Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-10-26 / 43. szám

'"T------ ----­- • a V ..'■ ; 1 4$ .Jill: A pályaválasztásról Az felső munkanap Azí kell mondanom, hogy az anyagi körülmények befolyásol-' ták pályaválasztásomat. Ezt el sem képzeltem volna, amikor középiskolába kerültem. Pedig osztályfőnökünk eleget intett erre bennünket, de mi nem hit­tünk néki. Sehol sem várnak bennünket tárt karokkal — mondogatta néha. És igaza is volt. Az első munkahelyem na­gyon tetszett, azonban ez négy hónap alatt véget ért, mivel csak ideiglenesen voltam felvé­ve. Ezt követte azután a há­nyattatás, a kilincselés, az e- gyik üzemből a másikba mun­ka után. Két hónapi kényszer munkaszünet után bekerültem az egyik üzembe, ahová szin­tén ideiglenesen vettek fel. Ezt követte égy másik üzem, ahol mint segédmunkás működtem. Ez egészen megtetszett nekem, annak ellenére, hogy a munka fárasztó volt. Mivel naponta tíz órán át zsákolni kellett. Sokat kellett hallgatnom munkatár­saimtól, amikor megtudták, hogy érettségim van és zsáko­lok. Egyszerűen kinevettek. E- zért kell valakinek tanulni? — mondogatták. Hiszen ilyen munkát minden képesítés nél­kül bárki elvégezhet, még fe­lérni iskola sem kell hozzá. A- zonban mindezzé! nem törőd­tem addig, amíg megkaptam a fizetésemet. Egy hónapra ezer koronát kaptam. Nagy huzavo­na után sikerült megmenekül­Az ifjú Chaplin a fenegyerek Ha születésétől fogva nem ellenszenves ön számára az a típus, aki nem borotválkozik és nem nyírat hajat, akkor az első pillanatban szimpatikusnak tű­nik Michael Chaplin. Ha azon­ban közelebbről is megnézi ezt a tizenkilenc éves csemetéjét a dicső Charlienek, akkor az a benyomása támad, hogy csak ünnepnapon mosdik és soha­sem vált inget. Kócos hajával, amely a vállát veri és az arcá­ba hull egyenetlen drőtszakállá. ved, kifakult, határozatlan szí­nű skót blúzával, öreg man­ches tér nadrágjával és helyen­ként lyukas, sáros cipőjével Mi­chael azokra az utcai csavar­gókra hasonlít, cűcík bádog saj­kájukkal a kolostorok bejárata körül ténferegnek, ahol a jó­szívű apácák meleg levest osz­tanak. A helyzet azonban az, hogy Michael Chaplin szerződéssel a zsebében érkezett Párizsba, ahol a televízió, mint énekes iránt érdeklődött jelöle. A feleségé­vel együtt érkezett, akit jel évvel ezelőtt apja heves til­takozása ellenére vett el. Es így lépett fel, elénekelte a francia televízióban — meg kell vallani, eléggé gyengén — azt az éne­ket, amelynek a refrénje ez: „Vagyok, amilyen vagyok, sem­mirekellő vagyok..." Miközben énekelt a hátamögötti vászon­ra apja régi groteszkjét vetí­tették és ezzel mintha azt al­kart ák volna mondani: látják, semmirekellő apa — semmire­kellő fia. De Michael eme pro­vokatív rendezésre rá se he­derített. Késő éjszaka a „Tabou"-ban találtuk meg feleségével és két barátjával. Húsz évvel ezelőtt a „Tabou" volt az existencia- listák központja. Járt ide Ju- iiett Greco, Boris Vien és néha benézett Sartre is. Akkor itt, ezek közt a falak közöt a hosszú szakáll és a kockás sporting olyan gyakori volt, mint a lyukas garas. Ma a po- mádés és beillatosított ifjak járnak ide fiatal barátnőikkel twisztelni. Es így Michael a ma­ga külsejével nagy szenzáció a szagos fiatalok közt, az öre­gek számára pedig régi emlé­keket ébreszt, a háború utáni éveket. — Az apám? — mondja Mi­chael — mit mondjak maguk­nak róla? Nem jövünk ki jól, szörnyen diktátor és nekem nem ül az uralma, Ezért men­tem el otthonról Londonba. — Hogy bohém, legyen? — Igen azért. Az apám e- gész életében a rongyosokat a- lakította filmjeiben, de a ma­gánéletében következetesen konformista volt. En viszont az életben akarok csavargó, i- gazi csavargó lenni. — Ez szembeszegülés akar lenni az apjával? — Nem, szembeszegülés az, hogy eljöttem otthonról, hogy meg mutassam, nélküle is feltö­rök. És meg is mutatom, egé­szen más élettel, mint amilyen az otthoni rendezett, tisztács- ka élet a Vevey-i villánkban. Michael el rázza az árcába csüngő hajat és folytatja: — Maguk azt hiszik, hogy mindez nem más, mint egy gazdag gyerek rigolyája. Lehet, hogy így igaz, de nem tehetek róla, hogy az apámat Charlie Chaplinnek hívják. A szőkehajú Patrícia kék szemével szerelmesen néz Mi- chaelra és titokban a kezét szorongatja. Öt évvel idősebb. Amikor megismerkedtek szí­nésznő akart lenni. Most hét­hónapos gyermekük van (akti a „titkárjuk" gondjaira bíztak) és decemberben várják a má­sikat. A fiatal Chaplinről akkor kezdtek beszélni, amikor az e- gyik napon munkanélküli se­gélyt kért a londoni Szociális Biztosítónál. Kitört a botrány, megkezdődtek a kihallgatások. Az apja Chaplin a feleségével Londonba utazott, hogy fiát megakadályozza közelgő há­zasságában. És mint ahogy ez már ilyen esetekben lenni szo­kott, a nyilvános botrány ked­vezett az áldozatnak -r Michael egyik napról a másikra népsze­rű lett. Szerepeket ajánlottak fel neki, igaz kisebb televíziós és filmszerepeket és aláírta a szerződést egy franciaországi turnéra. fi 111*1-' ■■ . *5 Nem téveszthetem szem e- löl, hogy ő még egy gyermek és viselkedése ellenére is tá­mogatásra szorul — mondta George Waller bíró, amikor megindokolta a törvényszék határozatát, hogy betiltja Mi­chael Chaplinnak, Charlie Chap­lin 19 éves beetnik fiának ön­életrajzi jellegű könyvét. A bíró hangsúlyozta, hogy a könyv megjelenése nagyon rossz szín­ben mutatná be a felperest, vi­lágszerte megvetést váltana ki iránta és Mán az egész csa­ládnak is ártana. Elrendelte, hogy a Nem bírnám már szív­ni a szénát apám mezején cí­mű regényt mindörökre tiltsák be. A tárgyalás megtartásának időpontját azonban nem hatá­rozták meg és nem ts közöl­ték a nyilvánossággal. Michael Chaplin beismerte, hogy már hosszabb ideje tartott a rábe­szélés bizonyos személyek ré­széről, hogy engedje meg a könyv nyilvánosságr ahozat alát, de most, miután a könyv el­készült, rájött, hogy az írás káros és álnak lenne szüleivel szemben és az ő személyiségét is kedvezőtlenül mutatná be. Pályázati hirdetmény A Kássai Magyar Tan- íyelvü Középfokú Iparisko­la égy elektromérnököt al­kalmazna, lehetőleg 'erősá­ramú szakképzettséggel. A kérvényt részletes életrajz­zal kérjük az iskola igazga­tóságára küldeni: Košice. Komenského 2. Az iskola igazgatója nőm a bűvös körből, mivel az igazgató nem akarta megadni az eltávozáshoz szükséges pa­pírt, azzal az indokolással, hogy nagyon még van velem elégedve és a munkámmal. Je­lenlegi munkahelyemén már hosszáé ideje dolgozom és tet­szik is, annak ellenére, hogy fizikai munkáról van szó. — Még egyszer hangsúlyozom, hogy az én pályaválasztásomat elsősorban a sors, másodsorban pedig az anyagiak határozták meg. „Őszi szél" A tanulóktól általában meg­kérdezik, hogy vajon mi sze­retnél lenni? Sokszor messze vannak még a pályaválasztástól, de mégis van elképzelésük a .lövőjükre nézve. Szabad időm­ben szívesen jártam édesapám­mal a közeli erdőbe és mező­re. Sokszor szedtünk virágot, szaladgáltam a lepkék után és teleszJvtuk magunkat friss le­vegővel. Ennél jobb szórako­zást él sem tiidfam képzelni. Nagyon megszerettem a termé­szetet és Így határoztam fel, hogy erdész leszek. Lassan múltak az évék, sikeresen le­érettségiztem. Be is adtam fel­vételi kérvényeimét az érdészeti főiskolára, meg is hívtak a fel_ vételi vizsgára. A felvételi-bi­zottság határozatát azonban szomorúan vettem tudomásul. Nem vettek fel. De ekkor még továbbra is kitartottam a kitű­zött életcél mellett Más meg­oldás híján jelentkeztem egy­éves gyakorlatra az erdészet­be. Gondoltam, legközelebb Is­mét próbálkozom majd a fő­iskolán. A munkám mellett szorgalmasan tanultam. Nagyon gyorsan elmúlt az év, de még most is szívesén gondolok visz- sza az itt eltöltött' szép napok­ra és munkatársaimra, akikké! együtt dolgoztam. Majd ismét felvételi vizsgára hívtak. De az eredmény ugyanaz volt, mint az előző évben — nem vettek fel. így hát minden reményem szertefoszlott. Utána katonai szolgálatra vonultam be'. Még mindig nehezén tudok beletö­rődni, hogy nem sikerült a ter­vem. De ilyenkor Madách szavai jutnak az esz'émbe: Ember küzdj, és bízva bízzál! Én is bízom abban, hogy a katonai szolgálat után majd sikerül el­helyezkednem, olyan üzemnél, ahol munkám mellett tovább- képézhetem magamat és sikerül képesítést szereznem. .Nimród“ A tizenkétévés iskola utolsó évfolyamába jártam, amikor ko­molyan arról gondolkoztam, hogy állásba megyek, öten voltunk testvérek és bizony szüleim nemigen lelkesedtek a továbbtanulásomért. Édesa­nyám azt mondta, minek egy lánynak főiskola? Férjhez mész és lehet, hogy tovább nem is járhatsz munkába. Apám azt mondta, hogy jobb lenne, ha dolgozni mennék, mért ő házat épít, nincs miből fizetni a fő­iskolát. Tudtam, mivél még fia­talabb testvéreim vannak, sok a kiadás éš elhatároztam, hogy dolgozni fogok. Amikor ezt be­jelentettem osztályfőnökömnek, hallani sem akart róla, mivel kitüntetett tanuló voltam, ő magyarázta még hogy égy lány élete nem fejéződik be a férj- hezmenéssel. Mindenkinek mű­velődni kfell, követni legalább részben a technika rohamos fejlődését. Osztályfőnököm ha­tására tehát élhatároztam, hogy továbbtanulok. Szüléimét is sikerült erről meggyőznöm. A pályaválasztásnál különösebb nehézségem nem volt. Kedvenc tantárgyam a matematika és fizika volt és mivel pedagógiai pályához nem volt kedvem, e- lektroteclmikai főiskolára ke­rültem. A felvételi vizsgám si­került és most eredményesen folytatom