Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-10-19 / 42. szám

Olvasóink közül többen levélben fejezték ki örömüket, ami­kor értesültek arról, hogy lapunk folytatásokban képes Win­netou-sorozatot indít. Mai számunkban megkezdjük Kari May Winnetou haláláról szóló elbeszélésének közlését. Winnetou meghal, az apacsok főnökéhez méltóan harc közben esik el és ezzel nagy gondot okoz a népszerű Winnetou-filmek ké­szítőinek. A jugoszláv és nyugatnémet fümesek nemrég elké­szítették a Winnetou haláláról szóló filmet. Forgatás közben hihetetlen nehézségekbe ütköztek, nevezetesen abba, hogy a gyerekek milliói, akik a népszerű Winnétou-fümek lelkes né­zői, nem akarják Winnetou halálát. Winnetou nem halhat meg, mondták a filmek fiatod nézői, de a filmesek ragasz­kodtak a világhírű író művéhez. Az elkészült filmben Winnetou meghal, de helyét és szerepét átveszi az apacsok új főnöke, oki — a filmesek legalábbis úgyremélik — az ezután készülő indián filmeknek ugyanolyan népszerű hőse lesz, mint Jelen­leg Winnetou. Lapunkban Kari May elbeszéléséhez illusztrációként a most elkészült jugoszláv-nyugatnémet film képeit használjuk fel. A filmet nálunk, Csehszlovákiában még nem mutatták be és így fiatal olvasóink lapunkból olyan Winnotou képekkel gazdagít­hatják gyűjteményüket, amelyek nálunk teljesen ismeretle­nek. Az elbeszélés közlése után cikkben ismertetjük a Winnetou haláláról szóló film elkészítésének körülményeit. Mint az igazgyöngy a zöld bársonyon, úgy feküdt a né­znetek kis telepe, Helldorf a juja észak-amerikai vadon kö­zepén. De a csendes szépséget, a- nely körülölelte, csakhamar rémítő ordítás törte meg. Az jglagok vad törzse támadt a telepre, a lovakat és azt a né­hány embert magával cipelte. Az oglagok foglyaikat a Hac- kok hegy barlangjába zárták, hogy később feláldozhassák ő- ket pogány istenségeiknek. Azonban szükségben kapják a legnagyobb segítséget az is­tenhez közel állók. Winnetou, az apacsok dicső főnöke bará­taival felderítette azt a helyet, ahová az oglakok a foglyaikat cipelték és azonnal a segítsé­gükre sietett. A Helldorf-telep lakói már előbb megnyerték a jóindulatát. Egyszerű, jószívű emberek vol­tak és Winnetou sohase felej­tette el azt a csodálatos estét, amelyet náluk töltött, mint a- hogy ezt a gyönyörű éneket, az Ave Mariát se felejtette el, a- melyet akkor énekeltek. A Hackok csúcsa tulajdon­képpen egy kialudt tűzhányó volt. Én és Winnetou felkere­kedtünk a nagyon veszélyes akcióra; megmászni a sötét csúcsot és a kráter nyílásán belesni. Lehet, hogy sikerül fel­fedeznünk a foglyokat. Reményeinkben nem csalód­tunk. Amikor óvatosan a krá­terhez kúsztunk és belestünk, szédülés fogott el. Meredek, tölcséralakű szakadék táton­gott előttünk, amelynek olda­lain csak magányos bokrok te­nyésztek. Legalább ötven méter mély volt. A fenekén mintegy ti­zenöt méter széles síkság te­rült el, és ezen hevertek Hell­dorf telep lakói akiket keres­tünk. A kezük is és a lábuk is össze volt kötözve. Legyűrtem az izgalmamat, amely a hatal­mába kerített. Megszámoltam a 8 foglyokat. Nem hiányzott égy se. Csakhogy sok oglak őrizte őket; Megvizsgáltam a kráter min­den oldalát, hogy hol lehetne leereszkedni. Igen, talán sike­rül. Csak elszántság és erős kötél kell hozzá. Ezenkívül va­lahogyan el kel! távolítani az őröket is. Oldalt, a faibői né­hány kiugró emelkedett ki, a- melyekre ráállhatott és meg­pihenhetett az ember. Winnetou elhúzódott a krá­tertől és én követtem őt. Amikor befelé haladtunk a nap éppen lebukőban volt a látóhatár mögé. Megkezdtük az előkészületeket. Minden lasszót és kötőféket egy rakásba gyűj­töttünk és egyetlen hosszú kö­télbe kötöztük őket össze. Win­netou kiválasztotta húsz leg­ügyesebb emberét. A többiekre a lovak őrzése maradt. Kettő­nek közülük háromnegyed órá­val az elindulásunk után lóra kellett ülnie és keleti irányban meg kellett kerülnie a csú­csot. Ott, jelentős távolságra a barlangtól, tüzeket kellett gyűjtaniok. de úgy, hogy a préri lángot ne fogjon. Aztán vissza kellett térniök. Ezekkel a tüzekkel akartuk magunkról elterelni az indián őrök figyel­mét. A nap már lebukott és a nyu­gati ég alja tündöklő fények­ben játszott, amelyek lassan egyetlen, sötét, bíbor színűvé olvadtak. Csakhamar ez is el­tűnt és a fénye beleveszett a szürke alkonyatba. Winnetou eltávolodott tőlünk. Az utóbbi órákban egészen úgy volt, mint rendesen. Tekintete nem volt szilárd és magabiztos, mint az­előtt, hanem furcsán és nyug­talanul röpködött egyik hely­ről a másikra. A homlokán, a- mely mindig sima volt, most ráncok jelentek meg. Ilyesmi eddig még nem fordult elő. Mindez azt jelezte, hogy Win­netou rendkívüli gondokkal küzd. avagy olyan komoly gon­dolatokkal foglalkozik, hogy a- zok kibillentették abból a lel­ki egyensúlyából, amelyet ed­dig mindig megcsodáltam. Va­lami nyomta. Úgy gondoltam, kötelességem megkérdezni, hogy mi a baja. Ezért indul­tam utána. Az erdő szélén, egy fának dőlve állott és nyugat felé né­zett. A látóhatár peremén fel­hők úsztak elő, szélük nemrég még aranyosan fénylett, de most lassan kifakult. Habár na­gyon csendesen közelítettem és Winnetou mélyen elmerült a töprengésben, mégis meghal­lotta a lépteimet és megsejtet, te, hogy ki közeleg felé. Nem fordult meg, ügy mondta: — Az én testvérem. Sar-li jön, mert látni akarja barát­ját. .161 teszi, mert csakha­mar többé nem látja. — Fele­melte a kezét és nyugat felé mutatott. — Ott sugárzott az élet tüze és fénye: most már mindenek után van. Sötétedik. Képes vagy-e elűzni az árnyat, amely odatelepedett? Hackok csúcsán holnap új nap kél, de nem Winnetou számára. Az ő napja kihuny és soha többé nem kél fel. Legközelebbi hajnala már csak a túlvilágon mosolyog fel. (Folytatjuk) A latin eredetű autoritás sző magyarul „általánosan elismert tekintélyét jelent. Átvitt ér­telemben: tekintélynek örven­dő. befolyással rendelkező sze­mély. Ma lényeges eltérés nyilvánul meg a szó egykori, csaknem feudális .fogalma és a jelenle­gi, szocialista társadalombeli jelentése között. A volt Oszt­rák-Magyar Monarchiában bizo­nyos autoritásnak örvendett a legalacsonyabb rangú állami, megyei vagy városi írnok is. Körülbástyázta magát a talnv megközelíthetetlenség látsza­tával. mivel — bármilyen ne­vetségesen alacsony beosztás­ban — az államot vagy a köz­séget képviselte. Minden ilyen úgynevezett altiszt vagy k:s- hivatalnok fontossága tudatá­ban feltétlenül elvárta a kellő hódolatot, tiszteletet és aláza­tot. Jóllehet ezeket az időket már magunk mögött hagytuk, ma is léteznek még indokolat­lanul tekintélyt elváró hi­vatalnokok, akik jogkörük­kel. hivatalos hatalmuk­kal visszaélnek. Előfordul olyan eset eset is, hogy az e- gyik napról a másikra felelős beosztásba kerülő egyén elvár­ja. hogy az emberek féljenek tőle. Úgy véli, egyedül ő dönti el, ki kaphat prémiumot, ki nem, mert elvégre azt teheti amit akar. Mindettől az ilyen ember még nem válik tekintéllyé. Csak akkor ér el tiszteletet, ha bebizonyítja, hogy tehetséges, becsületes, ért a mesterségé­hez és a hatalmát nem alapoz­za csupán az igazgatói székre Sőt, tekintély marad azután is, ha történetesen megválik funk­ciójától. Megszoktuk azonban, hogy nagyobb tisztelettel vesz- szük körül az igazgatói széket, mint a rajta ülő embert. Mivel az utóbbi időben egyre több megjegyzés hallatszik a tekintély hanyatlásáról a szü­lőkkel, a tanítókkal és a tör­vénnyel szemben, felvetődik a probléma olyképpen! megoldá­sa, hogy vissza kell állítani a régi, középkori tiszteletadást. Sem a szülők, sem a peda­gógusok, de