avassák. A munkásság igazi lelki szükségletévé vált, hogy ezt az ünnepnapot betartsa. így vonult be a május elseje a modern történelembe, s Íme az idén a hetvenhetedszer ünnepeljük. \ Az idők folyamán a felvonulók jelszavai megváltoztak, de mindig és mindenütt az időszak legégetőbb problémáit és vágyait höBta felszínre. A május elseje az évek során volt már harcias, támadó, békére törekvő, a huszas évek folyamán felszínre hozta a szociáldemokrácia gyengeségeit és hibáit, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom befolyása alatt újból elmélyült a harcias küldetése és az 1918-as év májusában hazánkban a felvonuló tömegek ezt a jelszót emelték a magasba: A szocialista nemzet. A május elseje hagyománya egyre gazdagabbá vált. A kommunisták azokon a helyeken honosították meg a munka ünnepét, amelyeken később a fasizmus ellen, a népek szabadságáért harcoltak a republikánus Spanyolországban, a náci fogházakban, a koncentrációs táborokban. A felszabadulás utáni májusok még magukon viselték a rendőri segédlet mellett szervezett felvonulások nyomait, a tömegek még a különböző politikai pártok szerint vonultak fel. A felvonulások azonban már sokkal nagyobbak és hatalmasabbak voltak, mint a háború előtt. 1948-ban, a februári események után, a május elsejei felvonulás tökéletes szépségében újra kifejezésre juttatta a munkások átütő erejét és egységét. A jelszavak az évtizedek során megváltoztak, a transzparensek már arra szólították fel a munkásokat, hogy „valamiért“ és ne „valami", ellen harcoljanak. Május elseje sohasem vesztette el harciasságát, csakháť a harc más formákat öltött magára. A harccal lényegében u- gyanazt akarjük elérni ma Is, mint az első május elseje szervezői 77 évvel ezelőtt: A világot akarjuk megváltoztatni, új társadalmi rendet akarunk. S így a főiskolásokkal folytatott beszélgetés folyamán leszögeztük, hogy május elseje mindig a korszak képét tükrözi vissza. Napjainkban magunknak kell megtalálni a ma' jelentőségét és meg kell találni a helyünket a mostani májusi felvonulásban. A május elseje hagyománya ma ugyanúgy bennünk él, mini a múltban. A mai májusi felvonulások ezt hirdetik: mi vagyunk az érő, miénk a jövő, a győzelem, mindent elérünk, ha közösen akarjuk. Christine Keeler. Van aki e nevet nem ismerné? Profumo angol hadügyminiszter barátnője 1963-ban a legnagyobb botrányok hősnője volt. Az angol kormány miatta bukott meg. Ward doktor, aki Christinet a miniszternek bemutatta — öngyilkos lett. Az ügy tárgyalása világszenzációt jelentett és hetekig foglalkoztatta a sajtót. Maga a szép Christine is börtönbe került... Az egész világon tudtak Christine mozgalmas múltjáról, csak Jim Levermore; egy 24 éves csinos darukezelő nyilatkozott így Chris- tineről: Ismertem a történetét — de én magam nem éltem át. Ki ez a Jim? 1965-ben mutatták be Christinenek. Akkoriban már elcsitultak a hullámok körülötte és szerényen anyjával együtt egy angol vidéki városkában lakott. Igen egyszerűen öltözködött, fekete szemüveget viselt, hogy fel ne ismerjék. Jim bizonyára mint minden fiatalember kíváncsi volt a „Keelerre“. A hiúságát legyezgette, hogy ilyen „nagy“ nővel mehet mulatni. Jim biztos nem értette meg Chrlstinét, nem Is tudta beleélni magát helyzetébe, el se tudta képzelni, hogy Christine milyen fényűző életet folytatott. Hiszen a legfelsőbb körök úgynevezett „call-girlje“ volt. Jim nem tudott, vagy nem is akart tudni Christine ügyeiről. ,; így kezdődött az ismeretség, amely házassággal végződött. A házasságkötés utáni 100. napon ezt telefonálta Christine az anyjának: Hát élét volt ez egy olyan nő számára, mint én vagyok? Ilyen szegényesen élni? Mindennap mér 9-or lefeküdni? S tudod mennyi pénzt adott nekem egész idő alatt? összesen talán harminc fontot. Ugyanakkor Jim Is telefonált, ő is pénz99 nap és ről beszélt, 15 ezer fontot kért a 99 napig és egy éjszakán át tartó házasság történetéért. Christine anyja ma így beszél lánya házasságáról: Az volt a baj, hogy Jim anyja beleszólt a házasságukba. Christinet csak kihasználták. A lányom valóban a legjobb szándékkal ment férjhez. Oj életet akart kezdeni. Még külsőleg is megváltozott... Ez igaz is. Mert az a fiatal nő, aki 99 nappal ezelőtt a vidéki anyakönnyvvezető-hivatalt elhagyta és James Levermorenek örök hűséget ígért, valóban igen távol állt a hírhadt séx- bombától. A sima pony-frizurájával 20 fontos kis kosztümjében úgy nézett ki, mint akármelyik más vidéki menyasszony. Christine „eskette meg" az anyakönywezé- tőt, hogy titokban tartsa az esküvőt. — Ügy akarok itt élni, mint a többi fiatal asszony — senkinek sem kell tudnia, hogy én voltam „Keeler". Az esküvő után Christine anyjának rózsákkal befuttatott háza várta őket. Eleinte Christine még szívesen ment 9 órakor az ágyba, mint a hasonló fiatalasszonyok. Jim unta meg először az egyforma, rendezett életet. Szórakozni vágyott. Inni akart. Inni. Mert Jimnek is volt ám múltja, amelyről nehéz volt lemondania. Szerette az italt és szeretett dicsekedni. — Valóban olyan „jó“ nő a feleséged, mint ahogy beszéltek róla? „Mr. Keeler-t" egyik asztaltól a másikhoz hívták a mulatókban és... Christine másnap hiába kért konyhapénzt tőle... Kénytelen volt elővenni az egyre zsugorodó bankbetét-könyvecskéjét. Jim házasságuk 12—13. napján megint részegen jött haza. Amikor Jim reggelre kijózanodott, egy szép nap hiába kereste Christinet. Az ágy, a széles fehér ágy, amelyről Jim később úgy nyilatko1 éjszaka zott, hogy olyan, mint egy operációs-teremben — üres volt. Jim rohant a munkába. Nem is volt ideje rá, hogy Christinet keresse. Pedig Christine csak a konyhában ült az anyjánál, aki így vigasztalta: túl tragikusan veszed a dolgokat lányom. Nézd, majd még megváltozik... Christine délután a saját pénzéből vett húst, kaviárt és egy üveg pezsgőt. De Jim még éjfélre sem jött haza. A barátaival kocsmázott. Minél többet ivott, annál gyakrabban ismétel- ette magában: Profumo. A miniszter. Ward, ngyilkos lett. Christine Keeler. A medence, amelyből Christine anyaszült meztelenül lépett ki... — Még egy duplát — mondta ilyenkor egész rekedten. — Záróra van — nem adhatunk — volt a válasz. — Nekem, ne adna? A pincér is látta: Jim már nem tudja mit beszél. De senki sem nevette ki. A mulató vendégei némán hallgatták. Csak néha értették meg feisza szavait. „Az én feleségem a Keeler... Az, aki megbuktatta a kormányt. Az, a... Christine még ébren volt, amikor Jim hazajött. Az ünnepélyes vacsorát leszedte az asztalról. — Bocsáss meg Chris, talán, ha gyerekünk lesz, akkor, minden rendbejön közöttünk... — Én is szeretnék gyermeket — mondta Christine. A házassága 31. napján Christine már biztos volt benne: gyermeke lesz Jimtől. Pont aznap érte a legnagyobb csalódás. Meg- tudta. hogy Jim titokban összejár egy striptease táncosnővel. A házasságot 99 nap és egy éjszaka után a bíróság felbontotta. Ezzel még nem zárult le a „Keeler-ügy". Mi lesz a folytatása? -mBH Furcsaságok Julianna németalföldi uralkodónő a svájci Zer- mattban használta ki á téli sport utolsó örömeit. Egy meredek lejtőn azonban egyensúlyát vesztette, leesett, egyik sldeszkájáf elveszítette. a másikat pedig eltörte. Meg is jegyezte: „Még jó, hogy csak a sídeszkám tört el. Ezt köny- nyen helyettesítem, lábaimat már nehezebben“. * * * Sean Connery angol filmszínész, a híres James Bond megtestesítője, még tengerészkorából karján és mellén tetoválással van díszítve. Mivél filmezésnél mindig festékkel kell eltakarni ezt a díszt, most elhatározta, hogy eltávolítássá. Úgy látszik, ezt a tervet még az Is megerősíti, hogy egy volt kolléganője filmbarátok között emigy nyilatkozott felőle: „Seannel az ember sosem unatkozik, legrosszabb esetben mulat a sok vidám rajzon, amivel tele van pln- gálva“. « • « Maurice Chevalier, francia sanzónénekes most jött haza Amerikából. Barátjának, Courréges divattervezőnek, a kurta szoknya bevezetőjének amerikai cigattát mutatott. Minden csomagon rá van nyomtatva: „Ártalmas az egészségre é csomag tartalma“. És hozzáfűzte: „Azt hiszem, jó lenne a te divatkreációidra is rávarrni egy ilyen feliratot“. • • • Rita Pavone, fiús sláger- csoda Olaszországbót, Berlinbe repült egy vendégszereplésre. A kiküldött kocsi- vezetőt figyelmeztették, hogy a légiutasok közül az a leány, aki úgy néz ki, mint egy ifjú, Rita lesz. De korántsem volt úgy. Amikor már minden utazó eltávozott, a kocslvézető észrevett egy ifjút, aki úgy nézett ki, mint egy leány: Rita Pavone volf.
