Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-04-12 / 15. szám
fii. Töm már reggel meghallotta a hírt. Egy apró emberke mondta, akiről csak annyit tudtak, hogy Johni a neve és különböző szolgálatokkal foglalkozik. A hír mindenkit felizgatott. Hex ismét a városban van! Tómnak megélénkült a fantáziája. — Hex Jacohs? A városban? Hol? Szinte hihetetlen volt az e- gész. De Hex mindenre képes. — Tudod, Hex ezt is megengedheti magának. A rendőrség most se kapja el! — mondta mosolyogva Johni. — Azt biztos! — nevetett Tom. — Egy éve már azt hitték, hogy a markukban tartják, mégis megszökött. Hex Jacobs közönséges gangszter volt. Az a hír terjedt el róla, hogy lehetetlen nyakon csípni, és ezért az ifjúság körében nagy népszerűségnek örvendett. Ez a csodálat csak növekedett, amikor a múlt évben rajtakapták egy ékszerüzlet kirablásán, el is fogták, de a vizsgálóbírőság második emeletéről leugrott és meglógott. Gátlástalan gazember volt, mindenkit lelőtt, aki az útjába került. Sajnos sok fiatal úgy imádta, mint Winnetout, Tarzant vagy a Beatleseket. Ezek a fiatalok különböző korúak voltak, titokban hosszú kést hordtak maguknál és azzal próbáltak különböző távolságról célba dobni. Tom is e- zeic közé tartozott. Tizennégy éves társainak folyton Hex hőstetteiről mesélt, olyan cselekedetekről, amelyek sohasem voltak hőstettek. Csakhogy hogyan magyarázza meg az ember mindezt egy tizennégy évesnek?... Amikor Tom megtudta, hogy Hex ismét a városban tartózkodik hazarohant, felöltötte ünneplő öltönyét és magához vette a kését, amelynek nyeléből egyetlen gombnyomásra hosszú acélpenge ugrott elő. Ezután Tom felkereste az öreg Johnit. — Idefigyelj Johni. Nem tudod hol tartózkodik Hex? — Talán fel akarod adni a rendőröknek? — nézett rá az öreg bizalmatlanul. — Ugyan! Csak szeretném látni. Becsület szavamra, csupán látni szeretném!. Az öreg ingadozott, de a pénzre, amit Tom a markába nyomott, megpuhult. — J61 van! Meglátod Hext. Meg kell azonban ígérned, hogy senkinek se árulod el hol tartózkodik. Ezután az öreg egy sötét utcácskába vezette és egy tömzsi házra mutatott. — Abban a házban van. Nemsokára ki kell jönnie. Állj ide és meglátod! Ezután az öreg eltűnt. Tom a kirakat árnyékába húzódott. Jól ismerte ezt az utcát. Tudta, hogy a házakban rosszhírű lányok laknak, és most nem tudta elképzelni, hogy mit kereshet itt Hex. Addig várakozott, amíg a szemben lévő ház kapuja óvatosan ki nem nyílott, egy szőke lány fürkészve körül nem nézett az utcán. Hős — gondolta Tom lelkesedve. Sokkal különbül fest, mint a köröző cédulákon! Hosszú léptekkel haladt végig az utcán, mintha tudná, hogy semmi baja sem történhet. Eddig a legreménytelenebb helyzetből is kivágta magát. Tom utána futott. Amikor néhány lépés választotta el tőle, Hex villámgyorsan megfordult, kezében ott villogott a revolver. Amikor látta, hogy egy apró gyerek áll vele szemben, leengedte a fegyverét és megkérdezte: — Mit akarsz? — Nem tévedek, maga Hex? — Mit akarsz te tökmag? — Sokat hallottam magáról. Itt' marad a városban? — Az olyan ember, mint én folyton úton van. Csak beugrottam, hogy üdvözöljem régi barátnőmet. De te ezt úgy se érted. Ide figyelj. Nem vagy véletlenül kisgyerek ruhába bújtatott rendőr? — Hex nevetett a saját viccén. Tomot elszomorította, hogy bálványozott ideálja gúnyt űz belőle. — Uram, annyit hallottam magáról, hogy szerettem volna látni. Én is olyan akarok lenni, mint maga! Hex nevetett, de a kölyök kezdte érdekelni. — Hogy lett bandita Hex úr? Hex töprengett. Szóba eredjen ezzel a sráccal? Mi lesz, ha csaléteknek küldték? Gyakorlott szeme rögtön látta, hogy a kölyök nem falaz. — Egészen egyszerűen kezdődött. Megcsaptam egy autót. Még mint srác. Csakhogy rögtön el is kaptak. De a börtönben sokfélét megtanultam, és később már ügyesebb voltam. — Én is olyan ügyes akarok lenni, mint maga — sóhajtott Tom. — Nem könnyű élet ez fiam. Egyetlen barátom sincs! — És az is igaz Hex úr, hogy embert ölt? — Ha olyan idős leszel mint én, ilyesmit nem fogsz kérdezni. Tudod néha az embernek valaki az útjába áll, és másképp nem megy... Megkerülték a zord házat, elhaladtak a .tejcsarnok előtt. — Azonnal álljanak félre az utamból, különben ezt a gyereket lövöm agyon! — Hex, mit csinál? — Tom valóban meglepődött, amikor a fején érezte a revolver csövét. — Most az egyszer meg nem menekülsz Hex. A barátnőd á- rult el. Elege van belőled! — A rendőrség emberei nem hitték, hogy Hex képes lenne azt a gyereket megölni. — Nem viccelek! Ezt a köly- köt agyonlövöm, ha nem teszik szabaddá az utat! — Hex úr, hiszen én a barátja vagyok — könyörgött Tom. Hex felállott. A gyereket, mint valami pajzsot tartotta maga előtt. Lassan megindult a rendőrök felé, készen a további gyilkosságra. Hex bizonyára nem ölne meg — gondolta Tom. Mindig csodálta Hexet és most lelőné őt? Lassan kezdte megérteni, hogy Hex semmitől sem riad visz- sza. Már nem gondolkozott — mindez túlságosan gyorsan történt és most úgy lehet e- gyetlen mozdulaton múlik minden. Tom a zsebébe nyúlt a késéért. Egyetlen kattanás. A kés nyelét odaszorította Hex oldalához. Semmire sem kellett gondolnia. Elegendő volt, hogy Hex megnyomta a gombot. Az acélpenge kiugrott a nyélből és Hex testébe fúródott. A kezek acélos szorítása engedett és Tom oldalra ugrott. Ebben a pillanatban két rendőr kezében felugatott a fegyver. Hex összeesettt még mielőtt megérthette volna, hogy mi történt. A rendőrök lábukkal fölfordították a testét, Végé volt. Elismeréssel fordultak Tömhöz. — Ezt jól megcsináltad fiú. Minden elismerésünk a tiéd, gyorsan cselekedtél. Tom mindezt nem hallotta. Háttal nekidőlve a falnak remegett. Sírt és a könnyek végigfolytak az arcán. — Ne sírj fiam, nem te ölted meg! — mondta az egyik rendőr. — Én tudom, hogy nem b- Iyan egyszerű leszúrni valakit, de ez helyénvaló volt. Tehát ne sírj! — nyugtatta a másik. Egyetlen felnőtt sem értette meg, hogy miért sír. Megértette, hogy olyan hőst csodált, aki egyáltalán nem volt hős. Megértette, hogy Hex gyávaságból képes lett volna őt, az egyetlen barátját is megölni: A. Hitschcock nyomán Szőke József Hex oly gyorsan- lépegetett, hogy Tom alig bírt lépést tartani vele. — Hex úr, szeretném valamire megkérni — szólalt meg csendesen, lihegve Tom. — Mire, talán az aláírásomat szeretnéd megszerezni? — Vigyen magával. Sok szolgálatot tennék önnek. A rendőrök biztosan nem csípnének nyakon!. — Hogy képzeled az egészet? Nincs időm veled törődni! — Egy csomó dolgot tudok, a srácok sok mindenre kioktattak és ha adna revolvert, megmutathatnám, hogy számolhat velem. Hex megértéssel nézett a gyerekre. — Tudod mit Ý Itt a kocsim. Kihajtunk a városból. Harminc kilométerre innen van egy benzinpumpa. Meglátom, hogyan szerzed meg a mai bevételt. Ha sikerül, magammal viszlek. Rendben? — A mindenit! Megállapodtunk Hex űr! — örvendett ragyogó arccal Tom. Mögöttük kocsi fékezett. Tom éppen mondani akart valamit, amikor két férfi jelent meg előttük. A magas alakok elálltak az utat és a kezükben fénylő revolver elárulta, hogy mit akarnak. — Kezeket fel, Hex A pillanat töredékéig tartott. Tom fel sem fogta, hogy mi történt. A kocsi elzárta a visszavezető utat és az utca túlsó oldalán is megjelent két férfi. De Hex most is megmutatta, hogy a róla terjesztett hírek nem alaptalanok? Bal kezével megragadta Tom nyakát, lerántotta a földre és mintha egy rakás homok lenne, mögéje bújt. Jobb kezében már ott ragyogott' a revolver. PP II. Nemes őrnagy várakozik A vár pincéjében elhelyezett titkos adó-vevő rádióállomás működéséről, a fegyverszünet előkészítéséről Vattay főhadsegéde és katonai irodájának főnöke néhány évvel későbben elmondta, hogy Faraghóval az összeköttetést csak éjjel tudták megteremteni. Az így érkezett rádiógrammra egy :nap múlva ment a válasz. Ä sürgönyt Toszt alezredes vette át. Horthy Istvánná, ifjú Horthy Miklós és néha, ha ideje volt Lázár Károly altábornagy, a kormányzó testőrségének parancsnoka sokszor reggelig tartó munkával, a legprimitívebb eszközökkel fejtette meg és készítette el a rejtjelzett választ. A fegyverszüneti tárgyalásról Vattay szerint mintegy 12 sürgönyváltás volt Moszkvával. Vörös, a vezérkar főnöke intézkedett, hogy az első és a második magyar hadsereg tegyen meg minden előkészületet az 1938. évi határok mögé történő visszavonulásra. Biztonsági okok miatt kikapcsolták a megbízhatatlan vezérkart, és a hivatalos katonai hírközlési vonal mellett közvetlen kapcsolatot teremtettek a megbízhatónak tartott első és második hadsereggel. 1944. október első napjaiban sűrűsödtek a jelek, hogy a szélső jobboldal, a németek segítségével, valamire készül. Lakatos Géza vezérezredes-miniszterelnök kormánya ennek ellensúlyozására a nyilas vezetőket behívta katonai szolgálatra. A nyilasok a magyar katonai behívót egyszerűen úgy játszották ki, hogy jelentkeztek az SS-be, és most már német egyenruhába öltözve folytatták előkészületeiket a már 1938 óta tervezett hatalomátvételre. Az angolszász-szovjet ellentétekre számító Horthyt és körét rendkívül kellemetlenül é- rintette, hogy október 9-ére virradó éjszaka Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere a magyar küldöttség elé terjesztette a szövetséges hatalmak által elkészített fegyverszüneti szerződés tervezetét. Tehát nemcsak a Szovjetunió, hanem a három nagyhatalom, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió együttes fegyverszüneti javaslatát kapta kézhez a magyar küldöttség. A szerződés legfontosabb pontjai a következők voltak: 1. Magyarország köteles visz- szavonni csapatait az 1937. december 31-én érvényben vont határok mögé. 2. A magyar kormány és hadvezetőség Németországgal minden összeköttetést megszakít, azonnal megüzeni a háborút Németországnak. 3. A szovjet kormány kijelenti, hogy csapataival kész ehhez segítséget nyújtani. A fegyverszüneti feltételek rejtjelzett táviratával együtt Faraghő arra kérte Horthyt, hogy küldjön ki szabályos írásbeli meghatalmazást Moszkvába. Horthy még aznap válaszolt a titkos adókészüléken, és közölte, hogy Faragho kívánságának megfelelően Nemes József őrnagy még aznap útnak indul a kért meghatalmazással. Horthy október 9-i táviratának megérkezte után szovjet részről kijelentették, hogy nem szükséges megvárni Nemes őrnagy megérkezését, a fegyverszüneti szerződést azonnal alá lehet írni. Ezután az egyezményt 1944. október 11-én este 7 óra 57 perckor a magyar küldöttség aláírta a Kremlben. Hiába várták Nemes őrnagyot a szovjet front hosszában a Kárpátokon. Horthy nem adott parancsot az indulásra. A kormányzó a balkáni angol hadműveletekről és a debreceni páncélos csata fejleményeiről érkező híreket várfa, hátha nem kell elküldeni az írásbeli meghatalmazást. Ezután október 11-én a szovjet csapatok elfoglalták Szegedet és több helyen átkeltek a Tiszán. Az is eldőlt, hogy a német páncélos csapatok ellentámadása Debrecen körül nem hozta meg a várt döntő eredményt. Csak aznap este 7 órakor kapott Nemes őrnagy parancsot az indulásra. Másnap reggel Miklós Béla vezér- ezredessel a Kárpátok felé vette útját. Veesenmayer készülődik, Horthy halogat A fegyverszünet előkészítéséhez Horthy csak félkézzel látott hozzá. Október elején fogadta az ellenállást szervező Magyar Front vezetői közül Szakasits Árpádot, a szociáldemokrata párt vezetőjét, Tildy Zoltánt, a kisgazdapárt elnökét, de megállapodásra nem jutottak. A kormányzó csak nagy általánosságokban beszélt megbízható katonai egységek ösz- szevonásáról Budapest körül. A munkásság felfegyverzése helyett arról igyekezett meggyőzni a nála megjelent két politikust, hogy Magyarországon káros volna a nagyarányú földreform. Ugyanezen a napon, október 11-én Veesenmayer Hitler magyarországi küiönmegbizottja, akit egyébként magyar Gaulei- ternek neveztek, fontos megbeszélést tartott Szálasival. Veesenmayer értesítette Szá- lasit, hogy Hitler „Magyarország egyedül felelős személyégek" egyedül őt, Szálasi Ferencet tartja, a német hadvezetés Magyarországot, Németország, illetve Ausztria bástyájának tekinti és felkészült’ a védelmi háborúra. Veesenmayer, Szálasi, és tőlük függetlenül Skorzeny, felkészült az elkövetkező cselekményre. Annál kevésbé tetté ezt Horthy. Horthy elvesztegette a napokat,. és csak október 12-én adott parancsot Vattay áltábornagy útján Utassy Lóránd ezredesnek, hogy menjen Szegedre a fegyverszüneti feltételek átvitele céljából. Utassyval nem közölték, hogy Moszkvában 24 órával azelőtt Faraghóék áláírták a fegyverszüneti szerződést, sőt arról sem tájékoztatták, hogy azért kell Szegeden át Deszkre mennie, hogy az ott székelő Mali- novszkij marsallal megbeszélje a katonai együttműködés részleteit. Utassy ezredes 13-ára virradó éjszaka indult el, és még aznap este eljutott Malinovsz- kij marsallhoz. A fegyverszüneti egyezmény értelmében közvetlen érintkezést kellett teremteni a magyarországi szovjet katonai parancsnokokkal, hogy megbeszéljék a németek elleni közös harcot. Utassynak azonban semmi felhatalmazása nem volt, hogy a hadműveletekről tárgyaljon. Ezért másnap, október 14-én, dolgavége- zetlenül visszaérkezett Budapestre és azonnal jelentést tett Horthynak. Jelentette, hogy a szovjet parancsnokság hajlandó 48 órát várni, amíg a kormányzó elküldi minden követelményének megfelelő katonai megbízottait. (folytatjuk) TALLÓZÁS • Hugo Tognacci olasz színésznek most készülő filmje egyik jelenetében közelharcot kell vívnia egy tigrissel. — Azt már nem! — jelentette ki a rendezőnek a jelenet fölvételezése előtt. — Olyan nincs, hogy én kockára tegyem az életemet! — De ember! — tördelte a kezét a rendező. - Ez a tigris olyan kezes, mint a bárány. Itt született Olaszországban és tejen nevelkedett föl. — Az nem számít — felelte a színész. — Csecsemő koromban én is szoptam, mégis szeretem a húsť. 0 Négy fegyveres bandita behatolt egy chicágói étterembe, és kifosztotta az e- gész vendégsereget. Ketten csőre töltött pisztollyal tartották sakkban a társaságot, a harmadik „tányérozott“, a negyedik pedig — rágógumit nyomott a reszkető vendégek markába. — Rágják csak — bíztatta őket vigyorogva. — Kitűnő idegcsillapitó. 0 A Baden-Baden-i börtön egyik fegyőrének megesett' a szíve az egyik elítélten, és becsempészett a cellájába egy — nőt. (Persze nem ingyen.) A csempészést azonban addig gyakorolta, míg rajta nem vesztett. Most azon elmélkedik, hogy ki könyörül meg — ő- rajta. 0 Rob Hope, az egyik legismertebb amerikai filmkritikus mondta: — Ha egy nő úgy érzi. hogy mindenkinek tetszik, neki is tetszik az egész világ. • Egész Párizs az alábbi viccen derül: Egy francia egyetemi hallgató estélyt készül adni. Persze csak olyan diá- kosat. — Én szerzek bort, ti meg hozzatok amit birtok — javasolja külföldi diáktársainak. A megbeszélt időben szállingózni kezdenek a vendégek. Az olasz spagettival jelenik meg, a német kolbásszal, a norvég hering- gel, a svájci sajttal, s skót pedig a — testvérével. 0 A világ legtömörebb mű- birálata alighanem egy londoni lapban jelent meg. Az Egy borzalmas esté című színdarab bemutatója után a szerkesztőség színi kritikusa egy szóval ítélte meg a darab értékét: „Az!“ 0 Szokatlan apróhirdetés jelent meg az illinois-i Máriást város hírlapjában. „Feleségem egy pár cipőt talált autómban az első ülés alatt. Tulajdonosa bármikor átveheti, ha kifizeti a hirdetést. Ha azt is sikerül megmagyaráznia a feleségemnek, hogyan került a cipő az autómba, a hirdetést én fizetem, s ráadásul magam is veszek neki egy pár cipőt.“ 0 Olaszországban az a szokás, hogy a hivatalos felszólítást vagy értesítési tartalmazó levelekben az e- setleges tévedések elkerülése végett a címzett neve mellett születésének dátumát is feltüntetik. TALLÓZÁS