a hivatalos szer­vek sem hivatkozhatnak ebben a bonyolult és megváltozott vi­lágban arra, „hogyan is volt valaha“. A szükséges tekintélyt nem biztosíthatják sem fenye­getésekkel, sem törvényes elő­írásokkal, sem pedig utalással az erkölcs általános hanyatlá­sára. Természetesen nem állít­hatjuk, hogy a tekintély hely­reállításához elegendő a puszta jóakarat. Mindenesetre nehezebb a helyzet, amikor a munkához, a EulWjdönhöz és a törvényhez való viszonyulásról van szó. Számításba kell venni e téren azt, hogy a tekintély ahhoz az értékrendszerhez tartozik, a- mely aránylag rövid idő alatt többször változott. A személyi kultusz idején megrendült a bizalom a törvényesség pártat­lanságában, amely az elfogult­ság és önkényesség hálójába került. Szükségszerűen a dolgozókat is két részre osztották: ter­melékenyekre és nem termeié-' kenyekre. Amíg az egészség- ügyi nővér, a hivatalnok, a ta­nító a közbírálat kereszttüzé­ben állott, addig a „hiánycik­ként“ szereplő foglalkozásúak­nál nem győztek szemet húny. ni. Ha most mérlegelés tárgyá­vá tesszük azokat a' károkat, amelyek az értelmiséggel szemben mesterségesen táplált bizalmatlanságból keletkeztek, nem szabad meglepődnünk, ha a közvélemény végeredmény­ben hallgatólagosan tűri a ki- sebb-nagyobb lopásokat. a munkafegyelem be nem tartá­sát és a vesztegetést. Ügy tűnik azonban, hogy las­san mégis elsimulnak ezek az ellentétek. Erről tanúskodik a maga nemében egyelőre párat­lanul álló osztravai példa, ahol Pihenés a jó munka után a fennálló munkaerőhiány el­lenére is nem átallották elbo­csátani háromezer javíthatat­lan munkakerülőt. Törvényrendszerünk, amely a munkakerülők számára is biztosítja a munkához való jo­got és ajnely nemrégen dön­tött a lebzselőkről, nem volt képes átnevelni a henyéiőket és nem tudott tekintélyt sze­rezni a törvénynek. Ezért ese­tő szükség van konkrét intéz­kedések foganatosítására. Csakis ily módon fokozható a törvény hatékonysága és a gazdasági vezetők tekintélye. A jövőben még inkább tuda­tosítanunk kell azt. hogy a ve­zető helyeket csak a legtöbb tekintéllyel és tudással ren­delkező erők tölthetik be. Vi­lágos és egységes törvényke­zésre van szükségünk, amelyet nem lehet kijátszani önkényes- kedéssel. Fordította K. H. A megfejtéssel együtt kérjük, hogy feleljenek a következő kérdésre: Hány éves korban menjen férjhez a lány és nősüljön meg a fiú? Beküldési határidő: október 23. Nyereményösszeg: 200.— Kčs (Megjegyzés: a megfejtéseket írják be az utolsó kockába. A helyes megfejtést 1, 2 vagy x- e! jelöljék. A tippszelvényt. vágják ki és borítékban küld­jék be a szerkesztőség címé­re. Oj Ifjúság szerkesztősége. Bratislava, Pražská 9. A borí­tékra írják rá: az Oj Ifjúság tippszelvénye.) Az első számú tippszelvény helyes megfejtése a követke­ző volt: X. 2, 1, 2, 2, X, 1, 2. 1. 1. 200.— Kčs-t nyert Máté László, Kilencéves Alapiskola, Buzica, okr Košice. A nyereményhez gratulálunk és megfejtőinknek sok sikert kívánunk. Az ÚJ IFJÚSÁG 2. számú tippszelvénye A kétszeres csaló című el­beszélésünk befejező részét technikai okokból lapunk következő számában közöl­jük. Olvasóink elnézését kérjük. 1 2 X-p| 1 A világ legmagasabb hegye Mount i: veres t Kili­mandzsáró Mont Blar.c 2 Melyik az "ezer to országa"? Svédország F ir.nország Norvégia 5 A "Cogito ergo sum" mondás kitől származik? Spinoza Kant Descartes 4 A Szózat írója Arany Vörösmarty Petőfi 5 Hatéves korában koncertezett Haydn Bach Mozart 6 Melyik fró esett el párbajban? Gogol Turgenyev Lermontov 7 A kocka el van vetve - mondta Pompeius Cézár Scipío 6 Az első világifjúsági találkozó színhelye Bées Budapest Prága 9 Milyen magas a futballkapu? 2,37 2,44 IC A legnagyobb parasztlázadáa Magyarországon 151« 1622 1450 i T

Next

/
Thumbnails
Contents