Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-03-22 / 12. szám
„Gondolj merészet és nagyot“ ■„Ember küzdj és bízva bíztál" címen mutatta be 1964 decemberében első műsorát a pozsonyi Duna utcai magyar gimnázium tanulóiból, valamint már végzett növendékeiből akkor újonnan alakult Forrás 1- rodalmi Színpad. A kiváló műsort az 1965-ös Jókai Napok rendező bizottsága aranyéremmel tüntette ki. A tavalyi árvíz azonban, sajnos, meghiúsította az irodalmi színpad vezetőségének azon szándékait, hogy néhányszor vidéken is bemutas- sa a kiváló Madách-emlékes- tet. Március hetedikén új műsorral jelentkezett a Forrás. A Kertész utcai Kis Színház színpadán a magyar irodalom e- gyik legkimagaslóbb alakja, a reformlcor élenjáró költője, a nemzet ébresztője" — Vörösmarty Mihály halálának száz- tizedik évfordulójára rendeztek emlékestet. A jól sikerült műsor összeállítója és rendezője Kulcsár Tibor volt. Nagyón kifejezően egészítette ki az elhangzott verseket az ugyancsak ö általa szerkesztett összekötő szöveg is. A szavalatokban arányosan kapott helyet Vörösmarty epikai (Zalán futása), forradalmi (Szabad sajtó, Harci dal), szerelmi (Késő vágy, Ábránd) és hazafias (A vén cigány, Gondolatok a könyvtárban) költeményei. A húsz versből összeállított est keretén belül többek között még a Virág és pillangó, a Kisgyermek halálára, a Szép Ilonka, A me- rengőhöz, Az élő szobor stb, hangzottak el. A szavalók közül elsősorban a vendégszereplö Hatvani Lászlót kell megemlítenem, aki élménybe illően szavalta a Vörösmarty emlékest megnyitó és záró verseit. (Előszó, A vén cigány). Kulcsár Valéria is nagy átéléssel mondta el a nagy magyar költő gyönyörű verseinek sorait. Külön dicséret illeti Péteri Szonyát és Costescu Ilonát is. Jól oldották meg feladataikat az est további szereplői: Nagy Bea, Kárász Pál, Merva Lóránt és Miklósi Péter is. A ritmusosan pergő irodalmi összeállítás jó kiegészítője volt Lőrincz János színpadképe. A kifejező fényhatást Mar- czell Zoltán, és az elhangzottakba nagyon jól illeszkedő ötletes hanghatást Molnár Aladár irányította. A Forrás Irodalmi Színpad bemutatásában látott Vörösmarty emlékest az újonnan alakult pozsonyi Állandó Csema- dok Színpad első bemutató műsora volt. Az említett irodalmi színpad, a Déryné Színkör és a főiskolások József Attila Ifjúsági Klub színpadának vezetői ugyanis a közelmúltban elhatározták, hogy a Csemadok helyi szervezete mellett állandó színpadot alákítancűc. Így a Május 1 téri Csemadok-székház színpadáról, a MATESZ ritka vendégszereplésein kívül, akár hetente is fölcsendülhet majd a magyar szól Az együttműködés keretén belül a Déryné Színkör a lehetőségeihez mért színműveket, a JA1K a modern színpadi műfajokat és a Forrás a magyar irodalom klasszikusait, elevenítené meg. Ezek a törekvések kiváltképpen az utóbbi együttesben kristályosodtak már ki. Ezt bizonyítja a néhány év előtti Ady-est, az emlékezetes Madách-est, majd az imént méltatott Vörösmarty emlékest is. A következő bemutató ugyancsak egy klasszikus — Csokonai vígjátéka az: Özvegy Karnyóné és a két szeleburdták lesz. A további tervek szerint Jókai: A debreceni lunátikus című darabját is egy ballada-estet láthatunk majd a közeljövőben e művészileg gyorsan fejlődő irodalmi színpad előadásában. Természetesen ezen törekvések megvalósítására mind a városi, mind a közeli vidék közönségének támogatására szükség van. Enélkiü bizony hiábavaló az Állandó Csemadok Színpad társulatainak minden fáradozása! Köztudomású, hogy a Forrás a Duna-utcai Magyar Alapfokú- és Középiskola mellett működő színtársulat. Meglepő volt hát, hogy a több tízre tehető tanári és tanító karból — a délelőtti nyilvános főpróbával együtt, — mindössze talán tizenketten látták a színvonalas bemutatót. Reméljük, a széles közönség nem követi majd ezt a példát és az előadások látogatásával elősegíti a Csemadok Színpad állandósulását! Boreal Lóránt A bara Kelet-Szlovákia legkeletibb csücskében, a Latorca és a Labore torkolatánál fekszik. Régi település, híres falu volt mindig, ma is az. Jómódú nép lakta. Kemény jellemű, református nép. Már a kuruekorban is kitettek magukért az abaraiak. Sok kuruc-vitéz volt itt, mégpedig a javából, de azokról majd máskor. Ne várja tőlem a kedves olvasó, hogy most mindent elmondok Abaráról. Erre jelenleg még nem vállalkozom, de később talán igen, mert érdekes falu ez. Csak az utóbbi két évtized történelméből egy kis Csendes Don is kikerekedhetne. Annyit azonban most is elárulhatok, hogy a falu népe rendkívül szorgalmas. Kilencven százalékának ma is a mezőgazdaság biztosítja a megélhetést. Jól élnek, s úgy vélem elégedettek is mai életükkel. S ha Van is egyben-másban panaszuk, abban viszont igazuk van. Tény az, hogy egyre-másra épülnek az új modern házak. Hét családnak van személygépkocsija. Miből? A becsületes mindennapi munkájukból. Igaz itt húsra, tejre, zsirra, tojásra pénz nem kell. Ritka család, ahol nincsen tehén és anyasertés. A községnek ma is külön kondája van. Érdekes az anyakocák megtartásának története Is, mily ügyesen, okosan kerülték meg az évekkel ezelőtt hozott helytelen rendeletet a sertéstartással kapcsolatban. És végül nekik lett igazuk. Győzött a józan, megfontolt paraszti gondolkodás. Ide az állam húst nem ad, de ők sok száz tonnát adnak az államnak. Bár ilyen kezekben Jenne minden szövetkezetünk és állami gazdaságunk, akkor már kevesebb gondja lenne államunknak. Az elmúlt nehéz, esős év is meghozta a maga gyümölcsét. A rendes előleg mellett osztalékul Is jutott 8 korona. S akik kapták, megérdemelték. Mert valóban: dolgozik, fárad, nap mint nap. De vajon megvan-e itt minden? Elég-e az embernek az anyagi jólét? De sokat megkérdőjeleztük már ezt is. Hiszen az anyagi jólét csak úgy teljes, ha azt kiegészíti a szellemi jólét is. Ebben a falu, de kiváltképpen a fiatalság is egyetért. Hiszen az igazi szenvedő alany az ifjúság. Itt van például a szövetkezeti klub kérdése. Erről különben már nyilatkoztam a Szabad Földművesben, de nem árt röviden megismételni az Üj Ifjúság hasábjain sem, mert lényegében ifjúsági kérdés. Ebben az évben befejezik a kultúrház építését, amelyben helyet kapna majd a szövetkezeti klub is. De már most probléma, ki fogja azt vezetni? Az eddigi tapasztalatok azt jelzik, hogy a már meglevő szövetkezeti klubok sem érnek el olyan kulturális eredményt, mint amennyibe anyagi befektetésük került. Részben ebben látom a falvak elnéptelenedésének, az ifjúság elvándorlásának is egyik okát. Bár ez még Abarán minimális, de már itt is csábít az ipar. Hiszen még ma sem tudunk a magyarlakta falvak fiataljainak színvonalas szórakozási lehetőséget biztosítani. Magyar vonalon kevés a képzett kultűrmunkás, klubvezető. Legtöbb helyen csak névleg működik a szövetkezeti klub. Itt is, ami nem a falu vezetőinek a bűne. Azt máshol kell keresni. Mit bizonyít a gyakorlat? A klubok vezetésével megbízzák a tanítót, aki ha eredményes munkát akar elérni nevelő-oktatói munkájában, nem tölthet délutánokat és estéket a klubban. De mi legyen a falusi fiatalokkal, akik szomjuhozzák a szórakozást, a művelődést? Ez ma már össztársadalmi kérdés. Oldjuk hát meg végre! Hogyan? Szerény véleményem szerint, a magyarnyelvű szakiskolák hálózatának bővítésével párhuzamosan jó lenne olyan közép - vagy felsőfokú Iskolát is nyitni, ahol a magyar nemzetiségű fiatalokból anyanyelvükön képezhetnénk széles látókörű, sokoldalúan képzett kultúrmunkásokat, akik Dél-Szlovákia és Kelet- Szlovákia magyarlakta vidékeinek, járásainak szövetkezeti és ifjúsági klubjainak szakavatott vezetői lehetnének. S így megoldódna az abarai szövetkezeti klub vezetésének is a problémája. Igaz ugyan, hogy az abarai fiatalok így sem tétlenkedtek. Az elmúlt évben igen szép kulturális munkát végeztek. S ez részben a CSEMADOK és a CS1SZ szervezet összefogásának tudható be. A CSEMADOK-nak jelenleg 75 tagja van, ami egy alig 700 lakosú községben szép szám. Meg kell jegyeznem, hogy a kultűrcsoport zöme a szövetkezetben dolgozik. Mindannyian fiatalok. Tavaly két egész estét betöltő és egy rövidebb esztrádmüsort tanultak be, melyekkel a szomszédos falvakban is felléptek. Az esztrád, mint műfaj eddig teljesen ismeretlen volt a faluban. S mégis átütő sikert aratott. Vagy talán éppen ezért? Lehet. Ezt monhatom a szavalatokról is. T öbbnyire a már klasszikus magyar költők verselt szólaltattuk meg. Petőfitől a Tisza, Tóth Árpádtól a Paláéban, Babitstól az igen szép béke vers, a Húsvét előtt, József Attilától a Levegőt szerepeltek műsorszámainkban. A verseket tehetséges szavalóink: Csernyánszki Ilonka, Rezes Ilona és Hornyák Erzsébet diáklányok szavalták. ízelítőt adtunk a magyarországi fiatal költők verseiből is. Többek között Váci Mi- hálytól a Hatszáz forint és az Édes hazám című, igazán szép verseket zárta szívébe a közönség. Juhász Ferenctől a könnyed, megkapó Nagymama is igen tetszett. Megszólaltattuk a szovjet költészet két fiatal tehetségét, Jev- tusenkót és Jevgenyij Vinokurovot is. Persze a költészet megszerettetéséért még mi sem tettünk meg mindent. Ezzel adósai vagyunk mind a költészetnek, mind a közönségnek. Nagy sikert aratott a tánccsoport is az llngmegyei Fonótánceal, amellyel minden CSEMADOK járási rendezvényen felléptek. A siker koronája a gombaszögi fellépésük volt, ahol a közönség tánc közben is tapssal jutalmazott egy-egy sikeres táncjelenetet. Ennyit röviden községünk Ifjúságának problémájáról, és kulturális munkájáról. Jelenleg Csiky Gergely Ingyenélők-jét tanuljuk, melyet épülő kultúr- házunk felavatásakor szeretnénk bemutatni. Feltéve ha a kultúrház is elkészül húsvétig. Ebben azért bízunk, mert a HNB és a szövetkezet mindent megtesz ennek érdekében. A szövetkezet minden anyagi támogatást megadott induló kultúrcsoportunknak. A táncosok új ruhát kaptak, a zenekar új hangszereket. S ha megoldódik a szövetkezeti klub problémája, akkor hiszem, hogy az abarai fiatalok továbbra is hűek maradnak szeretett szülőfalujukhoz, s Itt megtalálják számításaikat az igényesebb és a teljesebb szórakozáshoz, művelődéshez. Török Elemér Széles mosolyra nyíló ajka tagadhatatlanul Chaplinra emlékeztet. Sokra kötelez, ha valakinek olyan apja van, akt lényegesen hozzájárult a filmművészet történetéhez. A fűm történetében nagyon sok olyan szép leány neve szerepel, akiket már azelőtt is ismertek, mielőtt még filmet forgattak volna róluk vagy velük, mert nagyon ügyesen tudták érvényesíteni alakjukat. Chaplin Geraldine nem tartozik ama szépségek sorába, akikkel a képeslapok és folyóiratok címlapján találunk. Vonzóereje másban rejlik: a nevében. És ö ezt tudja. Nagyon is tudja, hogy aranykulacs van kezében és ezt a kulcsot cinikus optimizmussal szokta használni. — Mindenki azt gondolja, hogy kellemetlen érzés a Chaplin nevet viselni, — mondja Geraldine. — Ez nem igaz. Az embernek reálistának kell lennie: élmény ilyen nevet viselni! Soha semmi kincsért nem cserélném fel, nagyon büszke vagyok reá. Mikor értette meg először, hogy híres apja van ? — Azt gondolom, hogy ezt mindig tudtam. Még nagyon pici voltam, mikor apa filmjeit láttam és már akkor felfogtam, hogy apám nagy és híres ember. — Gyermekkoromat Kaliforniában töltöttem. Nyolcéves voltam, mikor Svájcba költözködtünk. Mikor tizenhét éves lettem elhagytam a szülői há zat és két évig Londonban él tern. Azóta is nagyon sokat u- iazom. — Miért hagyott fel a balettel ? — Nagyon egyszerű okból: rájöttem, hogy sohasem leszek nagy táncosnő. Márpedig nem érdemes táncolni, ha az ember nem lesz nagyon-nagyon nagy... — Segített az apja. hogy kariért csináljon? Segítette munkájában ? — Igen, nagyon segített. A- pám nagyon szigorú, de tanácsaival mindig segít. Tudja, 8 mindig segít. Mindig, ha valamilyen promlémám van, mindent megtesz, amot csak megtehet és amit meg bír tenni, csakhogy segítsen. Nálunk az a szokás, hogy apám megmondja, amit mondani akar anyám meg megírja. Apa sohasem ír levelet, gyűlöli a levelezést. No meg aztán anyámhoz való viszonyom bizalmasabb is. Apám oldalán mindig egy kissé mellékvágányon érzem magam. És aztán anyámnak olyan rendkívüli tehetsége van, hogy egyidőben tud nagyon fiatal és nagyon n- reg lenni Es ez teszi lehetővé, hogy egyidejűleg nagyon közel álljon hozzám is, meg apámhoz is.-0Arra a kérdésre, hogy a film befolyásolta-e életét, tagadó- lag válaszol, és azt gondolom, hogy igaza van. Azt a benyomást kelti, mintha valóságosan beleszületett volna a filmbe. Az ember nem hasonlíthatja öt a fiatal színésznők ezreihez, kik teljesen felkészületlenül, fel- fegyverzetleniil. csupán saját szépségükre támaszkodva bemerészkednek ebbe a dzsunSOKARCÚ — HlRESNEVO LEÁNY — Chaplin Geraldine gelbe. Neki, Geraldinának neve van. Azonkívül anyjának makacs akaratereje, mely „már apjának, Eugene 0’ Nettnek a híres írónak is ellentállt, mikor nem akarta, hogy a fiatal leány férjhez menjen az ö- reg Chaplinhez. Egy interjúban neki tulajdonították a következő patetikus de kissé nevetséges mondást: illúziók nélkül jöttem a világra!-0— Nem hiszem, hogy ezt valaha is mondtam volna — tiltakozik mosolyogva, — Inkább azt mondanám, hogy kissé romantikus vagyok, mint minden tnagamkorabeli leány.-0Talán igaza is van. Gondoljunk csak egy kis szerelmi e- pizódra. mikor gyengéd szálak fűzték El Cordobas fiatal tor- reröhoz, s az egyik menetben a torrero megsebesült és kórházba vitték. Geraldine utána szaladt a kórházba és így került a világ szinte minden képeslapnak címlapjára: Chaplinnak egy kissé kellemetlen volt az eset, akkor közbe is lépett, mégpedig elég határozottan. Azóta az újságok mindenről beszélgetnek vele, csak a torreróról nem... — Az újságírók — mondja Geraldine, — már nyolcszor, megházasították, méghozzá három alkalommal olyan egyénekkel, akiket nem is ismerek. Nagyon sok történetei gondolnak ki Gerald, neröl — ez is a Chaiplin-név következménye... (A Női Donne nyomán: Bo)
