Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-03-16 / 11. szám

GYURKÖ LÁSZLÓ Gondolatok az erkölcsről II. folytatás Mindenekelőtt már azt kel! kétségbe vonni, vajon valóban ferkölcstelen-e a nemi ösztön kiélése a házasság előtt. E- gyetlen esetben sem állítják-, hogy bármely ösztön kiélése bűnös lenne — kivéve a szexualitást. Holott soha nem az ösztön bűnös, mégcsak nefn Is az ösztön kiélése, hanem a mód. ahogy az ösztönt egyesek kiélik. Épp ezért helytelen a- lapvető különbséget tenni a nemiség és az ember egyéb ösztönéi között. A magasabb- rendö társadalmi és erkölcsi törvények, melyek az ösztö­nök kielégítési módját szabá­lyozzák, valamennyi ösztönre vonatkoznak. Senki sem ölhet, mért éhes. senki sem rabolhat, meri szomjas, és ugyanígy senki sem élheti ki szexuális ösztönéit' a társadalom és embertársai rovására. Ezt kell megtanítani minden fiatalnak, nem pedig egyenlőséget tenni a nemi élet és a bűn közé. Kétségtelen, hogy a túlzásba vitt évés-ivás káros, énnek ellenére egyetlen normális szülő vagy nevelő sem hirdéti, hogy az évés bűnös, erkölcs­telen. kizárólag a mértéktelen zabálástől igyekszik visszatar­tani a fiatalt. A szexuális élet konok elitélése nyilvánvalóan abból a félelemből táplálkozik, hogy ha megmondjuk a fiata­loknak az igazat, tudniillik azt. hogy a némi élet nem bűn és nem erkölcstelenség, de bi­zonyos életkorig és érési fo­kig jobb tartózkodni tőié, s ezen az életkoron tűi is be keli tartani az általános emberi törvényekét, a fiatalok „gát­lástalanul" és „felelőtlenül" be­levetik magukat a nemi életbe s menthetetlenül élrothadnak. Amióta az ember társas lény, életéhez hozzátartoznak a ti­lalmak is. S minél fiatalabb, annál több tilalom veszi kö­rül, mért annál kevésbé bizha- hafunk meg értelmében és jó­zan ítélőképességében. De hogy milyen tilalmakkal korlátozzuk az embereket, elsősorban a fiatalokat, azon nem árt kis­sé elgondolkodni. A konzer­vatívok szerint a fiatalokat el kel! tiltani a némi élettől, mért az romlásba dönti őket. testi­leg tönkremennek, egyénisé­gük elsekélyesédig, erkölcsileg felkorcsosulnak. elhanyagolják a tanulást, a munkát. Régés-régi felfogás ez — csakhogy a tu­domány már rég megcáfolta: A csók orvosok, pszichológusok, peda­gógusok bizonyították az el­lenkezőjét. Hadd idézzek csak két szakvéleményt a hatalmas irodalomból. „Már az átlagos erejű (nemi) ösztön elnyomása is igen nagy energiát köt le, és ez gyakran eredményezi, hogy egyéb feladatok számára nem marad akaraterő. Ez más­képpen hangzik, mint mosta­náig hirdetett szemlélet, hogy éppen a szexuális önmegtar­tóztatás hiánya okozza a ne­hézségeket a tanulásban, mun­kában." (Dr. Hirschler Imre.) „Az emberek, akik elfojtják nemi ösztöneiket, nagyon áll­hatatlanok. képtelenek arra, hogy önmagukban, képessége­ikben bízzanak, akár egyszerű, szokványos munkáról, akár al­kotó munkáról van szó. Szel­lemi életük hanyatló, mert az állandó küzdelem és ellenőr­zés letöréshez vezet.