Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-03-15 / 11. szám
Inkább kis boldogság — MINT NAGY CSALÓDÁS HOLLANDI MENYECSKE----------------------- 2. OLDÁC „Nem vagyok riportalany“---------------------------------------------- 3 oldal; SORSKÖZÖSSÉG A HÁZASSÁGBAN ——— ...............i n 6. OLDAL 26. emeleten történt BODNÁR ÉVA: e Hej, ébred a tavasz, éled a forró szerelemtől, a nádak között már reccsen a jég, apró hullámok borzolódnak és pillog a béka szeme. Hej, tavaszi tánc, hej újraszületettek tánca, vígkedvű tánc, bukfenc ugrándozás és nevetés, hej, terhes anyák tánca, óvatos tipegés, forgás, ringalözüs és gyerekekről való halk locsogás, fecsegés. ÁGH ISTVÁN: Természetbarátok Garabonciás sereg mássza a hegyfalat, bot, bakancs még óriás hátizsák-daganat nyomul a tetőre Alulról nézve csupa farrá váltak, fölülről nézve lábasfejüek, Magasban léiekkönnyü madarak szállnak féregként másznak magasra a madárlelküek. Ha az utolsó hegyi gallyak ölelését is visszalökik, lobogva a csúcsra rohannak, élő zászlónak magukat kitűzik. égi barátommal hozott össze múltkor a véletlen. Hideg szél fújt, beültünk hát egy feketére a Grandba. Amikor fizetésre került a sor, a pincér villámgyorsan összeadta a két kávé á- rát, és kimondta a végösszeget. Tízest nyújtottam feléje, várva a visszajáró két-három koronát. Ő a- zonban egy hangos köszönömmel, elégedett arccal távozott az asztaltól... Vonatra siettem, beültem hát egy taxiba. Kiszálláskor a taxaméter 7 korona 40 fillért mutatott, A gépkocsivezető gyorsan lekattintotta az órát, és valami érthetetlen szöveget morogva az orra alatt kijelentette: „Kilenc ko róna" Tízest ad - tam. Eszébe sem jutott, hogy „e setleg" igényt tarthatnék a visz- szajáró koronára... A szombati Večerník ára ötven fillér. A kioszkokon és trafikokon kívül több „maszek", általában tizenkét — tizennégy éves fiúk is árulják városszerte. A legutóbb én is megálltam egy ilyen újságokkal megrakott fiú e- lőtt. Arra lettem figyelmes, hogy az előttem vásárló fiatal nő szóval fásba keveredett az „árussal", majd egy kézlegyintés sei újságját táska jába rakva továb'i ment. En kerültem sorra. Nyújtom a fiú felé az ötven fillért. Az visszateszi a többi közé a nekem szánt újságot, és a szemembe nevet: „En egy koronáért a- dom!" En is legyintettem, de újság nélkül mentem tovább. A százszázalékos árdrágítás, már nem borrava: ló, hanem — arcátlanság'. Miklósi Péter: Koratavasz — Šťubňa A. felvétele 8« Uj elvek a m^gazdasag irányításában! A prágai kongresszusi palota két napon át látta vendégül a földműves-szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóinak küldötteit. A nôbizotťság és a nemzeti bizottságok funkcionáriusainak országos tanácskozása után most a mezőgazdaság felelős tényezői jöttek össze a CSKP KB kez- deményézésébőí. A konferencia a CSKP XIII. kongresszusa téziséiből indult ki és a felszólalók elsősorban a tökéletesített tervezési, irányítási rendszer bevezetésének szükségessége szempontjából elemezték mezőgazdaságunk létfontosságú problémáit. A mezőgazdasági termelés gyors fejlesztésértek szükségességét hangsúlyozva f rámutattak a termelés szakosításának és az EFSZ-ek szorosabb együttműködésén elei ehetőségeire. NOVOTNÝ élvtárs többek között elmondotta, hogy a XIII. kongresszus egész előkészítése abból indul ki, hogy ez a kongresszus az előző XII. kongresszusra kapcsolódik rá, elmélyíti és konkrétabbá feszi szocialista társadalmunk további fejlődésével kapcsolatban elfogadott elvi feladatokat. A helyzet józan értékeléséből és azokból a lehetőségekből indul ki, amelyekkel jelenleg rendelkezünk és ebből vonjuk le a következtetéseinket is jövő utunk számára. ■ÉIWÉIIWIlBiÉÉliliÉčSBtóÉifcäliallii így lesz ez jobb és nem lesz kárunkra, ha ezzel a politikával — okulva a múlt tapasztalataiból összegyűjtjük az elengedhetetlen , anyagi tártaié» kokat, hogy bizonyos nehézségeket különféle külső vagy más befolyások esetén elegendő tartalékokkal rendelkezzünk. A mézőgazdasági termelés fokozásához hozzájárul az a- nyagi érdekeltség megoldása, valamint egyes mezőgazdasá» gi termékek árának módosítása is. A készülő intézkedések célja mezőgazdasági termelésünk fokozása olyan irányban, hogy minél kevésbé legyünk kitéve a behozatal szükségességének. A mezőgazdaság új irányítá® sa magás követelményeket hárít a vezető dolgozókra. Az EFSZ-eknek és állami gazdaságoknak sok olyan vezetője van, akik lépést akarnak és tudnak tartani a fejődéssel* sokat tanultak és szakképzettségüket is növelték. Csupán 1960 óta 5000 főiskolát végzett és mintegy 40 000 végzett középiskolás került a mezőgazdasági üzemekbe. Az eredmények ellenére — mind azt NOVOTNÝ elvtárs hangsúlyozta — még sok funkcionárius nem érte el a szükséges színvonalat és erre vezethetők vissza a mezőgazdaságban e- lőforduló fogyatékosságok is. KBSímMmeimiísmaüBitii m
