Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-02-23 / 8. szám

Befútta az utat a hú tefan Srőbát Árvában so­kan ismerik, nevét sokan hallották Már harminc eszten­deje fogadja a vendégeket Ro- háčon, a víkendházban s fő­leg Zverovkán. Áprilisban lesz 65 éves, de fiátalabbnak lát­szik Nevéhez örömteljes s egy­úttal szomorú emlékek is fű­ződnek abból az időből ami­kor még itt tombolt a parti­zánharc. Az első harcosokkal még 1943-ban találkozott. Szá­sa Fegyimov. Misa Korotkov s további hét éjtőernyős való­sággal testvérükké fogadták őt. Štefan Šróba élő krónika Ha azt látja, hogy az ember jó szándékkal közeledi!; hozzá, szive kitárul — Beszéljen már arró] a Bernardi kórházról — mon­dom neki. — Hát, jó!/ — Tudja, amikor a partizá­nok a hegyekbe húzódtak Ti- honovék meg Velicskovék jöt­tek ide. A Zverovkán volt a partizán-törzskar. A fasiszták decemberben je­lentős erőkkel támadtak az er­dőben, mivel ez a hely jelentős stratégiai csomópont volt a Lengyelország és Magyarország közti frontszakaszon. Amikor ide is elért a veszély, a parancsnok elrendelte, hogy a sebesült és átfagyott parti­zánokat valahová biztonságba kell szállítani. Majer erdésszel azon törtük a fejünket, hol lenne a leg­alkalmasabb és legbiztonságo­sabb hely. nehogy a fasiszták utánunk szaglásszanak Egy elhagyott vadászkuny- hóra esett a választás amelyet a Psiarkán sűrű fenyőerdő’rej­tett. Ogy emlékszem, mintha ma történt volna. Bemard orvos szállítota ide a betegeket. De­cember hetedike volt akkor. S nyolcadikén' mi történt? Az őrjáratunk szemmel tar­totta a környéket. A fasisztá­kat alulról, a Zuberc felől vár­tuk. Az ördög tudja, ki ve­zette őket nyomra de éppen az ellenkező oldalról támad­tak. Sokan közülünk elpusztul­tak, a brigádból alig ötven harcos maradt életben. A nagy hóviharban egészen a Psiar- káig jutottunk el. Az éjszakát úgy-ahogy el- löltöttük s reggel Žiar irányá­ba indultunk. A vadászkuny­hóban csak a sebesültek ma­radtak, Bemard doktor meg Katka Horská és Boženka á- polónővérek. A sebesültek januárban és februárban a vadászkunyhóban maradtak. Nem volt az valami kényelmes hely, a szél átfútta minden oldalról. Nappal nem lehetett fűteni, mert a fasisz­táknak nem messze lőterük volt. Még nagyobb baj volt az é- lelemme! Á falvakat a fasisz­ták ,úgy körülzárták, hogy a lakosoknak csak hébe-hóba si­került az őrségen és az őrjá­ratokon átcsúszniok. Aztán Majer erdészre került a sor. Kényszerítették, hogy megmutassa, merre vannak a partizánok. A fasisztákat az ellenkező i- rányba vezette, le a völgybe ahol nemrég még az üldözött lakosok bujkáltak. A fasiszták átkozódtak s egyúttal meggyőződtek arról, hogy a partizánok más helyre tették át a tanyájukat. Juraj Bemard orvos gondol­kodni kezdett, hogy mitévő le­gyen. Kockázatos dolog ötlött az eszébe. Tudta, hogy a Tát­ra északi oldata. Lengyelor­szág felől, már a szovjet had­sereg kezében van. Ogy dön­tött, hogy átmegy a Roháč ge­rincén. a szabad emberek kö­zé. Nem volt más kiút. A se­besültek nagyon szevdtek. Juraj Bemard február tize­dikén találkozott a lengyelek­kel. Vele volt J. Langer, árvái lakos, aki személyesen beszélt Zakopanéban Zbignyiev Kor- szadovicz professzorral — Állandó készültségben voltunk — mondta a lengyel professzor. — Amikor Juraj Bemard a Róháčon lévő parti­zánkórház helyzetét ismertet­te, nem gondolkoztunk tovább. A mentőexpedíció élén Zbig­nyiev Korszadovicz professzor állt. a lengyel hegyi mentő- szolgálat tagja. Másnap reggel öt órakor az *’• expedíció útjára indult. A sebesültek szállítására négy sportszánt vittek magukkal. A Chocholovská fennsíkra szánon jutotak el, de a meredek Lúč- nára már sítalpon kellett men­ni. Végig a gerincen eljutottak egészen a Lataná-völgybe. az­tán a Šindelovec lábánál beju­tottak a Salatinský völgyszoros­ba. A legnehezebb talán az út utolsó szakasza volt. Estele­dett s mindnyájan fáradtak voltak. Bukdácsoltak a tönkrelőtt fenyőfák közt míg végül úgy éjfél tájban megtalálták a va­dászkunyhót. A sebesülték még élték. Gyorsan kellett cselekedni, nem volt idő a sajnálkozásra. A mentők tudták, hogy tulaj­donképpen keresztüljöttek az arcvonalon s a fasiszták meg­szállta területen vannak. Visszafelé azért már nem az előbbi útvonalon mentek. At­tól tartottak hogy figyelik ő- ket. A sebesülteket felrakták a sportszánra Csak egyikük, meg a két ápolónő tudott járni. Reggel három órakor, ami­kor pittymallot, már nyomuk sem volt. — Felfelé — hangzott a pa­rancs. A professzor körültekintően vezette a csoportot. Nehéz volt az út. emberfeletti. — S azon a legveszedelme­sebb szakaszon nem vették észre magukat? — Látniuk kellett — árul­ja a professzor, — hisz a fő­útvonalon már hajnalban men­tünk keresztül. Balra tőlünk, nem messze, a fenyőfák alatt németek ha­saltak a gépfegyver mellett. Látniuk kellett bennünket. De miért nem lőttek ránk? Valószínűleg féltek, hogy a sportszánon nehéz fegyvereket szállítunk s azt hitték, hogy egy nagyobb s jó) biztosított katonai egység előőrsei va­gyunk. Tekintettünk a Roháč gerin­cén pihen meg. Nézzük a be­havazott hegyeket és hallga­tunk. S ott, a Psiarkán a vadász­kunyhó még áll. s ma is par­tizán-kórháznak hívják (A)------------------------------------------^ „Vissza Európába!“ A konzervatív párt ifjú­sági szervezetének kétnapos országos konferenciáján Sir Alec Home, a torypárt ve­zére, kiadta a jelszót: „Vissza Európába!“ — fel­elevenítve azt a néhány év­vel ezelőtt kudarcot vallott brit politikát, amely a Közös Piacba való belépéssel pró­bálta növelni Anglia nem­zetközi tekintélyét és gaz­dasági erejét A sajtó nagy lármát csap az új tory tervek körül, és a Munkáspárt egyik jobbol­dali képviselője, Donnelly, aki már az acélipar államo­sítása ellen is fellépett a torykkal együtt, Home-mal egy időben szintén síkra- szállt amellett, hogy Anglia „még az idén írja alá a ró­mai szerződést úgy, ahogy áll“, vagyis csatlakozzék minden feltétel nélkül a Közös Piachoz. A brit sajtó bátorítást lát ezekhez a ter­vekhez De Gaulle szavaiban, amelyeket a Párizsba kül­dött új angol nagykövet üdvözlésekor, mondott ar­ról, hogy nemcsak történel­mi, hanem időszerű prakti­kus érdekek is amellett szólnak, hogy elmélyítsék a francia-angol viszonyt. Valójában sem a konzer­vatív párt, sem a sajtó nem ad magyarázatot arra, mi­ként segítene Nagy-Britan- nia problémáin, ha „vissza­térne Európába“, s hogy milyen feltételekkel volna ez egyáltalán lehetséges. A Times figyelmeztet is, hogy De Gaulle csak a kétoldalú kapcsolatok megjavításáról beszélt, és nem óhajt segí­teni Angliának a Közös Piachoz való csatlakozásban. Ez utóbbit a franciák vál­tozatlanul elleneznék, mint ahogy semmi sem változott a tekintetben sem. hogy Nagy-Britannia ma gazda­ságilag szorosabb függésben van az Egyesült Államok­tól, mint bármikor az el­múlt esztendőkben, s ez szabja meg Európával kap­csolatos politikáját is. A toryk sem gondolják komolyan, hogy lazítsanak az angol-amerikai szövet­ségen. ám azt remélik, hogy e9y új választáson tetsze­tős jelszó lehet a „vissza Európába!", és arra is szá­mítanak, hogy ez a jelszó megoszthatja a munkáspárti képviselők sorait. A Mun­káspártban ugyanis számos kabinetminiszter és igen sok képviselő annak idején a Közös Piachoz való csat­lakozás híve volt A német fasiszták a Szov­jetunióban végezték a II. vi­lágháború alatt a legnagyobb pusztításokat és vérengzése­ket. A képen látható halott fe­héroroszországi partizán mel­lére ezt a feliratot helyezték el: „Az utcán akasztottak fel, a partizánok golyóra sem ér- demesek“! Érdekes, hogy a német hó­hérok tetteik elkövetése után még le is fényképztették magukat. A közbiztonsági szervek CSISZ segédegységeiről Egyetlen CSISZ szervezet sem viselkedhet passzívan a fiatalok tettei iránt, még akkor sem, ha nem CSISZ-tagok- ról van szó. A fiatalok sokszor megsértik a társadalmi élet nornjáit, szembekerülnek a törvénnyel, bűntettet követnek el. A CSISZ annak érdekében, hogy megakadályozza a dol­gok Ilyetén elfajulását, preventív intézkedéseket hajt végre: a közbiztonsági szervek mellett megalapítja segédegységeit. Snina, Szlovákia egyik legke­letibb városának iskoláiban kö­rülbelül 3000 fiatal tanul. Mind­annyian sajátos jellembeli tu­lajdonságokkal rendelkeznek, az érdeklődési körük, életfelfo­gásuk különféle. Természetes, ilyen nagy tömeg közt akad­nak jónéhányan. akik hajlamo­sak bűncselekmények elköve­tésére, Persze ez nemcsak a sninai fiatalokra jellemző. Ez alól nem képez kivételt egyet­len város, sőt a nagyobb falvak sem. A fiatalok neveléséért fe­lelős szervek azonban tudatá­ban vannak feladatuknak. Számítanak minden eshetőség­gel, és foglalkoznak ezzel a problematikával. A KSZ CSISZ segédegységét 1960-ban alapították meg a sninai Vihorlát üzem CSISZ összüzemi bizottságának kez­deményezésére. Tagjai a meg­alapítás óta eltelt időszakban derekasan kivették részüket a nevelő munkából. Ez a CSISZ segédegység felhívta a Kelet- Szlovákiaban lévő összes ha­sonló egységet a „Közbizton­sági szervek példás CSISZ se­gédegysége“ cím elnyerésére. Decemberben a kerületi aktí­ván éppen ez a segédegység érdemelte ki ezt a megtiszte­lő címet. A kitüntetést azzal érték el. hogy növelték a CSISZ nevelő­jellegét. konkrét feladatokkal bízták meg az egység tagjait. Védnökséget vállaltak a bű­nözésre hajlamos vagy már büntetett fiatalok fölött, segí­tettek fenntartani a közrendet. — De nemcsak azok felett vál­lalnak védnökséget, akik már bűncselekményt követtek el. A megelőzés érdekében a segéd­egység tagjai a homonnai já­rási népbírősággal karöltve is­kolákon. üzemekben. szülői összejöveteleken előadásokat tartanak a szocialista törvé­nyességekről. Külön beszélge­tést szerveznek azokkal a fia­talokkal és szüleikkel, akik már bűncselekményt követtek el. Igen szép eredményeket ér el ezen a téren a segédegysé­gek egyik tagja, Kuchta elv­társ. A szocialista munkabri­gád tagjai kollektívájukba fo­gadják a fiatal bűnözőket, hogy így segítsenek jő útra térítésükben. KSZ sninai segédegysége i- gen nagy segítségére van az iskolának is. Ellenőrzi a köte­lező iskolalátogatást, figyel­mezteti a csavargó, iskolake­rülő diákok szüleit. Felhívja a közbiztonsági szervek figyelmét a szocialista tulajdon pazar­lóira, erélyesen közbelép az ifjúságnak nem alkalmas fil­mek vetítésénél és a teadél­utánokon és esti mulatságokon is, ez az egység ügyel a rend­re. Nemcsak a Vihorlát üzem keretén belül fejt ki munkát, hanem a város minden CSISZ alapszervezetét bekapcsolja ebbe a nevelő munkába. Szo­rosan együttműködik az összü­zemi CSISZ bizottsággal és kö­zösen orvosolják a felmerülő problémákat, amelybe bekap­csolják a többi alapszerveze­teket is. Azon kívül, hogy ügyelnek arra, mit csinálnak a fiatalok szabad idejükben, nem feled­keznek meg arról sem, hogy a fiatalok részére táncmulatsá­got, előadás-sorozatot, kultúr— és sportdélutánt, kirándulást szervezzenek. Ez a tevékenység igen sok időt, fáradságot és tudást kö­vetel. A segédegység tagjai nem feledkeznek meg a mű­veltségük és tudásuk bővítésé­ről sem. Aktívan dolgoznak a CSISZ alapszervezetben, de tel­jesítik a rájuk bízott feladatot a munkahelyükön is. A segéd­egység minden tagjának egyé­ni kötelezettségvállalása van, amit rendszeresen ellenőriznek. Tagjai a szocialista munkabri­gádnak is. Kötelezettséget vál­laltak, hogy 1968-ig mindegyi­kük megszerzi a beosztásának megfelelő képesítést. A leg­többen esti iskolán folytatják tanulmányaikat — ketten a Pedagógiai Főiskolán, a segéd­egység vezetője. Rehák Ján a kassai Technikai Főiskola esti tagozatán tanul, ö egyébként a városi CSISZ-választmány el­nöke, a CSISZ esti iskolájának vezetője, azonkívül vezetője egy big-beat zenekarnak is. Ez a big-beat zenekar szórakoz­tatja a fiatalokat a táncmulat­ságokon, a tea— és kultúrdél- utánokon. A Vihorlát üzem és a CSISZ szervezete, valamint az egész város jogosan büszke a segéd­egység munkájára és eredmé­nyeire. Ivančlk — Mácsai !P m jjs MOSZKVÁBAN, A SZAKSZER­VEZETEK HÁZA OKTÓBER- TERMÉBEN sajtóértekezletet tartottak a szovjet fegyveres erők közelgő, 47. évfordulója alkalmából. A sajtóértekezle­ten Vaszilij Szokolovszkij mar­sall ismertette a szovjet fegy­veres erők jelenlegi helyzetét. Szokolovszkij kijelentette: azoknak a rendkívül fontos in­tézkedéseknek az eredménye­képpen. amelyeket az elmúlt években tettünk a hadászat fejlesztése terén minőségi vál­tozás történt az egész szovjet védelmi rendszerben és hatal­masan megnövekedett a Szov­jetunió katonai ereje. A szónok hangoztatta, hogy a szovjet fegyveres erők gerincét jelen­leg a stratégiai rakétaalakula­tok alkotják, amelyek atomtöl- tetü, interkontinentális és glo­bális rakétákkal vannak felsze­relve. Minden egyes ilyen ra­kéta robbanőereje megfelel 100 I m \ 5 m < r K V:. / * ,/­í millió tonna trinitroluol robba­nó hatásának. — BÁRMILYEN AGRESSZOR SZÉTZÚZÁSÁHOZ az elegendő­nél több nukleáris eszközzel rendelkezünk — jelentette ki a többi között Vaszilij Szoko­lovszkij. A szónok rámutatott, hogy a szovjet állam külpolitikája a béke megszilárdítására, a nemzetközi feszültség enyhíté­sére, valamint a nukleáris ra­kétaháború veszélyének elhárí­tására irányulj. Említést tett a Szovjetunió ez irányú újabb lépéseiről, többek között a szovjet fegyveres erők fenn­tartási költségeinek 500 millió rubeles csökkentéséről. — A szovjet fegyveres erők fenntartási költségei csökken­tésével kapcsolatban lehetsé­ges a személyi állomány vala­melyes további csökkentése — fűzte hozzá Vaszilij Szoko­lovszkij. Johannes Dieckmann, az NDK képviselóházának elnöke e napokban fogadta P. K. Kosevoj szovjet vezérezredest, a- kit a szovjet hadsereg főparancsnokává neveztek ki. J. Dieckmann sok sikert kíván P. K. Kosevojnak felelős-* ségteljes megbízatásához. Szabadság fénye 300 év után Több mint háaom évszázados gyarmati uralom után 1965. február 18-án függetlenné válik a nyugat-afrikai Gambia. Ez volt az első angol gyarmat Afrikának ezen a vidékén és az szabadult fel utolsónak. Függetlensége egyben a nyugat-af­rikai angol gyarmatbirodalom végét jelenti. Az új Gambia, alkotmányos királyságként, a Brit Nemzetközösség 21. tagálla­ma lesz. A 10 400 négyzetkilométer területű és 318 000 lakosú kis ország gazdasági élete teljesen a földimogyorón alapul, .ebből is évente 50 000—60 000 tonna terem csupán. (A földi­mogyoró biztosítja az ország nemzeti jövedelmének 98 szá­zalékát. Figyelembe véve, hogy a földimogyoró ára fokoza­tos csökkenést mutat a világpiacon, érthető, hogy Gambia költségvetése évről évre nagyobb decifittel zárul. Gambia az egyetlen nyugat-afrikai ország, amelynek nincs vasútja, nincs az országban egyetlen színház vagy mozi, rádióállomás és napilap.) Gambia a múlt év júliusában lefolytatott londoni tárgyalások eredményeként nyerte el a függetlenségét. Meg­figyelők számítanak rá, hogy előbb-utóbb sor kerül Gambia és az őt körülvevő Szenegál egyesülésére. Erre mutat, hogy Gambia és a szenegáli kormány képviselői még a független­ségi tárgyalások előtt számos egyezményt kötöttek. Ezek célja a két ország gazdasági és politkai egységének fokoza­tos előkészítése. A New York Herald Tribune írja, hogy Amerikában egyre áthidalhatatlanabb a szakadék a szegények és a gazdagok között. A lakosság ötödé nyomorog és igen egészségtelen lakásokban sínylődik. A szegénynegyedekben kevés az is­kola. „Adjatok több iskolát“ — olvassuk a tüntetők transzpa­rensein. J

Next

/
Thumbnails
Contents