Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-02-02 / 5. szám

• * Örvendetes számok Nagy ünnepség Szepsiben és környékén 1945. Január 18-án szabadult fel Szepsl lakossága. E jelen­tős évforduló alkalmából nagy­szabású ünnepségek voltak Szepsiben és környékén. Január 19-én a kultúrterem­ben több száz fiatal gyűlt ösz- sze. Az ünnepélyen megjelent Ivan Ivanovics Picskár elvtárs Is, a szovjet felszabadító had­sereg egyik volt katonája, aki saját élményei alapján mon­dotta el, hogyan, szabadult fel a város. Szavai nyomán mege­levenedett a múlt. A Szepsitól mintegy hét kilométerre fekvő Jánokot már hat héttel ha­marabb elfoglalták, mintSzep- sit. A németek erős védelmi állásokat építettek ki a város körül, s így már a szovjetek több támadása sikertelenül végződött Rengeteg szovjet katona vesztette életét. Az ö századából is csupán 18 kato­na maradt életben. Bodolló 2 km-re van Szepsitól. Lakossá­ga segítette a felszabadító hadsereget. Ivan Ivanovics be­számolója végén szomorúan mondotta: „Nagyon sajnálom, hogy már nem találkozhattam idős Csizmár bodollói lakossal, akinek az életemet köszönhe­tem. Csizmár elvtárs sokat se­gített nekem és társaimnak.“ Csizmár elvtárs unokája azonban ott volt az ünnepsé­gen. A magyar tannyelvű iskola nyolcadik osztályába jár. íven Ivanovics a kislányt megölelte, magához szorította és neki mondta el köszönetét. Este 6 órakor ismét zsúfolá­sig megtelt a kultúrház a vá­ros lakóival. Itt Is megjelent , Ivan Ivanovics Picskár elvtárs. A járási Nemzeti Bizottság negyven személynek, illetve csoportnak az elmúlt húsz év­ben kifejtett munkájukért ok­levelet adományozott. Majd felsorakoztak azok a fiatalok, akik a város felsza­badulásának évében születtek Először a város vezetői kö­szöntötték őket, majd a pio­nírok kis emléktárgyat nyúj­tottak át nekik. Az ünnepséget gazdag kul­túrműsor zárta le. Lobéi Zoltán, Szepsi Ghánában, Komenda városban e napokban kezdték meg egy nagy cukorgyár építését. A gépberendezést Csehszlovákia szállította Képünkön Kwoma Nkrumahot Ghana köztársasági elnökét és Havíík mérnököt, a Hradec Králové-I Győzedelmes Február (izem dolgozóját látjuk, aki a csehszlovák gépek szerelését vezeti RÖVIDEN KUIPOirriKABOl • a»* Tüntetések zajlottak le Golo Mann történelemtudós, a nagy író Thomas Mann fia ellen, — akinek Mannheim város Schil- ler-díjál ítélték oda —, mert nemrég az Odera-Neisse határ helyességére vonatkozólag nyilatkozatot tett SAIGONBAN és több más dél-vietnami városban folyta­tódtak a tüntetések és tiltako­zó akciók. Az Associated Press jelentése szerint a Saigontól északra mintegy 400 mérföld- nyíre fekvő Hue császári fő­városban nagyszabású tüntetés zajlott le több mint 5000 em­ber részvételével. A tüntetők megtámadták az USA Hue vá­rosi tájékoztatási hivatalának könyvtárát és 8000 könyvet el­égettek. AMINT a LONDONI MEGFI­GYELŐK HANGSÚLYOZZAK: minthogy a volt külügyminisz­ter veresége a leytoni részle­ges választásokon csökkenti az alsóházban a laburisták több­ségét, csökkennek a kormány esélyei is, hogy a parlament­ben keresztülvigyen az ország nagyiparát és pénzügyeit érin­tő több törvényt, közöttük a kohóipar államosítását. A Ia- burista kormány azonban mindemellett derülátó. Amint kormánykörökben hangoztat­ják: Wilson miniszterelnök re­mélj hogy a február elején sorra kerülő részleges válasz­tásokon bebizonyosodik majd: a Laburista Párt népszerűsége növekvőben van. STEVENSON AMERIKAI DE­LEGÁTUS BESZÉDE, amely u- tolsónak hangzott el a közgyű­lés általános politikai vitájá­ban, megfelelt az előzetes hí­reknek, s nem járult hozzá ahhoz, hogy megkönnyítse az ENSZ munkájának normalizálá­sát. Ellenkezőleg, az amerikai delegáció vezetőjének felszóla­lása továbbra is merev maga­tartást tükrözött, ez a maga­tartás volt eddig is akadályo­zója annak, hogy az ENSZ a nemzetközi helyzet érdemi kérdéseivel foglalkozzék. A DAMASZKUSZI RÁDIO BE­JELENTETTE, hogy egy Szíriái katonai törvényszék golyó ál­tali halálra ítélt nyolc személyt — köztük hármat távollétében — akik ellen az a vád, hogy katonai összeesküvést szőttek az 1963. március 8-i forrada­lom megsemmisítésére és a „reakciós elemek hatalmának visszaállítására.“ A vádban sze­repel az is, hogy az elítéltek külföldi ügynökökkel tartottak fenn kapcsolatot. Az ítéletet az elnöki tanács elnökének még jóvá kell hagynia. 1964-ben az emberiség 68 millió fővel gyarapodott, s az év végén elérte a 3302 millió főt. Ez azt jelenti, hogy a Föld népessége az év minden napjában 200 e- zer fővel növekedett (ez ó- ránként 8000, percenként 130 főnyi szaporulatnak fe­lei meg!). Másodpercenként tehát két új lakója szüle­tett bolygónknak. A Szov­jetunió lakossága tavaly 3 millióval emelkedett. Pilla­natnyilag lakosainak száma meghaladja a 229 millió főt. Minden száz újszülött le­ányra körülbelül 106 fiú jut. Érdekes, hogy a férfiak és nők számarányában ez a különbség az életkorok sze- Tint változó jellegű. A fér- fiszületések „többlete“ az évek múltán elég gyorsan megszűnik, és körülbelül a 18-ik életévben érkezik el „nemi számárány-egyentö- ség", ezután a ..női túlsúly“ következik, amely meg is marad a késő öregkorig. Csupán három országban, Ceylon szigetén, Kambod­zsában és Guatemalában él­nek a férfiak tovább, mint a nők; Bolíviában a férfiak és nők élettartama körülbe­lül azonos. India volt min­denkor a férfiak túlsúlyá­nak országa, ám az utóbbi időben a nők élettartama jelentékenyen megnöveke­dett. és most már megha­ladja a férfiakét. Érdekes, hogy a legjelentősebb „női túlsúly“ a gazdaságilag fej­lett országokban, különös­képpen a Szovjetunióban ál­lapítható meg, ahol ez nyolc esztendőt tesz ki a nők ja­vára. A Szovjetuniót követi Franciaország (a különb­ség 6,9 év), az Egyesült Ál­lamok (0,6 év), Finnország (6,4 év), és Brazília (6,2) év). A Szovjetunióban -az át­lagos élettartam tavaly el­érte a 70 esztendőt. A leg­utóbbi adatok szerint a je­lenleg 30 éves szovjet pol­gárok átlagosan még 44 esz­tendőt, a mai 40 évesek még további 35 évét, a ma! 50 évesek még további 27 évet élnek, a 60 évesek hát­ralévő időtartama még 19 esztendő. A brazavllle-i Kongó a szocialista utat választja MEGSZÓLALTAK A HARMONIKÁK Az 1965-ös éo gazdag lesz jelentős eseményekben. Eb­ben az évben ünnepeljük ha­zánk felszabadulásának 20. évfordulóját és ugyancsak ez évben kerül sor Alzsír- ban a világ demokratikus ifjúságának IX. találkozójá. ra. Ezek az események ösz­tönzőleg hatnak a népmű­vészeti alkotóversenyekre is. Alakulatunk parancsnoka az alkotóverseny fellendíté­sének érdekében versenyfel­hívással fordult az egységek katonáihoz. Célja a kato­nák kultúregyütteseinek ak­tivizálása hazánk felszaba­dításának 20. évfordulója alkalmából. A verseny kritériumai: a fellépések száma, a prog­ram színvonala. A fellépé­seket az együttes króniká­jába kell bejegyezni. A ver. senyeket 1965. január 1-e és 1965. június 30-a között rendezik meg. A kiértéke­lést a hadsereg alkotóver­senyének bírálóbizottságai végzik el. A legjobb együt­tes 500 Kés értékű jutalom­ban részesül. Hazánk felszabadulásának huszadik évfordulója alkal­mából ellátogatnak hazánk­ba és felkeresik katonai egységeinket is a szovjet Hadsereg és a szovjet nép küldöttséget A delegációk tagjait emléktárgyakkal a- jándékozzák meg. Ezeknek elkészítésére is alkotóver­seny indult. A versenyben alakulatunk minden katoná­ja részt vehet. Az elkészí­tett emléktárgyakat 1965. február 2-ig kell az alaku­lat parancsnokságára bekül­deni. Az alkotóversenyek leg­jobbjait, a legszebb emlék­tárgyak készítői 2-3 napos jutalom-kiránduláson ve­hetnek részt. A két verseny főcélja a kezdeményezés és az akti­vitás kibontakozásának az elősegítése, hogy kellő te­vékenységgel fogadhassuk a dicső májusi napokat, és énektől, tánctól, harmonika­szótól legyen hangos ha­zánk, major Pauliak Ervin Massemba — Debat kongói (Brazzaville) elnök bejelentet­te, hogy kormánya a szocialis­ta út mellett döntött, mint­hogy ez a legjobb módja az ország elótt álló gazdasági, tár­sadalmi és politikai feladatok megoldásának. Ez a bejelentés természetes folytatása annak a népi meg­mozdulásnak, amely 1963. au­gusztusában három nap lefo­lyása alatt elsöpörte a Youlou abbé vezette reakciós rend­szert. A nép által hatalomra juttatott új kormány, amely­nek Massemba-Debat lett a ve­zetője, kezdettől fogva abban látta legfontosabb feladatát, hogy megoldja a franciabarát reakciós rendszertől örökölt súlyos gazdasági problémákat, és igazi értelmet adjon a fia­tal köztársaság politikai ön­állóságának. Ama jóslatok el­lenére, hogy az új brazzaville-i kormány belebukik a kísérlet­be, Massemba-Debat elnök és fiatal munkatársai alig több mint egy év leforgása alatt rendet teremtettek a gazda­sági életben, felszámolták az állandósult külkereskedelmi deficitet, lényegében csökken­tették a munkanélküliséget és új gazdaságfejlesztési törvé­nyeket dolgoztak ki. A braz­zaville-i kormány különösen, a népi felszabadító mozgalmakat önzetlenül támogató külpoliti­kájával érdemelte ki az afri­kai országok tiszteletét. Megfigyelők rámutattak, hogy a brazzaville-i elhatározásnak nagy jelentősége van; szilárd népi rendszer jön létre az im­perialista befolyású Kongó (Leopoldville) tószomszédságá­ban. Ez komoly erkölcsi és po­litikai támaszt biztosít az im­perialisták és bábjaik ellen har­coló kongói felszabadító erők számára. • Eltűnt négy jeep, kicsordult a pohár • Hogyan lehet könnyen bejutni az amerikai Kongresszus épületébe? • Egy férfi, aki már gyermekkorában tudta, hogy miniszterelnök lesz Köztünk maradjon Az ENSZ kongói kirendelt­ségének főnöke dühöngött: — Ez már aztán több a sok­nál, Csombét meg kell szelídí­teni. S e kijelentése után gyűlés­re hívta a kirendeltség veze­tőségét. Az értekezlet nem tartott sokáig. A jelenlévők egyetértettek Bibiano Ossorio- Tafalla kirendeltségi vezető ama kijelentésével, hogy Csom­óénak ultimátumot kell külde­ni. Az ultimátum szövege rövid volt, akárcsak a megbeszélés. — Ha Csomb^ egységének fehérbőrű tisztjei továbbra is lopkodni fogják az ENSZ kül­döttségének és munkatársai­nak vagyonát, a kirendeltség elhagyja Kongó területét. E végkövetkeztetésre akkor jutottak, amikor Bibiano Osso- rio-Tal'alla a szolgálatos tiszt­től megkapta a hírt. hogy: — Csombéék ismét elloptak négy jeepet. Ily módon már 71 lépjárművet loptak el. A négy jeep eltulajdonításá­val tehát csordultig telt a pohár, s ki is loccsant belőle. Az ENSZ küldöttség tagjai tü­relmüket vesztették, dühöng­ték. Fernand Scheller, svájci tiszt, az ENSZ stanleyvillei képvise­lője az esemény margójára a „New York Times“ tudósítójá­nak még a kővetkezőket mon­dotta: — Amikor a fehér zsoldosok Stanleyvillebe benyomultak, az első gondjuk az volt, hogy „megszemlélték“ az ENSZ rak­tárait. Aztán rabolni kezdtek, élelmiszert, whiskyt, ruhát, összesen 24 000 dollár érték­ben. Négy hónap alatt, amíg a felkelők uralkodtak Stanley- villeben, készleteinkhez egyi­kük sem nyúlt hozzá. A zsol­dosok azonban néhány óra alatt megszabadítottak tőle. Mit tegyünk még ehhez hoz­zá? Csak annyit, nagy kár, hogy mind eme tények csak most kerültek napvilágra, amikor a barbárságok, rablások és gyil­kosságok, amik Kongóban tör­téntek, már az egész világ elótt ismeretesek. ☆ Egy hívatlan vendég, bohóc­sapkával a fején, feketére má­zolt arccal rontott be az ame­rikai Kongresszus épületébe éppen akkor, amikor az újon­nan választott kongresszusi küldöttek az esküt tették le. — Mississippi állam küldötte vagyok ... Szót kérek ... Mis­sissippi állam küldötte vagyok... — ismételte az idegen. Az ismeretlen aztán üvöltöz­ni kezdett. Amikor az idegen által csapott hűhó hisztériába csapott át, a rend őrei léptek közbe. A jobbkezét hátracsa­varták s jól leszorították a testéhez. S ekkor az ismeret­len szájából egész más mondat hangzott el: — Éljen Rockwel, a vezér! A rendőrség aztán alaposan szemügyre vette a csodaboga­rat. Megállapította, hďgy az illető valami Robert Lloyd, az amerikai nácipárt tagja. A Kongresszusban állítólag tiltakozni akart a Mississippi állambeli fajvédő képviselők mandátuma ellen. Robert Lloyd „tiltakozása“ sikerült, de mindmáig senki sem tudja, hogyan történhe­tett meg. hogy a feketére má­zolt arcú, bolondra emlékezte­tő egyén keresztül tudott jutni az őrök kordonján, akik pedig a szenátorok és képviselők személyi igazolványait szigo­rúan ellenőrzik. Felvetődik a kérdés: — A bolondoknak sza­bad belépésük van az amerikai Kongresszus épületébe? ☆ A londoni telévlziő hetenként politikai ismertetést ad „Ha­falom Nagy-Britanniában“ cí­men. A kamerák előtt ismert és ismeretlen arcok tűnnek fel. sok a vita és még több a po­lemizálás. A program csúcspontja — legalábbis az újságírók így ál­lítják — Harold Wilson. Nagy- Britannia miniszterelnökének a fellépése volt. Mit tudtak meg a televízió nézői a leghi- vatottabb államfő szájából? A Brian Black riporterre! folyta­tott beszélgetés hosszú volt. Idézünk azonban belőle két részletet: A riporter: Nagy szerencsé­je van az életben. Gyermek­korában a Downing Street 10. számú ház előtt (a miniszter- elnökség épülete) lefényképez­ték. Véletlen volt-e ez. avagy ?... Wilson: Nyolc éves voltam akkor... Igaz, mindig akadt egy kis szerencsém. A tanító­képzőben. aztán az oxfordi egyetemen is stipendiumot kaptam. A politikában is sze­rencsés voltam. 29 éves ko­romban már miniszter lettem. Ügy gondolom, sok millió em­ber, ha hasonló szerencséje lenne, érdekes dolgokat követ­hetne el, dehát nagymértékben gátolja őket a rendszer, amely­ben élünk. A riporter: Az iskolatársai azt állítják, hogy tudta, egy­szer miniszterelnök lesz. Wilson: Gyerekkoromban a hozzám hasonló társaimmal a jövőről beszélgettünk. Már akkor azon elmélkedtem, hogy egyetlen foglalkozást, funkciót avagy akár a miniszterelnöki állást sem lenne szabad egyes emberek kiváltságaként kezel­ni. Mindig csábított a politika, így például szerettem volna a „Manchester Guardian" fő- szerkesztője lenni. Mit tegyünk hozzá mindeh­hez? Csak annyit, hogy Wilsonnak ez a vágya még nem teljesült. Teljesülhet, ha a „Manchester Guardian“ egyszer majd meg­jelenik. (A)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents