Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-03-29 / 13. szám

Hi. „MONIKA“: Az 1. és az alatta lévő modellt küldjük részére, kívánsága szerint az egyik elöl a másik hátul gombolós. „IBOLYA": A bordó anyaghoz az Itt közölt kosztümöt ter­veztük. A kabátka egyenes szabású, az övszerű pántot, gallért és a manzsettákat tűzés díszíti. A hozzávaló blúz aprómintás selyem legyen, krémszínű vagy szürke alapon. Ezenkívül szép lenne hozzá nyersselyem ingblúz Is. Nyári elegáns ruhára egy­színű santungot vagy mintás tisztaselymet vegyen. Küldjön majd belőle mintát s a két nyári ruhát együtt közöljük. „FALUSI TISZTVISELŐNŐ": A fekete teszilhez egyenes sza­bású ruhát ajánlunk, a mellékelt kiskabáttal. Csináltasson hozzá külön fekete csipke ujjakat és egy rátüzhető zsabót. A ruhát viselheti még fehér blúzzal, gallérral a ruhára hajtva, vagy pedig többsoros gyönggyel, esetleg disztüvel. A mozdulatok NEM MINDENKINEK VAN HIBÁTLAN ALAKJA, FILMSZTÁ­RÉHOZ HASONLÓ LÄBA ES DEKOLTÁZSA, sőt' az igazat meg­vallva, nagyon is kevesen dicsekedhetnek ilyen érdemekkel. Mégis, ha végignézünk egy báltermen, színházi folyosón, vagy akár az utcán is, mennyi a csinos lány és asszony! De vigyázat, jói megnéztük őket?, Valóban csinosak? Vagy csak annak hátnak? Igen, érről van szó. Mindenki, még ha egy ki­csit moiett is, lehet „mutatós“, lehet jó megjelenése, hiszen éppen az a művészet, hogy kisebb-nagyobb hibáinkat elrejt­sük, ami viszont előnyös rajtunk, ezt előtérbe helyezzük. ÉS VAN VALAMI, AMIT MINDANNYIAN KÖNNYEN ELSAJÁ­TÍTHATUNK: a jó testtartás és a könnyed, kecses járás. A testtartási „procedúra" általában már gyerekkorban kezdődik, az „Ülj egyenesen“ és „húzd ki magad“ figyelmeztetésekkel. Sajnos, akkor nemigen adunk rá sokat, épp ezért van pó­tolnivaló a későbbi években. A legegyszerűbben a rendszere­sen végzett tornagyakorlatokkal érjük el a legfontosabbbat: a test rugalmasságát. A többi a gyakorlat dolga — mert hi­szen a manökinek és filmsztárok sem születtek a rájuk jel­lemző, és foglalkozásukhoz tartozó, kecses járással. Nos, aki a manökinek járásának titkát akarja elsajátítani, tegyen a fe­jére egy könyvet és menjen vele körül a szobában. Ha egy könyvvel már sikerült, tegyünk többet, s a „séta“ idejét fo­kozzuk. (Különben, ez' igazán nem új „találmány“, a régi e- gyipťomi asszonyok korsókat hordtak a fejükön, ettől volt irigylésreméltó, szép járásuk.) TUDNI KELL MÉG, HOGY JÄRAS KÖZBEN A LÁBAKAT egymás elé (s nem mellé) tesszük, nem lépünk túl hosszú­kat, de túlságosan aprókat sem. Ugyancsak fontos, hogy ne rohanjunk, mintha versenyfutásban vennénk részt, de ne cam­mogjunk olyan lassan, hogy úgy tűnjék, magunk sem tudjuk, megyünk, vagy állunk. A sikeres járáshoz hozzátartozik az is, hogy fejünket mindig egyenesen tartsuk, ne horgasszuk lefelé, mintha minduntalan keresnénk valamit. Egyenesen tar­tott fejjel még a kistermetűek is magasabbnak hatnak — ez mindenesetre egészségesebb részükre, mint a 8-10 cm magas sarkú cipők, ami csak eröltetetté teszi a járást s előidézi, hogy derékban meghajolnak. A JÄRÄSON KÍVÜL GONDOT KELL FORDÍTANUNK A MEG­ÁLLÁSRA IS. Gyakorlására számtalan mód kínálkozik: autó­busz- és villamosmegállók, kirakatnézés, üzletben való vára­kozás stb. Törekedjünk arra, hogy ha megállunk, azt a be­nyomást keltsük, hogy lábaink egy pehelykönnyű valamit tar­tanak, nem pedig egy liszteszsákot. A „szabály“: kiegyene­sedve állni, egyenes háttal és egyenes térdekkel. Nem ál­lunk szétterpesztett lábakkal, s nem támaszkodunk hol az egyik, hol a másik lábunkra. , A LÉPCSŐKÖN ne úgy menjünk fel, mintha a Lomnici Csúcs megmászásáról lenne sző, s ne akarjuk orrunkkal már az e- meletet érinteni, miközben lábunkkal még a földszinten va­gyunk. Lábunkat egymás elé téve, haladjunk könnyedén fok- ról-fokra akár felfelé, akár lefelé megyünk. Fölösleges a lép­csőket kettesével szedni, s utána lihegve, kifulladva érni cél­hoz. Aki „sikkes“ akar lenni, annak a mozdulatairól sosem sza­bad megfeledkezni. (Később, az állandó gyakorlással ezek úgyis annyira beidegződnek, hogy természtessé válnak anél­kül, hogy odafigyelnénk.) Éppen ezért, vigyázzunk arra is, hogyan ülünk — talán hihetetlen, de abból, ahogy valaki ül, az egész jellemére lehet következtetni. Ne üljünk félszegen a szék szélén, mintha attól félnénk, hogy tilos helyen ülünk, de nem szép hátravetve, teljesen a szék támlájához hozzádűl­ve ülni. Lábunkat ne dobjuk át térdnél, legföljebb bokánál keresztezzük, a legszebb azonban, ha mindkét lábunkat kissé oldalt, szorosan egymás mellett tartjuk. Ne üljünk mereven, minden percben felállásra készen, de ne süppedjünk be egy karosszékbe úgy, mintha sosem akarnánk onnan felkelni. A SIKKET, A KECSESSEGET MINDENKI ELSAJÁTÍTHATJA. PERSZE NEM EGYIK NAPRÓL A MÁSIKRA. GYAKORLÁSÁ­HOZ VISZONT a nap bármely percében alkalom nyílik, s ezt nemcsak ki lehet, de ki is kell használni, mert a konyhaszé­ken is gyakorolhatjuk, hogyan üljünk egy brokáthuzatú fo­telben, s napi bevásárlás közben, hogyan álljunk meg a szín­ház büféjénél. A mozdulatok harmóniája — ez a jó megjele­nés titka, annak, hogy ha nem is vagyunk csinosak, mégis annak látsszunk! harmóniája Lakát* bérén - betét (Folytatás) ■ a int mindennél, a lakásnál is Mati fontos a jó benyomás. Ez az *w" egyik ők, amiért gondot kell fordítanunk az előszoba ízléses, cél­szerű berendezésére. Ez az első he­lyiség, ahová a látogató belép, tehát, ha akaratlanul is, de gondolatban máris véleményt alkot a lakásról^ Ha az előszoba sivár, vagy ellenkezőleg, túlzsúfolt, már eleve rossz előérzet- tel nyit be a szobába, mert úgy gon­dolja, a lakás tulajdonosai nem ren­delkeznek valami gazdag esztétikai érzékkel. Ez az egyik ők. A másik: az egész lakás berendezésének össz­hangban kell lennie. A szépen bú­torozott szobák és konyha, ehhez illő előszobát követel, csakis ebben az esetben lehet ízlésesen berendezett lakásról, mint egészről, beszélni — különben csak egyes szép bútorzatú szobákról lehet szó. Jkš agy hiba — és gycScran eló- fordul, — hogy a lakás „mo- * ■ dernizálása" érdekében, új, mo­dem bútort vesznek a szobákba, s az ott fölöslegessé vált „ócskaságo­kat" — miután rendeltetésükre még szükség van — az előszobában he­lyezik el. Nos, ez a megoldás koránt­sem olyan jó, mint gondolnák — a- mint már említettük, rontja a jó be­nyomást és az összhangot is. Sőt, ta­lán ha jobban meggondoljuk, saját jó ízlésünket is bántja olykor-olykor. Nézzük tehát az előszoba-kérdés e- lönyös „véghezvitelét Mindenekelőtt több dolgot kell tisz­táznunk. Az első helyen a költség- vetés áll Meg kell gorvdolnurtk, hogy ha a szobák modern berendezésére már amúgy is ráfordítottunk egy je­lentős összeget, nem-e futja arra is, hogy ez az első helyiség rendes le­gyen. Tekintetbe kell verni azt is, hogy amennyiben a lakás elég nagy és bútorzata megfelel a család tagjai követelményeinek, az előszoba beren­dezésére igazán nem kell sok, külö­nösen ha beépített szekrénnyel is rendelkezünk. Mert hangsúlyozzuk: az előszobának, épp úgy, mint a lakás bármely helyiségének, megvan a maga rendeltetése, de ez korántsem az, hogy a fölöslegessé vált holmik ősz- szezsúfolásával, raktárhelyiséggel té­vesszük össze. Mi való tehát az előszobába? Az elmaradhatatlan bútordarab ter­mészetesen a fogasokkal és tükörrel ellátott előszobafal. Ugyanilyen fon­tos egy szék is, mert igen kellemet­len, ha látogatónk hol egyik, hol má­sik lábára támaszkodva ingadozik miközben hócsizmáját le- vagy fel­húzza. Jól jön az előszobában egy asztalka is (ezt az elöszobafalon egy­két polc is helyettesítheti) és esetleg egy fiókos szekrényke, a naponta vi­selt kesztyűkre, sálakra, stb,), de ennek szükségessége a lakás beren­dezésétől s nem utolsósorban az elő­szoba nagyságától függ. G yakori helye az előszoba a hű­tőszekrénynek, s ez, ha nem is tartozik szorosan a berende­zési tárgyak közé — beleillik a kör­nyezetbe. Rosszabb a helyzet a má­sik, különben igen fontos és hasz­nos bútordarabbal, a varrógéppel. SajnoS) tulajdonképpen ez a lakás e- gyik helyiségébe sem ülik, oda kell tenni tehát, ahol a legjobban elfér. Mosógépet — ha a fürdőszobában nem fér el — inkább a konyhában tartsuk. Ügyeljünk még egyre: ne tartsunk az előszobában semmit csak úgy letéve, mintha véletlenül felej­tettük volna ott, (pl. egy sarokban a porszívógépet, stb.). E mlítettük, hogy ha már elég nagy összeget fordítottunk a lakás berendezésére, ne ta­karékoskodjunk az előszobán. Ezalatt azt értjük, ne ócska lim-lomokkal tömjük tele, hanem a rendeltetésének megfelelően rendezzük be. Képünkön egy jó ötletet mutatunk be, amelynek segítségével az előszoba olyan lesz mint a „cukor“, s ha ügyesek va­gyunk, egyedin is elkészíthetjük: egy tetszés szerinti nagyságú deszkala­pot tarka bútorvászonnal vonunk be, körül színesre lakkozott, 5-6 cm szé­les lécét erősítünk rá. Széliében u- gyanilyen színes, de szélesebb (kb. 10 cm) léceket erősítünk rá, ame­lyekre fogasokat akasztunk. (Ehelyett vehetünk készen kapható kalaptartói fogasokkal.) A tarka anyagból föl­dig érő fodrot készítünk egy kony­haszékre, amelynek tetejét műanyag­gal vontuk be. Amennyiben még van az előszobában egy kis asztal vagy szekrény, az is ilyen fodros takarót kapjon. Másik képünkön kevés hely prak­tikus kihasználási módját mutatjuk be olyan esetben, amikor az előszo­bában föltétlenül szükség van ruhás- szekrényre. A szekrénnyel egy sík­ban, egy függönnyel eltakarva, kap­nak helyet a fogasok; a függönyt tar­tó deszkalap oldalához erősítjük az asztalkát helyettesítő polcokat és az esemyötartót. A polc fölé kerül a tükör, alatta pedig egy ügyes, szé­ket helyettesítő zsámoly is elfér. fürdőszobában is gyakran küsz­ködünk helyhiánnyal. Jó meg­oldás a fürdőkád végénél félkör dákban létesített háromszoros polc. A polcokat műanyaggal vonjuk be és tarka függönyt húzunk eléjük. Prak­tikus az is, ha a tükör alatt lévő kis polc alá egy nagyobbat csináltatunk. Szennyesruhatartóra jó ötlet a kívül kreton, belül műanyaggal bélelt, zipp- zárás, ruhafogasra varrt zacskó vagy az ugyancsak kívül kreton, be­lül műanyaggal ellátott, bödönszerű doboz. Megemlítjük még azt, hogy a felmosóvödröt, valamint más tisztító­szereket, tarthatunk a mosdó alatt, de esztétikusabb látvány, ha ezt füg­gönnyel takarjuk él nemcsak az eset­leges látogatók, de a családtagok e- Tói is. (Folytatjuk) ÜJ IFJŰSAG — CSISZ Szlovákiát Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden Kiadja e Smene a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztőség és admlniszttáció, Bratislava. Pražská 9: — Tel. 485-44-45, — Postaflôk 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta Zfipadoslovenké tlačiarne 01 Előfizetés 41.60, félévre 20.80, negyedévre 10.40. Terjeszt] a Posta HIrlapszolgálata, előfizetni lehet minden postán — Kéziratokai nem érzünk meg és nem adunk vissza. — A (apót külföld számára a PNS Csttedná expedícia tlače (Hifin lebet megrendelni. Címe; Bratislava, Gottwaldovo tómesüe fiSÍVll. K-ű8*61l64

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents