Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-10-26 / 43. szám
)■ Ivás után, miként azt A eltervelték, barackot ettek, s a kislány ott ült szemben a vadidegen emberrel, aki tulajdonképp az apja, Ojra fegyUťť voltak — a kislány hóm 'emlékezett, mikor találkoztak utoljára — talán száz éve, talán csak néhány napja. Mindegy, fő, hogy ott ültek szemben egymással, s az ember kedves volt és jópofa. Először is 'ekkora bajuszt nem látott még, nem, nem is bajuszt (vörös még barna szőrszálakat az ember orra alatt meg szája mellett. Másodszor: ing és nyakkendő helyett kék-fehér jersey feszült rajta, s zakőt nem viselt. A karját is ugyanolyan rőt szőr borította, de puhább, kévésbe vastag. Kék szandál volt rajta, és nem cipő. Zokni nélkül járt ő is, mint a kislány. Az ember itt lakott. A kislány eljött hozzá New Yorkból a párizsi lakására, ha ugyan lakásnak lehet ezt nevezni. Nagyon öreg ember volt, meg is mondta a kislánynak: harminchat éves. A gyerek n'émrég múlt hat, épp hogy felébredt délutáni álmából, s az augusztusi nap forrón tűzött. Reggel, amikor sétáltak é- gyet a környéken, a kislány meglátott egy láda barackot egy kis ü^let előtt, megtorpant, s az apja vásárolt egy kiló gyümölcsöt. Most ott volt a barack velük szemben a kártyaasztalon, 'egy tányéron. félig megevett barackot, s a gyümölcs közepe felé tartó ha- sadékra nézett. A kislány is o- danézett. A magból két csáp bújt ki. Barna gombfej kúszott a csápok után, két nagy láb kapaszkodott erősen a hasadék szélébe, maga után húzva valamit a magból, s majd megállt egy percre, mintha körülnézne. Az ember szemügyre vette az üreglaköt; a kislány szintén. A kis élőlény mindössze égy pillanat töredékéig pihent meg, majd továbbindult, kibújt a magból, és lefelé tartott a fél barackon. A kislány még nem látott i- lyet — csoda fura, barna, gombfejü, csápjai vannak, és sok-sok lába! Milyen fürge! S mennyire serény! Az ember visszarakta a barackot a tányérra. A kis élőlény kimászott a fehér tányérra, s ott megtorpant. — Hogy hJvják?, — kérdezte a kislány. — Gastonnak. — Hol él? — Eddig a barackban él?, de mert a barackot leszedték és eladták, s én megettem a felét, nincs többé lakása. — Taposd agyon. — Dehogy taposom. Miért taposnám? — Mért kukac. Csúnya. — Cseppet sem csúnya. Gaston jólismert gavallér. — Mindenki sikoltozik, ha egy almából kukac mászik ki. Te nem sikoltozol és nem csinálsz faksznikat, T" w Mond fs valamit'?] — Nos... kissé meg vefi i®f§- tődve. A házában otthon érezte magát, minden a helyén volt. Itt az ágya. ott a bejárat, satöbbi. — Mutasd! Az 'ember fölemelte a barackot, s otthagyta Gastönt tányéron, A a lehámozott héjat arrébb tolta, s megette a még megmaradt gyümölcsöt. — Senki ilyet nem tenne a- zok közül, akiket ismernek — mondta a kislány. Eldobnák ’ a barackot. — Nem tudom, miért. Tökéletes jó barack. Az ember szétinyitotta a magot, s a két félrészt letette Gaston közelébe. A kislány megvizsgálta a két nyitott fél- részt. — Itt lakik? — Eddig Itt lakott, de most kikerült a nagyvilágba. Látod, milyen kényelme volt a lakásban? Semmije sem hiányzott. — És most? — Attól tartok, sok mindené hiányzik. — És most mit fog csinálni? — Mit csinálunk mi vele? gy biztos — mondta E a kislány, — nem tapossuk el. — Akkor hát mit tegyünk? — Rakjuk vissza. — ö, ez a ház már tönkrement. — És nálunk? A mi házunkban nem élhet? — Nem hiszem, hogy boldog volna. — De egyáltalán... tudna itt élni? — Nos. talán megpróbálhatná. Nem akarsz még égy barackot? — Csak ha van benne lakó. — Nézd még, hátha találsz egy hibásat, leginkább abban laknak. A kislány végignézte a tányéron lévő barackokat. — Hibátlan mind. — Egyél egyet azok közül. — Nem. Olyat szeretnék, a- milyét te éttél, ahol a magban Iáknak. — Tudod... az ilyen barackról általában azt mondják, hogy rossz, és nem árulják. Bizonyára tévedésből keveredőt? a többi közé. S most, hogy Gastonnak tönkrement a lakása, hat hibátlan barackunk maradt. — Én nem akarok hibátlan barackot. Olyat akarok, ahol kis élőlények vannak. — JŐ megnézem, hátha kapok 'égýét. — És vélem mi lesz? — Ha akarsz, vélem jössz, ha akarsz, ittmaradsz, öt perc az egész. — És ha cseng a telefon? — Nem hiszem, hogy csengené, de ha mégis:_köszönj, és kérdezd meg, ki beszél. — És ha anyu hív, mit mondjak?] — Möindd, hogy elmentem egy rossz barackért, még mondd, ami még eszedbe jut. — És fia azt akarja, hogy veié menjek"?] — Ha veié akarsz merimí... — Te szeretnéd, ha ittmaradnék? ' — Persze. De a fó az, hogy te mit akarsz. — Miért az a fő?] — Az a fontös, hogy ott légy, ahol szeretsz. _ — Én Itt szeretek. — Rögtön visszajövök. Az 'ember cipót és harisnyát húzott, felvett? a zakóját és felment. A kislány nézte, hp- gyan tűnődik Gasfon, mit tegyen. Gaston körülvándorolt a tányéron, dé úgy rémlett, semmit sem talál jónak, s nem tudja, mihez kezdjen, hova menjen. G<r — Persze, hogy nem. Mit szólnánk hozzá mi, ha valaki mindig sikoltozna, valahányszor elmegyünk hazulról?, — Miért sikoltozna valaki?, — Épp fez az. Miért sikoltoznánk mi Gaston láttán? — Gaston nem olyan, mint mi. — Hát persze, nem egészen, dé épp olyan, mint a' barackház többi lakója. És most nincs szegénynek lakása... nézd, milyen csinos és formás... és nem tud hova menni. — Csinos? — A legcsinosabb a fajtájából. egszólalt a telefon, a M kislány anyja közölté, érte küldi a sofőrt, mert zsűri rendeznék egy ugyancsak hatéves kislánynál másnap pedig visszarépülnek New Yorkba. — Küldd ide az apádat, beszélni szeretnék véle. — Elment egy barackért. — Egyért]? — Egyért, ahol laknak. — Alig két napja vagy az apáddal, de máris úgy beszélsz, mint ő. — Van barack, ahol kis élőlények Iáiknak, tudom. Láttam egyet kijönni. — Egy kukacot? — Nem kukacot, Gastönt. — Kit? — GaSšfoni, a jólismeri izét. ét darab, dé az Sgyik H hibás. Látszatra olyan mint a többi, teniszlabda nagyságú, pirosba játszó halványzöld, de a szára helyén hasadék vezetett a magház felé. Az ember a kislány elé tolta a legnagyobb és legszebb barackot, aztán kivette a hibásat, s hámozni kezdte. Mialatt egyik feléről lehúzta a bőrt, és megette azt a részt, egyikük sem beszélt, csak épp ott volt. nem gondolt semmire, nem szőtt terveket, se sémmit._ Aztán az ember fölemelte a Amerikai irodalom o <§ EZRA POUND: • Amerikai irodalom Amerikai irodalom Dóri a s ô ■a T3 O s* •wm '3 •m U © s < s © *3 O u CQ £ 'u © £ < £ © "3 ’S cO © s 33 'S o Scs "C 0) s < Légy bennem, mint a sivár szél örök mélabűja, s ne mint a múlandó dolgok — a viruló virág. Naptalan szirtek és szürke vizek kemény magányába rejtőzz velem. Az istenek szóljanak majd lágyan rólunk jövendő napokban, és az Orcus sötét virágai emlékezzenek rád. Tótfalusi István fordítása GEORG NEEFF: Amerikai trod» > 3 © 5? » © a. 0 © 3 EDGAR ALLAN POE: A holtakat... * A holtakat, kik szülőföldemen Benépesítik a vén temetőket, Mikor betegség, aggkor vagy golyó Elpusztította sorra, Pap kísérte utolsó útjukon, Végigmisézve az egész falut, S a nincstelenek tömege emelte Tölgyfakoporsójukat a kereszttel... S most — porrá váltak már a közös földben Fejfáikat szú rágta ily dohossá, Se árnyékuk, se emlékük immár, így hulltak él mind; reménytelenül... Ámde azok, akik még élnek itt Már meglátták a fényt, Mely a hegyek mögül Előtűnt hajnal-ragyogássall Olyan hajnal 'ez. melynek nincs alkonya. Olyan hajnal, mély a halált is Megédesíti mindazok számára, Akik a remény napján hullnak el... .2 WALT WHITMAN: T3 O U CSIRÁK CO <3 £ < 0 T3 O "3 '£ 03 s < s o "3 •o © '3 'M 'S © s < Formák, tulajdonságok, élét, emberiség, gondolatok, Öiyikat ismerjük, a másikat nem, és ami még a csillagokon van, Aztán a csillagok: egyikük formás, a másik alaktalan. Ama csillagok csodái, termőföldjei, fák városok, lakosok, bármilyen fajtájűak is. Ragyogó naptestek, holdak és csillaggyűrűk, a megszámolhatatlan kombinációk és effektusok, Ilyenformák és az ilyenformákkal egyforma értékű formák, az Itt és akárhol láthatók, ott állnak a számukra juttatott maroknyi térben, s átölelem őket feléjük nyújtott félkarommal. Az egy és a minden kezdetét, az erényt, a mindenség csiráit hordozókat, Keszthelyi Zoltán fordítása LESLIE WOOLF HEDLEY: DAL HOZZA Szerelmem bomlott évadokor, kitartunk még el keni ér agyunkba a kiáltás már új árnyék telepszik küszöbünkre. Gyömbér felhők görögnek le az utcán s az óceánban megmerülnek hogy száraz tüzeik kioltsák Naponta egymásnak nyújtjuk át ütünk végső vékonyka lángját i csendben ránk árad a harangszó Holnap talán Holt madarak havaznak s szerelmem kis bukott angyalokat hord haja fekete édenében. © 5* 0 © a 2L <T 3 EULALIA Laktam magam Iftnok odvaiban — lelkem, mint rest tó, álmatagon míg a könnyű, vidám Eulália nem lett drága menyasszonyom. A csillagos ég szebben nem ég sugaras tüzű szemeinél; s köde pelyheivel mit gyöngybe kever s bíboros holdszínbe az éj, a szerény piruló Eulália egy pici fürte fölér, lobogó szeműszép Eulália egy hajaszála fölér , \ Se bú — se gyász többé nem igáz, , mert lelke sóhaja lelkemét { ekhózza híven; s fénnyel szegi fenn Astarte az ég peremét, ha szép Eulália ráveti asszonyt lángú szeméi, ha vidám Eulália fölveti rá ibolya szemét Babits Mihály fordítósa > s 2 5? 2. SP t © í > 3 % ? £. 3 a 0 cT 3 > 3 © 5? 0 ►t o a © 3 > 3 » *■» 5?. 0 9 © a 0 ÖT 3 > 3 © n r, 0 £ ta § > 3 © •» 5?, p 5 o a 0 Amerikai irodalom • Amerikai irodalom • Amerikai irodalom • Amerikai iroda — Más, ha kukaeos barackot talál "eldobja, és nem hord ösz- sze mindenféle sületlenséget, műit az apád. — Ez nem sületlenség. — Jó, jó, a végén még felhúzod az orrod 'egy ilyen vacak kukaeos barack miatt. — Gaston itt’ van előttem, a tönkrement háza előtt és én nem húzom fel az orromat. — Meglátod, milyen jó lesz a zsűrim. — Oké! — Meglátod, milyen jó lesz visszarepülni New Yorkba. — Oké. — örülsz, hogy láttad apádat?] — örülök. — Jópofa?, — Igen. — De egy kicsit bolondos, 5gye?] — Nem hiszem. Csak ném sikoltozik, ha égy barackból kukac mászik ki, hanem gondosan mégnézi. De ugye, ez kukac, tulajdonképpen? — Persze! — És el keli taposni? — Persze. Jaj, már alig várom, hogy lássalak, drágám. 0- lyan völt nekem ez a két nap, mint két év. Viszlát. kislány nézte Gastönt A a tányéron, s most már nem tetszett néki, csúnya volt, akár az első pillanatban. Ott állt lakás nélkül, és csavargóit a fehér tányéron, és rossz volt és komisz és nevetséges és haszontalan. A kislány épp csak élpityérédett, mert régebben elhatározta, hogy nem fog többé sírni, mivel, ha az ember sírni kezd, úgy érzi, rengeteg a sírnivaló, nem lehet abbahagyni, s ő ezt nem szérette. A mag két szétnyílt részé is rossz volt. Csúnya. Piszkos. Az ember közben vásárolt egy kiló barackot, de mivel nem akadt közte hibás, vett egy újabb kilót, s ezúttal szerencséjére két hibásat talált; Ha- zasietétt. — Telefonált anyuka — mondta a kislány. Elküldi értem a sofőrt. Lesz még egy zsúr. — Még egy? — Annyi zsúr van New Yorkban is. — Visszahoz a sofőr? — Ném. Holnap már repülünk is Ne'w Yorkba.- 0. — Szerettem itt fenni nálad. — En is örültem neked. — Miért élsz itt? — Ez a lakásom. — Szép, de nem olyan, mint nálunk. — Gondolom. — Egy kicsit olyan, mint Gaston háza. — Gaston hol van? — Eltapostam. — Csakugyan? Miért? — A kukacokat mindenki eh* szokta taposni. — Aha. Találtam néked égy barackot. — Már nSm kell. — Ahogy akarod. z ember felöltöztette A a kislányt. A holmiját is becsomagolt? már, amikor megérkezett a sofőr. Az ember lékísérté a kislányt a lépcsőkön, az utcád már-már megölelté, de aztáni másképp döntött. Kezet fogtak egymással, akár két idegen. Aztán az ember nézte, amint a nagy kocsi eltávolodik. Bement a sarki kávémérésbe, ahol naponta reggelizett. Valahogy úgy érezte magát, mini Gaston a fehér tányéron.
