Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-01-12 / 2. szám

FIATAL MEZŐGAZDÁSZOK KONFERENCIAI ÁZ ORSZÁG HATVAN JÄRÄSÄBAN Akii huszadik sziileiésnapjára i A CSISZ KB mezőgazdasági osztályáról kapott értesülés szerint eddig mintegy hatvan járásban rendezték meg a CSISZ járási bizottságai az ifjú mezőgazdasági dolgozók konferenciáit. Céljuk: kihasználni az állami gazdaságokban és szövetkezetek, ben dolgozó CSISZ-tagok kezdeményezését és javaslatait. Az eddigi konferenciákon sok szó esett a felszabadulás 20. évfordu­lójának megünnepléséről, vagyis azokról a konkrét feladatokról, melyeket a jubi­leumi évben a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok teljesíteni kívánnak. Érdekes Állásfoglalás, mely minket is érint Fiatalabb tudósokat! Az elfogadott határozatokból arra a megállapításra jutha­tunk, hogy a falvakban élő CSISZ-tagok nem akarnak le­maradni iparban dolgozó tár­saik mögött. Sok szép felaján­lás bizonyítja ezt. Sok esetben a fiatalok a mezőgazdaság el­hanyagolt ágazataira terelik a figyelmet, ezért meglepőek azok a felajánlások, melyek halastavak létesítésére, illető­leg az elhanyagoltak kitisztítá­sára irányulnak. Szép kezde­ményezés ez, hiszen nálunk a halfogyasztás még mindig csak igen kis részét teszi ki az általános húsfogyasztásnak. Ugyancsak konkrét javasla­tok születtek a termőföld mi­nőségi javítása érdekében is, elsősorban az öntözés segítsé­gével. A községek fejlesztéséről és szépítéséről is sok szó esett, de az érdeklődés középpontjá­ban mégis a fiatal mezőgazda- sági dolgozók problémái és az új munkaerők toborzása volt. A prachaticei járási konfe­rencián felajánlás született, hogy májusig, vagyis a felsza­badulás 20. évfordulójáig az üzemekből és hivatalokból ti­zenöt fiatalt nyernek meg a mezőgazdasági termelés szá. mára. A CSISZ Jindrichov Hra- dec-i járási bizottsága tizen­nyolc legeredményesebb fiatal ,,A nép és a tudomány“ — ezzel a címmel közölte a Prav­da V. C. Parinnnak, a Szovjet Orvostudományi Akadémia ren­des tagjának cikkét a tudós­képzés problémáiról. A tudományos élet egyik legfontosabb kérdése az új tu­dományos káderek képzéséről való gondoskodás — írja Parin — A statisztikai hivatal szám­adatai nemegyszer nagy ered­ményekről számolnak be ezen a területen, sok tudósnak azon­ban aggodalmai is vannak. Egyebek között nyilvánvaló, hogy késedelmet szenved a fiatal tudósok képzése. Parin elmondja, hogy a kö­zépiskolát 18 éves korában el­végző még a főiskola előtt egy- kétéves foglalatosságot keres magának, 5-6 év alatt végzi el a főiskolát, majd két év gya­korlati munka következik és Már két éve rendszeresen megrendezik nálunk „A humor és szatíra fényképekben“ című kiállítást. A kiállítás kezdemé­nyezői egy aránylag kis fotoklub, a Ledeč nad Sázavou-i amatörfényképészek voltak. A kezdeményezést felkarolta a Československá fotografie című szaklap és támogatta a Svet v obrazech, Kvety és Dikobraz című folyóirat is. A szakembe­rek véleménye szerint ilyen jellegű kiállítást nem rendeznek sehol a világon. A most készülő harmadik évfolyamban min den amatőr és hivatásos fényképész is jelentkezhet kellő színvonalú szatirikus és humoros jellegű felvétellel. A máso­dik évfolyam képei közül mutatunk be kettőt: Az egyik Anto­nín Hinšt: Mulatságról menet. A másik Ladislav Postupa: Vészfék című képét mutatja. t XIV. é*í. - 1W5- I 12. csak ezután, vagyis 25-27 éves korában kezdi meg az aspiran- túrát. Három évig dolgozik kandidátusi disszertációján, amelyet 29-30 éves korában véd meg és csak, ha letette válláról a kandidátusi érteke­zés határidőre való elkészíté­sének gondját, akkor foghat hozzá végre a szakvezetői által számára meghatározott „disz. szertáció-képes“ téma után a behatóbb tudományos munká­hoz. Parin érinti a tudósok hasz­nos és haszontalan elfoglaltsá­gainak kérdését is. „Évek óta harcolunk a féltudományos ülésezgetés ellen, amely szám­talan bizottság életrehívásáva! kapcsolatos. E bizottságok munkája gyakran semmi mást nem hoz. mint bosszúságot és az elvesztett idő fájlalását. AI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A Társadalmi és magánóhajok 1965 különleges esztendő ha­zánk, népünk életében. Az or­szág felszabadulásának 20. év­fordulójára készülünk, s ez az ünnepi hangulat, a felemelő érzés nyílván átlengi majd az év minden hónapját. Az ün­neplés ugyan sohasem vihet előre, az emlékezés azonban, hogy honnan indultunk és hova igyekszünk, újabb lendületet adhat a munkáshétköznapok­nak. A tárgyilagos egyszerű­séggel felsorakoztatott számok nagyon sokat mondanak ne­künk, mert tudjuk: a terv va­lóra váltása országunk gazda­godását, népünk jólétének nö­vekedését eredményezi. Talán felesleges is megemlí­teni. hogy nálunk az emberek már túl vannak azon. hogy a népgazdasági feladatokat csu­pán állami tervnek tekihtsék, amellyel bajlódjanak csak az illetékesek vagy az igazgató, a főmérnök, „Bontsák le“, aho­gyan a legjobbnak látják... Réges-régi magyar mondás, hogy „mindenki a maga sze­rencséjének a kovácsa“. De talán még találóbb, ha egy kicsit átalakítjuk. Tulajdonkép­pen mindenki a maga és a kö­zösség szerencséjének kovácsa. Nem mindegy, hogy a „közös­ség" hogyan kovácsol, hogyan végzi el a feladatokat, mert ettől függ sokban az „egyéni“ szerencse is. Ma jóformán nincs család, amelyben a hosz- szú téli estéken ne esnék szó a kisebb, amolyan háztáji ter­vekről is, s aligha akad ember, aki ne tűzne maga elé valami hasznosat — „ezt feltétlenül elérem, megteszem 1965-ben“. legyen az a házi leltár gazda­gítása, esti tanulás, nyári uta­zás vagy más dédelgetett kí­vánság. Ezek az egyéni tervek nem „lógnak a levegőben“. Nemcsak hogy nagyon közel állnak az állami tervekhez, ha. nem sok tekintetben benne vannak, együtt valósulnak meg a gyárban, a hivatalban, a bá­nyák mélyén, a tervezőasztal­nál, mindenütt, ahol a dolgozó ember keze munkájával, szíve akaratával, mindig előretörő eszével alkot szépet, újat, ér­tékeset a közösség és az egyén javára. Az emberek munkájától és odaadásától függ, hogy 1965 az ország gyarapodásának az éve legyen, s az általános cé­lokkal együtt, természetesen a lehetséges tempóban, telje­süljenek majd a „magánóha­jok“ is. Senki sem merné állí­tani, hogy ezentúl nem lesznek nehézségeink, gondjaink, de rendkívül sokat nyom a latban a kemény elhatározás. K elet-Szlovákia íelszaba. dulásának 20. évforduló­jára emlékezve ezekben a napokban jelentős dá­tumhoz érkezünk. Január 19-én a győzelmesen előrenyomuló szovjet csapatok három fontos kelet-szlovákiai várost szabadítottak fel: Kas­sát, Prešovot és Bardejovot. A húsz év előtti nagy esemény irányzott tervek szerint 1970-ig a lakosság száma további 50 000-el növekszik majd. Kassa felszabadítását hosz. szantartó harcok előzték meg, különösen a Dargovi-szorosban tartották magukat szívósan a német egységek. A II. és IV. Ukrán Front katonái igen sok áldozatot hoztak annak érde­kében, hogy ezt az erős ellen­Kelet-Szlovákia jubilál központ) ünnepségei Kassán tesznek ez év január 15—17-e között. Az ünnepségek január 15-én kezdődnek, a harcok egykori részvevőinek kitüntetésével egybekötött nagyszabású nép. gyűléssel. Az elmúlt húsz év alatt ezen a vidéken, különösen sok vál­tozás történt. Nagy üzemek épültek, így például a Kelet­szlovákiai Gépgyár, és a most készülő Keletszlovákiai Vasmű. A felszabadulás idején Kassá­nak 50 000 lakosa volt, ma a kelet-szlovákiai metropolis 130 000 lakost számlál. Az elő­állást megtörjék. Ezekre a hő­sökre emlékeznek majd azok, akik január 16-án a Dargovi- szorosban felállított emlékmű­nél koszorúkat helyeznek el. Néphadseregünk egységei ja­nuár 17-én a kassai utcákon díszmenetet rendeznek. Kelet- Szlovákia centrumában ez lesz az első ilyen nagyarányú dísz­felvonulás. A felszabadulási ünnepsége­ken párt- és kormányküldött­ség vesz részt. Meghívták Kas­sára a Kelet-szlovákiai kerü­lettel szomszédos Kárpátontúli Terület, Borsod megye és a rzesovi kerület képviselőit is. Ritka foglalkozás, ennek mondható Neudorfer mester szak­mája. Az idős mester már négy évtizede szebbnél szebb hangú hegedűket és más vonós hangszereket készít. mezőgazdasági dolgozót a párt tagjelöltjeinek sorába javasolt. Várható, hogy a többi járá­sokban is, ahol a konferenciák majd ezekben a napokban foly­nak le, értékes javaslatok szü­letnek. A fiatalok általában nyíltan beszélnek a hiányosságokról is, aránylag még mindig sokan panaszkodnak egyes szövetke­zeti vezetők nem demokratikus módszereire a „toborzás“ ne­gatív oldalaira, stb. A fiatal mezőgazdasági dolgozók ter­mészetesen szívesen fogadnák a kulturális és szociális felté­telek megjavítását is» Egyetemes fordítógép Ä Szovjetunió Tudományos Akadémiájának nyelvtudomá­nyi intézetben kibernetikai gé­pek felhasználásával kísérlete­ket végeztek olyan egyetemes fordítógép megalkotására, amely valamennyi létező nyelv fordítására alkalmazható. A kísérleteket P. Andrejev lenin- grádl tudós vezette. — A nyelv általában bizonyos közös vonásokkal jellemezhető törvényszerűségnek van alá­vetve — mondta a kísérletek­ről P. Andrejev. E törvényeket tárja fel az egyetemes fordító­gép a kod megfejtése után. Az elektronikus gép megvizsgálja az adott nyelv grammatikáját, megállapítja a szavak felépíté­sét s végül a szavak értelmét és összefüggéseit. Amikor' egy ismeretlen nyelvvel találko­zunk, annak formai elemzése alapján, amit a gép végez el, már nem nehéz megtalálni a szavak valódi értelmét; ez utóbbi azonban nem a gép, ha­nem az ember feladata marad. Az új módszer gépi fordítá­son kívül, különösen a biblio­gráfiai munkában alkalmazha­tó, segít tájékozódni az infor­mációk „tengerében“, amelyet a világon évente kiadott há­rommillió folyóiratcikk, 200 ezer szabadalomleírás és 50 ezer tudományos munka tartal­maz. Munkával ünnepelnek A Szlovák Magnezitművek lubeníki dolgozói hazánk fel­szabadítása 20. évfordulójának tiszteletére értékes kötelezett­ségeket vállaltak. Elhatározták, hogy terven felül 200 ezer ton­na magnezitet fejtenek. 200 tonna magnezit— és króm- magnezittéglát, ezenkívül 200 tonna téglagyári és 100 tonna acélgyári künkért készítenek. A szocialista kötelezettség­vállalás pénzben kifejezett ér­téke 700 ezer korona. További felajánlás 200 ezer koronás önköltségcsökkentést helyez kilátásba, amit az ed­diginél tökéletesebb technoló­gia s munkaszervezés és a gé­pi berendezések jobb kihasz­nálása teszi lehetővé. E követésre méltó kötele­zettségvállalások teljesítése a- zonban további intézkedések foganatosításától is függ. A lubeníki dolgozók ezért 24 ő- rával a kitűzött határidő előtt végzik el az aknakemencék ge­neráljavítását, két nappal e- lőbb a sajtoló-gépeket és át­lag három nappal előbb a ke­verőgépekét. Kétmill d vizsgálat Az ostrava-karvinai bánya­körzet üzemi egészségügyi in­tézete fennállásának 10. évfor­dulója alkalmából pénteken Ostraván értekezletet tartottak, amelyen a bányászok egész­ségügyi gondoskodásának e- redményeivel foglalkoztak. Több mint 500 egészségügyi dolgozó az elmúlt évben két­millió orvosi vizsgálatot és be­avatkozást végzett. Az egész­ségügyi gondoskodás fokozó­dása azon is felmérhető, hogy amíg a megbetegedések és bal­esetek által okozott kiesés 1957- ben 8,66 százalék, addig a múlt évben már csak 6 szá­zalék volt.

Next

/
Thumbnails
Contents