Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-03-23 / 12. szám

B. ILONA: Az eljegyzés­re kétrészes ruhát aján­lunk, vékony fekete szö­vetből vagy tisztaselyem ripszből. A kicsit elálló sálgallér fekete szatén­ból készül, a plasztron fekete szaténnal alábélelt csipke. (Az esküvői ruhát június elején közöljük). „MARGARÉTA“ Édes­anyja molett alakjához előnyös lesz a klasszikus kosztüm. Fehér vagy pasztellszínű blúzzal, de a. nélkül is viselhető. A fehér teszil kiskosztüm kabátkáját körül és az ujjak alját búzakék se­lyempánt Szegélyezi, és búzakékböl készülnek a slinglik is. Vis&lhet hoz­zá kék-fehér csíkos vagy pettyes, pirosmintás vagy egyszínű piros blúzt «‘V'fíi'M Ha kelengyéről" beszélünk, nem hagyhatjuk ki azj asztali és kony-| haedényeket sem. Ezeknek beszer- ________________ zése előre fölös-1 ~ leges, hiszen a porcelán asztali edények „divatja", jobban mondva formája, bizony változik s nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ezek közül kerül ki a nászajándékok nagy része. (Itt megje­gyezzük, ajánlatos, ha a legközelebbi rokonok egymás között meg­beszélik, hogy mit vesznek a fiatal párnak, így nem fordulhat elő, hogy pl. hat feketekávés készlet lesz az ajándékok között. Sőt, még okosabb, ha a fiatalokat megkérdezik, mit szeretnének, miu­tán a lány és fiú rokonai csak ritkán ismerik egymást, úgyhogy könnyen lehetséges, hogy egyes ajándékokat mégis duplán — a lány és fiú rokonaitól — kapnának). M ég mielőtt a hozzávetőleges „jegyzéket“ ismertetnénk, csupán annyit, hogy az asztali- és konyhaedények is legyenek arány­ban a kelengye, ill. a háztartás többi darabjaival. Vagyis: ha elegánsan berendeztünk egy lakást, „megtömtük“ ruhás- és fehér­nemű szekrényünket, „szereljük fel" Konyhánkat is, nehogy za­varba jöjjünk, hogy három vendég részére mér nincs elég tányé­runk s ne kelljen a szomszédból kölcsönkérni a habverőt. Tehát, — akár ajándékba kérjük, akár vásároljuk, legyen egy étkészle­tünk (amivel ünnepi alkalmakkor terítünk), egy kávés- feketekávés, likőrös és esetleg kompótos készletünk. Általában elég hat szemé­lyes, kivéve a feketekávésat, amiből 12 személyeset ajánlunk, to­vábbá 6—12 boros- és vizespoharunk. Mindennapi használatra vegyünk egy hatszemélyes étkészletet, kb. 6 kávéscsészét csészealjával, 6 vizespoharat és egy 12 személyes rozsdamentes evőeszköz készlet (ezt ünnepi alkalmakkor is hasz­nálhatjuk). N em föltétlenül szükséges, hogy mindennapi használatra kész­letet vegyünk, megfelelnek egyszerű fehér tányérok is, de fontos, hogy legyen elegendő különböző nagyságú és formájú tálunk, hogy családi körben is mindig szépen tálalhassunk. Igen praktikusak — habár drágák — a tűzálló jénai tálak, ha tehetjük, szerezzünk be legalább 1—2 különböző nagyságút, könnyen tisz- tlthatók s az asztalon is jól mutatnak. Ugyancsak kedveltek a műanyag tányérok, tálak, tálcák, ezekkel és más műanyagból kapható konyhaeszközzel mindig felfrissíthet­jük háztartásunkat. F őzőedényből megvehetünk egy összeállított készletet — később szükség szerint kiegészíthetjük — de megemlí­tünk néhány igen fontos apró­ságot, ami ne hiányozzék a fia­talasszony konyhájából: mérleg, hús-, dió- és mákdaráló, pala­csintasütő, tészta- és pecsenye tepsi, tortaforma, haluška szag­gató, burgonyanyomó, habverő, gyúrótábla, szűrőkanál, reszelők. tökgyalu, konzervnyitó, dugóhú­zó. Legyen néhány éles kony­hakésünk s elegendő fakanalunk. Tavaszi fáradtság A tavaszt mindannyian öröm­mel várjuk, de amíg igazán él­vezhetjük az első meleget su­gárzó napsugarakat, át kell es­nünk az úgynevezett tavaszi fá­radtságon. Mert ugye, gyakran vagyunk álmosak nappal, annak ellenére, hogy éjjel úgy alud­tunk, mint máskor s néha már reggel fáradtan ébredtünk, mint. ha egész nap dolgoztunk volna. Ez évenként megismétlődő je­lenség, szó sincs betegségről, aggodalomra tehát nincs ok. S hogyan lehet segíteni rajta? Fogyasszunk minél több vi­tamint! Együnk nyersen sava­nyú káposztát (habár a savanyú káposzta kivételesen a főzéssel sem veszíti el C-vitamin tartal­mát, de nyersen üdítőbb) és citromot. Naponta egy fél cit­rom elég C-vitamint biztosít és kitűnően fel is frissít. Egy egész citromnál többet semmiesetre sem együnk meg, mert a cit­rom nagy mennyiségben növeli a fehér vérsejteket. A limoná­dén kívül igen ízletes a citrom, ha kettévágjuk s bőven lecuk­rozva állni hagyjuk, majd feke­tekávés kanállal kiesszük a ge­rezdek közül. S íme egy citrom­csemege: A citromot a rancsa- boz hasonlóan lehámozzuk és gerezdekre szedjük. Lebontjuk a gerezdekről a héját s az Így nyert „tiszta" citromot, felap­rózva, bőséges porcukorban megforgatjuk. (Gyermekek ré­szére is kitűnő vitaminforrás). A rendszeres napi séta és tor­na is jő módszernek bizonyult a tavaszi fáradtság leküzdésére. Kérdezz ­felelek „Hű OLVASÓ“: 1. A Csemadok mellett működik egy klub; ke­resse fel tehát a Csemadok já­rási titkárát (Bratislava, Mie­rové nám. 3.—4. A Pionírházzal szemben), ő majd megadja a kellő felvilágosítást. 2. A meg­sárgult szilon fehérneműt ki­főzni vagy kifehéríteni nem le­het, ellenben házilag is könnyen befesthető a készen kapható fes­tékekkel (Farby-laky üzletekben árusítják). Legajánlotosabb fe­ketére festeni, mert most úgyis divat a sötét fehérnemű. 3. Az arctej az arc lemosására, tisz­títására szolgál (krémezés, ki­készítés előtt, vagy este ezzel mossuk le a festéket) a tápláló krémmel éjjelre kenje be arcát. „BÁNATOS MOSOLY": Látat­lanban nem adhatunk tanácsot. A körzeti orvos bőrgyógyászhoz vagy a plasztikai sebészetre utalhatja. „SILVIA“: Szívesen tennénk eleget kérésének, de nem adott meg elég pontos dátumot (nem 1963 elején volt) s nekünk nincs módunkban kikeresni. A nyomok a prérin vezetnek Ponyvás szekerek, városkák és lakosaik |#épze!jék el, hogy Ameriká- ba, a vadnyugatra utaznak, abban a korban, amikor még nem léteztek a légiutak, amikor az egész hatalmas területen a vasúthálózatot egy kéz ujjaln is meg lehetett volna számolni. Felültek volna tehát a hatal­mas kerekeken gördülő sátoros kocsikba és körülnéztek volna az átutazókon. A legrosszabb persze csak ezután következne — maga az út. Mérföldöti és mérföldön át kapaszkodnának mindenbe, csak le ne essenek. A kocsis ugyanis az ismert utak helyett hegyi ösvényeken, a prérin át vezeti kocsiját, és az út helyett inkább a környéket tartja szemmel, minden pilla­natban rablók avagy indiánok támadását várva. E ponyvás kocsikat ért táma­dások nem mentek különleges­ség számba; az 1877-es év e- gyetlen hónapja alatt kétszáz rablótámadást követtek el ha­sonló szekerek ellen. A ponyvás szekerek leghíre­sebb rablója valószínűleg a Fe­kete Bart volt. Liszteázsákkal védekezett a felismerés ellen, amelybe a szemeknek nyílást vágott, a kocsishoz és az uta­sokhoz mély, erőltetett hangon beszélt és a Wels Fargo cég ki- rablott ládáiban, (amelyekben pénz és értékes tárgyak vol­tak), hagyott egy-egy nehézkes verset is emlékül. Például ezt: Sokáig gürcöltem így a mindennapi kenyérért, de ha a nyakamról lerázhatná­lak benneteket ti nyomorul­tak, kedvesebb lenne nekem. Idővel persze a költői vénával megáldott rablót is elfogták, csakúgy, mint a többi „kollé­gáit“. Tegyük fel, hogy szerencsé­sen megérkeztek utuk céljához. Agyonrázva, a hőségtől kábul- tan kiszállnak a faluban, amely nem kis nagyképűséggel „vá­rosnak“ becézi magát. Ha kőépülettel találkoznak, biztosak lehetnek benne, hogy az a börtön, a bíróság épületé­vel együtt. Ugyanígy a posta és a bank is lakályosabbaknak tűnnek. Található aztán még itt néhány üzlet, illetve raktárhe­lyiség, ahol minden kaliberű fegyverbe lehet golyót venni; szóval mindazt, amire a „nyu­gatnak" szüksége volt. Rikító feliratok csalogatják az embe­reket a szórakozás egyetlen he­lyére — a szalonokba, bárokba, kártyaszobákba. Ha elmennek még néhány deszkaépület mellett, (lehet, hogy az iskola, a helyi lapok nyomdája vagy esetleg az ima­ház bújt meg bennük) már kint is vannak a városból... illetve még nem — csaknem elfeled­keztünk a „csizmák dombjá­nak“ nevezett hegyről, mely utolsó pihenőhelyül szolgált a pisztollyal a kézben és persze csizmában — haldokló férfiak­nak. Erről a dombjáról volt a legnevezetesebb ARIZONA leg­nagyobb városa — Tombstone (magyarul Sírkő). A városka leghíresebb, legne­vezetesebb alakja a rend és a közbiztonság őre — a sheriff vagy a tábornok volt. A jog és az igazság a vadnyugaton na­gyon relatív fogalmakat képvi­selnek. Ha a sheriff véletlenül a gazdagokkal került szembe, elvesztette a csatát, ha mellet­te volt az igazság, ha nem. Voltak persze, akik erejükkel és lövőtudományukkal szolgál­tattak igazságot. így történt ez 1881-ben is, éppen Tomstone- ban, ahol Wyatt Earp tábornok az O. K. ranch-on a Clantony testvéreket „kilőve“ döntötte el, hogy kinek az oldalán van a jog. Jelentős és jómódú emberek közé tartozott a bíró is. Ilyen volt Roy Bean, aki egyenesen az italmérésben ítélkezett, vagy a híres Parker bíró, akinek egy napi átlaga hat halálos ítélet volt. Ezek a jogászok bizonyos, hogy „emelték“ a bíráskodás színvonalát és a bíróság tekin­télyét. Persze másmilyen foglalko­zást űző emberek is megragad­tak a vadnyugaton. Erről tanús­kodik egy Holliday nevű fogász élettörténete is, aki szintén Tombston-ban élte napjait s a revolvert sokkal jobban kezelte, Vladimír Hulpach mint a fogász-szerszámokat. Sajnos nem csizmában halt meg, mint ahogy kívánta, hanem kór­házi ágyon. A törzslakosok közé sohasem számítottak a kártyások, vadá­szok, katonák, de a póni-ex- pressz kocsisai sem. A TÖRTÉNELEM FOLYTATÓ­DIK Ámbár egyes államok, úgy­^ mint Wyoming, Oklahoma, Üj-Mexikő és Arizona is csak a századfordulón léptek be az UNIO-ba, a rohamos civilizálő- dással vadnyugat dicsősége egy­re gyorsabban hanyatlik. A le­gelőket szakállas drót keríti, az állatcsapások benőnek, mert a távíró és a vasút lassan a leg­távolabbi zugba is elér. Fogy a vadállat-állomány, s vele a prémvadászok száma is. A cow- boyoknak a karámokbani nehéz munka után már csak a múl­tat hordozó dalok maradnak, a múltról, r De egyszer még egy izgalom­hullám söpört végig a vadnyu­gaton; de ennek már egészen másmilyen okai voltak. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS KRÍ­ZISE 1883-ban az egész állatte­nyésztési körzetre — Texastól egészen a kanadai határokig, rettenetes szárazság szakadt. Az időjárás egész nyáron nem változott s ez tönkretette az ál­lattenyésztőket. Egy állat ára 35 dollárról 8-ra csökkent. A kisebb tenyésztők otthagyták a farmokat, a mágnások elenged­ték munkásaikat. Újra, mint a- hogy az a kapitalizmusban len­ni szokott, az emberek ott áll­tak üres kézzel, reményvesztet­ten. És itt kezdődik az utolsó izgalmas történet... „LYUK A FALBAN“ Wyoming északi részén, kö­rülbelül 50 mérföldre Buffalo városától és egy napi lovaglásra Casper-tól. vad, sziklás vidék terül el, barlangokkal és föld­alatti folyosókkal. Ezt a vidé­ket nevezték „Lyuk a falban“ vidékének, s ez a vidék indiá­nok és rablók búvóhelyéül szol­gált. 1886—87 telén munkanélküli pásztorok jöttek erre a félre­eső vidékre. Semmijük sem ma­radt, csak a fegyvereik, lovuk és az a tudat, hogy ez a hely a maga barlangjaival egy tökéle­tes természeti erődítmény. A „VADAK CSAPATA“ A munkanélküli cowboyok és pisztolyhősök ármádiája alakí­totta a „Lyuk a falban“ vidé­kén a bankok, postakocsik és a ponyvás szekerek kifosztásából élő „Bátrak csapatá“-t. Nevük és tetteik a Pinkerton fél de- tektív-iroda irataiban marad­tak fenn, s aprólékos felsorolá­suk tíz oldalakat venne igény­be; ezért csak párat, a „jelen­tősebbeket" említjük meg. Ezek Robert Parker, másnéven Butch Cassidy, Harvey Logan, gúny­néven Kid Curry (vagy „Tig­ris“), Harry Longbaugh álnéven Sundance Kid és Ben Kilpatrick — a hosszú Texasi. KID CURRY „Tigris“ veszélyes és könyör­telen öklelő volt. Nyolc gyil­kosság volt a kontóján. Egyszer mintegy 200 mérföldet lovagolt, hogy megölje a róla információt adó farmert. Dé 1902-ben, amikor a „Va­dak csapata“ lényegében már szétesett, Kid Curryt elfogták és a bírósági tárgyalásig a knox- villei börtönbe csukták. 1903. július 27-én a cellájából nézte a naplementét. Amint kö­zeledett az őr, mosolyogva for­dult feléje: „Gyönyörű a kilá­tás, nem“? Mihelyt azonban az őr hátat fordított neki, kezét villám­gyorsan az ajtórács közt kidug­va, az előre elkészített dróthur­kot az őr nyakába dobta és megfojtotta vele. Aztán elvette a pisztolyát, s az őr kulcsaival kinyitotta a zárka ajtaját és kiment az udvarra s egyben élő pajzsként használta. A rabló az udvaron felkapott a sheriff lo­vára és megszökött. Egészen Colorádóig jutott, ahol egy újabb bandát szerve­zett és megtámadott vele egy vonatot. A szegényes öt dollár zsákmánnyal a banda nem ju­tott messze. Az üldözők körül­vették őket. Amikor Harvey Lo­gan látta, hogy a harc klátás- talan, főbelőtte magát. BUTCH CASSIDY ÉS SUNDAN­CE KID Ha összevetjük Jesse, James és Billy Kid „működése“ ide­jét, láthatjuk, hogy az évek múlásával a rablóknak, törvé­nyen kívülieknek egyre kisebb működési terület maradt Ame- rikában. Egyedül Butch Cassidy és Sundance Kid, a „Vadak csa­patájának“ „legtehetségesebb“ tagjai sértették meg az idő eme törvényszerűségét. 1901. júliusában követte el a „Vadak csapata“ (még teljes létszámban) az utolsó vonat­rablást. A zsákmány megérte a fáradtságot: 45.000 dollárt tett ki. De már menekülés közben Cassidy és Sundance Kid rájöt­tek, hogy azok az idők, amikor még a banditák egész nyugaton gondtalanul csavaroghattak, el­múltak. A távíró, a telefon, az újság mind mind nagy előnyt biztosított az üldözőknek. Egy ideig New Yorkban ját­szották a gazdag állattenyész­tőt, ügyesen kombinálva, hogy itt a legkisebb a veszélye fel­fedezésüknek. Aztán örökre el­hagyták az Egyesült Államokat. Először 1907-ben hallatnak magukról Bolíviában. 1909-ig sorra veszik Argentínát, Bolí­viát, Perut. Rablásokból élnek. Egyik ilyen alkalomkor, mene­külés közben Cassidy eléggé ok­talanul ellopta az egyik bányász lovát. A faluban, ahol megáll­tak, a lovat felismerték és a lakosok egy csapat lovaskato­nát hívtak a helyszínre. A ban­diták egy épülő házba vették be magukat és veszettül védekez­tek egészen a késő éjszakai órákig. Ekkor azonban elfogyott a töltényük. Sundance Kid-et agyonlőtték, amikor az éj leple alatt golyót akart zsákmányol­ni az elesett katonáktól, Cassi­dy az utolsó töltényt magának hagyta meg. így végezték az utolsók vad­nyugat legfélelmetesebb embe­rei közül. BEFEJEZÉSÜL A „PONYVÁK­RÓL“, A FILMEKRŐL ÉS A VA­LÓ ÉLETRŐL l^fl ielőtt a VADNYUGATRÓL * ■ szóló elbeszélésünket be- fejeznők, vizsgáljunk még meg egy kérdést, hogy miért is lett a NYUGAT ennyire népszerű. Az élet a határokon bőven nyújtott izgalmakat. Ez azon­ban korántsem volt elegendő. Csak jó lehetőségeket hordott magában néhány jó, de sokkalta több rossz író számára, akik könyveikben szentimentálisabb- nál szentimentálisabb történe­teket agyaltak ki, kihasználva a környezet romantikáját, hogy elkábítsák, elkápráztassák mind az olvasót, mind pedig a nézőt. Segédkezet nyújtott ebben több felelőtlen kiadó és filmember, is, akik számára a fent említett termékek óriási hasznot haj­tottak. De e „bestseller“ irodalomnak is megvoltak a jó és ma már klasszikus írói. így Bert Hart, Mark Twain, Jack London, J. F. Cooper és O’Henry, persze csak a legismertebbeket és legjelen­tősebbeket említjük. A filmek­ben játszott minden jelentős amerikai színész. Ezek a jó könyvek és jó filmek azonban csak cseppek voltak a selejt tengerében. Ma már, amikor az olvasók és nézők széles tömegének nincs szüksége a buta, szentimentá­lis történetekre halomralövöl- dözött holtakkal, keletkeznek a történelemhű művek; olyanok, amelyek bár lassan, de biztosan háttérbe szorítják a pisztolyok hamis romantikáját, és megmu­tatják az igaz valóságot. Ez volt az alapja a mi elbe­szélésünknek is. Ford.: T. E. ÚJ IFJÚSÁG — a CSISZ SloySklaf Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztó- ség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9 — Telefon 415-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01 Előfizetés eov évre 31 20 Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata előfizetni lehet mind en postán. — Kéziratokat nem őrsünk meg és nem adunk viss za A lapot külföld számára a PNS Ústredná exoedícia tlače útján lehet megrendelni. Címe: Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII, A ,8pot KUIIOla szakara a PNS> Ústredná expedícia tlace K-05-51159

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents