Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-02-02 / 5. szám

Ä z éremnek két oldala van, és tudvalévő dolog, hogy mindenki csak a jő olda­lát nézi. A másik rendszerint árnyékban marad. Pedig itt rejtőznek az elkövetett hibák, melyeket nehéz beismerni. S vajon, ha meg is történik, eiegendő-e arra. hogy abból okuljunk. Ebben az írásban az érem másik oldalával szeret­nék foglalkozni. Okuljunk hát most a mások hibájából is. A CSISZ KB már gyűjti az anyagot, tapasztalatokat a VIII. plenáris illésére, ahol a napi­rend egyik fő pontja a másod­fokú iskolák tanulóinak, CSISZ tagjainak önállóságával, akti­vitásával és tevékenységével foglalkozik. Ezen a téren — különösen a mezőgazdasági szakiskolák esetében — van még bőven tennivalónk. Isko­laügyünk egyik legfájóbb pont­ja ez. Mindenki előtt ismere­tes a XII. pártkongresszus ha­tározata. „A mezőgazdaságot az ipari termelés színvonalára kell emelni". A határozatot elfogadtuk, annak idején lel­kesedtünk. ígértünk. Mit tesz­nek ennek megvalósításáért a mezőgazdasági szakiskolák? Törvényszerű, hogy mindent az alaptól kell kezdeni. Azt mondják: a jő alapra lehet építeni. Milyen a gyermek- anyag, kik kerülnek ebbe az iskolatípusba? Széles körökben elterjedt nézet az, hogy ha rosszul tanul a gyermek, úgy a kilencéves iskola befejezése után a szülők a mezőgazdasági mesteriskolába íratják. „Ha máshová nem kell, jó lesz a mezőgazdaságba...“ mondják. „Testi munkásra mindig szük­ség van...“ Nem tévednek vajon? Ezzel a problematiká­val foglalkoztunk a Banská Bystrica-i járásban. A SZAKISKOLÁN: A Banská Bystrica! mező- gazdaságig mesteriskola igazga­tója, J. Satánek lelkesedéssel beszél az elért eredményekről. Mert eredményeket értek el, annyi bizonyos. Az elméleti és a gyakorlati oktatásra tereljük a szót. Már az említett okok­nál fogva gyöngébb tanulók kerülnek a mezőgazdasági szakiskolára. A tanítók minden tudásukat latba vetik, de ered­mény leginkább a gyakorlati oktatásban mutatkozik meg. A gyerekek szeretnek dolgoz­ni. Csakhogy elmélet és gya­korlat között nagy mélység tá­tong. A tanulókat szakgyakor­latra küldik. Amit az iskolában tanultak, négy hónapon keresz­tül a gyakorlatban érvényesí­tik. Hogy hogyan? Az igaz­gató papírokat forgat és oda­nyújtja. Nézd. Ezt írták a ta­nulók a szakgyakorlat befeje­zése után. Olvasom. Az első kérdés: „Mit csináltam a szak­gyakorlaton a mezőgazdasági üzemben?“ A második: „Ho­gyan készülök fel a jövő fog­lalkozásomra az iskola befe­jezése után?“ Helyreigazítás m Lapunk legutóbbi számá- nak — Miért maradt csak I« a csalódás? — című cikkébe sajnálatos hiba csúszott. A befejező mondat helyesen így hangzik: Kérjük olva­sóinkat, hogy ha környeze­tükben hasonló problémák­kal találkoznak, írják meg szerkesztőségünknek. A kurta válaszok közt ku­tatok. Röviden, őszintén írt$k meg azt is. ami nem tetszett. I. Medveď ezt írta: Mindenre felhasználtak, csak éppen nem arra, amilyen célból kiküldött az iskola. Esős időben alkoholt fogyasztottunk. Azonkívül szal­mát. szénát, takarmányt hord- tunk, rakodtunk." A selcei EFSZ vezetősége nem volt ké­pes, vagy egyáltalán nem akart kellő munkafeltételeket bizto­sítani. Az iskola részéről pe­velök. Mit tegyünk akkor, ha a tanulók közül tizen moziba szeretnének menni, hatan ping­pongozni, nyolcán hokizni stb. Ha tudni akarunk a diákok minden lépéséről, nem enged­hetjük őket. mivel csak ketten vagyunk. A nevelésért mi va­gyunk a felelősek és a diáko­kat nem bízhatjuk senkire, a CSISZ funkcionáriusaira sem.“ Tehát a bizalom hiányában nem mehetnek a tanulók sza­bad idejükben oda, ahová ép­AZ EREM MÁSIK OLDALA dig megelégedtek azzal, hogy a tanulók szakgyakorlaton van­nak. A másik tanuló ezt Irta: „A gyakorlat befejezése után kiértékelték munkánkat és ju­talomként 1 liter rumot és 1 kg prešovi szalámit kaptunk.“ — Felsóhajtottam. Az iskola és az élet. Pedig a fiatalok ne­veléséért mindannyian felelő­sek vagyunk. A család, az is­kola, de maga a társadalom és a tömegszervezetek is. A következő állomásunk Brez­no. Kicsit furcsán fogadtak. Meglepődtek, hogy ennyien jöttünk, s méghozzá a köz­pontból. Itt inkább a nevelési kérdésekkel, az internátusi renddel és magával a CSISZ szervezet munkájának problé­máival foglalkoztuunk. Nem kétséges, voltak nézeteltéré­sek. Eddig a legtöbb iskolá­ban, legyen az bármilyen tí­pusú, olyan esettel találkoz­tam, hogy a CSISZ szervezet küldetését nem értették meg sem a CSISZ tagok, sem pedig az iskola vezetőségé a párt- szervezettel karöltve. Nézetünk szerint "a CSISZ tevékenyked­jen az ifjúság körében, de a nevelést bízzák a pedagógu­sokra. A diák legyen a neve­lés tárgya, nem pedig irányí­tója. Hiányzik hát a kölcsö­nös bizalom a tanító és a diák között. A nevelőnő ezzel érvel: „Az internátusbán 60 fiú és lány lakik. Ketten vagyunk né­pén szeretnének. Pedig hát a 60 diák között akad egy-két olyan egyéniség, akiben nyu­godtan megbízhatunk. A veze­tőségi tagok mondták: minden két hétben (vasárnap) kötele­ző hazamenni, ha akarunk, ha nem. Az érdekkörök működé­sére minden második hétfőn van idő, ahol mindenkinek kö­telező megjelenni. Négy alap­téma van. Minden évfolyamban egy. Tanulunk a CSISZ-ről, foglalkozunk „A világ térképe fölött“ problematikával, tanu­lunk a CSKP-ról, a nemzetközi politikáról. Az előadásokat a tanítók tartják. A pedagógu­sok gyűlésén így határoztak. A harmadik iskola a Brez- nó-i mezőgazdasági mesteris­kola. Ezt az iskolát leginkább a felső-garammenti faluk ta­nulói látogatják. Az igazgató szavai szerint a színvonal i- gen alacsony. A szülők és a diákok részéről nincs érdek­lődés, mivel „a magángazdál­kodáshoz nem kell iskolai.“ A tanulóknak nincs hol végez­niük a gyakorlatot. Két szövet­kezet van a környéken, ott sincs teljes gépesítés, vagy ha van is. nem használják. „Az iskolát szorosan egybe kell kapcsolni a gyakorlati élettel“ — mondja a XI pártkongresz- szus határozata. De nemcsak az iskölától függ, hogyan ké­szíti fel a tanulókat a gya­korlati életre. A tanulók 60 százalékának nincs meg az a- lapfokú kilencéves iskolai vég­zettsége. Tévúton végzik 16-an. A CSISZ-RÖL Három iskolát látogattunk meg, hogy anyagot gyűjtsünk a Vili. plenáris ülésre. Anyagot bőven találtunk, de jő tapasz­talatokról keveset lehet beszél­ni. A CSISZ szervezetek az is­kolán azt csinálják, amit a ta­nítók mondanak. Nem tudnak önállóan dolgozni, nincs ta­pasztalatuk; Dehát senki sem született okosnak. Az iskola, az élet neveli az embert. Ezt kell megérteni az iskola ve­zetőségének is. Ezeken az említett iskolá­kon a CSISZ szervezetek mun­kájának a színvonala alacsony. Az adott körülmények között, az én nézetem szerint, ez tör­vényszerű. Pedig egy kis a- karattal megjavíthatjuk a munkát. Meg kell érteni, hogy a nevelésben a CSISZ is se­gíthet, olyan mértékben, ami­lyen mértékben mi segítünk a CSISZ-nek. BEFEJEZÉS: A leírtakat csak három isko­lán tapasztaltuk, de gondo­lom, ez elég tanulság lesz ah­hoz, hogy a mások hibájából tanulhassunk. Nézzük meg az érem másik oldalát is az is­kolákban, a munkánkban. Mácsai Gyula Egy ofttályboí hatan... „Az 1-es számú beteg jól van. Holnap, ha nem lép fel komplikáció, mehet haza. A 2-es számú beteget pár órával azelőtt hozták be. Diagnózis: agyvérzés. Gyakran fel­ébreszteni... — ... a szolgálatot átadta Dékány Éva ápo­lónő!" Az idézet egy szolgálatátadási jelentésből való. Dékány Éva és még öt társnője fiatal ápolónők, akik pár hónappal azelőtt még az érettségi miatt izgultak, s ma már a király- helmeci kórházban teljesítik hivatásukkal já­ró felelősségteljes feladatukat. Megtaláljuk őket a gyermekosztályon, sebé­szeten. szülészeten, belgyógyászaton. Egy osztályból hatan jöttek a csernői kór­házba. Nagy szükség volt ebben a kis ha­tármenti faluban is gondos ápolónői kezekre. Most még nagyobb szükség van rájuk, mert már az új, modern kórházban dolgoznak, Ki- rályhelmecen. Várták azt a napot, amikor végre úgy teljesíthetik hivatásukat, ahogy azt tanulták. A csernői kórházban nem tudták kel­lőképpen érvényesíteni tudásukat. A PARDUBICEI Priemstav dolgozói építették a terebesl élelmiszer-kombinátot. Az új cukorraktár egyedülálló a maga nemében. A KGST által jóváhagyott tervek alapján készült, teljesen gépesített, több mint 30 munkaerőt ta­karítanak meg az új rendszer mellett. Az építkezés több mint 8 millió koronába került Az ápolásban szakos tanárnő figyelmezte­tését magukkal vitték az életbe: ,X&nyok, ma­guk úgy dolgozzanak, ahogy azt tanulták. Ennyivel tartoznak az iskolának, tartoznak nekem is." Leírhatalan izgalmat jelentett számukra az első önálló szolgálat, az első vizit, amelyen már egyedül feleltek munkájukért. — Vajon mindent elvégeztem? Beadtam minden gyógy­szert? Rendben van — kérdeztem? — és sok ehhez hasonló aggodalom suhant át az agyu­kon, mikor az első vizitre készültek. Azóta hónapok teltek el. Önáítóan, magabiz­tosan és lelkiismeretesen dolgoznak. Örülnek az új kórháznak, ahol megvan minden lehe­tőség arra, hogy fokozottabb gonddal végez­zék munkájukat. Megnyerték a betegek bizal­mát, és nem egy ember gondol vissza hálával és szeretettel a fiatal, fehérkötényes nővér­kékre. A hat ápolónő és megannyi társnőjük még csak egy lépéssel vannak túl az „élet kapu­ján“, munkájuk még nem értékelhető. Azt a- zonban mindegyikük tudja, hogy a betegápo­lás — nemes, szép hivatás, melyet csak kellő félkészültséggel lehet betölteni. Csölley Zsuzsa nWM A Merina n. v. poliészter férfiöltöny és kosztümanyago­kat hoz forgalomba. A textil­ipar azonkívül még nagy meg­lepetéseket tartogat. A női teszil anyagot eddig már 140 árnyalatban készítik, ezenkí­vül színek szerint illatosítva lesznek. Az illatosított anya­gok iránt máris nagy az ér­deklődés.-O­Hazánkban Trebchovice és Vamberg környékén a legré­gibb és legfejlettebb a ga­lambtenyészet.-0­A maláta-üzemek nagy téte­lekben Japánba, Kubába, Spa­nyolországba szállítják termé­keiket.-O­A mezőgazdasági állatok száj- és körömfájása már lé­nyegesen alábbhagyott.-O­Lysica na Balenesku-ban a fiatal szövetkezeti dolgozók csúcseredményeket értek el. Egy tojó átlag 196 tojást ter- meL Elöljáróban: Darázs Ka­talin vagyok, 18 éves, vajkai születésű, négy év óta a- zonban már pozsonyi lakos. 1964 júliusában szabadul-1 tam: a vendéglátóipari ta­nonciskolát végeztem 'el. A Dévény Szálló kávéházában kaptam elhelyezést mint pincérlány. HÉTFŐ: Rosszul kezdődik számomra a hét — ma dél- utános vagyok. Ilyen eset-' ben háromnegyed ötkor ke­lek, munkába fél hatra me­gyek. Szerencsére nem la­kom messze a szállótól, így nem kell különösebben siet­nem. Ezúttal mégis kések néhány percet, a „szorgal­mas“ házmesterek jóvoltá­ból. A járdákat ugyanis csaknem összefüggő jég­páncél borítja! A főpincér kissé feddő pillantása fo­gad. Fokozott gyorsasággal látok az asztalok megtérí­téséhez. Körülbelül hétre végzünk ezzel a „kellemet­len" munkával. Ekkorra a- zonban szállingózni kezde­nek már az első vendégek. Tizenegyig szolgáljuk fel a reggelit, azután már csak sört és hideg ételeket. A szolgálat e része sokkal nyugodtabb; a vengégek csak ritkán „zavarnak“ kí­vánságaikkal.. B&f HÉT AI ÉÜTEM BŐI ban kedvelem '(nem kell te­rítenem). A kávéház úgy­szólván pang. Csupán egy- pár sütemény, és egy-két kávé. A nyolc óra alatt’ ta­lán tíz vendégét szolgál­tam ki. Sok szabadidőm lé­vén, jóval előbbre jutottam Jókai: „Mire megvénülünk“ c. könyvével. 3. SZERDA: Ma is délutá- nos vagyok. Reggel átbön­gészem az újságot Tízkor német órám van. Koráb­ban indulok, a szombati fi­zetésemből viszek 400 Kčs- t a bankba. Jégszekrényre és motorkerékpárra gyűj­tök. Tisztán ezret keresek, ebből háromszázat adok ha­za. Pontban fél háromkor jelentkezem a főpincérnél. A szerda valahogy mozgal­mas nap. Van úgy is, hogy 30-35 vendégét is él kell látnom. Kedvenc vendégeim közé néhány idősebb néni tartozik, akikkel szívesen elbeszélgetek, ha alkalom a- dódik rá. Szerdán mindig gyorsan telik a munkaidő, így vön ez ma is. Bár fáradt vagyok, fokozott gyorsasággal szedem le az asztalokat. Az ajtónál az udvarlóm vár. 4. 2. KEDD: Nyolc előtt ébre­dek. Délutános vagyok ma, csak fél háromkor kezdek. A délelőtt szinte elröpül. Az ágyban átlapozgatom szí­nészkép — gyűjteményemet. Felkelés után leszaladok bevásárolni Csaknem tizen­két óra, mire hazaérek. Gyorsan bekapom az ebé­det, és sietek pontosan ott lenni a szolgálatkezdetkor. A délutáni beosztást job­CSÜTÖRTÖK: Szabadnap. Vasárnap helyett. Reggel fodrászhoz megyek. Hazaér­ve nekilátok a következő szabadnapig szükséges ru­hát, szolgálati kötényt ki­mosni. Ügy elszalad az idő, hogy újfent csak gyors é- bédré jut időm. Kettőre a Svazarmban kell lennem, a hajtásit szeretném mie­lőbb megszerezni, öt óra van, mire hazajutok. Jó­formán még csak ki sem fújtam magám, máris csön­get értem az udvarlóm. Színházba megyünk — ba­lettre. Kizárólag csak azt szeretem. 5. PÉNTEK: Nehezemre e- sik a felkelés a háromnapi kései lefekvés után, de nincs pardon. A metsző hi­deg az utcán végérvényesen magamhoz térít. És megint terítés, aztán pedig regge- li-szervírozás. Kilenc táj­ban két kellemetlen vendég érkezik. Egy álló órát reg­geliznek. Egyenkint, külön- külön „parancsolnak“ egy kiflit, majd a cukor ke­vés, Alig tíz perc múlva vajért és dzsemért szalasz- tanak. Mindezt persze egy­szerre is megrendelhették volna, csak hát... — Délután ő ma szolgálatban van. így otthon kézimunkázom, szü­leimmel beszélgetek (már nekem is van beleszólásom néhány kérdésbe, elvégre önálló keresettel rendelke­zem!). Este verseket mago­lok. Mondhatnám ez, a má­niám. Pár tucatot tudok is már fejből. 6. SZOMBAT: Réggél elalud­tam. Délelőtt hétvégi bevá­sárlás. Ha most lennék szolgálatban, tán épp sü­teményt szolgálnák fel a menyasszonynak! Gyakran tartanak nálunk a kávéház­ban esküvőt. Olyankor szí­vesen vagyok munkában. Szombaton azonban, délu­tán sem rossz. Este tánc van. Mi természetesen nem táncolhatunk. Én különben sem járok táncolni. Négy éve már, hogy nem voltam. Nyolctól záróráig nem volt egy szabad szék. Jóval ti­zenegy után indulhatok csak haza. ' 7. VASÁRNAP: Szerencsén? délelőttös vagyok, s így dél­után elmehetek majd Vele moziba. Tegnaphoz képest jóformán üres a kávéház. Csak az egyik asztalnál ül egy hangosabb, kevert an­gol-osztrák társaság. Ma valahogy lassan múlik az idő. Alig várom már a há­rom órát. Gyors ebéd, át­öltözés és futás a találká­ra. Mozi után sétálunk még egy kicsit a kivilágított ki­rakatokat nézegetve. Ki­lenckor azonban búcsút kell mondanunk egymásnak, mert reggel megint öt e- lőtt szól majd az ébresztő­óra. Még gondolni is rossz rá — így séta közben! (Lejegyezte: P. M.)’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents