Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-03-22 / 12. szám
ényes ői P N. LÄSZLÖ ENDRE: Sc hizophrenia Pont. Vége!... K ár minden további szóért. Feküdj le és várj! így is eljön értedi.. S talán mindegy neki, hogy üvöltő tömegnek szónokolsz, laboratóriumban görnyedsz a mikroszkóp fölé vagy hátonfekve bámulsz bele a semmibe... „Parce pater virgis, nunquam tibi...“ A latin, hát igen, a latinórák... Vagy talán nem is. Inkább a versenyek... A vajúdás fájdalmai nélkül a veríték és bőrkeinényedések nélkül született versek... Ha-ha.„ Jaj annak, akinek akkor fáj a vers, amikor írja! Jaj annak, aki a papír fölött éli át azt, amit soha nem élt át... Nyomtalanul múlik el a költő, ha rosszul énekel! Kerge nylon-holdak és autók suhannak... Valahol valaki kinyitja a saját, háromszobás lakásának ajtaját... Valahol cipőjét és papucsot húz... Parketta, központi fűtés és fürdőszoba... Ledobja az egyik álarcot és felveszi a másikat.... Elmondja feleségének a munkaidő alatt kigondolt hőstetteit, vagy akár rögtönöz... Egyre megy! Onnét jött, ahonnét te.... Oda megy, ahová te... ötven -hatvan év... Mindegy hogyan éled le! De igazán mindegy?... Nem! Ez hazugság! Mindegy, hogy zsíros papírról, állva fogyasztod el az ebéded vagy damaszt térítőről, fehér porcelánról? Lényegében csak az éhséged csillapítod! — Mindegy, hogy kitérdesedett, fényesüllepu nadrágban jársz-e vagy angol szövetben? Az a fontos, hogy ne légy meztelen! -Mindegy, hogy összkomfortos lakásban laksz- e vagy sötét, nedves és hideg odúban? Az a fontos, legyen hol lehajtani a fejed! Akasztófák ott a háztetőn!... Még üresek, nem lóg rajtuk senki. Vagy talán pár dülledt- szemű, duzzadtnyelvű döglött álom?... Még csak gatya vagy ing sem szárad rajta... Bolond vagy, öregem! Hiszen azok tévé-antennák! A lábad elé nézz, mert mindenkinek nekimész!... Elüt valamelyik csendesen suhanó gépkocsi! Te holdkóros hülye, ne az e- get bámuld! Na és, ha elüt, elüt... Annál jobb! Neked, te féleszű! De gondolj arra, aki az autóban ül kabát és sapka nélkül... Ki kellene szállnia a kocsiból és megfázna... Nem hegyezhetne zabot a munkahelyén, hanem otthon feküdne nyöszörögve... Talán még felelősségre js vonnák!... S neki ez borzasztó lenne! Hiszen hozzászokott, hogy vele mindig hangtompítóval beszélnek a beosztottjai! 0 nincs felvértezve a gorombaság ellen, nem is tudna védekezni ellene... Talán elveszítené a biztonságát, a fellépését, a diplomáciai érzékét!.. Nálad más a helyzet! Te hozzászoktál gyermekkorod óta. hogy lábtörlőnek használnak... Te nem fázol meg, veled kiabálhatnak, neked nincs veszíteni vaiód a rongyos életeden kívül. Éld csak bele magad az ő helyzetébe!... Hogy nem tudod?... Hát képzeld csak el, hogy... Eh, ne képzelj semmit! De legalább nézz a lábad elé!... Ügy, térj ki szépen mindenkinek, ahogyan szoktad még nemrégen!... Azóta már gondolkoztam azon, amit akkor mondtál! Hogyan is mondtad? ha pénz van a zsebemben, a járda közepén megyek és nem térek ki senkinek... fele-' mélem a fejem, kifeszitem a vállam, kiegyenesítem a derekam... Fújhat a szél, csikoroghat a fagy, még a kabátom sem gombolom be... ... ha nincs pénz a zsebemben, a járda szélén vagy a fal mellett osonok, mint valami tolvaj... tíz centivel kisebbnek, húsz kilóval soványabbnak érzem magam... Lehajtom a fejem és bocsánatot kérek attól, aki nekem jön, aki a lábamra tapos... Vacog a fogam, pedig szép, vérőfényes ősz van...“ ár napja nem látom... Szándékosan kerül a tíz korona miatt, amit kölcsönadtam neki?... Vagy megbetegedett? Ki tudja?... Ha utána mennék, azt hinné, hogy a pénzemért mentem... Szerencsétlen flótás! Nem érti meg az idők szavát! A követelményekhez igazodik a tervgazdálkodás... A tervrajzhoz a mérnök... A mérnökhöz a munkás... Mindenki igazodik vaíakihez-valamihez, fia élni akar. Nem lehet egyén, nem lehet személyiség, akinek nincsen jó fizetése, kényelmes beosztása... akinek nincsen jó káderlapja... akinek nincs protekciója... akinek nincs szerencséje sem... Minél nagyobb íróasztal, minél párnázottabb ajtó és fenék, annál inkább elhiheted magadról, hogy egyedül csak te válthatod meg a világot, ha lemondó sóhajjal elmész elnökölni egy gyűlésre... ha az árvízkárosultak javára három teljes hónapon keresztül lemondasz fizetésed egy — jól hallodd: egy, mint Ede... mint jeden, unus, one, ein... Érted már?... Tehát, ha lemondasz fizetésed egy százalékáról! Világrengető, kozmikus élmény vagy inkább áldozat!.. Pedig nem is kérdeztem, mennyi a fizetésed. Lehet úgy két-háromezer korona... Ezzel a havi húsz-harminc koronával valóban kihúztad szegény árvízkárosultakat a vízből... Hiszen még az újságban is benne volt! Krisztus hiába halt meg a feszületen, mert máig nem váltotta meg a világot, de te, kozmikus sebességgel azonnal! Nem is kérdeztem, hogy mennyit adsz havonta a fodrásznak borravalót, talán az is kitesz húsz koronát!... öt is kihúztad a vízből! — Meg a pincért is! — Még a Mihálykapu alatt kuporgó, szemforgató koldust is!... A nyarat a tengerparton töltötted?... Hogy Egyiptomban is voltál, meg Franciaországban?... Hány ezer ember vacogott a harsogó vagy al attomosan lopakodó árvíz mellett, amikor te a tenger végtelen kékjében gyönyörködtél?... Nyugodtan megtehetted, az állami lakás magasabbra épült és nem vályogból... S Ha összedőlne, kapsz másikat!... Ez nem probléma! De, kedves barátom, nem hiányzik majd neked az az egyetlen egy százalék?... Mert akkor aztán befellegzene a jövőévi tengerparti nyaralásnak!... Ne légy könnyelmű, ne dobáld zabhegyezéssel megkeresett, keserves kenyered és pénzed!,... Az a nyomorult paraszt kibírja lakás nélkül is! Mennyivel jobb egy kisablakú, földes vályogház, mint a semmi? Semmivel!... Majd megszokja!.. Te viszont már hozzászoktál a tengerpartit oz, el sem tudnád képzelni az életed autó nélkül, meg is átkoznád a világot, ha bedobnának egy földes szobába!... Mindenki a szükségletei szerint!!!....?????.... Köszönjük neked az állam és minden polg ára nevében ezt a nagy áldozatot, ezt az óriásivá dagadt vagy dagasztott vagy kelesztett egyetlen-egy százalékot! Te vagy a hősök-hőse! Hozsánna Néked! Megilletne a babérkoszorú, a diadalív, az emlékoszlop, de hát ezt nem vettük be a költség vetésbe!... Igaz, hogy te sem az egyetlen-egy százalékot, és mégis odaadtad!... De hát nem lehet mindenki olyan nagylelkű, olyan fenn- költ gondolkozású, mint te vagy!... Egyelőre csak a fizetésed emeljük meg ötszáz koronával... Tudjuk, hogy rád mindig számíthat az állam. Hátha most a Labe árad meg, s akkor bizonyára az ottani árvízkárosultak javá ra is felajánlod a magad egyetlen-egy százalékát... Büszkék vagyunk rád, elvtárs! — Büszkék vagyunk önre, uram! H ová a fenébe kalandoztam el megint? Tompa vagyok, szórakozott és kihagy az emlékezetem... Memoria mi- nuitur... stb. stb. — Szervusz, pajti! Csakhogy látlak! Éppen te jártál az eszemben — meg az árvíz — meg az egyetlen-egy százalék... Ha nem te mondanád, el sem hinném... Hogy az a címeres fajankó egyszerűen kiutasított a szerkesztőségből?!... Es miért? Hiszen tudtommal rendesen dolgoztál ott, nem vesztél össze senkivel... Hopp, már tudom! Azért, mert túlságosan udvarias voltál mindenkihez, mert nem csaptad be magad mögött az ajtót, mert nem ordítottál telefonálás közben, mert nem kértél fizetésemelést, mert... mert... mert... Minél több ilyen főszerkesztőt és szerkesztőt! A firkászok csak bajt csinálnak!... Tehát ő mondta neked, hogy „kuss“ három felkiáltójellel?!... Ne csinálj ebből gondot, inkább elmélkedj a cserebogár halhatatlanságán!... Látom, hogy rágyújtanál, nesze! Ezt szídd tüdődre pajtikám és ne a főszerkesztőt, meg a kusst! Gyere, üljünk le valahová! ... nunquam tibi carmina dicam... — Múltkoriban azt mondtad, hogy soha többé nem írsz verset! Jobban Is tennéd... Tanulj mesterséget, légy kalaposinas vagy vezess idegeneket idegenek között, vagy tanuld ki te is a zabhegyezést!... Már mindent próbáltál, de ezt még nem. Változtatnod kell az életmódodon, a felfogásodon a viselkedéseden, az orrodon, a füleden, a szuszogásodon!... Majd én megmagyarázom neked, pajtikám, hogy mit és hogyan kell csinálnod. Meglátod, hogy rendbejön a szénád! Eddig iszákos voltál, ha egyszer ittál; erkölcstelen, ha nővel láttak; reakciós, ha viccet mondtál és pletykás, ha kritizáltál! Hallgas rám pajti! Hát nem vetted még észre, hogy az emberek nem születnek művésznek, nem is a szorgalom, a kitartás teszi őket azzá; a művészeket kreálják! Senki sem csinálhat magából művészt, viszont bárki csinálhat másból, és ha ketten vannak, csinálhatnak művészt — egymásból! Ne bámulj! Egyszerű az egész, mint a pofon, s azt meg kaptál eleget! Pár szóval elmondom neked a művészkészítés titkát. Jelszava: „Most én lépek a te válladra, aztán te lépsz az én vállamra, azután megint én a tiédre stb.stb!“ Amikor azután már úgy érzed, hogy e- lég magasan vagy a közönséges halandók fölött és éppen te vagy felül, orrba rúgod a társad, hogy visszaguruljon!... Azután kezdheted a kukorékolást, tiéd a szemétdomb, az í- lóasztal, a zabhegyezés kizárólagos joga! Illusztrálta: KOPOCS TIBOR MONOSZLÖY DEZSŐ: Mese habbal Megterített az isten: tűz víz föld levegő Megterített az ember: kés villa tányér asztal Kuporogtam e kettős négycsücskű abrosz előtt telve indulattal eltöltve malaszttal s most már egyre jobban fuldoklóm a köteles lakomától a kívánság kíváncsisága csikland nadrágomba bújt párnás kezével ámor szeretnék felborítani mindent újra terítenék sótartóm lenne a Saturnus s te lehetnél bárhol bármilyen messzire tőlem végtelenre gyalúlt asztalom sarka elérne kaján meséket mondanék neked míg el nem pirul a Mindenség szemérme. BÄBI TIBOR: Nem vagy se szabad . . . Nem vagy se szabad, se boldog, reád vetettem súlyos igámat, fölszántottalak, mint ég vihara a védtelen vizek mélyét, mint éles eke a védtelen földet. Teremj, szülj újra engem, tőled követelem a halhatatlanságomat, cserébe megsokasítom egyetlen életed, aztán nem bánom, jöhet, lekaszálhat mindkettőnket egy fekete pillanat. De addig — úgy bánok veled, mint barlanglakó ősöm gyenge csontú zsákmányával. Ô jaj, hazug minden fogadkozásom, hiszen, te ejtettél el engem. Bőgök, mint a verembe, karóba zuhant oroszlán, bégetek, mint az anyját vesztett bárány, ó jöjj, találj meg engem !... Kétféle filozófia (Első alaphelyzet: Kényelmesen ülök a villamosban. Lábomra kelj- lemes meleget fúj a fűtőberendezés. Az időjáf rás kimondottan pocsék. Havas eső,- északi szél, loccspoccs, miegyéb. A megállónál vágj/ hetven ember várakozik a villamosra. 'Arra; amelyikben én kényelmesen ülök. Zökkenve megállunk... Na nézd csak, hisz ezek összetiporják egymást. Mintha ez lenne az egyetlen villamos az egész városban. Valatnit mégis* csak kéne tenni ezen a téren is. Szörnyű, hogy milyen kimé- letlenek az emberek. Persze, nevelni kellene őket, Belátása ra, türelemre. Jobban mondva: önfegyelemre, De most már »-■ gazán indulhatnánk. Már két perce vesztegel itt f ez a tragacs. Nahát, még leszaJdtják az ajtót! Egek ura, 'és még mi beszélünk a kultúráról. Hát itt van. Tessék megnézni! Hol vagyunk mi attól!... Ugyan kérem. Malacra aranyzsinóft Középkori állapotok. Korbács, kancsuka — más itt nem ser gít. Ott, ni, vén szamár, hát belekönyököl annak a szegény asszonynak a gyomrába. Szerencsétlen néni, két hatalmas koffert cipel. Inkább kivenné az egyiket a készéből és felser gítené. Természetesen ehhez jólneveltség, szív kell. De miért nem megyünk? Már három perce... Tessék bezárni azt az aj- tót! Hát nem látja vezető kartárs, hogy megtelt? Mi ez hé* rém, villamos, vagy szardíniás doboz? Felháborító. Senki serrt lopja az idejét. És különben is. vagy van menetrend, vagy nincs. Szörnyű, és hovatovább mindennel így lesz. Tudtam, hogy nem férnek fel. Kár a gőzért kisapám, na csak ne rohan;, még hasra esel... (Második alaphelyzet: Látszatra hasonló az előbbihez, illetve: már tíz-tizenöt perce várakozom vagy hetvened- tnagammal a villamosra. Az időjárás legalább' annyira pocsék, mint előbb. Végre felbukkan a villamos. Zökkenve megáll. Az ablakon egy kopaszodó férfi néz ki.) Nyissa már azt az ajtót, hé! Mire vár! Hogy megtelt? Hiszen hátul teljesen üres. Alig lézengenek benne. Hallja, öreg- anyám, ne idétlenkedjen azzal a két ormótlan kofferrel. Jó, hogy egy egész szobabútort nem cipel magával. Fogadjon in* kább taxit. Hogy ne tolakodjunk? Hát mit csináljunk, maga vadszamár. Mintha az emberd lopná az idejét. Majd ráérek itt óraszámra villamosra várni. Még ők idegesek. Persze könyvi nyű ott benn a melegben terpeszkedni. Ez a hájfejü is mit bámul az ablakon. Inkább szorulna összébb. Összébb?... Ugyan minek, amikor ö már fenn van. Üldögél és mereng. Bamba po« fával. Nemhogy gyalog menne az ilyen. Ügyis időnapelöti megüti a guta. Na, csak ne csengessen, kalauz kartársnó. Jöri a másik? Még hülyének is nézik az embert, Jön. Éppen eU ment, érti, magának az a csöpp kis esze, ami abba a tupíroa zott fejébe beleszorult. De mi ez, miért csukja be az ajtótf Hé... hé„„ hát nem látja, hogy lenn vagyok. Az ember még összetöri a képét! Vadállat! Vaf,-ál-lat!... Polák Jmrä
