Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-03-29 / 13. szám

m hajdani főgimnázium MX épületének falán, a m ■ szűk Klarissza utcá­ban egy szürke emléktábla hirdeti, hogy századunk nagy magyar zenei géniusza, Bartók Béla, Bratislavában töltötte gimnáziumi éveit. Bartók az erdélyi Nagy- szentmiklóson született pe-' dagógus szülök gyermeke­ként. Apját azonban már nyolcéves korában elveszí­ti, s így különböző városo­kat útba ejtve — ahol é- desanyja tanított — jut el Bratislavába. Abba a Bra- tislavába, melynek élénk zenei élete lehetővé tette a csodagyerek számba menő fiú szakszerű zenei nevelé­sét. A nem mindennapi te­hetséggel megáldott gyer­mek irányítását Erkel Fe­renc fia László veszi kezé­be, aki zongorára és össz­hangzattanra tanítja. Itt Bratislavában kezd széle­sedni zenei látóköre s mód­jában van megismerni — hangversenyeken és házi zenélések alkalmával — a zeneirodalom remekeit Bachtól egészen Bráhmsig. Ugyancsak itt Bratislavában indul el barátsága Dohnányi Ernővel, — aki később mű­Bartók Béla 1881. március 25 1945. szept. 26 veinek lelkes propagátora lesz — és Albrecht Sándor­ral, ctki kisgimnazista korá­ban lett az alig pár évvel idősebb hetedikes Bartók növendéke. Az ifjú Bartók hazasfisá- ga és öntudatos magyarsá­ga eredményezi, hogy to­vábbképzésének helyéül nem a divatos Bécset, hanem a budapesti Zeneakadémiái választja, ahol ragyogó zon­gorajátékával olyan kirobba­nó sikert ér el, hogy a fő- 'iskola vezetősége vizsgára sem kötelezi. Zeneszerzői sikerei főis­kolai éveiben már nem üyen egyértelműek. Először Wag­ner és Richard Strauss ze­néjéért lelkesedik, de hamarosan elmúlik ez a má­moros rajongás és ráeszmél arra, hogy nem ez az az út, melyen haladnia kell. A század első éveiben a millénium utáni független­ségi hullám tetőfokára há­gott, s ez a nemzeti irány­zat Bartókot is hatalmába kerítette. Magyaros ruhában járt s minden vonalon har­colt a német nyelv használa­ta ellen. De nemcsak ezek­ben a külsőségekben, hanem művészetében is kezd ér­vényesülni a kor szelleme, s ez ösztökéli, hogy valami magyar zenét alkosson. En­nek első eredménye a Kos­suth-szimfónia és az az el­határozás, hogy behatóan tanulmányozza a magyar népzenét. Ezzel sorsa el is dőlt, s egy életre eljegyez­te magát a nép ajkán élő dallamvilággal. így lassan megtalálja azt az utat, me­lyen járnia kell, s ezen az úton elválaszthatatlan pá­lyatársra talált Kodály Zol­tán személyében. épdalgyűjtő útjairól gazdag zsákmánnyal tért haza. Az ősi — a népszerű müdaloktól men­tes — népi zene egy új vilá­got nyitott meg Bartók e- iőtt és meghozta kompozí­cióiban a feloldódást a dur és a moll rendszerek egyed­uralma alól. Ugyanis a gyűjtött dallamkincsek túl­nyomó része régi egyházi és még ősibb ötödfokú penta- ton hangnemen épül. Ter­mészetesen tapasztalatait szerzeményeiben is érvényre juttatta, s így ebben a fel­dolgozásban rejlik a bar­tóki zene újdonsága, egyéni hangja és sajátos ritmusvi­lága, mely először az eltá­volodáshoz, később az eli­degenedéshez vezet. Nem­csak a közönség, de maiguk a zenészek is értetlenül, majd kimondottan ellensé­gesen fogadják müveit. En­nek az eredménye, hogy ze­neakadémiai tanársága és zongoraművészi tevékeny­sége mellett munkásságának súlypontja a népdalgyűjtés, mely nemcsak magyar, de szlovák, román sőt arab nyelvterületre is kiterjed. Az első vűágháború kitö­rése, és az azt követő' ese­mények azonban ebben is meggátolják, s így közben szórványosan született kom­pozícióit mintegy íróasztal - fiókjának írja. 1917 azonban jelentős dátuma Bartók ze­neszerzői pályájának. A pes­ti Operaház ugyanis bemu­tatja először, „A fából fara­gott királyfi“ című táncjá­tékát, majd egy év múlva „A kékszakállú herceg vára" című egyfeivonásos operá­ját. A siker nagy, de csak tiszavirág életű. A proletárdiktatúra buká­sa után kivándorlási tervek­kel foglalkozik, de végül is itthon marad, s csupán hangversenyeket ad külföl­dön. Ezek sikerei eredmé­nyezik, hogy müveit Pesten is kezdik játszani. A „Cso­dálatos mandarin" c. pan- tomimjának bemutatása a- zonban újabb bonyodalma­kat támaszt, úgy hogy vé­gül nem Pesten, hanem Kölnben kerül először szín­re, de ott is betütás lett a sorsa. Müvei, nézetei és az uralkodó politikai irány kö­zött egyre mélyebb és mé­lyebb szakadék tátong, míg végül 1940 őszén Ameriká­ba települ át. Önkéntes e- migrációját nem tekinti véglegesnek, de sajnos sú­lyos betegsége már nem en­gedi, hogy viszont láthassa imádott hazáját. New York­ban a West Side Hősvitai­ban alkotóerejének teljében éri utói a halál. Hamvai hát messze ide­genben nyugszanak, de mű­vei hazajöttek, s nemcsak a magyar nép, hanem az emberiség közkincsévé let­tek. Bartók zenéjét megér­teni és megszeretni nehéz, de hogy van hozzá vezető út, bizonyítja az a tény, hogy ma a legtöbbet ját­szott szerzők közé tartozik. Varga József r UJ FILMEK Várjuk az ifjúsági klubok küldötteit KOMÁROMI FIATALOK KÖZÖTT A mozilátogató közönségnek március hónap­ban is lehetősége nyílik megismerkedni a Csehszlovák filmgyártás néhány új alkotásával, amelyek közül most röviden hármat ismerte­tünk. A szlovák filmtermékek közül bemutatásra kerül Peter Solan „Mire véget ér az éjszaka“, (Kým sa skonči táto noc) című filmje. A for­gatókönyvet Xibor Vichta írta, filmezte Vin­cent Rosinec. A történet egy éjszakai lokálban játszódik le, ahol különböző foglalkozású, korú és típu­sú emberek kerülnek össze. A bár néha derűs, de túlnyomó részben tragikusan nyomasztó légkörében, olyan em­berekkel találkozunk, akik itt tesznek kísérle­tet egyéni boldogságuk megtalálására. Elkép­zeléseik néha torz tükörképei az igazi boldog­ságnak. A film erőssége, — nem a történet —, ha­nem a kitűnően megfogott atmoszféra, a szí­nészek annyira közvetlen játéka, hogy a néző itt-ott spontán improvizálást érez, és a plasz­tikusan dolgozó kamera. Az „életszagú“ filmet átszövi Peter Solan biztoskezú művészi rendezése. *** „A boldog halál angyala“, (Anjel blaženej smrti), ez a címe az egyik új cseh filmnek. A forgatókönyvet Jan Procházka írta, ren­dezte Štepan Skaiský. Titkosszolgálatunk felfogja a külföldi kém­szolgálat egyik rejtjeles adását. Valakinek meg kell halnia. A biztonsági szervek mindent elkövetnek, hogy ezt a halált megakadályoz­zák. Törekvésük azonban sikertelen marad. Későn érkeznek. Ellenben a további fárasztó és kitartó nyomozás során sikerül a külföldi ágensek felgöngyölítése. A modern eszközökkel készített film, nem aknázta ki a hálás téma lehetőségeit, és adós maradt a kémtörténetek izgalmas légkörével. *** Március végén kerül bemutatásra „A halál esőben érkezik“, (Smrť prichádza v daždi), című szlovák detektív film. Az érdekes és fordulatos filmet' Jozef Tallo forgatókönyve nyomán Andrej Letrich ren­dezte. Kameramán Václav Richter. Egy nem előre megfontolt gyilkossággal ta­lálkozunk, amelyet az önzés, a gyávaság és a felelőtlenség idézett elő. A történet hősei Bratislava utcáin járó szürke emberek, akik egy napon egyszerre csak gyilkosság gyanújá­ba keverednek. A filmben Ladislav Chudík, Ivan Mistrík, Zdena Grúberová, Mikuláš Huba és sok más ismert szlovák színész szerepel. MONOSZLÖY ILONA Jókai szülővárosa a magyar kultúra hagyo­mányos központja. Már a vándorszínészet ko-* rában, 1816-ban Komárom megyei tanácsa színházépítést szavaz, Balogh István neves társulatát állandósítani akarja. Nem véletlen, hogy 1954-ben a MATESZ megalakulásakor Ko­máromot nevezik ki székhelyéül. Innen indul a lelkes csoport Szlovákia magyarlakta terüle­teire terjeszteni a színházkultúrát. Több éven keresztül ebben a dunaparti városban rende­zik meg a műkedvelő csoportok seregszemlé­jét. A tavalyi Jókai-napokban a bratislavai Jó­zsef Attila Ifjúsági Klub műkedvelő csoportja is bemutatkozott. Különösen a résztvevő fia­talok figyeltek fel a klub tagjainak műsorára. A komáromi fiatalok közül többen Prágában, Bratislavában végzik főiskolai tanulmányaikat. Szülővárosukban sokat mesélnek a prágai Ady Endre kör és a bratislavai József Attila klub munkájáról. Ezek a beszélgetések és a Jókai-napok él­ménye adta azt az ötletet, hogy városunk fia­taljait baráti közösségbe szervezzük, — mond­ja Bednárik Katalin, a komáromi Petőfi Ifjú­sági Kör vezetője. — Először kevesen, kb. 30-an indultunk. Ma már a keddi összejöveteleken száz fiatal is részt vesz. Az Építkezési Vállalat üzemi klub­ja mellett működünk. A tagság műveltségi színvonala különböző; sorainkban munkásfiata­lok és középiskolások vannak. Érdeklődési ku­tatást végeztünk, elsősorban az irodalomis­meret bővítése áll a középpontban. Ezért iro­dalmi műsort állítottunk össze. Petőfi szüle­tési évfordulójára a nem megszokott iskolai anyagból „A bohém Petőfi“ cím alatt. A költő fiatalkori és szerelmes verseit, ifjúkoráról ' szóló anekdotákat, megzenésített költeményeit kötöttük csokorba, melyei Izsák' Lajos, hajó­gyári technikus rendezett. Nagy iroda!om-baJ rát feleségével együtt szívügyüknek tekintik irodalmi színpadunk működését, Műsorunkkal itthon és Lakszakállas községben mutatkoz­tunk be. Az előadásokhoz zenekart, autóbuszt az Építkezési Vállalat biztosít. Azóta esztrád csoportot is alakítottunk, mely vidám műso­rával a gútai Csemadok évzáró gyűlésén, va-* lamint Imely és Bogya községekben vendég-* szerepelt. A téli hónapokban sikeres szellemi vetélkedők is voltak. A klubestéken előadásokat is tartunk. Gyúr-* cső Istvánnal a mai fiatalok szemléletéről, dr. Angyal jogásszal a szoc. erkölcsről, ifjú bű-* nözőkről, dr. Perczel György orvossal egész-* ségügyről rendeztünk közvetlen beszélgetést. Tompa Zoltán, komáromi festő egyszerű sza­vakkal a képzőművészet berkeibe vezette ifjú hallgatóit. Közérthető előadását rajzokkal, ké­pekkel szemléltette. A közeljövőben Tőzsér Árpáddal szeretnénk költői estet rendezni. Fiataljaink közül néhányan szabadidejükben toliforgatással is foglalkoznak. Komlősi Lajos, a Duna Táj c. járási lap főszerkesztője igére-' tét tett, ha megfelelő anyagjuk lesz, akkor a lapban mellékleten közli szárnybontogatásai­kat. A közeledő Jókai-napokra irodalmi színpa-* dunk Rácz Olivér Kassai dalok c. verses köte­téből Gyüre Lajos összeállításával készül. E- zekre a napokra baráti szeretettel várjuk az ifjúsági klubok küldötteit. Komárom városa ősszel ünnepelte alapítá­sának 700 éves évfordulóját. A városnak gaz­dag múltja van. A komáromi fiatalok a jelenen keresztül a jövőt kovácsolják, hogy méltóan sorakozhassanak a város hagyományainak á- polóihoz. Kőszegi Zsuzsa G arcia Lorca drámája színhelyéül a való­ságban nem Bernar­da Alba házát, hanem egy vas­rácsos börtönt tudok elkép­zelni. Egy háznak álcázott börtönt, ahol a rideg, számító anya zsarnokoskodik lányai fölött. (A cselédekről nem is szólva.) Ami a színpadon látható, az egy csepp spanyol társadalom, spanyol igazság: az elmara­dottság, haszonlesés, babonák­tól és előítéletektől terhes le­vegő. Ezekből a természetes életösztönöket fékező „bilin­csekből“ akar kitörni az öz­vegyen maradt, gazdag, pénz- sóvár parasztasszony — Ber­narda öt lánya: Angustias, Magdaléna, Amélla, Martíkióés Adela. Mindegyikük a maga módján veszi föl a kilátástalan küzdelmet. Legkönnyebb dol­ga e téren a harminckilenc éves Angustiasnak van, akit a tizennégy évvel fiatalabb Pepe el Romano menyasszonyául je­löl ki a zsarnok anya. Magda­léna és Amelia lázadása csak a belső ellenszenv kereteibe korlátozódik. A leghevesebben — természetesen — a két leg­fiatalabb lány küzd. Ráadásul mindkettőjüket a nővérük és egymás közti gyűlöletük is fű­ti, hiszen halálosan szerelme­sek Pepebe. Az öt lány amúgy- Is nehéz helyzetét még a spa­nyol népszokás is súlyosbítja, mely szerint a család nyolc esztendeig gyászolja a család­fő halálát. A cselekmény pedig épp azzal kezdődik, hogy tal­pig gyászban, mindannyian az ő temetéséről jönnek haza... Az élet, a valóság és a sze­relem csupán a rácsos abla­kokon keresztül jut be Ber- nalda házába. A külvilágot esetleg egy-egy merész éjsza­kai „szökés" jelenti — a kert­be. A rácsokon belül csak a tehetetlen gyötrődés, a komor, mosoly nélküli légkör és a gyűlölet uralkodik. A szerelmet ígérő Pépéért folyó „testvérharc“ tragédiává fejlődik. Egy éjszaka, amikor Adela a Pepevel megbeszélt találkára szökik, a féltékeny Maritírió leleplezi szándékát, és hangos kiabálással fölveri a ház csendjét. Bernarda éke- telen haraggal támad legfia­talabb lányára, aki, miután he­vesen szembe száll anyjával, szobájába menekül. Tudja, nála elvesztette minden ke­gyét. Ráadásul a félelem és szégyenérzet is fojtogatja. Ér. zi, szíve alatt magzat fogam- zott — Pépétől... Kiutat egye­dül az öngyilkosságban talál. Garcia Lorca utolsó befeje­zett színpadi műve ez a drá* ma. 1936-ban rendezte sajtó alá. A darab azonban ma sem vesztett időszerűségéből. Kivá­ló lírai hangvétellel, reális áb­rázolással helyezi mondataiba a mű mondanivalóját. Kitűnő tisztánlátással mutatja be ér­zéki oldaláról az embert. Fi­gyelmeztet arra, hogy az együttélés egyetlen járható út­ja a megértés 4s az emberi bánásmód. A szerelem pedig az az ösztönző erő, mely minden ember életének föltétien ve­lejárója. L orca színművének be­mutatása nehéz vál­lalkozás volt. Gondo­lom, nyugodtan állíthatom, hogy a MATESZ néhány kivételt el­tekintve, sikerrel birkózott meg e feladattal. Ez annál is in­kább örvendetes, hiszen a kulcsszerepnek is mondható Martíriót és Adelát a színház két fiatal tagja: Boldoghy Ka­ta és Petrécs Anni játszották. A szerző alapgondolatát, cél­ját fejezi ki Konrád József rendezése, akiben fejlődő ren­dezőt ismerhet meg a közön­ség. Helyesen ismerte föl azt a tényt, hogy — sajnos — a MATESZ pillanatnyilag nem rendelkezik olyan színigárdá­val, mely kifogástalanul .lát­szaná el e színmű nehéz sze­repeit. így, inkább a darab mondanivalójára és légkörére helyezte a fő súlyt. Ezt a szán­dékát egy-kétszer kissé túl­méretezte, ezért szakaszonkint némileg vontatottnak tűnt az előadás ritmusa. Bernardát Nagy Eszter ala­kította — sikerrel. Feladata ezúttal valóban nehéz volt, hi­szen fiatal kora ellenére, egy hatvan éves, zsarnok öregasz- szonyt kellett megjátszania. Csupán egy-egy gesztus vagy arcmimika árulta el néha a nagy korkülönbséget. Budiás Idára (Magdaléna) és Ferenczy Annára (Amelia) nem hárult ez alkalommal különösebb fel­adat: Mindkét alakítás hiteles volt. A már emlitett két „újonc“: Boldoghy Kata és. Petrécs An­ni játéka — de kiváltképpen Az önkény és zsarnokság vétója GARCIA LORCA BERNARDA HÁZA CÍMŰ DRÁMÁJÁNAK BEMUTATÓJA A KOMÁROMI MATESZ ELŐADÁSÁBAN az utóbbié — kellemes megle- tott Lengyel Ilona (Maria Jo- petés volt. Mindkettőjüknél zefa), Udvardy Anna (Angus- robbanékonyságuk, biztos moz- tias), Palotás Gabi (Pruden- gásuk, bátor játékuk imponált, cia), és Szentpétery Aranka Átlagos teljesítményt nyúj- (cseléd). Fenntartásokkal kell írnom Bottka Zsuzsa alakításáról Pon- cia szerepében. Házvezetőnő létére ugyanis bármennyire bennfentes volt Is Bernarda házában, nem valószínű, hogy még e kemény szívű asszony­nyal szemben is annyira ma­gabiztos legyen. És ha valóban megérti az öt sínylődő lányt, sőt, megérzi a közelgő vihart, úgy az együttérzés minden bi­zonnyal nem hangos külsősé­gekből, hanem belülről kell, hogy eredjen! A légkört és a cselekményt előnyösen domborították ki Vecsei V. József jelmezei és díszletei. Különösen a színpad célszerű megoldása nyújtott nagy segítséget e „női“ darab szereplőinek. Bár a műsorfüzetről ritkán szokás szót ejteni, ezúttal mé­gis meg kell tennem. Kissé ízléstelenül hatott benne, kü­lönösképpen a Lorca-dráma té­máját figyelembe véve — a házimunkákhoz szánt „divatbe­mutató“. Még akkor is, ha a bratislavai premiert a Nőnap alkalmából rendezték! Említettem már, nehéz fela­datot vállalt a MATESZ a Ber­narda háza műsorra tűzésével. Hogy a felsorolt hibák ellené­re sikerrel birkózott meg ve­le. ez mindannyiunk öröme. S bár a cselekmény a spanyol­országi Kasztíliában játszódik, a komor légköréből áradó in­telem mégis mindenki számára szól: önkény és rideg zsar­nokság helyett, meleg szere­tet és megértés... Miklósi Péter

Next

/
Thumbnails
Contents