Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-11-23 / 47. szám

„MAI FIATA­LOK“: Nem írták meg, hány ruhát közöljünk, így ezekből válassza­nak: 1. Fekete ruha, tisztaselyem ripszböl, vagy csipkéből. A ruha mély, ovális kivá­gását gallér-szerii pánt övezi, elöl átkötve. A plaszt- renszerű rész ró­zsaszín selyemből készül, fekete szatén csíkozás­sal, de ha a ruha csipke, legszebb hozzá a rózsaszín vagy sárga csip­kebetét. 2. Pasztellszínű ruha, sima bro­kátból vagyripsz- ből, magasított derékrésszel. A felsőrész egymást keresztezve képezi a kivágást, melynek széleit nagy, fényes fekete gyönggyel varrjuk ki, majd még apróbb gyöngyökkel Is díszítjük. 5. Fekete csipkeruha, a nyak­ki vágásnál érdekes rácsozással. Színes művirág vagy strassz ékszer élénkíti. 4. Fekete-fehér kombináció az idény nagy divatja. A szok­nya fekete szövet vagy tcszil a blúz fehér szövet, teszil eset­leg tiszta selyem ripsz, A blúzt díszítő most nagyon divatos fekete applikációt fehér gyön­gyökkel varrjuk ki. Amennyiben a blúz szövet, készülhet az anyagból kabátka is, a szoknya anyagával díszített sállal. (Folytatás) A ZSÍROK KÖZÜL 1.3 dkg vaj 1.1 dkg zsír vagy olaj 1.3 dkg margarin tartalmaz 100 kalóriát. Ha fogyókúrát akarunk tarta­ni, napi táplálékunknak nem szabad meghaladnia az 1200, legföljebb 1500 kalóriát, sőt, ha még alaposabb fogyásra van szükségünk, 850-re, esetleg 600- ra kell csökkentellünk a nap! kalóriatartalmat. Megjegyezzük, hogy a hirtelen fogyás a szer­vezetre nézve káros lehet, ezért csakis orvosi ellenőrzés mellett végezzük. S még; ha fontos is a nagyarányú fogyás, aklcor is inkább tovább tartsuk a kúrát, valamivel nagyobb napi -kalória- mennyiség fogyasztása mellett. Hangsúlyozzuk még, hogy' az alatt az idő alatt, amíg fogyó­kúrát tartunk, nem dolgozha­tunk nehéz munkát; ajánlatos inkább szabadságot kivenni, ne­hogy a fogyás egészségünk ká­rára menjen. Most pedig nézzük, mit is ehetünk egy nap AZ 1500 KA- LÖRIÄS FOGYÓKÚRA mellett: Reggeli: egy csésze tea (ke­vés cukorral), egy vékony sze­let fekete (legjobb rozs-ke­nyér), 1 dkg vaj, 1 főtt tojás. Délelőtt: egy alma vagy egy sárgarépa. Ebéd: 15 dkg párolt, sovány marhahús, 30 dkg párolt vegyes zöldség, 15 dkg sós vízben főtt burgonya, 20 dkg szilvakompót. Délután: egy pohár tej. Vacsora: 20 dkg káposztasa­láta (gyalulva, besósva. ecet­tel, kevés cukorral ízesítve). 10 dkg vagdalt hús, 10 dkg túró, 1 dkg vaj. 1200 KALÓRIÁT AD NAPONTA A KÖVETKEZŐ ÉTREND: Reggeli: egy csésze tea, egy vékony szelet kenyér. Vfe dkg vaj. 10 dkg túró. Délelőtt: sárgarépa. Ebéd: 15 dkg gyorsan sült hal, 10 dkg sós vízben főtt burgonya, 20 dkg vegyes zöld­ségsaláta. Uzsonna: egy csésze tej, Vacsora: egy vékony szelet kenyér, % dkg váj, 10 dkg túró, 20 dkg paradicsomsalSta P-NÉ: A spanyolmadárka s következőképpen készül: a vékonyra kivert marha- szeleteket megsózzuk, be­kenjük mustárral, teszünk rá egy szelet kemény to­jást, egy csík savanyú u- borkát, egy csík szalonnát és egy szelet nyers burgo­nyát. Henger alakúra csa­varjuk. két szélét behajtjuk és zsíron vagy olajon pu­hára pároljuk. (Körítésnek rizst adunk.) A szalvétás gombóc receptje: 2-3 zsem­lét kockára vágunk és egy tálba teszünk. 1 dl tejet Nos, ilyen fogyókúra nem él­vezet. igaz? De ha már rászán­tuk magunkat — és főleg, ha szükségünk van rá — tartsuk is be. Ha már végképp nem bírjuk az éhséget, egy sárga­répával vagy savanyú uborkával pótoljuk a napi adagot. (Folytatjuk) eldolgozlak 2 tojással, kb. 4 dkg liszttel és 4 dkg ol­vasztott vajjal, megsózzuk és a zsemlére öntjük. Né­hány percig állni hagyjuk, majd henger alakúra for­máljuk, vajjal megkent szalvétára helyezzük, 2 vé­gét spárgával összekötjük és forrásban lévé sós vízben leb. 3/4 óráig főzzük. (A szalvéta két vége legyen kint a fazékból, ennél fog­va emeljük' ki.) A rizottót Így készítjük: rizst és zöld­borsót párolunk külön. Bár­milyen húst megfőzünk és apró darabokra vágunk. A már puha rizst és borsót összekeverjük a húsdara - bókkal és zsírral kikent for­mában kicsit átsütjük. Ez­után kiborítva forró zsír­ral megöntözzük és reszelt sajttal megszórjuk. S végül, íme a gulyásleves receptje: apró kockára vágott hagy­mát zsíron világosra pirí­tunk, feleresztjük, hozzáa­dunk kockára vágott burgo­nyát. Mielőtt kész, csipet­két főzünk bele. „TÉPD SZÉT AZ EMLÉ­KEK LÁNCÁT": Őszintén szólva, mindkettőjük visel­kedése gyerekes és bizony illetlen is. Mert: a fiúnak nincs „joga" felelősségre vonni magát azért, hogy le­vágatta a haját. Ha ennyi­re tetszett neki. legföljebb sajnálkozhat felette. Továb­bá: a „mi közöd hozzá" semmiesetre sem tartozik az illedelmes meghátáro2á- sok közé; akármenyire mér­ges is volt. Megjegyzésünk az egész­hez: miért nem akarta el­hinni a fiú, hogy iskolai pa­rancsra vágatta le a baját? Miért kételkedett a szavá­ban? Előfordult már, hogy félrevezette öt, vagy itt-ott füllentett neki? De ettől el­tekintve, maga ne keresse a kibékülést, már csak azért sem. mert nem ér sokat az a vonzalom, ami a haj hosz- szúságán alapul. „SZERETLEK TÉGED": Levele nagyon érthetetlen, csak feltételezzük, hogy mit is akar tulajdonképpen. Te­hát: a szalagavatóra illik meghívni azt a kislányt, aki tavaly meghívta magát. Ha azonban azóta nem tartják annyira a barátságot, inkább hívja meg azt a kislányt, akinek most udvarol. Felizzottak a szemei és tud­tam, hogy legszívesebbén azon­nal teljesítené fenyegetését. Ha kezdetben még is lepett a vá­ratlan érkezésével, most már feíocsudílaim. Mozdulatlanul ál­lottam és hidegvérrel néztem a szemébe. A következő pillanatban las­san engedni kezdtem lefelé a kezem — de hová? Az övem­hez, hogy előkapjam a revolve­rem? Igen elő akartam kapni, de amikor ásni kezdtem a göd­röt, az öv'emét mindenestől le­kapcsoltam és a földre fektet­tem, hogy ne akadályozzon a gömyedésben. Azt hittem, hogy semmiféle veszedelem se fe­nyeget. Most az övem a re­volverekkel a földön hevert és mellette a késem is. Sanier észrevette, hogy akaratom el­lenére is az övem felé kap­tam és hogy zavarba jöttem. Gúnyosan rámröhögött és fe­nyegetően sziszegte; — Végre 'elkaptalak! — az­tán folytatta. Látod, hogy az ujjam a ravaszon nyugszik! Elegendő égy apró mozdulat, és rögtön a koponyádba röpítek néhány golyót. Eťre mérget vehetsz. Tehát moccanni sé próbálj, mért a pokol fenékére küldtek. Jobb ha istenesen vi­gyáz rád az ember! Bizonyára nem vártál, ugye? — Nem — feleltem nyugod­tan. — Igen, úgy számoltál, hogy leghamarabb holnap esté ér- kéziem, de élsz ámítottad ma­gad! Tehát ezt is megtudta! Ez azt jelenti, hogy beszélt a tár­saimmal De azok hol lehetnék most? Ha itt lennének, az csak mégszilárdítana nyugalmamban és hidegvérűségemben: legyé­nek ugyanis bármilyenek, de mégse gyilkosok, és nem ké­né tőié tartanom, hogy Sanier az ő jelenlétükben agyonlőné, hacsak vérig nem sértem. Moz­dulatlanul állottam. Sanier ar­ca elsötétült a szörnyű gyűlö- tettől, úgy folytatta; — Salt Fork felé haladtam, hogy értesítsem Tangnot, vég­re megdöglött az apacs kutya. Véletlenül azonban találkoztam Kiwo csapataival, velük üzen­tem meg az örömhírt és így hamarább érkeztem ide. Oda­lenn találkoztam Mr. Gates- szel és megtudtam, hogy vala­milyen Mr. Jones vezetett idé. Amikor Gates elmondta, hogy Mr. Jenesnek két puskája van, egy nagy és egy kisebb; rög­tön gyanú ébredt bennem. Kértem, hogy részletesen ír­ják le az illetőt és így azon­nal tudtam, hányadán állok. Azt mondták esetlennek, na­gyon esetlennek néz ki, de én megsejtettem, hogy az illető csak tetteti magát és senki más nem lehet, mint Old Shatterhand. Fölkúsztam ide, hogy mihelyst visszatérsz a vadászatról elcsípjelek. Megle­petésemre azonban már itt voltál és a földben turkáltál. Nem sejtetted, hogy én és társaim titokban léskelödünk. Miféle papír az ott’ a kezed­ben? — Számla a szobától. — Kutya, né hidd, hogy vic­cet csinálhatsz belőlem! Mifé­le papír az?, — Számla a szabótól. Jöjjön és nézze még! ' — A világért sem! Előbb té­ged szorítják meg jobban a markomba! Mit keresel itt a Mugwort hegységben? Tudom nagyon jól, hogy az apacs Nuggéť-tszilnék nevezte' ezt a helyet! Winnetou — Hogy mit keresek itt? Bi­zony aranyat. — Ügy én is ezt gondoltam. — Sajnos csak a szabó szám­láját találtam. — Majd én alaposan megné­zem azt a számlát. Téged az ördög mindig odavisz, ahol semmi szükség sincs rád. De most jó helyre hozott. Neked már kongathatnak is! — Avagy magának! Egyi­künknek el kell pusztulnia, ez világos. szíjat húzott elő a zsebéből és mentegetőzött; — Sír, a legnagyobb megle­petésünkre megtudtuk, hogy ön nem Jones, hanem Old Shatterhand. Miért állított fal­hoz? A csalás nem fizetődött ki, most meg kell kötöznünk. Ne próbáljon ellenállni! Ügy­— Szemtelen kutya! Még ak­kor is vicsorít az emberre, a- mikor döglődik. De hiába vi- csorgatod a fogadat, az úgyse segít rajtad. Ismétlem; neked már lőttek. Kutya, az arany- csontokat amelyeket te akar­tál itt kikaparni, mi visszük el. — Csak vigyétek és törjön ki rajta a fogatok. — Ne nevess! Mondtad, hogy itt már nincs semmi, de a pa­píron, amelyet a kezedben tar­tasz bizonyára lesz valami út­baigazítás az aranyhoz. — Hát akkor jöjjenek, ve­gyék el tőlem! — Ne félj, megszerzem! Rög­tön meglátod! Figyelj rám, hogy mit mondok! A legkisebb gyanús mozdulatra és a legki­sebb ellenállásra rögtön lövök! Ha másról lenné szó, akkor csak ijesztgetném az illetőt, de nem lőnék. Te azonban annyira veszélyes lator vagy, hogy föl­tétlenül megteszem, amit ígé­rek! — Hiszen tudom, hogy ké­pes lenne rá. — Jó, hogy elismered. Hé, fiúk, gyertek ide és kötözzé­tek meg! Ez annak a három társának szólott, akik nem messze egy fa alatt lapultak. Most mind a hárman, Gates, Clay és Sum­mer 'előbújtak a fedezékükből és lassan felém indultak. Gates sem segítene magán és Mr. Santer rögtön lőne, ezt nem kell ismételnem. — Semmiféle fölösleges du­mát! — szólt rá Santer. Aztán rámparancsolt; — Engedd a papírt a földre és tedd ke­resztbe a kezed! Meg volt róla győződve, hogy szilárdan tant a markában. Most azonban már tudtam, hogy nem kaparintott meg, sőt én kapom el őt. Arról volt csupán szó, hogy gyorsan és jól használjam ki a jeleftlegi helyzetemet. — No, mozdultok már? Gyorsan, mert különben lö­vök! — parancsolta Santer. — Engedd el a papírt. Engedelmeskedtem és a pa­pír a földre hullott. — Előre a kezeddel! — mondta Gates. Látszólag engedelmesen elő­renyújtottam a kezem, de úgy. hogy kénytelen volt közém és Santer közé állam, ha meg a- kárt kötözni. — Péké innét! — kiáltott Santer Gatésre. — Hiszen a puskám előtt állsz! Ha tüzelni akarnék, nem... Nem fejezhette be, mert megszakítottam és nem is a legfínomabban. Ahelyett, hogy meghagytam volna kötni a ke­zem, megragadtam Gatest de­rékban, magasba emeltem és Santerhez vágtam. Az ugyan oldalra akart ug­rani, de a rémület mintha megdermesztette volna. Kiesett a kezéből a puska. A repülő Gates teljes erővel nekivágó- dott. Mind a ketten a íöldr'é hullottak. A következő pillanatban fel­pattantak és Santer rám ve­tette magát. Öklömmel állon- vágtam, elterült mint a fada­rab. Eszméletlen volt. Ekkor a három társára ve­tettem magam: — Itt a bizonyítéka, hogy valóban Old Shatterhand va­gyok. Meg akartatok kötözni. Azonnal dobjátok el a fegy­vereket, mert lövök. Kirántottam ugyanis Santer övéből a revolvert és a há­rom társára fogtam. Azonnal engedelmeskedtek és ledobták fegyverüket. — Üljetek a főnök leányá­nak a sírjához! De gyorsan! Gyorsan! Odafutottak a sírhoz és le­ültek. Azért ültettem ide ö- ket, hogy minél távolabb le­gyenek a fegyvereiktől. — És most csendben ülje­tek! Nem bántlak, mert félre­vezettelek benneteket. De ha megpróbáltok elmenekülni, vagy védekezni, azonnal lö­vök! Még mielőtt azonban elve­heti en\ volnij Santertől Win­netou végrendeletét olyasmi történt, amire nem számítot­tam. Bekerítettek és elfogtak a Kiowa indiánok. Helyesebben csak engem fogtak él, mert Santer a szövetségesük volt. Bizonyos idő múltán elbúcsú­zott tőlük és magával vitte Winnetou végrendeletét. Egy csellel azonban sikerült tőlük nekem meglógnom és Santer nyomába eredtem. Tud­tam, hogy Santer hová indult. Arra a helyre ment. ahol az apacsok kincsének a rejtekhe­lye volt. És azt is tudtam, hogy nem egyedül üldözöm Santert. Űz­te őt Pidna is, a Kiowak fiatal főnöke és néhány harcosa. Santer ugyanis nemrég beha­tolt a sátrába és úgy megü­tötte a feleségét, hogy az a heveröre esett, és elvitte kis zacskóban Pidna amulettjét. Az amulett rendszerint kisebb tárgy, amelyet az indiánok szentnek tartanak és semmi pénzért sem hagynák el. Pinda rögtön Santer nyomába eredt, hogy elvegye tőle az amulett­jét. Attól sem riadt vissza, hogy át kell lopakodnia az el­lenséges apacsok földjén, akik gyűlölték a kiowákat. Tudtam, hogy Santer Ro Pe­cos irányába halad, és ez szá­momra elegendő volt. Hogy honnan ismertem San­ter útirányát? Winnetou vég­rendeletéből. Ameddig el sikerült olvas­nom három apacsnyelvű kife­jezésre bukkantam. Egyet kö­zülük Santer ismert, Iudelcs- cset, ami Tűlevelű erdőt je­lent. De a másik kettőt, Tsze- sost és Deklil-tot nem ismer­te. De ha tudta volna is, hogy a Tsze sós a Medve sziklát és a Deklil-t, a Sötét vizet je­lenti, akkor is zavarba jött volna, hogy hol keresse őket’. (Folytatjuk) végrendelete ÚJ IFJÚSÁG — CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának hpja, Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció Bratislava, Pražská 9: — Telefon 445-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 31.20. Ter­jeszti a Posta Hirlapszolgálata, előfizetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem őrziink meg és nem adunk vissza, — A lapot külföld számára a PNS Üstredná expedícia tlače útján lehet megrendelni. Címe: Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VI1. K—22*51126

Next

/
Thumbnails
Contents