etanulmányaimat. „Kékszemü“ Mezőgazdasági technikum harmadikos osztályos tanulója vagyok. Egészségügyi iskolába akartam járni, de szüleim hal­lani sem akartak erről. Nem tudtam, mit tegyek, mert az alapfokú iskola ahol tanultam, mezőgazdasági középiskolába tanácsolt. Sorsomba csak nehe­zen tudtam beletörődni. Nem vonzott a mezőgazdaság és nem értettem, miért kénysze- rítettek engemet ebbe az isko­lába, amikor az apám is az i- parban dolgozik. A faluban sokszor ócsárolták a mezőgaz­daságot. Engem pedig sértő szavakkal illettek.. Nekünk nem fogsz parancsolni, te taknyos. Mi lesz helőled? Művelt pa­raszt. Fájt nagyon, hogy most azok gúnyolnak ki, akiknek a kedvéért mentem ebbe az isko­lába. Most már nem csüggedek kezdem megkedvelni a mező­gazdaságot. Szüleimnék hálás vagyok, amiért rábeszéltek, sőt' kényszerítettek. Szebb hivatást el sem tudok képzelni, habár igen nehéz foglalkozás s a me­zőgazdasági munka. „Csillag" ősszel a ligetben I Michael Chaplin, a nagy szí­nész fia fellépett a francia te­levízióban. — Ügy öltözöm és élek, mint a csavargók, hogy megismerjem az életet — je­lentette ki az extravagány fia­talember, aki a maga útját a- karja járni. — Jól tudom, hogy mindent a nevemnek köszönhetek, — mondja Michael — de fütyü­lök az egészre. Egyszer majd magam indulhatok el, a magam útján, legalábbis remélem. Es ha akkor valaki felajánl egy milliót azért, hogy vágassam le a hajamat... — Mi lesz akkor? — ...lehagyom vágatni! Lapzártakor érkezett hír sze­rint betiltották Chaplin fiának könyvét. f lénk észjárású modern lány. Nemhiába, hogy másodéves matematika- fizika szakos a nyitrai pedagó­giai fakultáson. A korhoz ké­pest igazodik észjárása, föllé­péséből következtetve nem is­meri a meghunyászkodást, tá­vol áll tőle a tekintély-tiszte­let. ö csak a jó, rendes, vagy az okos embereket tiszteli olyan egyéneket, akikben érték van. Akti eszményképnek lehet te­kinteni. Rágódik azon. mikép­pen megy majd a tanítás abban az iskolában, ahová kerül. Jó lenne valami t előre is tudni az első munkanapjáról, azokról a tanulókról, akikkel majd ösz- szehozza a sors. Nem utolsó sorban a kellégákröl, a környe­zetről. De az még messze van, majdnem két év, ráér erről gondolkozni. Agocs Valéria egy évet veszí­tett az életéből. így beszélik róla diáktársai, mert az érett­ségi után nem jött azonnal Nyitrára tanulni. — Pedig, ha tudnák, meny­nyit nyertem én azzal az egy esztendővel, amíg nevelösköd- tem a tanonciskolában. Jobban megismertem az életet, mintha iskolába járnék öt évig. Tanul­ni, a padban ülni, holmi diák- ügyeken átesni mégis csak gye- rekség. Az élet más. Az iskola falain túl kezdődik. Ezt én már kóstoltam. Némi tapasztalatot is szereztem, ízelítőnek azokhoz a lépésekhez, amelyeket majd elkezdek, amikor majd végleg elszakadok az iskolától. Azaz Egy mai lány végleg sosem szakadok el, mert szemléletük van korunk problé- tanítani fogok. máival kapcsolatban, — így A matematika egyik legszebb mondta Agócs Valéria, fejezete a halmazelmélet. Ilyen A jövő minden fiatal előtt szép fejezetnek tekinti diák- ismeretlenül lebeg. Ö bízik sa- éveinek mostani napjait. Ugya- ját jövőjében, hiszen jól tanul, nis tőle ered a kezdeményezés sokoldalúan képzi magát, dot- a diák-klub megszervezésére, gozni is szeret. Azt vallja, min- A nyelvszakosok közül többen denkt a saját jövőjét alakítja mondták nem kellene-e még ki, jól kell viszonyulni a mun- v&rni a klub megalakításával, -kához és embertársaihoz, nem A tanév kezdetén azonnal ilyes- szabad, elhanyagolni továbbra mibe fogni, elhamarkodott do- sem a tanulást, lógnak tartották.. Jobb lenne _ ,tt a fakultáson sok lány később — hajtogatták. azt mondja, hogy csak addig Később, később — majd a keU !°l tanulni, amíg vizsgáz- tanév végén — nem? Ha te- vak a tanultakból. Nekem pe­szünk valamit, akkor annak dig az a nézetem, hogy alapo- semmi akadálya, hogy időbe ne san elmarad az a fejlődéstől, tegyük, tgy lettek a matemati- oki a~ iskolának tanul. Képzel- ka-fizika szakosok az ifjúsági jünk el egy orvost, aki mond- klub szervezőinek kezdeménye- iuk 1925-ben szerezte meg a z51 ' diplomáját. Az még ma is gyó­' Nemcsak különböző tudorod- $#*• emberek nyos lapokat olvas, hanem ál- Va™ a . gyermekeknek adja landó kenyere a Kortárs, a mssza egészségét. De 1925 óta Nagyvilág és más irodalmi fo- az orvostudományban rengeteg lyóiral is. Rengeteg regényt eredmény látott napoüagot. olvas, szereti a színházat és Gondoljunk az antibiotikumok a filmet felfedezesere. Mi tortenne azzal 1 ' ^ az orvossal, aki nem tartaná A nyelvszakosok elzárkoz- a lépést a tudományos fejlő- nak a természettudományok désse, ? Nem ismerné az anti. elől Sokszor olyan tudományos biotikumokat és képtelen lenne ztstz, f ■ földekkel viszi előre. De a tér- 9°9US « a tanulmányai befeje- mészettudományszakosok ked- ■rése után néhány év alatt le­velik az irodalmat, különösen marad, tudományos szempon t- a modern írókat. Es tárgyilagos bál semmivé válik, ha nem tart lépést a tudományos fejlődés­sel. Még egy kérdés a férjhezme- nésröl. Vannak erről elképzeléseim, ló lenne vedami stramm, jóra- való fiúhoz jérjhezmermi. Nem baj, ha fizikai munkás is, ré­szemről az lenne a lényeges, hogy be tudna illeszkedni tu­dományos színvonalon a ko­runkba. Ha vízvezeték szerelő valaki, vagy mondjuk egy jó kőműves, azért el lehessen vi­tatkozni vele Hemmingway-ról vagy éppenséggel a művésze­tekről. Manapság egy fizikai munkásnak sem szabad ágról szakadt szürke egyénnek len­nie, ugyanúgy meg van a lehe­tősége a tanulásra, mint mond­juk nekem. En sem tanultam irodalmat az iskolában, de ezért értek ahhoz is, és egy gépész is érthet az irodalomhoz és szert tehet általános művelt­ségre is. így képzelem én el az embereket. Sok lány ugyan azt tartja, hogy fizikai munkáshoz nem menne el feleségül, mert főiskolát végzett és tanítónő lesz. Az internátusbán sokat vitatkozunk üyen kérdésekről és akik egy nézeten vannak velem meg vannak arról győ­ződve, hogy akik úgy beszél­nek, egyszerűen beképzelt ala­kok. Az utcán száz és száz fiatal­lal találkozunk, amint az iskola felé tartunk. Ö ugyanis elő­adásra siet. Milyen jó lenne, ha a fiatalok nagyobbik része is így gondolkozna. BAGOTA ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents