Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-12-21 / 51-52. szám

ß

ig láttam, hét éve már, diplomaosztáskor.

— Ráérsz egy kicsit ? — Igen.

Arca megnyúlt, néhány ránca elmélyült és szemüveget visel: Ennyi a látható változás. Elvezettel issza a konyakot, s azt mondja róla:

— Kitűnő ital.

— Nem rossz. Gyakran iszol ? Örömleien a nevetése:

— Előfordul. Sűrűn előfordul — Márta nem szól érte?

— A, nem. Márta nem szól.

— De jól megvagy vele?

— Meg.

Percekig megtelepszik asztalunknál a hallgatás.

— Tudod, gyakorlatilag mindenünk megvan. Kétszobás lakást vettünk — azaz a Mártó szülei vették — és nem koplalunk közben. Szépen berendeztük. Szinte röhej, hogy még magnóm is van. Anyámék húszezret adtak, hogy gyűjtsünk még hozzá és vegyünk kocsit. Tavaly vettünk is. Esküszöm neked, hogy jobban örültek neki, mint én, amikor tavaly hazamentünk vele a faluba. Szinte hallottam: „a Tóth István fiának már autója is van!“ Nevel, keserűn, szinte önmagát szánva.

— Na látod, dióhéjban ennyi. Nem dicsekedtem vele, hidd el. Meri mindezt kiegészítem Szabó Lőrinc egy sorával: „Mégis úgy élek, mint egy állat“. Ismered?

— Nem. Nem is értem. Kivel van baj, veled, vagy Mártával? Szinte harapja az italt:

— Az életünkkel. Nincs senkije, nekem sincs. Csak gyakran ülünk odahaza, hallgatunk, ő időnként sír. Ilyenkor gyűlölet fog el, szeretnék szétvágni mindent. A szekrényt, a kocsit, mindent.

lói emlékszem rájuk. Értelmes, egymáshoz váló emberek voltak. Ojra hallom a fiú esküvő előtti kijelentését: „Megfogtam az isten lábát“. Csák Márta értette. Nem tudom, hét év alatt mx történt velük.

— Piszokul elszúrtuk az egészet.

Ujjaival zongorázik a pohár szélén.

— Túlzói. Azt hiszem, éltül- zod egy kicsit!

Kissé gúnypsan kioktató.

— Harminckét éves vagyok, nem túlságosan gyerek. Nagyjából már tudom: mit lehet és mit kell csinálni. Nem voltak nagy álmaim soha sem hittem, hogy zseni vagyok. Elégedett ember akartam lenni, olyan, aki szorgalommal és tisztességgel teremt nyugalmat maga körül. Azt akartam, hogy az otthoni négy fal többet jelentsen, mint az irodám négy fala. Mindent kiszámoltam, pontosan kiszámoltam előre. Talán ez volt a baj.

• • •

S

ört kér ,.kísérőnek" a konyak mellé és egymás után szívja el a cigarettákat.

— Öregem, nem lesz gyerekünk.

Bután kérdezem:

— Nem is lehetett volna?

— De igen. Egyszer Márta úgy volt. Megbeszéltük közösen: még nem, majd ha minden stimmel. Érted, ha minden stimmel!! Márta beteg lett. egy ideig kezelésre is járt. Most is jár, de azért, hogy szülhessen. Az orvos meg azt morxdja: „Szinte reménytelen".

— Ülünk és hallgatunk. Piszok dolog ez a hallgatás. Az ember eszik, iszik, dolgozik, jár ide-oda, él, mint az állat. Nem járunk már sehova sem, csak ülünk otthon. Ogy érzem, egy darab fa vagyok és dolgozik bennem a szú.

Szótlanul megyünk az utcán.

A tegnapi tócsák tetejére jég- fedőt rakott a hideg.

• • •

Í

zt kérdezi:

— Mondják meg. mondják meg nekem őszintén. Szeretném tudni, lesz-e gyerekem?

VeiSoáputás

MOTTO: MÉGIS ÜGY ÉLEK, MINT EGY ÄLLAT“

(Szabó Lőrinc)

— Talán. De egyáltalán nem biztos.

A válasz letöri. Eeje lóg, sálja rendezetlen, kabátja kigombolva. így lép ki. Hallgat és nem néz rám, amikor beszélek vele. Színtelen a hangja.

— Kérdezzen, amit akar.

Hosszú, fekete haja van, keze

ápolt, szája szép formájú. Huszonhét éves.

— Annyira szeretne gyereket?

— Igen. Most már annyira.

— Miért „most már" ?

— Mert valamikor nem akartam.

— Akkor mit akart.

Fáradtan legyint.

— Semmit. Éltem, ahogy jött. Tetszett, hogy szép vagyok, és fiafal. 'Mást se hallottam: „Bitang szép lány a Teri. Terikém, te istennő vagy“. Ez kell egy ostoba lánynak. Vittek mindenhová, táncolni, inni, házibulira. Abbahagytam a tanulást is.

— És?

Bántón felkiált.

— Mit akar? Gyötörni? Kínozni?

— Nem. Egyszerűen csak érdekel.

Elszánt kifejezés az arcán:

— Hát hallgassa. Tudja meg, hogy rossz lány voltam. Hülye, rossz lány, öleinek csak duruzsolni kellett. És egyszer csak rájöttem, hogy mind piszok, aki körülöttem forog. Arra kellek csak. Több semmi. Egyszer úgy maradtam, de még kifizetni se segített az orvosi költséget. Amikor kijöttem, beszedtem egy csomó gyógyszert. Anyám észrevette. Üvöltöttem, amiért megmentettek és azt mondtam: ilyen világban minek élni? Pedig csak én voltam ostoba.

Hallgat. Idegesen húrgálja kesztyűje ujjúit. A kezére mutatok.

— Látom, asszony.

— Igen. Három éve asszony vagyok, Jött a Béla: azt mondta: „Teri, semmi se érdekel, én szeretlek“. Hozzámentem és azóta sok mindent tudok. Sokszor elfog a gyűlölet, szeretném összetaposni is kirugdalni at életemből azt, ami volt. Hiszen olyan jó lenne most minden.

— A férje, hogy viselkedik most? Majdnem sír.

— Nem szól. Csak néha úgy néz, nem rám, maga elé. Tudom, mire gondol.

— A gyerekre?

— Igen. Nagyon szeretne gyereket.

ö meg járja az orvosokat. A szép nő igazi asszony akar lenni. De nem biztos, hogy az lesz. Egyáltalán nem biztos. Azt mondja:

— Van valaki, és ez a Béla, aki jó ember, tisztességes is. Szeretem. Gyereket akarok, érti, gyereket!

Majdnem kiabál. Akik elmennek mellettünk, csodálkozva néznek rá. Halkan szól:

— Olyan borzasztó.

Brigitte Schenk: Fiatal házasok.

L

egyint.

— Rajtam már semmi sem segít.

— Biztos?

— En tudom, hogy biztos.

— Mit mond a férje?

— Azt, hogy elhagy. Így sem- mi értelme. Azt mondja, nem azért nősült meg, hogy legyen kivel aludnia.

— Szerette önt?

— Igen. Szerettük egymást. — És most?

— Most?! Evek óta már csak idegeskedünk, ács árkádunk,

mint a haragos kutyák. Semmiségeken veszekszünk. Azt hiszem. ún.

Az előcsarnok, ahol ülünk, csendes. Suttogva beszélünk. Körülöttünk sokan ülnek, de

senki se figyel a másikra. Gubbasztanak, mint kopasz fán a varjak. A szoba csupa hallgatag. ki nem mondott szégyen. Az asszony az orvos ajtaja felé int.

— Könyörögtem nekik, hogy

segítsenek rajtam. Mindenem odaad:xám, ha segítenének. De én voltam a hibás ?

__ 9

— Lehetett xoolna De akkor beszélgettünk erről, és főleg ö, azt mondta, nem kell még, ráérünk. szedjük össze magunkat egy kicsit. En féltem, hogy baj lesz, de mégis elmentem orvoshoz.

Fáradtan mosolyog.

— Látja, így van ez. Férjem is fiam lehetne. Az utóbbi nincs. Az előbbi is csak névleg.

• • •

S

zándékosan azokról irtom csak, akiknél a terhesség megszakítás okozott meddőséget. Sokan vannak, de pontos adattal nem szolgálhatok. Az orvosi szobában vaskos könyv, benne nevek, szűkszavú megjegyzések: megannyi korábban elkerülhető tragédia. A* intézet vezető főorvosa azt mondja.

— Nekünk orvosoknak is sok gondot okoz. Nincs szándékomban erkölcsi prédikációi tartani, de hadd beszéljék a veszélyről, hisz emberek élete jut zsákutcába. Van egy tévhit, miszerint a gyakori küret okoz csak meddőséget. Tévedés. Az első terhesség-megszakítás a legveszedelmesebb. Öt betegünk közül négy ilyen. Es ez a legnagyobb baj, hogy bizonytalan a gybgyítása. Sokon nem tudunk már segíteni. A többi is nagyon hosszú, nagyon türelmes és nagyon összetett kezeléssel gyógyítható. Tudja milyen kár, hogy mindezt csak nagyon kevesen ismerik?

De milyen kár!

HANKÖCZI SÁNDOR

Társadalmunkra nézve igen nagy fontossággal bír az, milyen a fiatalok viszonya a felnőttekhez és megfordítva — milyen a felnőttek viszonya a fiatalokhoz. Most csupán a tizenhétévesek szemszögéből vizsgáljuk meg ezt a viszonyt, a tizenhétéves fiúk és leányok szemszögéből. Az érdekel bennünket, hogyan is néznek ők a szüleikre, tanítóikra, mestereikre és más felnőttekre, akikkel valamilyen módon kapcsolatban varrnak::.?

KI VAN RÄD A LEGNAGYOBB BEFOLYÁSSAL?

A megkérdezettek kilencven százaléka egyhangúlag így felelt: „Az anyám". (A megkérdezett lányoknak csakenm száz százaléka, a fiúknak pedig nyolcvan százaléka adta ezt a feleletet.) Mindjárt az anya után következik az apa hetvenkilenc százalékkal. Ha ehhez még hozzászámítjuk a testvéreket (az ötödik helyen vannak a szavazatok harmincöt százaiéival), akkor látjuk, hogy a tizenhétévesekre legnagyobb befolyással maga a család van.

A táblázatban, vagyis a sorrendben a harmadik helyen (negyvenkilenc százalék) van a barát és mindjárt utána köveítkezik a fiú vagy leánypartner, akivel az illető diák vagy tanonc jár. A hatodik helyen van a baráti kör (huszonkilenc százalék).

A felsoroltakból már eddig is láthatjuk, hogy a tizenhétéveseink nemcsak a velük egykorú- akhoz vannak bizalommal, hanem a felnőttekhez is.

Mindjárt a következő helyen áll a tréner (tizenhat százalék). S ha tekintetbe vesszük, hogy a tizenhétéves fiatalok között aránylag igen kevés a szervezett sportoló, akkor ez nagyon jő helyezés.

Ezzel szemben a tanítók ( nem egészen tizenöt százalék), akik tulajdonképpen minden nap együtt vannak a fiatalokkal, nem nagyon élvezik a fiatalok bizalmát. A tanoncoknak a mesterükhöz való viszonya már valamivel jobb,

S az utolsó helyre kerültek a munkatársak (két százalék), a karvezetők (1,5 százalék) és a nevelők a maguk fél százalékával.

Fekete szemek.

— Legnagyobb befolyással a szüleim vannak rám és utánuk pedig a barátaim. A szüleim azért, mert még^mindig nekik hiszek a leginkább.

— Azok az emberek, akik mindent megmon. danak nyíltan. S akik elismerik a saját hibáikat is. Ilyenkor ember az apám is. Ezért a- dok a szavára és fogadom meg a tanácsát.

— Az édesanyám... mert neki akármit elmondhatok.

— Azért a szüleim vannak rám a legnagyobb

befolyással, mert ők a szüleim. Azon iparkodom, hogy kiszabaduljak a befolyásuk alól és önálló legyek. # „

bizalmuk valamilyen felnőtt személyben.

— Az édesanyámhoz teljes bizalommal lehetek, mert ő igazán nem titkol el előttem semmit. Ml igazán mindlent megbeszélünk e- gyütt.

— Egyedül maradtunk anyukával és ezi- dáig nagyon jól megértjük egymást.

Az ilyen „megbízható felnőtt személyek“ között csak egyetlen egyszer szerepelt a tanító...

.... mert őszinte, nem titikolődzik, mindig igazat mond, minden kérdésünkre válaszol és segít neikünk. a *

ságtalanok az osztályzásnál, nem kiabálnának a diákokra és nem szidnák meg őket, nem alakoskodnának. nem aláznák meg őket, nem lennének sem túl szigorúak, sem túl engedékenyek, nem avatkoznának bele a CSISZ munkájába és nem parancsolnák meg a vezetőségnek. mit tegyen és mit ne tegyen, atb. stb.

A többség véleménye azonban megegyezett abban, hogy sok pedagógus nézete szerint, a tanítók helyzete rosszabbodott az iskolákon. Például magas a kötelező óraszám, az osztás lyökban nagyon sok a tanuló, sok adminisztra-1 tJv elfoglaltság, állandóan változtatják*a tan-» terveket, sok a gyűlésezés stb. stb. Mindez együttvéve idegessé, agyonhajszolttá teszi a tanítót S így azután az a tanító típus, amelyik nem sóikat töpreng a fiatalok problémáiról, nem is tudhatja megnyerni a bizalmukat.

De térjünk csak vissza az eredeti problé-» mákhoz. Lássuk csak. miként vélekednek a fiatalok a felnőttekről általában.

VI, Felnőttek világa a tízenhétévesek szemével

És éppen ezért, mert a fiatalság arra törekszik. hogy kiszabaduljon a felnőttek befő-1 lyása alól, akiknek éppen az a feladatuk, hogy őket befolyásolják, mint gyermekeiket, diákjaikat vagy a rájuk bízott tanoncokat, — nagyon fontos az, hogy a felnőttek meg tudják nyerni a fiatalok bizalmát, hogy erősen hathassanak rájuk egyéniségükkel, viselkedésükkel egyaránt S hogy ’erre sok felnőtt teljesen képtelen azt igazolják az alábbi kérdésekre adott válaszok:

„VAN OLYAN FELNŐTT, AKIBEN TELJESEb MEGBÍZOL?“

„Igen,“ válaszolta a megkérdezett fiatalok harminchat százaléka. „Majdnem teljesen , mondta a fiúknak és leányoknak harmincnégy százaléka. „Nincsen“, felelte huszonhárom százalék, s a megkérdezettek öt százaléka adós maradt a .felelettel.

Mi minden bújik meg ezek mögött a számok mögött? Legfigyelemreméltóbb volt a kategó- rikus „Nincs“, mely arról tanúskodik, hogy tizenhétéveseinknek több mint egy ötödé sok problémájával szemben teljesen egyedül áll, nem támaszkodhat egyetlen nála tapasztaltabb felnőttre sem. Miért nincsen ezeknek a fiatal fiúknak és leányoknak egyetlen felnőtt- höz sem bizalmuk?

— Mert a felnőttek valahogyan másként néznek ránk és a problémáinkra is. Másként viselkednek és cselekszenek, mint ahogyan viselkednék és cselekednék az ő helyükben. Nem értjük meg egymást. Mások az ő nézeteik és gyakran csalódtam bennük. És nagyon Idegesek is...

— Sohasem találkoztam még felnőtt emberrel, akinek százszázalékosan hittem volna. Én csak annak a fiúnak hiszek, akivel járok.

— Már nagyon sokszor csalódtam a felnőttekben, de szeretnék egy olyan felnőttet Ismerni, akihez mindig bizalommal fordulhatok.

Vajon mi ennek az oka? Ki itt a bűnös tulajdonképpen? Nem tudnánk meg az okát hamarább akkor, ha a másik oldalon kezdenénk? Keressük tehát erre a „Miért?“-re a feleletet azoknál a fiataloknál, akiknek .van

„MIÉRT VAN A TANÍTÓKNAK KEVÉS BEFOLYÁSUK A FIATALOKRA?

Nem éppen az ellenkezőié éz annak, amit a tanulók a tanítóikról általában mondanak? A megkérdezettek egy része például így válaszolt erre' a kérdésre:

— ...ezért azután, ha a tanító jól is gondolja, de mert ennek így kell lenni, így rendelték el, stb. nem szívesen engedelmeskedünk és hallgatunk rájuk. Nagyon sok tanító nem tud szépszóval fegyelmet tartani és a magyarázataik is unalmasak. A kiabálással. mérgelődJéssel, s tóként pedig a fölényeskedéssel már torkig vagyunk. Csakhogy, mi sem vagyunk éppen angyalok... ez a tény.

Amin? látjuk, az okok objektív jellegűek, másrészt szubjektivek, A megkérdezettek túlnyomó többsége általában ezeket a szubjektív jellegű hiányosságokat kritizálja;

— A tanítók másképpen viselkednek az é- letben, mint az iskolában. S amit mondanak, az nem mindig igaz.

— Általában nem tudják megnyerni a bizalmunkat. Nem tartják be azt. amit ígérnek.

S az sem tetszik, ahogyan osztályoznak.

— Teljesen közömbösek vagyunk nekik. Sokszor úgy tűnik, hogy csak idegesítjük ő- ket. Csak muszájból tanítanak. Nem értenek meg bennünket. Nem mondom, hogy minden tanító ilyen, de éppen az a pár tanító kivétel, aki megért bennünket.

Az egyik írásbeli felelet különösképpen meglepett bennünket az eredetiségével. Azért közöljük ezt a feleltet, hogy könnyebben meg. találjuk ezeknek a hiányosságoknak közös nevezőjét úgy e szülőknél, mint a tanítóknál.

— A szülők is csak tanítók és a tanítókkal már torkig vagyok ( ne haragudjanak meg az őszinteségemért)!

Egészében elmondhatjuk, hogy a tizenhétévesek nagyon szigorúan és keményen elítélik a tanítókat és a nevelőket. Egy viharos lefolyású összejövetelen arról beszéltünk, mit csinálnának a fiatalok másképpen, ha ők lennének a tanító helyén.

Lássuk csak, mit mondanak a fiatalok: a fiúk és a leányok nem kívánnák meg a tanulóktól, hogy a leckét vagy egy részét sző- ról-szóra bemagolják, sohasem lennének Igaz„MI NEM TETSZIK A FELNŐTTEKNÉL?"

Nagyon érdekes, hogy míg érré a kérdésre felelt a leányok többsége, addig a fiúk közül többen nem válaszoltak. Legkevésbé a következő tulajdonságok tetszenek a fiataloknak: dicsekvés, leszólás, hazudozás és alakosko-' dás.

— Nekem egyáltalán nem tetszik a felnőttek egész életmódja. Állandóan színészkednek, éppen az ellenkezőjét gondolják annak, mint a- mit mondanak. Mindig csak magukra gondol-1 nak, csak a maguk igazát tartják igaznak.

— Egészen mást mondanak, mint amit esi-1 nálnak. Feleslegesen gonoszkodnak, mérgesítik egymást, s közben azért nem is rosszak

igazán.

— Nekem főként három dolog nem tetszik a felnőtteknél: a dicsekvés („bezzeg én a te korodban egészen más voltam, mint te vagy!“), a vagyonszerzés (először weekendház, autó, csónak és csak azután a gyerek, ha egyáltalán akarnak gyereket), végül pedig a képmutatás (nem szívesen beszélnek őszintén, nem mondják azt, amit gondolnak). (folytatjuk)

Én is anyámat szeretem.