Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-04-12 / 15. szám
— ráVERES PÉTER: MI AZ NEM-UT MI Ä A galántai általános műveltséget nyújtó középiskolában 280-an tanulnak. Ebből 215 leány. Ez azért fontos, hogy lássuk, hogy az a- lapfokú iskolák végzős tanulói közül inkább a lányok kerülnek általános műveltséget nyújtó középiskolába. Ez nemcsak Galánta környékén van így, hanem országszerte. A fiúk inkább a műszaki középiskolák felé orientálódnak, vagy tanonciskolába kerülnek. Új helyzetet teremtett ez a jelenség .az • általános közópis kólákban és a tanároknak is kisebb-nagyobb gondot okoz. Az ilyen típusú iskolákat az jellemzi, hogy csak kiváló és csak a tanulmányi eredmények középszintjét' el nem érő tanulók kerülnék ide. Hiányzik a tanulók közül az a középréteg, amely gerincét alkotná a diákoknak. Mert hát mindenki egészen kiváló tanuló nem lehet, ez már tehetség dolga. Viszont az átlagos tanulmányi színvonalat el nem érő tanulók minden iskolában vannak, de seholsem olyan nagy számban, mint az általános középiskolákban. Tehát olyan tanulók kellenének zömmel, akik jól tanulnak, ha nem is akadna közöttük lángész, de az átlagos követelményeknek mindenképpen megfelelnének. Mert mi is a helyzet valójában? Az alapiskolából kikerült jó tanulók inkább szakiskolákban tanulnak tovább. Kevés az olyan közülük, akiknek eleve az a vágyuk, hogy főiskolára kerüljenek. Ez a kevés azért bekerül a 12 éves középiskolába és ott tudása legjavát adja. Magasan kiemelkedik társai közül. Ezeknek itt is a helyük. Az olyan tanulókat, akiket szakiskolákban és szaktanulóintézetekben nem vesznek fel, főleg lányok, hogy mégis tovább tanuljanak, mert még állandó munkaviszonyban sem állhatnak, kényszerülve az általános középiskolára kerülnek. A további sorsukról beszélni nehéz. Későbbi pálya- választásuk, elhelyezkedésük, inkább a véletlenen múlik, mint a célszerűségen, vagy az előretervezésen. Az üzemek és egyéb munkahelyek inkább a szakiskolákban végzett fiatalok után kapaszkodnak. Ez megnyilvánul az idei pályaválasztásnál is. Sokkal nehezebb jó munkahelyre kerülni 12 éves középiskolából. mint szakiskolából. Ez az oka, hogy nemcsak Galánta környékén, hanem országszerte a fiatalok körében megcsappant az érdeklődés az általános iskolák iránt. * Akik idekerülnek tanulni, a- zok is inkább a természettudományok felé vonzódnak. Nem véletlen jelenség, hogy a ga- lántai középiskolában is több mint 50 ezer korona értékű természettudományi könyvtárat rendeztek be, és a fiatalok rengeteg műszaki, tudoE rdekes ellentmondása a kornak: az öregek életét túlságosan hosszabbítják az orvosok, de ugyanakkor mindinkább és teljességgel kel! fogják a szájukat a gyermekeik előtt: az új nemzedék életébe nincs beleszólásuk, még apai-anyai jogon sem. Igen. Egy új korszellem jeleit látjuk mindenütt, nemcsak a szocialista, hanema kapitalista, vagy akármilyen országokban is. Ha sok minden nem új is, ami ma újnak látszik, de ez a világjelenség — különösen mint világjelenség — valóban új dolog. Itt most nem arról az örök és természetes ellentétről van szó, amely szerint az idősebbek mindig arra hajlanak, hogy semmi sem új a nap alatt, a fiatalok meg arra, hogy most aztán valami gyökeresen új következik, olyan új, amilyen még sohasem volt —, hanem valami másról. Olyan másról, ami nemcsak a szociológiai számontartást, hanem a dologról való gondolkozást is erősen igényli. N'o, ez a kis napló nem „tárja“ fel a problémát, éppen csak feljegyzi, mint korjelenséget. A többi a tudósok dolga. (Társadalom - élettani tudomány - jöjjön el a te országod!) Mert lássuk csak legalábh a fő dolgokban, az emberi nem önfenntartása szempontjából — mi az új és mi a nem új? Azokba az olcsó szellemeskedésekre alkalmat adó párhuzamokba, hogy még a legeslegmodernebb új ember is, a sokat emlegetett huligán „hipster“, „beatnik“ vagy akármi is ugyanúgy eszik, iszik, táplálkozik — ha van mit —, és ugyanúgy öltözködik — ha van mivel —, ugyanúgy szeretkezik — ha van kivei —, mint a tegnapi, tegnapelőtti, vagy akár ezer évek előtti ifjonc, ne menjünk bele. Ezek csak stílus — vagy divatkérdések. Nézzünk inkább a komolyabb jelenségek közé: Cj az, hogy valami világdemokratizmus van kialakulóban, ha nem is mindenütt a kormányzás mikéntjére nézve, hanem a mindennapi embert viszonylatokban. Különösen abban, hogy a címek és rangok, ezek az évezredes realitások, még ahol megvannak is, mind-mind kevesebbet számítanak. Ez a kor már az „információ“ világméretű kialakulásával kölcsönhatásban, a „híres emberek“ kora. Beleértve persze a friss, mondhatni „idei“ filmsztárokat és az első űrhajósokat (csak az elsőket, az ezrediket már nem; ez a technikai felfedezések fátuma), éppúgy, mint a világokos publicistákat és a világhatalmú vagy éppen forradalmi, esetleg ellenforradalmi jelentőségű államvezetöket, az éppen felszínen levő sportbajnokokat, az atomtudósokat, a világrangű írókat — és így tovább. (Ebből majd nemsokára ój kérdés szzületik: vajon a „híresség elit“ és az „egyszerű emberek“ között kisebhedik-e vagy növekedik a távolság —, de ezen a nyomon most ne menjünk tovább.) Nem új azonban, hogy a társadalomban —, minden emberi közösségben valamiféle rendnek és „hierarchiának“ kell lenni, mert ezt követeli meg az emberi nem puszta önfenntartása is. Az sem új tehát, mert ebből következik, hogy a rendnek valamiféle szervezetre vart szüksége és ebben valakiknek valamiképpen rendelkezniük, másoknak viszont engedelmeskedniük, vagy alkalmazkodniuk kell! (Ez a szociológiai törvény érvényes még egy valamire való huligángalerire is.) E zt a témát sem viszem tovább. Folytathatja ki-ki magában. Példatár az egész emberi történelem. Benne a mai is.'Másfajta új az, hogy — legalábbis már a szocialista államokban — nincs nagy (tőkés) magántulajdon. Nem űj azonban, hogy az ember — nem pontos a meghatározás: túl sok ember túl mohó még mindig a kis személyi tulajdon megszerzésében. Új az is, hogy nem magánember a munkaadó. Nem új az, hogy továbbra Is meg kell dolgozni, sót némelyiknek nagyon meg kell dolgozni a mindennapi kenyérért. De az sem új, hogy továbbra is: mennél kevesebbet szeretnének dolgozni az emberek — legyünk Igazságosak: túl sok némely embernek — a mennél több „gubáért". Az is új, hogy munka, vagy legalábbis „foglalkozás" nélkül senki se élhet meg, nem új viszont az, hogy túl sok ember a könnyebbik végét keresi, már nem is a „dolognak“, hanem az élni muszájnak. Üj dolog, mint világjelenség 1», a nők egyenjogúsodása (nem „egyenjogúsítást“ mondtam) és sok minden, ami ebből következik. Nem új azonban, hogy a holnapi emberiség továbbra is csak tőlük születhetik. Legalábbis egyelőre, amíg a lombikban való embertenyésztés a „termesz-biológia" meg nem valósul. (De akkor majd megint egy új kérdés születik: milyen édessége marad még az életnek? Csak a „zaba“? vagy az is csak a pirulák korszakáig?) N o, ezt is hagyjuk abba, Az ember nagyon tudós, de ugyanakkor nagyon ostoba állatfaj lenne, ha már semmit sem bízna az ösztöneire. A másik új dolog azonban ebben a témakörben nagyon is a szóban forgó fiatalság életébe vág. S ez az, hogy a leányok, Hajnali ébredő ”” ILIkülönösen a „müveit“ leányok nem tartják becsben (s ha ok sem, a fiúk sem!) a szüzességüket. Nem az új ebben, hogy nem őrzik meg. az ezelőtt se mindegyiknek sikerült (és tiszteletem annak, aki igazi szerelemből veszítette el), hanem az az egészen új, hogy ezt már nem is szégyellik. (Ha gyerek van utána, azt még igen — ezért nem tiszta a dolog...) Nemhogy szégyellenék, hanem mint új erkölcsöt fogadtatják el az egész emberi nemmel, és ezzel fogják be a szüleik száját is. Es az is új ebben, hogy váltogatják a partnereiket. Cj? Nem, ez egyik sem új Polinézia és KÖzép-Afrika, vagy korábban talán az egész világ vademberei között, ez már nagyon régen így volt. Éppen ezért érdemes volna megvizsgálni, miért is haltak és halnak ki ezek a törzsek is, miérť lepi el a monogámiára áttért emberiség az egész földet? (Ez is a társadalom-élettani tudomány dolga volna.) Azonban a leg-meggondolkoztatóbb új jelenségek egyik legfontosabbika az, hogy a legifjabb nemzedékeit élenjáró fiataljai először Nyugat-Európában, aztán tovább az egész világon elutasítanak minden prédikációt, minden tanító szándékú, pláne tendenciózus publikációt, irodalmat, művészetet. Azt vélik, ők már tudnak mindent, amit tudni érdemes, vagy ha nem is, de amit nem tudnak, azt nem is lehet tudói. Ennek a nihilizmusnak már a nihilizmu« sem program. (No nézd: nihilista metafizika!) Ú j jelenség tehát ebből következően az is, hogy némely „el nem kötelezett“ írók és művészek ezt » szellemet érezvén az új közönségben, a holnapiban, a vélt övékben ravaszkodnak: ügy tanítanak, hogy ne vegyék észre... Mintha a szó és a tett, a könyv és a mii lehetne ,,in- differens?“... Ez Is csak lecke! (Oh, ember, a „tanítás" elől, nem menekülhetsz!) Az én leckém ebben éppen ezért —, hogy valami véleményt is kockáztassak, s ne csak a puszta regisztrálásnál maradjak — ez volna: Az ember, úgy látszik, olyan állatfaj, amely nemcsak hogy gondolkodik (valószínű, nincs igaza Pascalnak, hogy csak az ember a „gondolkozó nádszál“, mert lehet a világon — teszem azt — gondolkodó sündisznó is, csak mi nem értjük meg a logikáját), hanem olyan egvedeket is szól, amelyeknek az az életcéljuk és szenvedélyük, hogy a többiek is azt higgyék, amit ók hisznek, azt szeressék, amit ők szeretnek, úgy gondolkozzanak, de főleg úgy cselekedjenek és viselkedjenek, ahogy ok jónak látják, vagy még inkább: ahogy ók akarják. Vagyis: az ember (már írtam valahol) „politikus“ és „pedagógus“ állatfajta. (Én állat-kormányzó is voltam, tudtam, hogy a gulyában és a komlóban is vannak vezérek, még zsarnokok is, de nincsenek próféták, politikusok és pedagógusok.) Tehát megint új ez a kérdés is: idomítható állatfaj-e az ember, s vajon milyen határig? A régi főnökök, próféták, vezérek, zsarnokok azt hitték: az ember teljesen és véglegesen idomítható állatfaj, különösen, ha az istenek segítségét is igénybe vesszük. , Az istenek azonban meghaltak. Az ifjak már nemcsak hogy nem félnek tőlük, de nem is hadakoznak ellenük. Egyszerűen nem törődnek velük. Most aztán mi van? Újra itt a kérdés: idomítható állatfaj-e így, az istenek közreműködése nélkül is az ember, vagy nem? És a másik: Vajon a teljességgel idomithatatlannak látszó egyedeket kell-e, és érdemes-e egyáltalán idomítani, hisz csak képmutatókká lesznek? A fasiszta erre azt mondja: kell! Vagy gleichschaltolni vagy kinyírni! A liberális demokrata: türelem; az Ivadékai ezeknek is idomíthatok lesznek. A keresztény: A „kegyelem“ útjai kiszámíthatatlanok. Haláluk előtt még ók Is megtérhetnek. A humanista-szocialista; meg kell ókét nevelni! Meg kell nekik magyarázni... A nihilista; Ez mind naivitás! Úgy egye meg őket a fene, ahogy vannak, magammal együtt... A többi újat s nem újat már nem sorolom (rengeteg van, tele velük az élet s a világ), mert mindenki hozzáadhatja a magáéit Nekem ebből az alkalomból ezek érződtek a legfontosabbaknak, mert ezekben tükröződik legvllágosabban az a mindenekfelett való igazság, hogy a lét az „állandónak“ és a „változónak“, a nem-újnak és a mindig újnak, a hosszú tartamúnak és a rövid életűnek folyton változó összetételű dialektikus kölcsönhatás egysége... most és mindörökké! De vajon nem lehetne ezt megértetni, egyelőre legalább a megértésre képes emberekkel? Nem lehetne már ma is valamelyes rendet teremteni a legfőbb igazságok és a szintén valódi, de az életfenntartás-sorrendben és az ebből következő cselekvés-sorrendben kisebb.igazságok között? És nem lehetne ezúton közelebb jutni a féligazságok és az áligazságok felismeréséhez, amelyek elég sok esetben az újnak, vagy éppen a „modernnek“ a leple alatt jelentkeznek? niányos könyvéi olvasnak. A több osztályt' is létesítheťné- tanárok jó néven veszik a tér- nék, mód erre van ha hely- mészéttudományi könyvtár Iá- szűkével küzd is az iskola — logatását, akadnak itt rongy- amin a járási iskolai hatosára olvasott könyvek is. A ťa- goknak sürgősén javítani kell nulók eleve úgy számolnak, — ha felég jelentkező lenne, hogy érettségi után műszaki De' a fiatalok érdeklődésére, vagy természettudományi páJ pályaválasztására a kor ré- lyára kerülnek, vagy ilyen i-1 nyomta a bélyegét. A műszakf rányban folytatják tanúimé- és természettudomány ók iránt nyaikat. Vonzódnak, és hamar pénzt aA galántai középiskola karnak keresni. Ezért akarnak “színvonalát mi sem bi- tnindhamarabb szakmát tanul- zonyítja jobban annál, hogy é- ni és tanulnak is, ha módjuk vente a végzett tanulók több van erre. Ez főleg a fiúkra vo- mint fele főiskolán folytatja natkozik és azokra a lányok- tanulmányait. Áldozatkész, lel- ra, akiket odahaza a család- kes fiataiok ezek. Harmincegy ban megfelelő pályaválasztási falubői, tizennyolc alapfokú is- tanácsban részesítenek. Az i- kolából kerülnek ide. Nem egy lyen lány lemond a divatos közülük hajnali fél ötkor kel női foglalkozásokról, új fog- naponta, hogy elérhesse a vo- lalkozási divatot kezd és meg-1 natot, autóbuszt és időben állja helyét az elektrotechnikai megjelenjen a tanításon, s ké- iparban is. ső délután keverednek haza az a pályaválasztás alapjában utazási távolság és a számuk- véve az alapiskolákban dől el. ra kedvezőtlenül megszerve- Aki az általános középiskolázott közlekedés miatt. Mégis ba jelentkezik, az úgy tanul- vállalják a tanulással járó ké- jón, hogy főiskolára kerülhes- nyelmetlenséget, mert szere- sen, s olyan érdeklődési köri tik ezt az iskolát. A tanulók alakítson ki magában, hogy többsége főiskolára kerül, te- megállja ott a helyét. Külön- hát már eleve komolyan veszik ben könnyen pályatévesztett az életet, a hivatalos tantár- emberré válhat. Akinek nincse- gyakon kívül néhány nemköte- nek komoly továbbtanulási iező tantárgyat is bevezettek, szándékai, csupán valamilyen mint például a spanyol nyelv kényszerből kerülne általános tanítását. A fárasztó utazás és műveltséget nyújtó középisko- tanulás mellett még különfé- lába, jobb ha inkább a termálé világnyelveket is tanulnak lésbe kerül, mert később né-1 a galántai diákok. hézségekkel kell számolnia az Minden évfolyam három pár- életben, huzamos osztályból áll. Még Bagot'a István i
