Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-04-12 / 15. szám
ILI. & Kollégám éppen a legújabb könyvét adta Elmélkedések. glosszák, s más irodalmi műfaj. A kiadóvállalat szokás szerint, nemsokára a könyv megjelenése után elküldte neki szerzői tiszteletpéldányokat. Felbontotta a csomagot, megszámlálta, — 22 darab könyv volt benne! — A szerződés szerint 25 példánynak kellett volna lenni — gondolta. Az eset feldühösítette. Micsoda tolvajnépség van azon a postán. Némi gondolkodás után aztán másképp fogta fel a dolgot. Meleg rokon- szenvet érzett az ismeretlenek iránt. Könyvéből három példányt elloptak. Tehát a könyveit már lopják. Tetszik nekik. Értékes zsákmány. Lehet, hogy már el is cserélték, mondjuk — hagymáért. Az örömteljes hírt valakinek el kellett mondani. Legjobb lesz, ha betelefonál a kiadóvállalat propagáciös osztályára, mintha reklamálná a hiányzó példány számokat. így a hír aztán elterjed a kiadóvállalatoknál, s az ismerősök körében. — 22 példányt kapott a könyvéből? — csodálkozott a propagáciös osztály vezetője? — Hisz csak 20 példányt küldtünk önnek. — Összesen 25 példánynak — egyezett bele ,a propagáciös osztály vezetője — húsz példányt önnek, s 5 példányt az ülusztrátornak. C csendben letette a kagylót. Egy pillanatig mozdulatlanul ült. Szinte megsemmisülve. Csak most értette meg a valóságot. A postán azok a pogányok a csomagba még 2 könyvet becsempésztek — a sajátjukat! Fordította: Gérecz Árpád csönd volt, s a csöndesen szemerkélő eső letompította az éjszaka neszeit. Csak az hallatszott, hogy a fákról hullanak az esőcy»ppek és zizegnek a levelek. Joanna szinte futott, hogy minél messzebb kerüljön a háztól. Izgatottságában észre sem vette eleinte a kislány meg a bőrönd súlyát, bár a hatodik hónapban volt. Rettenetesen sajnálta önmagát, de keserűségét hamarosan a jövőtől való félelem váltotta fel. Féltette Grétát, önmagát és a meg nem született gyermeket. De a keserűségnél és félelemnél talán még erősebb volt benne a sajnálkozás a múlt miatt, a tévedések. Danny i- ránt érzett szerelme miatt, a- melyet kiöltek belőle a vele töltött évek. Ha az úton megy tovább, akkor nem kerülheti el a favágók táborát. Joanna félt ezektől a hatalmas, erős, fekete arcú férfiaktól, úgy . rémlett neki, hogy az éjszaka elválaszthatatlan részei. A rémület mélyen gyökerezett lelkében. Nemegyszer,amikor férje elutazott az árverésekre és Joanna egyedül maradt odahaza, látta az ablakban az égőszemü, fekete arcokat. Lehet, hogy az üvegben saját arca tükröződött csupán, és az is lehet, hogy a látvány képzeletének volt szülötte, de szíve megdermedt rémületében. lhatározta, hogy GelE den erdész házában tölti az éjszakát. Az i- gaz, hogy tizenkét gyermeke van és többnyire részeg, ezenfelül pedig eléggé barátságtalan is, de résztvevő, jóindulatú felesége soha nem tagadja meg senkitől sem az éjszakai szállást. Nehezen találta meg a fák sötét falán át a Geldenékhez vezető utat. Egyébként nem is volt ez igazi út, csak egyszerű kerékvágás. Joanna feje fölött egy homályos csík jelezte az eget. Most már csak az járt eszében, hogy minél hamarabb eljusson az erdész házáig. A fáradtságtól kimerültén mind mint a víz tükrén fodrozó, f* könnyű remegés. Mintha minden oldalról egyszerre áradna. Greta újra felébredt és álmos hangon kérdezte: — Miért van ilyen sötét? A- nyu hol vagyunk? — Psszt, kis bogaram! A- ludj, aludj! Elmegyünk látogatóba Flip bácsiékhoz! Ekkor Greta is meghallotta a gitárt. — Ki muzsikál? Flip bácsi? Anyja megcsókolta. — Biztosan ő. Nem fázol kicsikém? — De nagyon. A te arcod meg nedves. Anyu, te sírsz? Nézd! Világosság! alra tőlük gyufa lángB ja villant fel és egy szempillantásra megvilágította a fák között alagútként Húzódó utat. A gitár elhallgatott és Joanna tompa, dallamos afrikai beszédet hallott. Valaki felnevetett. Vele szemben jöttek. Joanná- nak szinte földbe gyökerezett a lába. A szívében, még a lapockája alatt valami furcsa, gyötrő fájdalom támadt. A föld megingott a lába alatt. Letette a táskát és ráült. Magához szorította kislányát. — Uram, irgalmazz! Uram, kegyelmezz nekem és gyermekemnek! — rebegte. A kislány, anyja rémületétől megszeppenve, görcsösen csimpaszkodott anyja karjába és sírvafakadt. A lépések közeledtek. Az afrikaiak ketten voltak. Bő kabátjukban hatalmasoknak látszottak. Az egyik megint gyufát gyújtott. — Nicsak! Egy fehér úrasz- szony, meg egy kisgyerek! — kiáltott fel végtelen csodálkozással hangjában. — Hová mégy, asszonyom?! A gyufa lángjánál Joanna láthatta fénylő, himlőhelyes, durva arcát, hatalmas állkapcsát és sűrű, seprőszerű szemöldökét, amely majdnem eltakarta a szemét. De hangja szívélyes volt, mintha nem is hozzá tartozna. Joanna válaszolni akart, de nem jött ki hang liiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiii»iiiiiiiii!iniiiMi!iiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliii i Jack Cope: Dél-afrikai haladó író Menekülés é nyúlj hozzám! Eressz N el! Megbánod még! — kiáltotta az asszony. A férfi elkapta felesége állát, nyakán összeszorult a keze. Amikor egészen közel húzta magához az asszony arcát, elsápadt. A vad, gyűlölettől izzó tekintet megijesztette. — Elment az eszed! — szólt egyszerre, higgadt, nyugodt hangon; de egy pár perc múlva megint elfogta az indulat és ordítozni kezdett. Árverési kikiáltó volt. Nagy tömeg ember előtt kiabálta ki az árakat, és megszokta a hangos beszédet. — Fenyegetőzöl, mi? Hát mit tudsz te csinálni? — Hagyj békében! Megbánod, amikor kijózanodsz! — No, mondd meg, hogy mit bánok meg, az ördög vinne el! Hallgatsz... Inkább azt mondd meg, hogy kié a gyerek?! Az asszony letépte magáról a férfi kezét, és szaggatottan, nehezen zihálva felelte, a szemébe nézve: — Danny, esküszöm, mindenre, ami szent, hogy soha nem hoztam rád szégyent! Soha! De te? Hogy bánsz velem?!... — Hazudsz! — Nem, én nem:.. Férje ekkor újra az arcába vágott, az ütés az asztalhoz taszította. Meg akart fordulni, a férfi lesújtott rá megint és szidalmakkal halmozta el. A zokogástól fuldokolva a hálószobába futott. A férfi bort töltött magának, figyelte felesége lépéseit a falon túl, majd kiment a verandára. A sötétben eleinte semmit sem látott. Azután megszokta a homályt, s felderengtek elöt- jjt a mozdulatlan fák. Ágaikról esőcseppek hullottak alá. A várostól két mérföldnyire laktak, legközelebbi szomszédjuk, az erdész, az út mögötti domboldalon épített magának házat. A hálószoba ablakából kivetődő fény megvilágította a fák fehér törzsét. Az ablak e- lőtt néhányszor elsuhant az asszony árnyéka. A férfit újra aggodalom fogta el, .felesége arckifejezésére emlékezve. Ez az aprótermetü. védtelen nő, ki tudja miért, félelmet ültetett a szívébe. Hallatszottak a lépései, hogyan tesz-vesz a szobában. Azután kilépett a verandára. Könnyű köpenyt viselt. Kétéves kislányukat, Gretát melléhez szorította. Másik kezében kicsiny böröndött cipelt. A gyermek egy takaróba és fekete sálba volt bebugyolálva. — Elmegyek. Soha nem látsz többé. — Szégyenbe akarsz dönteni? Az asszony némán emelte férjére nagy, sötét szemének tekintetét. — Megfutamodsz.... Gyáva vagy te ahhoz, Joanna. — Nem, nem vagyok gyáva. Az ajka reszketett. Férje felkacagott. — Hát menj! S ugyan hová? Nézd csak körös-körül erdő, az orrod hegyéig sem látsz! A városba vezető úton egy lélek sincs, csak a fekete csavargók meg a favágók! Bájos népség! Kellemes találkozást! oanna lement a lépcsőI kön. Csak attól félt, hogy a férje megállítja, vagy a nyomába e- red. Greta a vállára borulva a- ludt. A kitárt kapuhoz ért, és kiment az útra. Körös-körül gyakrabban megállt és lerakta táskáját a földre, s másik karjába rakta át a gyermeket. Hátát hasogatta a fájdalom, lapockáit tüzes karika szorította. Ha a kislányt a hátára tudná kötözni a takaróval, ahogy az afrikai asszonyok csinálják... De hát ők megszokták már... Az út felfelé tártott. Időnként vízmosások szelték át, mélyükben csöndesen csobogtak a kis erek. A kislány takarója meg sálja átnedvesedett az esőben, de ez nem zavarta álmát. Csak a gyermekek tudnak ilyen mélyen aludni. A sűrű erdő körülvette Joan- nát. A fák csúcsa majdnem összeért a feje fölött. Olyan nagy volt a sötétség, hogy a saját kezét sem látta. Greta felébredt és elpityeredett. — Psszt, kicsim. Anyu itt van veled. Legszívesebben maga is sír- vafakad. Odaér-e valaha az érdész házához? Mi lesz, ha nem ott fordult be az útra, ahol kellett? A vízmosások egymást követték és Joanna nem emlékezett már arra sem, voltak-e az erdész házához vezető úton fordulók. Végre a gyermek újra el- szenderedett. Térdével tartotta a kislányt, s lehajolt, hogy felemelje a bőröndöt. És ekkor, valahonnan zenét hallott. Figyelte. öt-hat ütem, hirtelen csattanó éles hanggal végződő dallam. Joanna keze és lába megdermedt rémületében. A lágy lebegő hangok újra elhangzottak, és megint hirtelen, éles tam-tammal végződtek. Bizonyára egy afrikai ember játszik a gitárján. Nem lehet veszélyes egy zenélő ember — bár ki tudhatja! Tam-tam! — hangzott újra az éles csattanó a dallam végén: Már éppen meg akart fordulni és visszamenni. De hová? A zene úgy terjedt szét a csöndesen lélegző erdőben a torkán. Helyette a kislány felelt: — Flip bácsihoz megyünk! — Aha! — morogta a férfi. — Messze van! — jegyezte meg az alacsonyabb — elkísérünk! Nem! — ellenkezett Joanna sietve. — Magam is eltalálok. Csak pihentem egy keveset. Már megyek is. Felugrott, erőt vett térde remegésén, felemelte táskáját és iparkodott határozottan beszélni : — Kérem, engedjenek! —- Add ide a bőröndöt.-0Joanna szétnyitotta ujjait, és a táska a földre esett. — Itt van. Csak eresszenek... Csak a gyereket ne bántsák! Elindult. Az afrikaiak nyomába szegődtek. Hallotaa, hogy valamiről suttognak. Joanna nem mert pihenőt tartani, sietve haladt, most már egyszerűen nem volt megállása. Greta újra a vállára borult. Különös, hogyan bír egy gyerek ilyen szörnyű percekben aludni! — Uram ments meg! Uram ments meg minket! — imádkozott Joanna. Az út lefelé lejtett. Jobbról, a fák között világosság derengett. Kitisztult az ég és a holdfény szétáradt az éjszakában. Joanna válla sajgott a kislány súlyától, a lába meg-meg- bicsaklott. Egy kőbe botolva majdnem elesett, de Gretát nem engedte el. Az egyik afrikai odaugrott hozzá. — Add ide a gyereket, úrasszony! Elvette a remegő asszonytól a kislányt, kabátját széttárta, belül fészket csinált a gyermeknek és magához szorította. A férfi erős dohányszaga és izmos testének érintése nem zavarta meg a kis Gréta álmát. Most a férfi ment elől és Joanna a nyomában haladt. A menetet a táskát vivő magas afrikai zárta be. Hátán lógott MONOSZ1,OY DEZSŐ: ÜLNEK... Ülnek ki-kt a szomszédjának örül' közben némi bocsánaíkérö mosoly leng halszájuk körül hogy egymással így nyilvánosan már nem beszélnek legfeljebb néhány tőmondatban otthon „A gázszámlát fizesse ki" „Vegyen be aszpirint“ „Ne recsegtesse a rádiót folyton" „Igen. Nem stb." Szükségből hogy ha szót cserélnek Torkukban a mesepatak zuzmarás szakállá változott Ettől köhögnek Gondolataik felvonói plusz-mínusz számoszlopot vonszolnak ki-be rég nem utaztak rajta hő vallomások naiv pátoszok Ha néha ilyesmi eszükbe jut mintha egzotikus hírekről olvasnának a lapokban szemüvegük ilyenkor kínosan mozdul s figyelmeztetően az orrukra koppon Ülnek ki-ki a szomszédjának örül közben némi bocsánatkérö mosoly leng halszájuk körül ülnek figyelem őket szívemben riadt tiltakozás feszül ugye ha csak ketten maradnánk egyedül mi így nem ülhetünk soha mindig lesz, aki a némaságnak szétfeszíti a száját s ha már nem lesz szép szavunk hozzá valaki majd ordítani sziszegni átkokat szórni tud a csendre NÉMETH ISTVÁN: ENGEM IS Engem is épp úgy igéz a csend, mint más halandót. Furcsa mód csupán benne van meg a rend, bezárod magad mögött az ajtót — szinte tenyered közt tartod a végtelent! Madár szárnyai alatt suhan, szögletek és cölöpök mért an-képletei közt... Szénás szekéren döcög el. a gitár. Most megint énekelni kezdett. Joanna nem értette a szavakat, de a dal szomorú volt és gyengéd. Ugyanaz a szomorúság rejtőzött benne, mint az imént a gitár hangjában, csak a dallam volt sokkal bonyolultabb. A másik afrikai is rázendített. és az éneklésben elmerülve szinte el is felejtkeztek a fehér asszonyról meg a gyermekéről. A dallam magával ragadta Joannát is, a liba mozgott, gépiesen — mintha elfújtik volna fáradtságát. Az öröm és a nyugalom érzésé áradt el benne. Ezen az úton egyedül soha nem talál el az erdész házához. Lezuhant volna és most ott feküdne valahol egy vízmosás mélyén. Megkönnyebbült, mint aki szörnyű ijedelmet élt át. lip erdész házánál egy F kis, fehér kutya veszett ugatásától liheg- , a lábuk elé vetette magit. A magas afrikai felment a tornácra és zörgetett az ajtón. — Flip úr! Uraság! Senki sem jelentkezett, erre újra zörgetni kezdett. Végre kitárult az ajtó; s a küszöbön magas férfi állt, puskával az egyik, lámpással a másik kezében. Gyűrött inget és katonanad- rágot viselt. Csapzott, ősz haja a szemébe lógott.- Ki az? Az erdőben találtuk az úrnőt és idevezettük! Az erdész felemelte a lámpást és egymás után végignézett rajtuk. — Joanna asszony, mi történt?. — Engedje meg, kérem, hogy itt éjszakázzam! Joanna kivette Gretát az afj rlkal kezéből, meg akarta köszönni a segítséget, de az erdész hangja hirtelen közéjük vágott: — Mit álltok itt? Takarodjatok! — ordította. — Nézd a csavargóit! S nehogy még egyszer ebbe az erdőbe betegyétek a lábatokat! — De hát miért, uram, mit csináltunk? — Még kérdezik! •— fordult az erdész Joanna felé. — Tőletek nem várhat jót az em-< bér. Tudom én azt! Az afrikaiak megérintették kalapjukat és eltűntek a sö-J tétben. Az erdész bement a szobába, hogy felkeltse a feleségét. Joanna is átlépte a kü-< szöböt. A gyermekek kettesben-hár-' tnasban aludtak egy ágyban. Megértette, hogy itt nincs fekvőhely a számukra. De nem is akart semmit, csak elüldögél-- ni a küszöb mellett a fásládán, ahová kimerültségében leró-1 gyott: Az erdőben újra felhangzott a gitár hangja. A távolodó, csöndes dallamot meg-megsza- kította a csattanó, éles tamJ tam a dal végén. De ez már nem rémítette. Greta aludt s takarójából a dohány keserű szaga áradt. Joanna lelkét a biztonság boldog érzése töltötte el, és a különös dallamot hallgatva lassan elszunnyadt. Karig Sára fordítása »
