Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-12-14 / 50. szám

Bohuslav Martinu 1890. XII. 8 A Prága felé vezető főút­vonaltól délre, a cseh-mor- va határvonal mellett, festői környezetben fekszik egy romantikus kisváros. Po­lička — a városka neve. Itt született 75 évvel ezelőtt Bohuslav Martinú, a század cseh zeneirodalmának kima­gasló alakja. A kis Bohuslav zenei haj­lamai már kora gyermek­korában megnyilvánultak, a- ml a családban nagy meg­lepetést keltett, mivel mind szülei, mind ősei kimondott tan antitalentumok voltak a zenében. A hangszerek kö­zül a hegedű vonzotta leg­jobban a gyermeket, Páratlan muzikalitása ha­marosan megmutatkozik, és rövidesen aktív tagja lesz Polička kamaraegyüttesének. Alig 15 éves amikor szin­te csőd agy érmékként felve­szik a prágai konzervató­rium hegedű-tagozatára. Prága fejlett művészeti é- lete nagyon intenzív hatás­sal van a dúsfantáziájú vi­déki fiúra. Alig akad ope­raelőadás, színházi esemény vagy koncert, melyen ne lenne jelen, s így nem cso­da, hogy — javíthatatlan gondatlanságáért és nem­törődömségéért — el kell hagynia a konzerva tópAimot. Ez után súlyos korszak kö­vetkezik életében,! de nem törik meg. Tovább nyomo­rog a fővárosban, járja a színházakat féktelen tudás­szomjtól hajtva mindent ol­vas, ami a kezébe kerül. Közben, hogy némi megél­hetése legyen a Cseh Fil­harmónia kisegítő másodhe­gedűse lesz, s itt ismerke­dik meg Albert" Roussel, ko­rabeli francia zeneszerző é- gyik müvével, mely kaotikus forrongásában megjelöli az önmagára találás felé veze­tő utat. Most már csak egy vágy élteti — Roussel köze­lébe kerülni. Ez meg is tör­ténik. Először a zenekar párizsi vendégszereplése al. kalmával, majd pedig — miután szűkös ösztöndíjra tett szert — 1925-ban vég­leg letelepszik a francia fő­városban, az annyira cso­dált és áhított francia szel­- 1959. VIII. 28 lem és művészet hazájában. A II. Világháború űj prob­lémák elé állítja Martinút. Francia származású felesé­gével elhagyja Párizst és át- hajőzik Amerikába. Itt. már mint ismert zeneszerző, fő­leg komponálással foglalko­zik. A háború befejeztével — bár már amerikai állam­polgár — gyakran jön haza Európába. Főleg Svájcban, az olaszországi Nizzában és Párizsban tartózkodik. Saj­nos, nem adatott meg neki, hogy forrón szeretett hazá­jába is visszatérjen, pedig minden vágya az volt, hogy a prágai konzervatórium ta­nára lehessen. 1958 telén sú­lyos gyomormütéten esik át. Állapota javul, tovább dol­gozik de a következő tava­szon rákos tünetek mutat­koznak nála, s így kerül a liestáii szanatóriumba. lét, távol hazájától szűnik meg dobogni Bohuslav Martinú cseh zeneszerző szive. Végigtekintve Martinú a- lig hetvenéves életén, mű­vészi fejlődésének lényegét három alapvető pontban le­het összefoglalni, mélyek e- gész életpályáján követke­zetesen és roppant" jellem­zően vonulnak végig: ezek közül az első a szerző nem­zetiségé. Mindenkor büszkén vallotta magát cseh nemze­tiségűnek, továbbá soha sem lett hűtlen legkedvesebb hangszeré — a hegedűhöz. Varga József Költészet a színpadon A Dunaszerdahelyi Népművelési Otthon, Híd irodalmi szín­pada érdekes kezdeményezéssel lepte meg a költészet lelkes közönségét. Szakelőadásokkal és egyben irodalmi „aláfestés­sel“ előadás-sorozatot indított. Az első előadást Pozsony-Eper- jesen tartották decembér 4-én, 5-én pedig újra találkozhat­tunk a Híd irodalmi színpadával Komáromban. 4-én a Magyar Területi Színház klubjában, a Komáromi Járási Népművelési Otthon igazgatóságának tervezésében a járási irodalmi szín­padok vezetőinek és Irodalomkedvelőinek részévételével kez­dődött el a szakelőadás. Az Irodalmi körök és az iskolai irodalmi színpadok megszer­vezéséről és problémáiról Gáspár Tibor, a komáromi magyar középiskola tanára tartott előadást. Egy érdekes problémát vetett fel: a tanulóifjúság irodalmi fesztiváljának a megren­dezését. Csak dédelgetni tudom ezt a gondolatot, és jó len­ne, ha az Illetékesek is felfigyelnének javaslatára. A kővetkező előadó Szabó Imre, a komáromi járási pártbi­zottság dolgozója volt, aki az irodalmi műsorok eszmei szem­pontjából történó összeállításával foglalkozik. Kihangsúlyozta, hogy a pártszervezet mindenkor támogatja az ilyen nemes kezdeményezést. Ápolnunk kell nemzeti kultúránkat, fejezte be előadását Szabó elvtárs. Szabó elvtársat Szuehý M. Emil, a Magyar Területi Színház dolgozója váltotta fel az előadói emelvényen, majd Dobos László, az Irodalmi Szemle főszerkesztője beszélt. Az 6 előa­dásukkal nem akarok foglalkozni, mert bízom abban, hogy személyesen is elmondják véleményüket valamelyik lapunk hasábjain. Este került sor a Híd irodalmi színpadának bemutatására. A műsort Szuehý M. Emil Tóth Elemér verseiből állította ösz- sze: Rázuhan egy új igézet címmel. Tóth Elemér, egyik árvíz idején Irt riportja, vezeti be a műsort, amihez a rendező ügyesen kapcsolja a verseket, olyan ügyesen, hogy a nézó nem érez semmiféle törést. Maga az előadás egységes. A műsort, igényes rendezőkidolgozásról ta­núskodik. ami a versek kidolgozását illeti — gondolok itt a kórus és szavalók összehangoltságára és a kísérő zenére — magára az előadás dinamikájára, már találunk némi kívánni­valót. A szavalókról talán csak annyit: Érsek György nyújtotta a legtöbbet. De Zala Mária, Esztergályos Gabriella és Kuczman Lajos Is elfogadhatók voltak, s ez tehetségre vall. A kórus — melynek tagjai Bock Márta, Hajzók Ilona, Táncos Lucia. Bartal György, Babusek Károly és Mészáros Károly — hangszinezet- ben nagyon jól volt összeállítva. Mindenképpen csak emelte az irodalmi színpad előadásának értékét. Befejezésül csak annyit, hogy jó lenne, ha minél több ma­gyarlakta járásba eljutna a dunaszerdahelylek kezdeménye­zése, mert az irodalom népszerűsítése a nevelés terén is so­kat nyújt. Jó volna, ha ezen kezdeményezést a felsőbb irodal­mi és hivatalos körök is támogatnák. A Híd lelkes szereplő­gárdája mindenképpen megérdemli. Zirig Árpád A VŐKI FIATALOK Nagy SZILVESZTERI vidám műsort tanulnak a vöki fiatalok. Nagy a lelkesedés és az egyetértés, hisz a CSISZ és a CSEMADOK karöltve rendezik ezt a kellemesnek ígérkező estet. A vidám kabaréműsor után természetesen nem marad el a tápc sem. Köz­ben kisorsolják a SZILVESZTERI szerencsemalasot. Célunk, hogy falunk népe jól szórakozva, kelleme­sen töltse el az estét. A bevételt művelődési ottho­nunk szépítésére fordítjuk majd. Szimeth Szibetta (Vök) Az utóbbi hetek egyik legje­lentősebb színházi eseménye — a Szlovén Nemzeti Színház vendégjátéka mellett — két­ségtelenül Puccini Turandot cí­mű operájának bemutatója volt. Operakedvelő közönségünk ré­gi vágyát teljesítette ezúttal a Nemzeti Színház operaegyüt­tese, hiszen az utolsó Turandot -premier óta közel húsz év telt 'el. A siker tehát nem maradt el, és a nagy tetszéssel foga­dott előadás reméljük újabb barátokat szerez az opéramű- fajnak. A Turandoí Puccini hattyú­dala. A Manón Lescaut, a Bo­hémélet, a Tosca, a Pillangó- kisasszony stb. mellett talán legnagyszerűbb dalműve. A vi­lág operaszínpadainak egyik ál­landó repertoárdarabja. Isme­retes, hogy Puccini 1924. no­Turandot NAGYSIKERŰ BEMUTATÓ A NEMZETI SZÍNHÁZBAN vember 29-én bekövetkezett halála miatt az opera befeje­zetlen maradt. Az utolsó duet­tet és a finálét Franco Alfa-1 no. Puccini tanítványa kompo­nálta, a mester vázlatai alap-1 ján. A Turandoí új Irányzatok, útkeresések közepette szüle­tett. Puccini sohasem volt és nem is akart az opera refor­mátora lenni. A Turandot lét­rejötte idején a zenei világ már ismerte" Richard Strauss, Debussy, Stravinszkdj. Baráth, Janáček, Alban Berg operáit, ő azonban megmaradt izig-vé­Jelénet az operából (Jiri Záhradníček. Anna Gejza Zelenay) Peňašková rig olasz operakomponistának. A színpadi varázs, hatáskeltés nagymestere ő: megfejtések, váratlan fordulatok (Timur és Kaiaf találkozása, a rejtvények megoldása), mesés elemek, éles kontrasztok, a jó-rossz ellen-' tét, szimbólumok (Kalat a sze­retet, Turandot a hatalom megszemélyesítője), drámai és lírai elérnek váltakozása (a vérontást követő tömeg és a gyermekek kara), a káprázatos kórus jelenetek — ezek az é- rényék Puccini dús fantáziájá­ról, nagy szlnpadismeretérő! vallanak. Egybként Puccini a kórusnak jelentős színpadi- zenéi szerepei tulajdonított. A tömegnek nemcsak illusztratív szerepé van, hanem a cselek­mény szerves részévé válik. Gondoljunk csak az első és a második felvonás nagyhatású kórus jeleneteire. Puccini virtuóz hangszerelé­se nagy zenekari apparátust i- gényel, mivel hangszerek so­kaságát alkalmazza. Az egzoti­kus koloriťóť, a távol-keleti mesét elbűvölő hangszínek te­szik hatásossá. A Turandot alapos színpadi és zenei erőpróbát jelent in- cenátorai számára. Invenciózus, alkotó fantáziájú rendezőt, díszlet, és jelmeztervezőt, szuggesszfv egyéniségű vagy zenei biztonsággal rendelkező karmestert, és szuverén hangi és színészi adottságok birtoká­ban lévő énekeseket igényel. A bemutatón azt tapasztaltuk, hogy a fentebb említettekből nem volt hiány. Kár, hogy egy­két kisebb szépséghiba (a sze­replők teljesítményében) né­mileg zavarta az összhatást". Az operát a kassai vendég­rendező Branislav Kriška hoz­ta színpadra. Személyében ha- hározott koncepciójú, finom kultúrájú, leleményes rendezőt ismerhettünk meg. Nagy szere­tettel és hozzáértéssel közele­dett a Puccini remekműhöz. r igyeime mindenre Kiterjedt Nemcsak a vezetőszerepek ár­nyalt lélektani kidolgozásai! tartotta szem előtt, hänfen < nagyszámú kórust is jelentői szerephez juttatta. Hatásosai érzékelteti a jő — rossz har­cát, a szimbólumok ellentétes funkcióját. A rendezői felfogást nagy­ban 'elősegítették Ladislav Vy­chodil és Helena Bezéková pompás, fantáziadús díszlet- és jelmeztervei. Az előadást T. Frešo fózénei- gazgató vezényelte, kiaknázván a partitúra minden szépségét Néhol, az énekesek rovására talán kissé harsányra fogta a zenekart. A jól éneklő (és mozgő) kórust is dicséret il­leti. (Kőrusigazgató Jozef Petr és Ján Valach.) A főszereplők közül a legna­gyobb élményt a címszerepet alakító Hana Svobodová, a br- nóí Operaház tagja nyújtotta, aki ;vendégként énekli a to­vábbiakban is Turandot igé­nyes szólamát. Remek színpad,: jelenség, nagy minőségű hang kultúrált előadókészség, érzé­kelt, differenciált színészi já­ték jellemezte a vendégmű­vésznő alakítását. A hálás kö­zönség meleg ünneplésben ré­szesítette a rokonszenves é- nekesnőt. Az első szereposztás­ban éneklő Božena Suchánkó- vá teljesítmény® sajnos, jóval gyengébbre sikerült". _ Liu szerepét Hana Matrvö- ňová és Anna Peňašková ének­lik. felváltva. Mind a ketten é- gyéni felfogásban alakítják ez! a szép szerepet. Kaiaf nagy teherbírású han­got igénylő szerepében Jiri Zahradníček és dr. Gustáv Papj mutatkoztak be. Az előbb hangban az utóbbi alakításba!’ jeleskedett. Timur tragikus szerepében Oéjza Zelenay nyújtott meg­bízható, szép teljesítményt. A miniszterek alakjai csak színészileg sikerültek. Mind a három énekes, Juraj Wieder­mann, Pavol Gábor és Stefan Gábriš hangszíne bizony meg­lehetősen szürke, kevésbé em­lékeztét az olasz énekkultürá­Kovács Lajos Kiss Sándor akadémiai festőművész ISKOLá Szinte zsongnak bennem a gondolatok. Mit írjak? A rengeteg rámszakadd él­ményből mit írjak meg? Mi maradjon ki, s mi legyen bernien ebbe a pár soros is­mertetőbe? Talán a minden­napi problémák amelyekkel Kiss Sándor akadémiai fes­tőművész az órákon talál­kozik, vagy talán a rajzok esetleg azok készítői, a 7 — 9 éves tökéletes kis művé­szek portréi? Mindezekről nagyobb részt most le kell mondanunk egy újabb al­kalom javára, de nem felejt­jük el. Mert a tökéletessé­gek é csodálatos gyermek- világát semmiképp sem le­het, ha egyszer láttad, elfe­lejteni. De nézzük csak meg kö­zelebbről, hogy honnan is kerültek ki ezek a szemet, szívet gyönyörködtető raj­zok, kis remekek. A cím: MŰVÉSZETI NÉP­ISKOLA — Nyitra. Fönt a második emeleten kopott amelyről I keveset tudunk Indián lány — Michaícsékö- vá Stanislava, (9 éves) még jobb lesz. Pénz kell hozzá persze, és nem is ké­vés! De igazgatónk és álta- Iában mindenki támogat", a"“ miért nem is lehetek elég­gé hálás. Utazás — Dunajská Jarmila, (9 éves) szobába vezet Kiss Sándor, az iskola rajztanára. — Itt dolgozunk — mond­ja. Körülnézek. Az egyik sarokban hatal­Aztán rajzókat tész áz asztalra. Egész halomnyit. Már az 6 irányítása alatt készítették a gyerekek. Két hónap alatt. A két év alaťí — amióta a MŰVÉSZETI A macska és a Hold ­más fekete tábla, a másik­ban mosdó és fogas, a har­madikban a falnak támaszt­va festőállványok, a negye­dik üres. Szinte meglepő­döm. A padló kopott, fes­tékfoltos. — Itt dolgozunk — mond­ja újra. Valami furcsállást fedezett fel az arcomon, Jó itt, s ha sikerül megva- mért még hozzá teszi. — lósítani az elképzeléseimet, Bánőczi István (7 éves) NÉPISKOLÁJUKBAN meg­nyílt a képzőművészeti szak — nem csináltak ennyit S ez is mond valamit. Gyönyörködünk a rajzok­ban, szinte mind tökéletes, őszinte, a tiszta gyerekszem felfedezései. Egy párat itt nyújtunk át kedves olva­sóinknak. Nyitrára pedig újra eljö­vünk. —tó— Petláková Ingről (8 éves) — Barátnők című képének festése közben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents