Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-03-15 / 11. szám
0 * 1 t< ■< o * — Igen, Kopasz László va-1 gyök — áll fel az asztal mögött egy hórihorgas fiatalember. — Honnan és milyen ügyben? — kérdezi. zzel a hővezetővel E siettetné az ügyintézést. Ebben a pillanatban legszívesebben azt mondanám, hogy az egyik szövetkezet agronómusa vagyok, és e- lébe tálalnék egy nagy halom problémát, hadd görbüljön bele ez az asztal mögé bújt életerős fiatal mérnök, amíg kibogozza. Aztán mégis a valóság mellett maradok. Nem nagyon lelkesedik, de azért hellyel kínál. — Ha úgy látja jónak, hát fessék. De én jobban szeretném, ha megfelelőbb riportalanyt keresne magának — mondja, és rám néz, barátságtalanul. S mert szakmai szemtelenséggel tűröm a tekintetét, hát folytatja. — Nézze belőlem és a munkámból, no meg az e- gyéni életemből nem lehet szenzációt csinálni. Mert a hétköznapom talán szürkébb, mint gondolná. S a magamfajta ember munkáját, pedig, sajnos, sem darabszámra, sem mérték- egységekkel nem lehet mérni. Párához hasonló, mely a délelőtti fényben öleli a fenyők derekát. Fakéregbe zárt sötét. Asszonyderekú üreghez hasonló vagy fv-szárnyú röptének fehér betűihez. Ébredő erdő dalához, míg elnyeli az árnyat, patakhoz, vagy egy bogárhoz. Folyómeder vándor-kövének álma volt, s lett napsütötte kövek ébredése. Fáradt kéz végső simítása volt, s lett hunyt pillák első rezzenése, egyszerű és végtelen, mint a forrás. Egyet-kettőt köhint, csak azután folytatja. — Tegnap este is táskába I vágtam néhány elintézésre vá- : ró iratot, hogy majd otthon.! De hát furcsa egy gépezet az j ember. Tegnap este például a j szemem szabotálta a szándékot. Hogy van-e klikk-rendszer az ember szervezetében, azt még nem firtattam. De tény — Mit tagadjam, későn ébredtem, azért nem késtem el a munkából, mert a csatlakozással nem volt baj. A reggeli persze még itt lapul a táskámban. Ha minden „jól“ megy, ma is hazaviszem. Az asszony „örömére“. Bár ez talán teljesen mellékes, csupán családi ügy. Pardon, egy pillanatra... opaszodó ember áll K meg az asztal mellett. — Na, mi újság Dénes bátyám? — Nem lenne sok, csak éppen behoztam a tervet, ahogy a múltkor megbeszéltük. — Na, lássuk csak. Hát paradicsomból mégis csak kitartanak a 220 mázsás hektárhozam mellett? — Eladtunk mi már 320 mázsát is egy hektárról. lát szeretném összeilleszteni, a következő ügyfél pedig valamilyen nemesített vetőmag i- ránt érdeklődik. Még ketten várakoznak. Egyik sem nehéz ügy, alig félóra múlva folytathatjuk. — Ma igazán csendes napunk van, — kezdi ő, — hacsak a délutáni tervegyeztetés nem robbant ki valamit. — Megtörténik? — Az lenne a furcsa, ha csak egy esetben is elmaradna a parázs vita. — S általában mi ad okót a vitára? — Inkább elmondom a tegnapi esetet. A nevek talán lényegtelenek is, hiszen kisebb- nagyobb változattal a legtöbb szövetkezetben megtörténik az ilyesmi. Különösen itt, a nagyváros környéki szövetkezetekben. — Talán az irányszámok elfogadtatásával van baj? — Azzal lenne a legkevesebb, mert az az igazság, hogy ha valahol az országban, itt Pozsony környékén igazán nagy múltja van a kertészkedésnek. A kevés földdel rendelkezők közül soknak a zöldségtermesztés volt az egyik legbiz— Eszerint megtörténhet, hogy egy jó termésből a felvásárló jelentős mennyiséget nem vehet át? — Mindig ez a vita alapja. Mert jó termés esetén a zöldségfelvásárló vállalat a jelenlegi kapacitással képtelen az összes zöldséget felvásárolni. Hiszen a kedvező esztendőben a háztáji kertészek is rengeteg zöldséget adnak piacra, arról akár ne is szóljak, hogy jobb minőségben, mint a Zöldség- és gyümölcsboltok. Szóval a termés jelentékeny része tönkre megy akkor, a- mikor Ostraván vagy Árvában minden pénzt megadnának a zöldségért. Mit mondjak még? A termelők ezt nagyon jól tudják. Sőt, minden túlzás nélkül mondhatom, hogy a XIII. kongresszus téziseit is tanulmányozták. Most már merészebben, az új irányítási elvek szerint akarnak tervezni. Helyi lehetőségeik maximális kihasználásával szeretnének minél többet adni a piacra. S itt az egyéni és a társadalmi érdek között nincs ellentét, itt az alulról jövő kezdeményezés Az újabb sajnost már sóhaj is kíséri. Bosszantó ez a bölcselkedő komolyság egy huszonöt éves fiatalembertől. Ügy látszik, mégis rosszul választottam meg a riportalanyt, — gondolom. — Vagy ő választotta meg rosszul a pályáját? Esetleg ma bal lábbal keit fel? Már benne vagyunk, mindegy, megkérdezem őt. Elneveti magát — így már mindjárt más ember — csak azután válaszol, illetve inkább visszakérdez, csipkelődve. — Gondolja, hogy én is rosz- szul választottam? Nos, tizenkét évvel ezelőtt valóban szívesebben beiratkoztam volna a kassai gépipariba, mint a leleszi mezőgazdasági technikumba. De az akkor volt. Azóta már a nyitrai öt esztendő is mögöttem van. £s elhiszi, vagy sem, — nem bántam meg. Még akkor se, ha a sors szeszélye Kelet-Szlovákiából ide, a Bratislava-vidéki járás mezőgazdasági-termelési igazgatóságára vetett. Osztályvezetőnek. Ezen mosolyog? Vagy talán egy emlék lopakodott elő a múltból? — Abban a ballábas felkelésben azért mégis van valami. De tegye el a tollat, mert ez aztán igazán nem újságba való... Na, úgy ni... Szóval főképp ilyenkor, a tervegyeztetés idején gyakran megtörténik, hogy az embert csak a sötét este veti haza valamelyik faluból. Mint például tegnap is. S ha ez napokon át történik, a benti munka is felhalmozódik. És ugyebár arra sincs semmiféle előírás, vagy főnöki engedély, hogy egyiket a másik rovására el lehetne hanyagolni. — De bizonyára olyan esz- tendőt is megélt, amikor 100 mázsát is alig tudtak összeszedni hektáronként. Mert u- gyebár az Időjárás, meg a betegségek... Még mondana valamit, de az ; éltesebb férfi félbeszakítja. — Hát kérem, a jó taná- csőt nem szoktuk mi visszautasítani, bár szívesebben vesz- szük, ha a szükséges tápanyagot, a vegyszert, vagy az öntözőberendezést ajánlják. De most a terv jóváhagyása miatt jöttem. Ha netán a mérnök elvtársnak lenne egy-két megjegyzése a mi számításunkhoz. — Megjegyzés lenne itt, nem is egy-kettő, hanem több is. De értse meg Dénes bátyám, hogy ide nem jóváhagyásra hozta a tervet, hanem egyeztetésre. S még ez sem végleges. Csak akkor válik azzá, ha majd a zöldségfelvásárló is ott lesz és a hármas egyeztetés után megkötik a szerződést. — No, az jó, ha azok is ott lesznek. Mert ővelük még e- gyetlen esztendőt sem éltünk át békességben. Talán nem is fogunk mindaddig, amíg... (Elharapja a szót). Na. erről majd inkább ott, szemtől szem' be. Hát a viszontlátásra mérnök elvtárs — mondja, miközben pajkos mosoly bujkál az aprócska bajusz alatt. A mérnök is mosolyog, csak éppen kesernyésebben, mint a partnera. Mert akármennyire ismeri is az „öreget“, azt mégsem képes kisilabizálni, hogy abból a mosolyból mennyi az előleg a felvásárlókkal való találkozáshoz, és mennyi szól közvetlenül neki, a nem egészen feleannyi idős mérnöknek. Morfondírozásra azonban nem sok ideje jut, mert én a megszakadt beszélgetés fonaJi vagyok riportalany“ tosabb jövedelmi forrása. De maradjunk csak a tegnapi e- setnél... zóval egyeztetjük a S tervet, nem éppen hangos szavak nélkül. Egyszer csak akkora ökölcsapás rezegteti meg az asztalt. — A hétszentségit, hát a mi szavunk semmi? — Mondott még többet is az elnök. A zöldségfelvásárló képviselője már presztízsből sem maradhatott adós. — Kikérem magamnak, nem | vagyok sem csaló, sem a sző- j vetkezetük zsírjából nem élek. Azért pedig még egy elnök | sem vonhat felelősségre, ha a kötelességem teljesítem. — Nem ezek a legvadabb szavak, amelyeket a „békés“ partnerek egymás fejéhez vagdalnak. Jómagam meg órákon át perzselődhetek a két túz között. Ha az ember csak a szívére hallgatna, többé-ke- vésbé a termelőnek kellene i- gazat adnia, mert hiszen az lenne a természetes, hogy a- mit már kitermeltek, jusson is el a fogyasztókhoz. Ám itt a zöldségfelvásárlónak is vannak olyan kikötései, amelyeket kénytelen-kelletlen figyelembe kell venni. Bár tudja, hogy ez a kertészet egy-egy évben két- szerannyi termést is betakarított hektáronként, mint a- mennyire most szerződést akar kötni, mégis csak a sokévi átlagot veheti alapul, Sőt, a bank és a biztosító la ilyen tervhez köti magát. helyes célt követ. És ez az igyekezet a felvásárló részéről mégsem realizálható. Legalábbis egyelőre nem. Szerintem é- vek kellenek, amíg a szakosítás bővítésével és tökéletesítésével párhuzamosan többé- kevésbé a szakosított mező- gazdasági üzemek tervjavaslata, — úgy is mondhatnám, hogy ajánlata — válik majd az országos terv alapjává. fiatal mérnök márA már rokonszenvessé válna, csakhát én nem kertész-problémákkal, szakmai magyarázatokkal akartam az olvasót traktálni, mindössze — gondoltam — munkájának és egyéni életének néhány mozzanatát vetem papírra. — Hát nem ez az én munkám, nem ez az én mindennapi életem? — kérdezi csodálkozó tekintettel. — Vagy talán nem ezt várta? Mondtam, hogy nem vagyok riportalany. — Hogy az egyéni életem? Nős ember vagyok. No ne várja, emellé nem teszem oda, hogy sajnos. Csakhát ma délután újra tervegyeztetés, nincs kizárva, hogy ma is újra kell melegíteni a vacsorát. Képzelheti, hogy mennyire örül majd a feleségem. — Remélem, többre már nem kíváncsi. Amint látja, sem a munkámban, sem az életemben nincs semmi különös. Mert ugyebár a problémákat az élet adja, s ha furcsán hangzik is egyáltalán nem vágyódom a problémamentes élet után. Mező György Egy a sok közül H osszasan figyelem a tekintetét és az előttem fekvő fényképet. Talán túl sokáig is tart az összehasonlítás, mert a kislány nem sokáig bírja szótlanul. — Rólam eddig még minden felvétel sikerült — vagy kételkedik? — és vagy féltucatnyi további felvétel kerül a asztalunkra. — Nem, nem — válaszolom azon nyomban — csak kissé elgondolkodtam. — Mert — és mindjárt hosszas magyarázatba kezd — mert vannak igazán nagyon szép arcok, de bizony nem lehet mindenkiről jó felvételt készíteni. Dehát nálam ez mindig sikerül. — Nem. Nincs a hangjában semmi önteltség, vagy a gyengébb nemet olykor-olykor jellemző hiúság, csupán úgy tűnik az egész lényén, mintha hiányozna belőle valami olyasféle, amivel az ember alkalmazkodni tud bizonyos társasághoz. Ott vártunk mindketten az üzem személyzeti osztályán. És mivel 8 volt a soros, 8 jutott elsőnek szóhoz... — Múlt év novemberében szakítottam meg a tanonc- viszonyt. Harmadéves voltam a BEZ-nél, elektromechanikusnak készülök, és itt szeretném megszerezni az oklevelet De ha másképp nem menne, elvárok szeptember elsejéig, de addig szívesen dolgoznék segédmunkásként P. Krisztina kérése, vagy ha úgy tetszik ügye, azóta bizonyára már elintéződött ígéretet kapott arra, hogyha lehetséges, a nagyobb kiesés ellenére is, tcmonc- viszonyba léphet az üzemben, de segédmunkásként szeptember elsejéig bizonyára alkalmazni tudják. P. Krisztinának csupán egy napot kellett várnia a kapott ígéret teljesülésére. S mit szólnak mindehhez a szülei? Vagy egyáltalán tudnak-e róla?! — kérdezem még várakozás közben az autóbuszmegállónál. — A mama igen. — — És apu? És ha tudná is, mit tehetne. Már harmadik éve ül. — Miért? — Miért? Hát az ital. Fakormányos volt s valahol az Al-Dunán történt az egész. Ittak, többet, mint kellett volna és elsüllyedi a szállítmány. — Tehát három éve? — Igen Ketten vagyunk azóta. Anyu és én. Tovább fürkészem az arcát. Szavai őszintébben csengenek, semmint, hogy kételkedjem azoknak igazában, majd a november óta eltelt időre terelem a szót. — Azóta otthon és itt Bratislavában tartózkodom.- És hol? — Az ismerősöknél, de remélem, holnapután már munkába állhatok, és akkor másképp lesz minden. — és miért hagyta ott az üzemet, ahol eddig dolgozott, ületve tanult? A magyarázat érthető. Még akkor is, ha kissé botladozik. P. Krisztina szakmájának pontos megnevezése elektromechanikus-szak 0503. A 18 éves ipari tanulólány úgy vélte, nagyon nagy a különbség az iskolában tanult elmélet és az üzemben folyó gyakorlati munka között. Ogy mondja, mindezt nem egyszer tudtára adta és tudtára adták mások is mestereiknek és feletteseiknek. Es az eredmény? — Alaposabban foglalkozták velünk, különórákat tartottak számunkra, különféle szakkörök működlek központunkban. — És mindennek ellenére mégis megszakította a tanulóviszonyt ? — Igen. — És a többiek? — Az én osztályomból még egy lány. A többiek tehát maradlak. Csupán ketten vélték úgy, hogy másutt jobban boldogulhatnak. — És valójában csak ezért hagyták ott mindketten az üzemet, vagypedig más okuk is volt ? — teszem fel az utolsó kérdést. — Nem. Tudja, annyi a szemtelen férfi... és ott mi- nálunk az üzemben... — Csak ezen azonban nem múlhat egy ipari tanuló sorsa, Mert a tényállás kissé más. Kettőn all a vásár, és a kellő szülői ellenőrzés nélkül Krisztina magára maradt. Tanulóotthon nélkül alig pótolhatta az ipari tanulóközpont Krisztina szüleit Enélkül aligha lesz másképp az új munkahelyen is. És valóban a férfiak majd túlkorán léphetnek be P. Krisztina, életébe. Az oklevél megszerzéséhez hiányzó egy év tehát nemcsak rajta múlik. • ny — d A nagy megyeri Állami Gazdaság sárkány-puszta! részlégén dolgozik Buzgó Mária állatnevelő. A szocialista munkaversenyben első lett és értékes ajánlásokat tett pártunk XIII. kongresszusa tiszteletére is.
