Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-04-05 / 14. szám

Furcsaságok Európában nem mindenki tartja Beatrix németalföldi trönörökösnő esküvőjét az Év esküvőjének Van olyan — és nem kevés — aki a londoni állatkert bájos panda medvehölgy Chi-Ghi esküvőjét An-An panda if­júval tartja az Év esküvő­jének Chl-Chi már Moszk­vában van An-An házában, és ott marad áprilisig A repülőtéren száz fotóripor­ter várta a menyasszonyt. Most a világ tudósai azt remélik, hogy sikerül az első fogságban született panda „kisbabákat" üdvözölniük. *** Gordon Anderson nagyon sietett. A repülőtérre indult Prestwick városban, ahon­nan sürgős útra indult. Sze­mélykocsiját a téren hagy­ta, a motort sem állította le. Beszállt saját kis repü­lőgépébe, de ebben a pilla­natban az autó megindult és — belezökkent a repü­lőbe. Eredmény: a kocsinak belapult az eleje, a repülő­gép elveszítette az egyik szárnyát. Gordon meg eltör­te egy bordáját. „Hát nem tudom, hogy fogom ezt a biztosítónak elmagyarázni", sóhajtotta. Az amerikai Salem város körül ilyen táblák díszle­nek: „Tartsa meg nálunk az esküvőjét. Nem kell az au­tójából kiszállnia. Semmi formalitás, kevés kiadás! Csak a motort tessék leállí­tani!" *** Egy hollandi kisvárosban elterjedt a hír, hogy egy hajadon anyának négyes ikre született. A vőlegény kijelentette, hogy minél előbb elveszi a szerencsés j kismamát. Erre a hírre sok­sok szerkesztő és fényké­pész ostromolta a szülészeti klinikát, mire kisült, hogy az egészből egy szó sem igaz: nincs kismama, nin­csenek ikrek, csak egy diák- csíny. Azért találták ki a szenzációt, mert az ottani orvosok négy inkubátort ál­lítottak fel, úgyszólván „minden esetre". Hát, hogy ne legyen meddő... STRIP-TEASE a közvádló előtt HOGYAN ALKALMAZTAK EGY RÉGI TÖRVÉNYT MILANÓBAN? DAGAD A SZÜNYOGCSlPÉS A milánói Parigni gimná­zium tanulói egész 0- laszországot tűzbe hoz­ták. Ügyükkel kapcsolat­ban tizenegynéhány in­terpellációt intéztek a parlament elnökségéhez. A köztársasági elnök asztalára is eljutottak már a kérvények és a panaszok. A botrány köz­vetlen kirobbantója a dr. Car- casi milánói közvádló-helyet- tes irodájában rendezett „strip-tease“ volt. Az eset előzményei néhány hónapra nyúlnak vissza, ami­kor a milánói gimnázium tanu­lóinak Szúnyog című lapja „Hogyan gondolkoznak a mai lányok?" címmel körkérdést rendezett. A gimnazista lányok véleményt mondtak a vallásról, a szerelemről, a házasságról, a válásról, a nemiségről — ő- szintén. komolyan álszemérem nélkül. Egyikük kijelentette, hogy „a vallás gátlásokat te­remt a fiatalok lelkében.“ A másik azt mondotta, ha sza­badon használhatná a fogam­zásgátló szereket, nem lenné­nek szerelmi problémái A har­madik szerint „meg kellene könnyíteni a válást". A negye­dik lány megállapította: „Mind­két nemnek egyenlő jogai le­gyenek!" Amikor a 16, 17 és 18 éves lányok véleménye napvilágot látott, a katolikus egyetemis­ták szövetsége megbotránko- zott. Több jobboldali lap is foglalkozott vele. A Vatikán hivatalos lapja, az Osservato- re Romano, a mai ifjúság ag­gasztó erkölcsi züllését emle­geti tragikusan fogta fel a Szú­nyog cikkét, és a közvádiósá- gon feljelentést tett a gim­názium két tanulója és egy tanulőlánya ellen,, erkölcste­lenségek nyilvánosságra hoza­tala miatt. Carcasi közvádló- helyettes bűnügyi eljárást in­dított a tanulók ellen. Néhány nappal ezelőtt beidézte őket, Az igazságszolgáltatás palo­tájában, a szigorú Carcasi és még két zord férfiú (az egyik orvos volt) a kérdések pergő­tüze alá vették a tanulókat: A gimnázium tanulói, taná rai és a szülők legtöbbje a- volt-e kapcsolatuk prostituál- zonban azon a véleményen takkal, kaptak-e nemi betegsé- volt, hogy a dologban nincs g@t stb. Azután a közvádló- semmi erkölcstelen. helyettes elrendelte, vetkőzze­Dr. Grafone, a milánói ren- nek meztelenre, hogy az or- dőrség főnöke viszont igen vos megvizsgálhassa őket. liniiiiiiiiiitiifiliiliiiiiiimiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiimuiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiinniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiim NATO FQPARANGS N0KSÁ8A ROTTERDAM FRANCIA^ ©BONÍ'í LÉGIERŐ támaszpont KATONAI TÁMASZPONT ÉLELMI KAKTXA TENGERésZETI TÁMASZPONT KŐOLAJ VEZETÉK Csomagolhatnak az amerikaiak A francia külügyminisz­térium ezekben a napokban a NATO tagállamaival is­mertette a francia csapatok NATO-parancsnoksága alól való kivonásának a francia képviselők NATO vezérkará­ból való eltávozásának és a franciaországi külföldi kato­nai támaszpontok kiürítésé­nek ütemtervét. A francia kormány kívánsága szerint ezeket az intézkedéseket 12 hónapon belül valósítják meg. A francia lépés ter­mészetesen nagy gondot o- koz főleg az amerikai kor­mánynak, mivel Franciaor­szág területén mint azt tér­képünk is bizonyítja sok a- merikctí légi és szárazföldi katonai támaszpont van. A térkép világosan ábrázolja a támaszpontok elhelyezését i támaszpontok elhelyezését is. A francia kormány dön­tése után ezeket a támasz­pontokat le kell szerelni és esetleg más NATO-tagállam területére helyezni. A dön­tés minden esetre csorbított az Egyesült Államok nagy­hatalmi tekintélyén. A gimnazista lány nem akart levetkőzni, mire megparancsol­ták neki, hogy másnap édes­anyjával együtt jelentkezzék. A fiúk viszont levetkőztek. A három tanuló hazatérve elmesélte szüleinek, mi tör­tént az igazságszolgáltatás há­zában. MEGBOTRÁNKOZOTT KÖZVÉ- LEMÉNYEK A dolognak nemcsak Milánó­ban, hanem az egész ország­ban híre ment. Általános volt a megbotránkozás. Delitata professzor, a milánói jogi fa­kultás tanára kijelentette, hogy az ügyész-helyettes el­járása alkotmány-ellenes, meri vétett a személyi szabadság és az emberi méltóság ellen. Az a régi előírás, amelynek alapján Carcasi cselekedett, még érvényben van ugyan, de csak kivételes esetekben al­kalmazható. A három család ügyvédei nyomban munkához láttak. Ta­nácsolták a diáklány szüleinek, hogy ne jelenjenek meg a köz­vádló előtt, ugyanakkor pa­naszt nyújtottak be az illeté­kes bíróságnál, az igazságügy­minisztériumnál és a köztár­sasági elnöknél. MÁRCIUS 27. Liu-Sao-cshi a Kínai Népköz- társaság elnöke kíséretével Pa­kisztánba érkezett. Megérkezé­sekor kijelentette, hogy Kína hajlandó támogatni Pakisztáni, ha az agresszorok veszélyezte­tik függetlenségét. .............iilillllll....Illlllllllllllllllllllllllllllllil....Iliim...... SZUEZ UTÁN PANAMA Amikor a második világháború után Afrikában jártam, már inogni kezdett a gyarmattartó nyugati államok hatalma. Ha­jónk akkoriban a Szuezi-csatorna egyik kitérő-öblében hor­gonyzott, ahol alkalmam nyílott különböző korú és beállított­ságú arabokkal beszélgetni. Ha egymástól eltérő világnézete­ket is vallottunk, meglepett az az egységes elszántság, amely a mesterséges vlzlút visszaszerzésére irányult. — Ha minden arab csak egyetlen követ hajítana a Szuezi-csatorna medrébe — hirdették egyhangúan — évekre megbénulna a forgalom a létfontosságú hajóúton! Erre a felette elméleti jelentőségű, gyakorlatilag szinte ki­vihetetlen eltorlaszolásra ugyan nem került sor, de más té­nyező sietett a jogos „telektulajdonosok“ segítségére: a szí­nes bőrű népeknek egyre erősbödő harca a gyarmati járom levetéséért, az önrendelkezés elnyeréséért. Amint tudjuk, Egyiptom történetében is sikerrel járt a felszabadulási moz­galom. 1956-ban pedig az angol-francia expedfciös hadsereg „megtorló“ tömegmészárlása ellenére a csatorna használati joga vlsszaszállt az Egyesült Arab Köztársaságra. Van azonban a töldteke túlsó oldalán egy további, a Szue- zinál nem kisebb fontosságú vlziút, a Panama-csatorna. Több kudarcba fulladt spanyol és francia kísérlet után — amely a bennszülöttek ezreinek életébe került — végül az USA nyi­totta meg az első világháború alatt az Atlenti-óceánt a Csen­des-óceánnal összekötő vizlutat, amelyen 1920-ban indult meg a hajóforgalom. A két említett óceán közti vízszintkülönbség a duzzasztózsilipek, Ikerhajőkamrák és hajöátemelő készülé­kek egész rendszerének kiépítését tette szükségessé. Mindez persze tetemesen késlelteti a hajóforgalom rugalmas és zök­kenésmentes lebonyolítását. A Északamerikai Egyesült Államok még 1903-ban tisztában volt a Közép-Amerika „darázsderekát“ átszelő vlzlút hadá­szati fontosságával, amelynek megvalósíthatósága érdekében ugyanakkor szerződést kötött Panama köztársasággal. Jól tud­ta, ha kiépül a vlziút, hadiflottáját néhány óra leforgása a- latt „átemelheti“ egyik világtengerről a másikra, Dél-Ameri- ka körülhajózása nélkül. A földszoros legkeskenyebb része azonban Columbia területén feküdt, amely nem akart kötél­nek állni. „Lecsípte“ tehát a védtelen ország északi csücskét, gavallérosan megajándékozta vele Panamát és lekenyerezte annak tehetetlen kormányát. Így született meg Panama részé­ről a csatornaépítési engedély aláírása. Mivel pedig a létfon­tosságú vízlút védelmére erődöket is kellett építeni annak partszegélyein, az USA — az egyszerűség kedvéért — az öt­öt kilométer széles szárazföldi partsávokat is amerikai fel­ségterületnek nyilvánította. Azóta a Panama szívében lakó mesztic- és négergyere­keknek angolul „is" szabad tanulniuk, hogy megértessék ma­gukat újkori hűbéruraikkal. Jó „magaviselet“ esetén egye­sek engedélyt kapnak sorsjegyek árusítására, mások az ame­rikai katonák cipőjét subickolhatják. A leleményesebb felnőtt bennszülöttek viszont táncolni nem tudó „táncosnők“ kerí­tésével kedveskedhetnek megcsömörlött amerikai turistáknak. Mondja még valaki, hogy nem gyöngyélet panamainak lenni! Amerika a csatornából csörgedező bűsás haszonnak nem e- gészen két százalékával törölte ki az ország törvényes urainak szemét. Majd amikor Aquilino Boyd, Panama külügyminiszte­re a panamai felségvizek övezetének ötről tizenkét kilométer­re leendő kiterjesztését javasolta 1959-ben, a Pentagon meg- fújta a vészkürtöt. — Ki tudja — hangoztatt — mi rejlik a „kommunista" beözönlés által megfertőzött miniszternek pa­radoxul hangzó kijelentése mögött?! A Panama-csatornán átkéredzkedő bármilyen idegen vízi- járművet eleve „gyanúsnak“ nyilvánították. Főleg a szocialista államok hajóit a legtüzetesebben átkutatják a „Panama Ca­nal Company“ fogdmegjei, akiket persze kizárólag a fehér bőrű, „fajtiszta“ amerikaiak sorából válogatnak ki. A bonyo­lult duzzasztó-berendezések körül foglalatoskodó, nehéz tes­ti munkát végző kulikat az őslakosság köréből verbuválják. Mert a Panama területén fekvő, annak testéből kihasított csa­tornaövezetben az USA a korlátlan úr. Egyelőre. A népek önrendelkezési jogáért elindult lavinát azonban Amerika sem képes megállítani. Az említett 1959-évi közjá­ték után 1964-ben újabb mozgolódás támadt Panama jogfosz­tott népe részéről — egyéb dél-amerikai nemzetekhez hason­lóan. Nem csoda, hiszen az USA évi 100 millió dollárt vág zsebre csatornailletékek fejében, amely bevételből csupán két­millió dollárt kap a telektulajdonos Panama. Most azonban magát Johnson enököt is megcsapta az új idők fuvallata. Köz­vetlenül a panamai megmozdulás után kijelentette a „sava­nyú a rókának a szőlő" elvé alapján, hogy hiszen Amerika akár Columbia vagy Nicaragua területén is építhet másik mesterséges víziutat. A Panama-csatorna — hangoztatta — amúgy sem alkalmas már korszerű hajóóriások befogadására és háború esetén egyetlen atomtöltetű lövedék évekre meg­bénítaná a forgalmat az egymással összefüggő ikerhajózsilipek útvesztőjében, amely a két óceán közti 28,5 méternyi vízszint- különbséget hivatott fokozatosan kiegyenlíteni. Egy újonnan létesítendő, egyenletes mélységű csatornát érő találat viszont távalról sem veszélyeztetné annyira a hajózást. Miért nem fog Amerika máris hozzá biztonságosabb vlziút építéséhez, és miért nem bízza az elavult Panama-csatornát sorsára? — kérdezhetné az olvasó. A válasz kézenfekvő: az USA-nak esze ágában sincs kivonulni és kiengedni kezéből a csatornailletékekből befolyó búsás hasznot. Az új és régi csa­tornával eszközölt összehasonlító műveletek'csupán újabb nyomást hivatottak gyakorolni a kis országra. De az idő ke­rekét nem lehet visszafordítani. Tíz évvel a Szuezi-krízis u- tán arra következtethetünk a latin-amerikai nemzetek soro­zatos megmozdulásából, hogy előbb-utóbb kezdetét veszi a Panama-válság is. Kozics Ede MÁRCIUS 28. Törökországban új köztársa­sági elnököt választottak. Az elnök Cevdet Sunay 66 éves, egykori hivatásos katonatiszt a legutóbbi időkig a török had­sereg vezérkari főnöke volt. MÁRCIUS 29. Moszkvában megkezdődött az SZKP XXIII. kongresszusa. Csaknem ötezer küldött és 86 párt képviselője vesz részt a tanácskozáson. MÁRCIUS 30. A világ érdeklődésének kö­zéppontjában az SZKP XXIII. kongresszusán elmondott be­számoló volt. A szemlelrók ki­emelik a kongresszus központi beszámolójának nyugodt, tár­gyilagos hangnemét. MÁRCIUS 31. Angliában parlamenti válasz­tások voltak, amelyek a Labour Party (a munkáspárt) győzel­mével végződtek. Az SZKP XXIII. kongresszu­sán Antonin NOVOTNÝ elvtárs, a CSKP és Csehszlovákia népe üdvözletét tolmácsolta. Április i. A nyugatnémet hadsereg ü- jabb három hadosztályt szerel fel. Ezzel a lépéssel az ame­rikaiak kezére játszanak, akik így egyes alakulatokat Német­országból Vietnamba helyeznek majd át. Április 2. Dél-Vietnamban ismét szá­mos helyen tüntettek Ky tá­bornok katonai diktatúrája el­len. A tüntetők szimbolikus a- kasztófákra ragasztották a ka­tonai vezetők képeit.

Next

/
Thumbnails
Contents