Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-12-21 / 51-52. szám

TERCZEL LAJOS:

Kivallomás

Légüres térben fogant kritikai munkásságom, igaz tanúság- tétele annak a mozgalmas állóvízi röptetésnek, amely irodalmunk rakéta-talyigáját hivatott előrevinni. így van ez. de hát magad uram ha szolgád nincs", igaz a mondás mit Kefelevonó János XV. századbeli nagy írónktól örökített át a népnyelv. (Csapda jegyzet, 25. oldal, harmadik bekezdés, jobbra a konyhában.)

Azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy a már fent említett kritikai munkásságom élesen veti a kontrasztokat — nem csak fekete betűk, fehér papíron, mivoltában. Mind a-' hogy hiszem azt is, hogy az én kritikáimat a mégszélesebb néptömegek is igénylik, mert nincs bennük mellébeszélés, hanem csak irodalmunk szent lobogásának gyertyalángja. Azt hiszem, ezzel választ adtam azoknak is, akik azt mondják, hogy azért ez a nagy-: bábáskodás irodalmunk csecsemőágyánál, hogy mielőbb kötet csírázzon ki belőle. Az ilyen rágalmakra elegendő válasz a szinte vulkanikus kitöréssel tűzdelt

— ÍRÁS ÉS SZOLGÁLTATÁSOK című munkám. Szinte magamnak is felfedezésként hat az a szigor és hozzáértés — mit azt hiszem minden szerénytelenség nélkül mondhatok

— sikerült a könyvembe átsűrítenem. Erről vall a könyvem körüli hatalmas kritikai lelkendezés is.

Persze mindenütt akadnak rosszmájúak, ünneprontók akik » vezetésemet itt ott bírálják.

Hát nem!

Vagyok én kritikusnak Is olyan jé, mint sofőrnek.

SZOKETVÄR JÓZSEF:

Azonkívül, hogy főszerkesztő, bogaras ember is. Kedvence a KATICA.

Bogárdekatica

(VI. füzei)

Azt álmodtam, hogy nem vagyok író

Micsoda hülye álom..,.

G. Fink

— Helyte BOGÁRDEKATICA — halottam a hátam mögött h reszelösen-búgó, érdes-bársonyos suttogást, amikor éppen elindultam az irodalom felé.

— Utcán nem ismerkedtem — villant hátra szende szemérmességgel a szemem, ahogy azt nagyanyámtól tanultam, mielőtt megírtam volna. — Különben is rendes lány vagyok én, csak nagyvérü. Hát mit akar?! De beszélhettem annak. Csak nekemhajtott.

Hosszan fuldokolva csókolóztunk. Mindjárt tudtam, hogy gyerekem lesz. Olyan korszerűen állt hozzám az író.

Meg olyan szorosan is. Az smberjánya meg kevés szóból is ért ha már megszokta. Nem igaz? Hát gondoltam szülök neki egy szőke, kékszemű, fitosorrú lankát. No meg aztán az is motozott bennem úgy átlósan, hogy a szocialista munkabrigádnak is legyen mit csinálnia ha lebabádzok. Az a nagymarha, behemót. szép karcsú fiatalember már vöt is utánam. AZ az, a brigádvezetö. Oszt csak azt hajtogatta:

— Helyte BOGÁRDEKATICA.

— Helyte BOGÁRDEKATICA.

A szemében, az éjszakai dorbézolástól duzzadt, véreres szemében, sejtelmes szépség villogott őszinte tisztasággal. Nem értettem, hogy hova is akar kilyukadni.

— Eccerü jány vagyok én — mondtam neki. Amért naplót írok, azért még én csak eccerü munkásjány vagyok.

Keményen, egyszerűen, kertelés nélkül kell azt nekem megmondani.

Egyetlen vágyam, hogy tiszta legyek újra.

Na?!

EBATTA GYÖRGY:

Kiváló szerző. Többször szerzett kenyeret is éhező költőtársainak, blamálva persze az ÍRÓSZÖVETSÉGET.

Vers egy kis fekete micsodácskáról

Egv háznyi volt,

az a kis fekete micsodácska,

ott álltam éppen egy normális kritikára várva,

hát, csak átzizegett rajtam a felismerés;

válogatott balszélső is lehetne belőlem,

és már lőttem is egy picurka kavicsot,

s a nehéz kő, a kis fekete micsodácska,

micsodácskáját találta.

Volt micsodácska, nincs micsodácska, s itt döbbentem rá a dolgok tragikumára, hát gyorsan hazarohantam,

(gondoltam tréningnek is jő lesz) és felöltöztem fekete ruhába, és futás vissza.

Akkor már ott volt a fekete micsodácska párja, egy még feketébb, fekete micsodácska, s hogy meglátott

kitalálta — csak én lehettem.

£s lám la,

megállt és a flaszterre csinált egy sárga foltot,

— éreztem nagy pillanatnak vagyok szemtanúja

s maradok költő —

mert az a plasztikus sárga valami ,

mely egész nap benne ért,

bizonyára a fekete micsodácska álma volt,

ám la,

szinte végszóra,

arra csörtettek a kritikusok,

* kórusban, reszketegen énekelték:

„Tent-ebatta, tente, aludj gyermekünk, te."

Egy író bánata

KÖNYÖKLŐ

ANGYALOK

Szerkesztőségünk azon kérelemmel fordult ismert íróink, költőink felé. hogy nyilatkozzanak irodalmunk mibenlétének hogyanjáról, különös tekintettel a kivezető útra. Mivel az írók, költők többsége a nagy karácsonyi bevásárlásra hivatkozva visszautasította felkérésünket, kénytelenek voltunk a már tavaly is VIHAROS (a szó legszorosabb értelmében) „sikert“ aratott módszerünkhöz folyamodni, s mással teleíratni az oldalt.

Sértéseiket CSAK levélben fogadjuk el!

Címünk: Új Ifjúság, szerkesztősége,

Bratislava Pražská 9.

f

BÉBI TIBOR: MEGNYILATKOZÁS

Már a famocén korban is ismerték a keresztbe-kas- ba rímelést, öreg! Meg a bus-busokat is, csakhogy mi azokat ma már TÍZEZER ÉV ÁRNYÉKÁBÓL nem bús- búsoknak. hanem jambusoknak nevezzük. Érted? Hm! Mert ne felejtsd el kedves barátom, hogy* hosszú az a nap, amely hallgatásra kényszeríti a megnyilatkozni vágyót. Értesz ? A dialektikában ilyesmi nincs. Épp ezért határoztam úgy, hogy a közeljövőben megverselem Marx Tőkéjét is..

Hm! Ami a famocén kort illeti, persze hülyeség, ezért is ordítozok. Értesz? Mert az azelőtti absztracén korban is ismerték már mindazt, amit ma modern versnek neveznek. Értesz öreg? Persze ami az absztracén kort illeti is hülyeség, mert a még előtte járó magamcég korban már azt Is tudták, hogy egyszer majd én is írok modern, bébilitikus, voxhumánalatti- kus, végtelenitikus — hogy csak néhány jellemzőmet mondjam — verseket. Nem értesz? (Próbálj ne érteni!) Hogy a fentieket bizonyítsam Íme a példa:

Részlet a PORTÁS ÉNEKÉBŐL (XII. ének)

KAR:

PORTÁS:

KAR:

PORTÁS:

KAR:

PORTÁS:

KAR:

Jaj is... ki ez a PORTÁS?

Amikor én még zsenge gyermek voltam, de már fél kézzel felemeltem a Tőkét és fel is dobtam, egyszer úgy esett, hogy nagy mélázásomban. mert nem tudtam, hogy szabad-e nekem tüzes lányokat szeretnem, (ez ugyanis nem volt benne a könyvben), a könyv a fejemre esett. Azóta modernül énekelek.

Micsoda PORTÁS!

Mikor aztán megtudtam, ami nem volt benne ä könyvben, elindultam, és bolyongtam míg aztáa egy drága alkonyon az Empiriokriticizmust megleltem.

És akkor, ott, láttam égy igazi PORTÁST, aki nekem kenyeret adott és ágyat vetett. Interna- cíonálé!

Micsoda PORTÁS?!

Azóta én vagyok a sok utat megjárt, legmélyebbről feltörő PORTÁS. Énekelek, énekelek. Kenyérrel vendégelem és ágyam bontom a hozzám felnövőknek. Harsogj Internacionále!

Ez ám a PORTÁS, ez ám a PORTÁS, ez ám....

SICCó MARGIT:

M fin felszabadult. írni kezdett.

NE ÖLJ!

Ne ölj! Ne paráználkodj.

Rettentő lesz az ára.

Ne menj, ne menj az ágyba.

Mert ha elmész az ágyba, te drága, te drága, te megver apuci keze.

De ha elfog a vágy, biz ott jó, egy fiatal sráccal, nekem ott minden madárdal.

A versem is ni, milyen bágyadt, egy ilyen helyre-tüzes-lánynak; vagy irodalmon kívül állnak?

ELSZABÖ BÉLA:

Ofly került be az irodalomba, hogy annak idején elszabott egy öltönyt, s a hiányt az épp akkor írt regényével pótolta.. Felfedezték — a rossz szabást — kirúgták, író lett.

Részlet, AZ EBEK KUTYÄLKODÄSA című regényből

ELSŐ 100 OLDAL:

Akácfa, faluvég. A hold ringatja magát az akácos fánn. Miegymás. Egy rakás a szónoki emelvény. A szónoki emelvényen Tipptopp kutyavpzér, tipp-topp. Az akácfa körül kutyálkodik a haligató kutyasereg. Megállt az idő.

— Ti kutyák! — vonyítja Tipptopp kutyavezér.

— Gyere, én ezt nem értem — súgja FIFIKA kutya a MENYASSZONYának.

Indulnak a bokrok felé...

Az olvasók szeme gúvad.

MÁSODIK 100 OLDAL:

Akácfa a faluvégen. A hold két centiméterrel lejjebb ringatja magát az akácos fánn. Miegymás. A szónoki emelvényen TIPPTOPP kutyavezér, még mindig tipp-topp. Az akácfa körül kutyálkodó kutyasereg hall- gat.

Megállt az idő.

— Kutyák, til — vonyítja TIPPTOPP kutyavézér es- mét.

— Gyere, most meg én nem értem — mondja , ROSSZALKA kutyalány a kérőjének.

Indulnak a bokrok felé...

Az olvasók szeme kigúvad.

HARMADIK 100 OLDAL:

Faluvég, akácfa. A hold két centiméterrel ismét lejjebb ringatja magát az akácos fánn. Miegymás. Egy rakás a szónoki emelvény. Rajta TIPPTOPP kutyavezér, még mindig tipp-topp. Az akácfa körül, hallgatagon kutyálkodik a kutyasereg.

Megállt az idő.

— Kutyák, mi? Le a kapitalizmussal! — vonyítja TIPPTOPP kutyavezér, kutyául.

— Te érted ezt? — kérdi FIFIKA kutya, RÓSZ- SZALKÄTÖL a MENY ASS ZONY ától.

Indulnak a bokrok felé....

Az olvasók szeme egészen kigúvad.

—ír—.-------V-r