“ (Julian Huxley.) Vagyis nem a nemi élet, hanem annak indokolat­lan tilalma okoz súlyos bonyo­dalmakét az ifjúság életében. A fiatalság amúgyis hajlandó dacolni az idősebbek vélemé­nyével — hát még ha érzi, hogy igaza van! A képmutató, oktalan tilalom csak annál na­gyobb ellenkezést vált ki, s a- ligha túlzás az a feltevés, hogy igen sok fiatalat épp a hazug tilalom elleni dac késztet arra, hogy a kelleténél hamarabb él­jen nemi életet. Nemcsak gya­korlati példákra hivatkozhatok, hanem Kinsey prof. világhírű munkájára korunk alighanem legalaposabb szexuális felméré­se is. Kinsey 12.000 emberrel végzett adatgyűjtés alapján kimutatta, hogy az első sze­xuális kapcsolat megteremté­sét elsősorban a vágy, de köz­vetlenül ez után a tilalom el­leni lázadás eredményezi. Persze nem véletlen, hogy épp a szülők, a pedagógusok tiltakoznak elsősorban az or­vostudomány és a pszichológia által bebizonyított igazság el­len. Ők ugyanis azt látják, hogy a fiataloknál sok bonyo­dalmat okoz a nemi élet. Csak­hogy sajnos megállnak ennél a ténymegállapításnál, s elha­markodottan azt a következ­tetést vonják le belőle, hogy a nemi élet hat rombolőlag az ifjúságra. Ezzel figyelmen kí­vül hagyják a legfontosabb té­nyezőt, a közeget, melyben a fiatalok élnek. Nem az egész­séges és felelősségteljes sze­xuális élet rombolja a fiatalok lelkvilágát, hanem a büntetés­től való .félelem, a beléjük sulykolt hamis lelkiismeret- furdalás, a hamis tudat, hogy bűnt követnek el, s a hamis gyakorlat, hogy ezért elítélik, súlyosan megszégyenítik őket. Bronislav Malinovszki profesz- szor — Freudot cáfolva — már évtizedekkel ezelőtt be­bizonyította, hogy a gátlások oka mindig a társadalmi té­nyezőkben keresendő. és ha már Freudot említem: érdekes megfigyelni, hogy Freud és az erkölcsprédikáto­rok között egyetlen pontban azonosság van. A konzerva­tív erkölcs védelmezői szerint az ember olyan lény, akit ha nem gátolnak a legszigorúbb tilalmak, elmerül a fertőben. A nemi ösztön pedig valami fé­lelmetes hatalom, melyet sú­lyos bilincsekbe kell verni, ne­hogy elpusztítsa az egyént és a társadalmat. Itt találkozik véleményük — természetesen ellentétes előjellel - az ortodox freudistákéval, akik ugyanilyen rettenetes hatalomnak tisztelik (Foto: N. L.) a szexualitást Az igazság a- zonban az, hogy a nemi ösz­tönt épp úgy kordában lehet tartani, mint bármely más ösz­tönt — természetesen nem hamis dogmákkal és értelmet­len tilalmakkal. Az erénycsőszök azt ajánl­ják a fiataloknak, házasodja­nak minél hamarább, hogy Így minél rövidebb legyen az ön­megtartóztatás ideje. Ez az „ajánlat" azonban súlyos ve­szélyt rejt magában. Húsz-hu- szonkét éves korban az em­ber élettapasztalata nagyon kicsi, jelleme még korántsem kialakult, erősen változik. Te­hát nemcsak attól kell tartani, hogy nem elég érett a helyes pártválasztásra, hanem attól is, hogy ha jelleme, érdeklődési köre más irányba változik, mint élettársáé, az a legtöbb esetben töréshez vezet, Nem beszélve arról, hogy ritka, aki húszéves kora után többé nem lesz szerelmes, márpedig a későbbi szerelmek rendszerint ugyancsak súlyos zavarokat o- koznak a házasságban. S ezek még csak a „lelki" tényezők. De tegyük hozzá, hogy igen ritka az a fiatal, akinek húszéves korában be­rendezett lakása van, vagy is némi kilátása, hogy “azt megszerezze, pedig enélkül nyugodt házasság elképzelhe­tetlen. Ugyanilyen ritka, hogy valaki ebben a korban már „kész ember", tehát befejezte tanulmányait, megteremtette biztos egzisztenciáját, legalább annyira, hogy a születendő gyerek vagy gyerekek né okozzanak olyan megterhelést, hogy mindén egyébről — kul­túra, szórakozás, utazás stb. — le kelljen mondani. Miért hát mégis, hogy a fia­talok házasságkötésének száma egyre nő? Ebben szerintem elsősorban a még ma is széles körben elterjedt és uralkodó konzervatív erkölcsi felfogás a hibás. Az a felfogás, mely ahe­lyett. hogy elősegítené, hogy a fiatalok kellően megismerjék egymást — szexuálisan is ,— az elsietett házasságba kergeti őket, mivel a házasság előtti nemi életet lehetetlenné teszi vagy legalább is nagymérték­ben megnehezíti és bűnnek ki­áltja ki. Az a szemlélet, mely szerint kötelességem tudni, hogy jövendő házastársam sze­reti-e a verseket s mennyi a fizetése, de a legszigorúbban tilos tudomást venni nemisé­géről. holott aligha lehet jó házasság harmonikus szexuális élet nélkül. Márpedig ahogy némely ember jellemileg nem illik egymáshoz, mások nemi­leg nem megfelelő társai egy­másnak. A korai házasságok számá­nak növekedése elméletben nem is lenne baj. ha nem áll­na mellette a válási statisztika. Ez azonban azt mutatja, hogy a fiatal korban kötött házas­ságok közül összehasonlítha­tatlanul több bomlik fel. mint az érettebb fejjel, meggondol­tan kötött házasságok közül. Szomorú figyelmeztetés ez a korai házasságot :prédikálók számára: emberek 'ízezreinek katasztrófáiért felelősek, hely­telen elmaradott törvényeik. Ellenvetésként persze fel le­het hozni, hogy a házasság és a házasságon kívüli kapcsolat között ebből a szempontból nincs különbség: a válás egy­aránt fájdalmas. Tehát miért ne köthetnének házasságot a szerelmesek? Csakhogy a há­zasság utáni válás annyival-sú- lyosabb a viszony megszakítá­sánál. hogy ott már anyagi té­nyezők is közrejátszanak. A közös háztartás feloszlatása akkor is súlyos fájdalmat és sok nehézséget okoz, ha az el- válók nem kicsinyesek, nem gyűlölködők. Nem beszélve ar­ról, hogy az együttlakás, a közös tulajdon, a megszokás erősebben köti össze az em­bereket. tehát ennek a kapcso­latnak a fölszámolása mélyebb sebeket éjt. S főképp nem be­szélve a gyérek problémájá­ról. Hogy milyen nagy a kü­lönbség a házasság és a sze­relmi viszony között, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mindenki természetesnek érzi, hogy a szerelem megszűn­tévé! a viszony is megszűnik. Viszont hány házasság él to­vább — rendszerint boldogta­lanul — a szerelem elhalása után is, egyszerűen a szoro­sabb gazdasági kötelékek, a megszokás miatt? Persze az lenne az ideális, ha mindenki jól választaná még a párját, s válásra sosem vagy csak na-1 gyón ritkán kerülne sor. A té- nyék azonban — felsősorban a fiataloknál — mást mutatnak. Vajmi veszélyes tehát hamis törvényekkel korai házasságra kényszeríteni őket, (Folytatjuk)' VITA A CSISZ-RŐL • VITA A CSISZ-RÖL # VITA A CSISZ-RŐL • VITA A CSISZ-RÖ L • VITA A CSISZ-RŐL így tehát megkezdjük a vitát, már befutot­tak AZ ELSŐ LEVELEK ÉS EGYRE TÖBBEN VESZ­NEK RÉSZT A CSISZ TEVÉKENYSÉGÉRE VONATKOZÓ VITÁBAN. TERMÉSZETESEN NEM KÖZÖLHETÜNK LE MINDENT, HISZEN A LEGTÖBB LEVÉL TÜL TERJE­DELMES ÉS ÍGY CSAK A LEGLÉNYEGESEBB RÉSZLE­TEKET HOZZUK NYILVÁNOSSÁGRA. Egyéni érdekek ­Amikor a fiatalokról és a CSISZ-ről vitatkozunk egyet előre leszögezhetünk: ezekkel a ^kérdésekkel még sohasem foglalkoztunk annyit, mint ma. Rögtön az elején meg szeret­ném mondani, hogy én is an­nak a bizonyos szkepticizmus­nak a hatása alatt állok a- mely több fiatalra és a CSISZ irányításával megbízott funk­cionáriusra Is hatást gyakorol. Elsősorban állapítsuk meg, hogy a CSISZ tevékenységét mindig csak széljegyzetekkel látjuk fel. A harcok dinami­káját, a nagy vitákat a forra­dalmi eszmei forrongás korsza­kát már maguk mögött hagy­tuk. Sokan közülünk, akik át­éltük a szervezet hatalmas fellendülését, most feltesszük a kérdést: hogyan haladjunk tovább?: Az Ifjúsági Vasút építését, melyet 1948-ban valósítottunk m'eg a szélesnyomtávú vasút építésénél nem ismételhetjük meg. Sok veterán ugyanezt ál­lítja, olyanok, akik most ott a terepet tanulmányozzák. Buzdítani kell a fiatalokat, ne engedjük, hogy idő előtt meg­öregedjenek és a múlt babér­jain pihenjenek. Az ifjúsági mozgalom számára új célokat tűzzünk ki, olyan célokat, ame­lyek a fiatalok egyéni vágyait dialektikus egységbe olvasztják a társadalom kötelezményei- vel. Az út, amely az egyéni érdektől a közös célhoz vezet, általánosan véve, nem nehéz, de módszertani szempontból a legtöbb funkcionárius számára szinte hozzáférhetetlen. A je­lenlegi ifjúsági mozgalom tu­dományos szociológiai elemzésé még gyerekcipőben jár. Nehe­zen valljuk be önmagunknak is, de Így van. Azok a munkafor­mák, amfelyek 1960-ban még nagyon haladóknak számítottak, ma már sok esetben semmi­képpen sem felélnek meg. A mai fiatalban ellenszevet, sőt undort kelthetnek. Keressük az okát annak is, hogy a CSISZ miért nem vonzó a fiatalok számára. A politikai gyakorlat azt mutatja, hogy minden mun­kamódszer csak addig hatékony, amíg betölti társadalmi külde­tését, amíg összhangban áll a fejlődés változó objektív fel­tételeivel. Hogyha idejében nem változtatjuk meg munka- módszereinket és nem alkal­mazkodunk az adott helyzet­hez, akkor a fejlődést megál­líthatjuk. Foglalkozzunk csak kissé a CSISZ szervezetek gyűléseivel. Vajon az utóbbi 10-15 év fo­lyamán történt-e lényeges vál­tozás, ami a szocialista éle­tet 1964-ben tükrözné vissza? A legtöbb esetben a gyűlések volna, ha szakemberek beszél­tek volna velük a felvetett kérdésekről. A CSISZ vezető­sége ezt a témakört azonban politikai szempontból alkal­matlannak találta és a témát elvetette. Hogyha a politikai gyakor­latban elvetjük a személyi kul­tuszt, akkor az nem jelenti azt, hogy a másik végletbe essünk és a fiatalok elé szo­cialista személyiségeket ne állítsunk példaképül. A kom­munista társadalom építése fo­lyamán már elég konkrét el­képzelésünk van arról, hogy társadalmunknak milyen anya­gi Igényei vannak. Ezek az el­képzelések nem elméleti jelle­gűek, hanem az elért sikerek és vívmányok alapján épültek fel. közös cél ma is ugyanolyan formálisak, unalmasak és hosszadalmasak. A politikai nevelés terén gyak­ran találkozunk a már hagyo­mányossá vált konzervatív szellemmel. Előfordult például, h°gy egy középiskolában a diákok nagyon érdeklődtek szociológiai szempontból a há­zassági és a vallási problémák iráni. A fiúk és a lányok szá­mára bizonyára sokat jelentett Főlég az eszménykép és a megvalósítás problémájával ál­lunk szemben: mi fáj nekünk a legjobban?i Az a bizonyos merevség és a csalatkozhatat- lanság: jól van ez így. A „pro­fik“ szeretik a kimért, megszo­kott nyugalmukat és az ama­tőrök lassan elfogynak. A fia­talok közömbösek és elidege­nednék a szerv'ezéttől. A kér­lelhetetlen dialektika megkí­vánja a magáéi. * VITA A CSISZ-RŐL Nem akarok nyilatkozni a CSISZ összetételéről annak el­lenére. hogy a CSISZ KB el­nökségének levele erre buzdí­tott. Inkább a járási vezető­ségek apparátusának összeté­teléről szeretnék egyet-mást elmondani. Már évek óta a CSISZ tisztelebeli tagja va­gyok. Nem tehetek róla — az elvtársak ne haragudjanak fe­zért — de az a benyomásom, hogy a CSISZ irányításában a pionírszervezet mindig mosto­hagyerek marad. Vajon miért? A CSISZ járási vezetőségén egy ember, a CSISZ járási ve­zetőségének titkára „irányít­ja" a CSISZ középiskolai szer­vezeteit, a tanulóotthonok szervezeteit és a pionírszer­vezetet is. Hogyan győzze eze­ket a feladatokat? XXX Talán eretneknek tartanak majd, de ha már vitázunk, akkor mégis elmondom a vé­leményemet. Nagyon helyesnek tartanám, hogy a CSISZ tag­sági díjakat negyedévenként szedjük be. Azt hiszem, ezt sok funkcionárius helyeselné, mert jól tudják, hogy a díjak beszedésével mennyi időt vesztünk el. Még alig fejeztük be az egyik hónapban a tag­sági díjak kezelését, máris kezdhetjük újból. A járási funkcionáriusok munkájára is rányomja ez a bélyegét. A fal­vakba és az üzemekbe nem azért járnak, hogy kikérjék a fiatalok véleményyét, hanem gyakran csak a tagsági bé­lyegek fizetéséről folytatnak végnélküli eszmecserét. Többre idejükből már úgysem telik. Az a véleményem, hogy azok a CSISZ tagok, akik üzemekben dolgoznak, de falun laknak, a tagsági díjat a CSISZ falusi szervezeteiben fizessék ki és nem az üzemi szervezetekben. Ezek a fiatalok a munka u- tán többnyire hazajárnak a faluba, elsősorban ott kellene bekapcsolódniol: a szervezeti életbe. A falusi szervezetek­nek több szüksége van a „ko­ronákra" mint az üzemi szer­vezeteknek, mert azok, hogyha valamire szükségük van, segít­séget kapnak a FSZM-től. Klubhelyiségekkel, sportfelsze­relésekkel rendelkeznek. XXX A CSISZ-be 1958 januárjában léptem be, már akkor sem volt valam rózsás a helyzet, de ha­tározottan jobb volt, mint ma. Különböző funkciókat töltöttem be, bevallom, rajongtam a CSISZ-ért és minden szabad időmet ott töltöttem. Soha­sem felejtem el azokat az éve­ket, melyeket a girálti tizen­egyéves iskolában töltöttem mint CSISZ elnök. Nem a ter­vek kedvéért, hanem azért dol­goztunk, hogy bebizonyítsuk: az ifjúság nem rossz. Minden igyekezetünk arra irányult, hogy kultürházat kapjunk, de ez mindmáig nem sikerült, öt évvel ezelőtt a falu modern pékségef kapott és ez az épü­let, most már néhány év óta üresen áll. Több mint kéí mil­liót fektettek az építkezésbe. Milyen szép klubhelyiséget le­hetne ott berendezni. Kár. hogy Jan Werich nemzeti mű­vész nem járt’ Hanušovcén és a kormány elnökénél nem inter­veniált, mint ahogy azt az ár- vaiak érdekében tette. Bizony a falusi fiatalok életében még sok probléma vár megoldásra. Most városban élek újból, CSISZ tagok között, de ezek mégsem CSISZ tagok, ig?z megvan az igazolványuk. Szín­házakat, mozikat, hangverse­nyeket látogathatnak és nincs is szükségük a CSISZ-re. Ami­kor a főiskolára kerültem, ma­gam sem hittem, hogy a fia­taloknak nem hiányzik a CSISZ. Nálunk a falusi fiataloknak nincs egyebük, csak a szilárd akaratuk és az, hogy lelkesen dolgozhatnak. « VITA A CSISZ-RŐL Még egy sikeres jefaiez a bra- tislavai magyar iskola pionír­jainak nagysikerű farsangi kar­neváljáról (Fotoi Prandl) Felhívás A bratislavai Magyar Dal- és Táncegyüttes az együttes 10 éves fennállása alkalmá­ból két ünnepi bemutatót tart 1965. május 15—16-án Bratislavában. Ugyanakkor ünnepélyes közgyűlést ren­dez az összes régi tagok részvételével. Ezért felhív­juk az együttes régi tagjait, jelentsék be április 15-ig pontos címüket, jegyigény­lésüket és esetleges szállás­igényüket az együttes iro­dájában: Pražská 9., telefon 420-41. Az együttes igazgatósága

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents