Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-04-12 / 15. szám

r——---------------------------------;--------------------------------------— Interjút szeretnék csinálni Weiner Král Imre festőmű­vésszel, de nem engedi. Nem szereti az interjú műfaját; az ember nem ismer rá a saját szavaira — mondja. És a leírt szónak rettentő súlya van. Természetesen nehéz vitatkozni a szó súlyáról és így be­szélgetésünk alapján igyekszem képet rajzolni róla — ez ellen nem tiltakozik. A közel 65 éves őszbe boruló, de meglepően fiatalos, örök­ké siető mestert arra is nehéz rábírni, hogy modellt üljön. Jelenleg Bratislavában a Művészet Házában állítja ki az utolsó évek termékeit, vagy 250 olajfestményt és akvarellt. Nem jubiláris kiállítás — mondja, — csak egy kis megálló — amint végigjárjuk a jól megvilágított kiállítási termet. Gondolatvilágát örök optimizmus ragyogja be, szavait min­dig szenvedélyes hevület járja át. amint müveire pillant és keletkezésük titkaiba beavat. Gyermekkora küzdelmes éveiről, az indulásról, szívesen közvetlenül mond el érdekes, apró részleteket. Akármilyen körülmények között is élt, mindig a festészet vonzotta a legjobban. A kis szlovákiai falu világának színeit vitte ma­gával amikor külföldre, Párizsba ment, ahol hosszú éveket töltött, s ahonnan csak az ötvenes években tért haza. Ma­gával vitte éles és figyelő valóságlátását, östehetségét. Párizsban a festők örökké forrongó városában se vakította el a nagy fény, nem veszett el a különböző művészeti irány­zatok tömkelegében. A második világháború tombolása köze­Weiner Král - kiállítása fii. pette lesötétít élt világítás mellet vetítette vászonra a jövő­be- vetett vágyait, belső meglátásait. S ha Bretagne vagy Normandia vidékén járt, akkor is a sajátos szépségű szülő­földje után vágyott, és hazai tájakat festett. A művészeti irányzatot, a purizmus, futurizmus, fauveizmus, kubizmus, amelyek éppen francia tartózkodása idején idéztek annyi forradalmat elő a képzőművészet világában, nem rontották meg Weiner Král Imrét. Megtalálta önönmagát, azt a kifeje­zési módot, amely felszínre vetíti a mester rajongó hitét mindenbe ami szép, amiben van egy mélyebb gondolat, ami közelebb hozza a művészetet az emberhez, az embert az em­berhez. A mester eljutott ahhoz a művészeti stílushoz, melyet a legtalálóbban poétizmusnak és mágikus realizmusnak ne­veznek a szakemberek. Kulturált rajzművészetével, technikai tudásával a színek olyan ragyogó játékát viszi a néző elé, hogy azok elbűvölik a közönséget. Képei annyira egyéniek, jellegzetesek, hogy bárhol aláírás nélkül is felismerik a mes­ter ecsetvonását. Képzelete benépesíti a virágzó réteket, az ősz színeiben pompázó erdőket, az eldugott kit falvakat. Mélységes megértéssel ecseteli a társadalmi konfliktusokból eredő tragédiákat, bármilyen sötét színeket is használ min­dig felszínre kerül a mester keresetlen optimizmusa, ember­szeret ete és egyéni meglátása. Azokhoz a ritka nagy művész- egyéniségekhez tartozik, akik maradandót alkotnak, M. M. __________________________________________________ jJ J. KADAR FILMRENDEZŐ ISMÉT AMERIKÁBA KÉSZÜL: A legjobb 5 között mi ^^TírítíWlfBWll¥^^1^llll¥iľ ~ ' ■- ŕ:-’ ‘::Zk :■:***.■HMM».. .,:*c**r*?} Dunaszeraatiely élen jár... Dunaszerdahelyen az intéz­mények és a szervezetek a szükségleteknek megfelelően egyre lobban dolgoznak kul­turális vonalon is. A városban működő, nagy népszerűségnek örvendő Csal­lóközi Színház a napokban tartja meg ez idei első bemu­tatóját. A csehszlovákiai ma­gyar öntevékeny színjátszók legjobbjai közé tartozó együt­tes az utóbbi években a többi között nagy sikerre! vitte szín­re Fazekas Mihály Ludas Ma­tyi, Gárdonyi Géza A bor, Gyárfás Miklós Kora tavasz, Csíky Gergely Nagymama, Ka- tajev Bolondos vasárnap, Afi- genov A kisunokám, Viktor Rozov Felnőnek a gyerekek. Brezovský Veszedelmes életkor és Peter Karvaš Antigoné cí­mű művét. A színház igényes müsorpo- litikát folytat. Minden egyes alkalommal részt vesz a szín­játszó együttesek országos fesztiváljain és arra törekszik, hogy fejlessze a színpad- és beszédkultúrát. A jövőben is klasszikus és mai szerzők mű­veit készül bemutatni. Eredményesen dolgozik a Csallóközi Színház mellett mű­ködő Híd nevű irodalmi szín­pad is. Az együttes nemregen Tóth Elemér verseiből Ránk zuhan egv új igézet, legutóbb pedig Gál Sándor verseiből Észrevétlenül címmel mutatott be egész estét betöltő irodal­mi összeállítást. A Híd — na­gyon helyesen — a csehszlo­vákiai magyar irodalom ismer­tetését és népszerűsítését tűz­te célul, tartja feladatának. Az utóbbi bemutatóval egy napon nyílt meg Dunaszerda­helyen Nagy János szobrász­művész kisplasztikáinak kiállí­tása. valamint a járásban mű­ködő magyar irodalmi színpa­dok vezetőinek rendezett há­rom napos szakiskolázása. A színházi előadásnak presszó- műsorként bemutatott sajátos formája, a kiállításnak pedig azok a szoborkompozíciói nyerték meg a nézők tetszését, amelyekkel a fiatal csehszlová­kiai magyar szobrász a tava­lyi árvíz csallóközi hőseinek állít emléket. A Híd műsorával most ven­dégszerepelni jár és követke­zetesen teljesíti a csehszlová­kiai magyar irodalom támoga­tása érdekében vállalt felada­tát. Érdemes megemlíteni, hogy az országban magyar vo­nalon elsőnek alakult együt­tes előbbi műsorait Zászlónk vörös, mint a láng és Tava­szi szél vizet áraszt címmel mutatta be. A Híd is, a Csallóközi Szín­ház is szép munkával, sok si­kerrel dicsekedhet. Mindkét e- gyüttesnek növeli hírnevét, hogy most fokozzák tevékeny­ségüket és a szép szó erejé­vel segítik újjászervezni és fellendíteni az árvíz sújtotta vidék kulturális életét. Gazdag műsort ígér az új­jáalakult, jónevű és a múlt­ban szintén sok sikert ara­tott Csallóközi Népi Együttes. A 26 táncosból, 45 énekesből és 7 zenészből álló csoport he­tente kétszer próbál és ápri­lisban tart bemutatót. A vá­rosi üzemi klub vezetősége a napokban irodalmi kört szer­vezett, amely tömöríti az iro­dalom barátait és új színfolt­tal gazdagítja a város és kör­nyék életét. Mindez azonban csak egy része annak a sokrétű mun­kának. ami a művelődési élei fellendítése érdekékében Du­naszerdahelyen történik. A vá­rosban több szakcsoport mű­ködik és mindegyik jelentős munkát végez. Magyar vona­lon a kulturális életben mos­tanában Dunaszerdahely jár az élen. A sikerben nagy része van a fiataloknak, akik lelkesen vesznek részt minden megmoz­dulásban. Sok köszönhető a- zonban a társadalmi és tömeg­szervezeteknek, valamint a já ­rási nemzeti bizottság dolgozói megértésének és a kultúrát tá­mogató segítségüknek. Dunaszerdahelyen általában a tenniakarás és a közösen végzett munka szüli az ered­ményeket. (—la—) Oberhausen ... Monte Carlo... Mar del Plata... a csehszlovák filmgyártás legújabb sikereinek állomásai. És még egy lépcső­fok hiányzik a legeslegújabb­hoz: az amerikai Oscar-díj történetében először fordult elő. hogy a szocialista ország filmalkotása az ötös döntőbe jutott! A csehszlovák filmművészet Ilf-Petrov-jának: a Kadár-Klos rendezőpárnak művét a múlt év második felében mutatták be filmszínházainkban, és csak­nem egyidőben volt az Üzlet a korzón bemutatója a new- yorki filmfesztiválon is, ahová 'meghívták J. Kádárt és az egyik főszereplőt: Jozef Kró- nert is. Most J. Kádár újabb meghí­vást kapott az Egyesült Álla­mokba: április 18-án kerül sor az „ötös döntőre“ — ekkor dől majd el. hogy melyik film kap­ja meg a legjelehtősebb ame­rikai filmművészeti díjat. A prágai filmklubban talál­koztam J. Kadárrai, aki tökéle­tes magyarsággal mondta el az Oscar-díj körüli tapasztalatait. — Ennek a versenynek, hosz- szú és bonyolult feltételei vannak, ezért nem hasonlítható össze a legismertebb filmfesz­tiválokkal Cannes-el, vagy Ve­lencével. Ugyanis ahhoz, hogy egy film versenybe kerüljön, szükséges, hogy a rendes film­forgalmi hálózat keretében be­mutassák az Egyesült Államok keleti és nyugati részén: New Yorkban vagy Los Angeles-ben, illetve mindkét helyen. A ver­seny maga „demokratikus“ jel­legű — nem egy szűkebb bírá­lóbizottság dönt, mint a leg­több fesztiválon, hanem az Amerikai Filmakadémia 2800— 3000 tagja szemléli meg a fil­Müvésznő, vigyázzon, kivasalja a színeket! Ha végigmegy az ember Bratislavában a kor­szerű Steiner Gábor úton. a sörgyári vendéglő melletti könyvkereskedésben pillantása mega­kad a szép gyermekkönyveken. Csodálja a könyvek remek címlapjait, tarka címeit. A járó-kelőnek eszébe sem jut, hogy innen nem is oly messze lakik Viera Briestenská fiatal grafikusnö. Alkotásai figyelemreméltó­ak. Batik-festö ö, s talán egyedüli Szlovákiá­ban. Tudja-e, mi az a batik? Eláruljuk. Az anyag műfestése, viasz segítsé­gével, amikor az anyagra ráégetik a mintái (kelmefestési eljárás). A batik őshazája a Csendes Óceán vidéke. A bennszülöttek ily módon készítették egzotikus öltözéküket. Csengetünk Viera Briestenská grafikusnö la­kásán. A művésznő apja nyit ajtót, s elárul­ja, hogy Vierka most éppen elemében van Jobbkor nem is jöhettünk volna. A művésznő! éppen nagy munkában találtuk. — Remélem, nem lesik el a tudományom, mivel az az én műhelytitkom, s nem akarnék önökkel ujjat húzni — mondja mosolyogva a művésznő. ha égy film nem tetszik, akár egy fél óra után is otthagyják az előadást. Később rájöttem a siker egyik titkára: a realista hagyományokon felnőtt ameri­kai nézőknek a múltban csak a fasizmus tragikus, drasztikus oldalát mutatták meg. Az Üzlet a korzón, c. filmben, amellett, hogy az eseményeket teljes tragikus voltukban tárja a néző elé van egy jó adag humor is, ami különösen tetszett a new-< yorki közönségnek. Az eddigi filmek csak a fasizmus követ­kezményeit mutatták be, nem keresték az okot. Egy amerikai újságíró összehasonlította fil­münket Kramer Nürnbergi pe- ré-vel. Kramer minden igyeke­zete mellett sem tudta meg­magyarázni az embereknek, hogyis történhetett meg mind­az, amit az európai népek a fasizmus igájában átéltek. Ehhez a helyzet pontos isme­rete szükséges — és ezt na­gyon jó! ismerte L. Grossmann, a film írója és jól ismertem én is. Arról van ugyanis szó, hogy a fasizmus nem akkor keletke­zett, amikor az emberek már csizmát, uniformist öltöttek, hanem jóval előtte bennük élt a fertőzés csírája! Még talán maguk sem tudtak róla. Lehet, hogy az amerikai közönség megértett abból valamit, amit maga nem élt át. A kedvező sajtóvisszhangnak is hatása volt, megkönnyítette a vállalkozó helyzetét, aki so­kat kockáztatott a film megvá­sárlásával, hiszen 100.000 dol­lárt adott érte — ami ottani viszonylatban is jelentős ösz- szeg. Ám nem ez a legfonto­sabb — mert az Egyesült Álla­mokban nincs siker — közön­ségsiker nélkül! DELMÄR GÁBOR — Ez valami gyönyörű lesz. Ha nem tévedek, bűbájos fjord, ugye? — Eltalálta, — válaszol a művésznő moso­lyogva, s vasalóval vasalja a forrón festett fe­lületet. — De hisz igy felszívódik a friss festés — oktatom a művésznőt. — Az már az én dolgom, az én műhelytit­kom. Utóvégre is, ezt így kell csinálni. A batik-ot kivasalta, a fjord színe eltűnt teljes árnyalatában, s a művésznő már is fes- ‘ ti a további színhelyet, más színnel. — Csodáljuk a képzelóerejét, hogy valóság­hűen csodálatos batik-ot alkot, amelynek tárgykörét az északi államokból veszi, — Sajnos, sohasem voltam az északi álla­mokban, — mondja a művésznő. — Valóban, jó képzelöereje kell, hogy le­gyen, s amint látom, önnek van is. Nem vé­letlenül kapta meg a Képzőművészek szö­vetségétől nemrég az ösztöndíjat, hogy a ba- tik-kal továbbra is foglalkozzon. — Honnan tudja? — mondja a művésznő némi ellenvetéssel, csodálkozva. — Ne csodálkozzon, közvetlenül a Képző- művészeti Szövetségben kaptam a tippet, hogy írjak önről. Most már megtört a jég, a bizalmatlanság- érzés felengedett, és Viera Briestenská elénk tárta a valóságot. — Életemben még nem voltam Izlandban. A fjordokról és halászt anyákról készített képe­ket csak filmről és az irodalomból ismerem. Nagyon vágyódom Izlatidba. Északért négy Pá­rizst és az egész Olaszországot is elcserélném. Viera Briestenská fiatal művésznő alkotá­sait még e nyáron kiállítja Stetínben, Len­gyelországban. Ott batik művészete iránt je­lentős az érdeklődés. A batik-alkotás nálunk még úttöröszámba megy, s ahogy megtudtuk, Viera Briestenská grafikusnőnek Szlovákiában nincs képzőművész -partnere, akivel tudását összemérné. E mun­ka a grafikusnönek nagyon megfelel. A „Dielo“ bratislavai üzletében az utóbbi időben megje­lent a szerző egynéhány batik-müve, de pár nap múlva már hült helye volt. E fiatal, törekvő, kiapadhatatlan lelkesedés­től fűtött művésznőnek alkotásához sok si­kert kívánunk. Ctibor Va'éina, (Ä) meket, majd szavazőcédulákon megjelöli a legjobbnak talált öt alkotást. Ezután összeszá­molják a szavazócédulákat és a legtöbb szavazatot kapott öt film kerül a döntőbe. És hogy folyik majd le a döntő? — Itt már a zsüri-é a szó, akárcsak a rendes fesztiválo­kon. Az öt filmet újból levetí­tik a bírálóbizottság előtt, akik döntenek a sorrendről. Ez egyébként ünnepélyes külsősé­gek között folyik le — meg­hívják a döntőbe jutott filmek készítőit és számos amerikai televíziós társaság is közvetíti az aktust. Azt mondják két j orvos is jelen van, hogy aki a nagy izgalomban rosszul lesz, rögtön kezelésbe vehessék! Lehet, hogy a döntés már ha­marább is megtörtént, minden esetre betartják a formaságot: a résztvevők jelenlétében, a televiziős kamerák pergőtüzé­ben bontják fel a győztes ne­vét tartalmazó borítékot. Nem tudjuk, mit hoz majd a döntő, hogyan vélekedik a zsűri. Ám már maga a tény, hogy 3000 filmszakember a leg­jobbak közé sorolta az alko­tást, nagy sikert jelent. De mi is lehet e siker oka? Hiszen a film olyan eseményeket mu­tat be, melyeket az amerikai közönség nem igen ismert és főleg nem tapasztalt a saját bőrén? — Először is számomra ért­hetetlen volt a közönségsiker, akárcsak a sajtó rendkívül kedvező visszhangja. Amikor a fesztiválon a vetítés után felhangzott a taps, az ováció — először azt hittem, hogy ezt részben az udvariasság sugal­mazta. Amerikai barátaim azu­tán megmagyarázták, hogy ná­luk nincs udvarias közönség —

Next

/
Thumbnails
Contents