Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-10-19 / 42. szám

Osztrák irodalom • Osztrák irodalom • Osztrák irodalom • Osztrák irodalom

1« PAUL CELAN:

N

72

c

Corona

9 tmentek a tahidon,

A ott, ahol a csatorna elágazott a folyótól. A csatorna mély vize sötéten hömpölygött, míg a folyó medrében kiszáradt a kavics, rothadozott a hordalék, rozsdásodtak a kerékpár-alkatrészek, korhadoz- tak a fagyökerek. Az iszapbuc- kák között mintha csak sörösüveg-törmelékek hemperegnének, méregzölden fel-felbugy- gyant a víz. Nagy néha egy- egy hal ficánkolt a pocsolyában, de már nem sokáig, csak amíg a fűrésztelepen nem zárják el teljesen a zsilipeket.

Lépéseik messzire hallatszottak. Megtörték a csendet. Csak egymás után mehettek, annyira ingott alattuk a korhadt; deszkákból összetákolt híd. Stefi az Inge virágos szoknyáját tartotta szemmel. Követte a lábnyomét, a nyikorgó faszandálját, mozgása ritmusát, amelyhez sohase tudott pontosan alkalmazkodni.

Eszébe jutott, hogy amikor .együtt jártak iskolába, milyen nehezen érte utol reggelenként a lányt. A régi időkre gondolt, mialatt a korhadt híd résein keresztül a folyó vizét nézte.

Hirtelen megállt, mert Inge nekitámaszkodott a korlátnak. — Oszni szeretnék, mint régen — mondta Inge hirtelen — Most már nem lehet, a víz a turbinához sodorna.

Inge akaratosan megállt.

— Miért? Azelőtt nyáron ment. Hiszen mindig itt fürödtünk.

Stefi szorosan Ingéhez lépett. — Igen, azelőtt. A szandál szíjai között észrevette, hogy inge nyújtogatja a lábujjait. Mindig ezt tette, amikor bosz- szankodott, vagy nagyon akart valamit.

Azelőtt, nyáron... ismételgette magában Stefi. Hirtelen rádöbbent. hogy „azelőtt nyáron" — és az idő ugyanazt jelenti.

— Igen, azelőtt úszhattunk. Most már azonban annyira kiépítették a csatornát, hogy a víz sodrása erősebb.

Steff végigfutott a hídon. A lány alig tudta követni. Már az úton haladtak, amikor Inge odakiáltotta: Mikor építették a csatornát? Minek?

Steff pedig visszakiáltóttá: Mit tehetek róla? Röviddel azután, hogy elköltözködtetek,

vagy másfél évvel ezelőtt.

A nap sugarai már rézsuto- san világítottak a gyors léptekkel haladó párra. A szúnyogok már igen szemtelenkedtek.

— Mikor megy a vonatod ? — kérdezte Steff. Pedig jól tudta. Már az állomáson, az érkezésnél megkérdezte. A délután folytén, ostobán, a fele- dékenységet színlelő egykedvűséggel már jó néhányszor megismételte. Ilyenkor hangja kissé remegett. Remélte, hogy a lány nem veszi észre.

— Huszonkét óra kettőkor

— hiszen már mondtam. Inge nem nézett a fiúra. Valamit igazított az óráján. Steff köny- nyedén a vállára tette kezét. Inge kissé visszahúzódott. Steff nem tudta, mit kezdjen a kezével.

— Bocsánat — mondta Steff —, csak megkérdeztem.

— Hiszen csak válaszoltam

— hangzott a válasz.

— Steff a vállát vonta. Az idő lassan haladt. Ezzel valahogy nem számított.

— Jól van. menjünk úszni

— mondta Steff. Menjünk át oda, ahol kiszélesítették a csatornát. Az jó hely.

Mintegy parancsszóra, elindultak. A lány a fiúba karolt, Már nem akartak arra gondolni, hogy mikor indul a vonat. Örökre, megmásíthatatlanul.

A fűrészhez érve meggyorsították lépteiket. A magasan felraktározott deszkák között a fűrészporban, mintha csak valami puha szőnyegen járnának, senki se hallhatta lépéseiket.

— Gyorsan — mondta Steff

— ha elfognak, abból baj lenne. Idegeneknek tilos ide a belépés. Harapós a kutyájuk. A gépház egyhangú kattogásába belesüvített a körfűrész hangja.

Mást nem is lehetett hallani. Senkit se láttak. Steff otthonosan mozgott a fatörzsekböl, rönkökből, deszkákból alakult sikátorok között. Megkerülték a fűrésztelep irodaháza előtti térséget, ahol autók és szekerek álldogáltak. Az utolsó 100 métert már úgy tették meg, hogy ki se látszott a fejük, észre se vették, hogy valaki közeledik feléjük.

— Ahá. pont a képviselő fia. pont ő. És még a cigaretta is

gymás mellett mentek

E

és mégis hangosan, egymást túlharsogva beszélgettek.

Nevettek, amikor erre rájöttek.

Steff magába szívta a lány hajából kiáradó olaj, izzadság és sampon szagát. Magába szívta az édeskés illatot. Hiába, a szagokat sohase lehet elfelejmilyen szemtelenül áll a szájában — mondta valaki méltatlankodva.

teff és Inge megszepS

pent. Csak most jutott Steff eszébe, hogy a híd melletti szóváltás óta még a szájában tartja a félig égő cigarettát. A hang irányába fordultak, akkor még mindig káromkodott valaki. Gyors

mozdulattal eldobta a cigarettát és azután nyomatékosan eltaposta. A káromkodó férfihang elveszett a körfűrész sü- vitésében.

Alkonyodott, mire a kanyarhoz értek. A víz kellemesen le- hűtötte forró testüket. Kimérten, egyenletesen úsztak égész odáig, ahol valamikor régen egy vakondtúrást fedeztek fel. Niosak, ni, most egy hatalmas patkány ugrott ki a kövek közül és lebukott a vľz alá. Ott álltak a parton és belebámultak a vízbe, ahová a patkány ugrott.

— Éried ezt, Steff? — kérdezte a lány. A fiú meg csak a fejét rázta, mért megértette, hogy Inge mire gondol.

— Miért nincs már itt a vakond? — Nem értette, hogy valami véget ért, nyomtalanul, ok nélkül eltűnt.

Ingé is ugyanarra gondolt a hídnál, amikor ezt mondta: azelőtt nyáron. Mit is jelentett az idő? Tavaszi éjszakákat, or. gonaillatot, halk susogást, fuvallatokat, amelyek szinte észrevétlenül megérintik a mezei virágokat. A ragyogó égboltot, amely csak az övék volt. Csak az övék. Azelőtt, nyáron.,. Inge mondta így: azelőtt.

Most hűvös szél fűjdogált és Steff megszólalt: holnap megváltozik az időjárás. De azután eszébe jutott, hogy a holnap már nem az övék.

Maga előtt látta Ingéi, ahogy beszáll a vonatba. Látta, amint megérkezik egy nagy idegen állomásra. Látta az idegen férfit és szinte hallotta, amint így szó! Ingéhez: Jó, hogy megint itt vagy, kedvesem. Már jeleztem érkezésünket. Holnapután repülünk tovább.

nge egészen közel ült

I

most Stefihez. A hegyek felöl, ott, ahol a mezők összeolvadtak a láthatárral, egy rozoga szekér haladt, lehet, hogy már évek óta erre jár ez a kocsi, de mi közük már nekik ehhez?...

— Az csak úgy jött, érted? — Mondta Inge hirtelen. E- gész egyszerűen úgy jött csak ... — Steff kavicsot dobott a vízbe.

— Világos...

— Elmondtad néki, hogy még egyszer idejössz?

Inge megrázta a fejét. Valamit mondtam néki Ella néniről. Nem is tudom miért, pedig megmondhattam volna, vagy talán mégsem?

— Világos, mondta Steff újból.

Inge még közelebb bújt a fiúhoz.

— Semmi se világos, semmi se világos...

Steff csak most vette észre, hogy a lány sír. Átkarolta a

fiút és hevesén zokogott.

Steff könnyedén megcsókolta a lány haját, nyakát, csókokkal szárította fel könnyeit.

Üvöltő, riasztó szirénázás hasított a csendbe. Felültek. A hang kísértetiesen közeledett feléjük.

— A rendőrség...

A folyó túlsó partján éles fény hatolt a sötétbe. Most már láthatóvá váltak a tűzoltó- kocsik, amelyek a kanyarban bukkantak fel.

— Tűzoltók. Valahol tűz van.

Abban a pillanatban tűzcsó- vák világították meg az eget.

— Valahol egész közel... suttogta Steff.

Az ég vésztjóslóan vöröslött. Steff és Inge riadtan, kéz a kézben, a nagy fénytől egészén megvakulva futni kezdett.

Már felfogták, mi történt. A fűrésztelep lángokban állt.

A fabódék gerendái nyekkenve összerogytak. A láng belekapott a fürészporba és sisteregve felkúszott' a deszkákra. Valami robbant. A gépház teteje? hirtelen levált a gerendákról.

ro

ti

O

_im

<9

s~

•*m

N

Oí

o

Kezemből tépdes levelet az ősz. hisz jóba vagyunk mi.

Kihántjuk héjából az időt és járni tanítjuk: az idő héjába visszatér.

A tükörben: vasárnap, álmunkban alszunk, a száj igazat szól:

Szemen leszáll a kedvesem szeméhez:

egymásra nézünk,

sötét szavakat szólunk,

úgy szeretjük egymást, mint a mákot az

emlékezetet.

úgy szunnyadnak, mint kagylóban a bor. mint tenger a hold vérsugarában.

Megöleljük egymást az ablak előtt, néz ben nünket az utca:

Ideje már. hogy a kő megadja magát s kivi ruljon,

hogy a zűrzavarnak szív dobogjon.

Ideje már, hogy ideje legyen.

Ideje már.

s

0

>3

©-ť

1

N

«5

o

CHRISTINE BUSTA:

S

S

15

Ti

o

u

x

'2-M

N

75

O

co

*©

O-S

'A3

Im

Amit szeretek

Szeretem, mi Ívelt s kerek: korsót, kaskát s leányszemet,

tálat, ha jól kézbevaló, hűs kútkávát s kerek cipót,

holdat s az almát, mely lehull, a földet, ha könnybeborul,

a sarlót rozsföldön ha jár, a kezet, mely merít, kaszál,

bizakodó tekintetet, életet hordozó ölet,

s mindent, mi csendben, jámborán szolgál és ad és megfogan.

§ GEORG TRAKL:

H

9

15

TÍ

©

.h

x

s*

+■>

N

72

O

Magános ôsz

Homályos ősz jön, telt s gyümölccsel édes, a nyári nap haladó fénye sárga.

A széthasadt ködből még tiszta kék les; madár ha száll, akár mesékben szállna. Hordókra vár a bor s a csönd a széles pincék homályán megdermedve áll ma.

Amott a puszta dombon egy kereszt ül; rozsdás erdőn bolyong a nyáj fehéren.

Egy felleg hűz a tó tükrén keresztül; a földműves pihenni tér be éppen.

Az este kékes szárnya halkan pendül a száraz zsúptetőn s az árokszélen.

Most csillag fészkel már az álmos pillán; hűvös szobákban csöndes béke hallgat,

A szeretők szelíd szeméből immár halk angyal lép elő, a szárnya lankadt.

És zúg a nád; kisértet hangja sír rám, csupasz füzekről, hallom, hull a harmat.

ANTON WILDGANS:

Utolsó szonett Eadhoz

N«m bánt. Hogy valami másképp esett, mint szerelmi vágy előre szánja, kezembe szállott a kedves madárka, elszállt, sugallván ezt az éneket.

Hiszen miatta lett e szűk jelen — mely az idő/ árjába folyna vissza — az eltűnő gyönyörtől szűzi tiszta, örök valóra váló győzelem,..

Az úton. amely a sírkertbe lép. földem felé tart holmi szőkeség, már mosolyogva rám szemet vetett.

Hogy mit müveit velem, sohse tudja, e nimfa, mely faunnal incseleg, nem volt Ead. de én Pán lettem újra.

RUDOLF HENZ;

Mé<j nem Vébren

Még nem vagy ébren? Álomba merülve jársz a napon szürke fák alatt és árnyékod itt nem ér utol.

A ciszternában nem csillog az arcod, vize homlokodat égeti, s a tengerből nem merült fel az ég.

Az egyszarvú nem látható még.

De ott a fehér fal mögött patája I felcsattog már. Egyetlen bizonyosság.

©

N

<—■

n

a*

7?

©

a

»

«T

3

o

M

N

"1

Bh

*r

sr

o

a

B

<T

3

ff

N

N

tti

r

sr

a

SL

3“

3

I

P'

>1

o

a

CD

ff

Pi

?r

**

©

a

p

sr

3

o

V5

N

rf

pi

X*

©

P4

P

O

3

Öl

N

•"1

pv

9?

S.

EL

©

3

o

Cß

N

<-*•

Pt

*r

Osztrák irodalom • Osztrák irodalom • Osztrák irodalom • Osztrák irodalom

Belefutottak a perzselő világosságba, míg csak a fullasz- tó füst nem állította meg őket. Az egyik tžzoltó félretolta fényes sisakját és felemelte a hangját, mintha csak megvadult állatokat akart volna visz- szariasztani.

Akkor kaptak csak észhez. Rájöttek, hogy még nem öltözködtek fel. A tűzoltó ellenségesen rájuk formedt, míg visz- sza nem húzódtak a bodzafa alá. Mulatságosnak találták á helyzetet. Botorkálva, a farönkökön keresztül, nehezen jutottak el arra a helyre, ahol a ruhájukat hagyták.

ár nem nevettek. Steff

M

hallgatódzott — sehol semmi nesz. Inge lehúzta testéről a nedves fürdőruhát.

— Mikor megy a vonatod ? — kérdezte Steff.

Nem is csodálkozott azon, a- mdt Inge a fülébe súgott:

— Nem megy, egyálalán nem megy.

A lány már rég felfogta, a- mire Steff csak most döbbent rá. A munkás, a cigaretta, a tűzoltók. Azután következnék a jelentések — és a pletykák.

— Te nem is beszéltél neki rólam? Nem mondtál él neki mindent? Oda pillantott arra a helyre, ahol Inge ruhája, mint egy világos folt világított a sötétben.

— Azt tudod, hogy most mindén kiderül?! Steff a lányhoz lépett. A vörös fény egyre fenyegetőbbé vált. A folyó túlsó partjáról kékes fény cikázott. Mintha csak kulisszák között állanának, a színpadon, mintha elfelejtették volna eloltani a rivaldafényt.

— Megismernek minket. Az a tűzoltó úgy látszik tudja, hogy ki vagy. Talán be idéznek majd, amikor tárgyalni fogják az esetet.

Steff a lány arcát szerette volna látni. A villogó fényben sikerült is. Hunyorított, mint akkor, amikor sikerült a kémiai vizsgája anélkül, hogy a kísérletet ie tudta volna vezetni.

— A te cigarettád már rég nem égett, erre megesküdhetek, — mondta a lány — de hogy itt voltam veled, arra tanúnk van.

Steff most valami gúnyos nevetést hallott és felszisszent, amikor beleütötte kezét egy vascölöpbe. Valaki a vállára tette a kezét. Egy tűzoltó volt. Majd több tűzoltó fogta körül a fiatal párt. Steffnek ismerősnek tűntek. Barátságosak voltak és nevetve megjegyezték, hogy nem mondják el a papának. Nem, nem mondják el a képviselő úrnak sem, hogy a fiatalúr szerelmi légyotton járt — míg a fűrésztelep lángokban állt körülötte.

A kombi kocsi futott velük a város felé. Némán figyelték az ablakokon át a tűzvörös égboltot.

— Rövidzárlat, észre se veszed — egy kis szikra és milyen hatalmas tűzvész keletkezett belőle — mondta a gépkocsivezető. Steff alig mert ránézni Ingére.

— Hol tegyük le az uraságo- kát? — kérdezte az egyik tűzoltó.

Milyen egyszerű volt minden. Az órája világító lapján látta az időt: 10 perc múlva tíz.

Steff hangja egész termé^ szetesen hangzott, amikor ezt felelte. A nagyállomásnál, kérem.

Milyen egyszerű az egész. Az állomás Jvlámpái barátságosan megvilágították a várakozó vonatot.

forgalmista barátságom

A

' san végigmérte Ingét, amikor elhaladt mellette. A nyitott vonat'-» ajtó mellett álltak. Steff arra a sok rém gényre gondolt, amelyek a vom nať elindulásával végződnek. Am zokra a jelenetekre, amikor fe-' leselegéssé válnak a szavak és amelyekben három ponttal fej jezik be a mondatot.

Mit mondjak? — Mit is mondjak? — Itt’ is felesleges minden szó, gondolta. Ugyanabban a pillanatban azonban tudta, érezte, hogy ez nem igaz. Hazugság. Ugyanúgy volt. mint a regényekben, a rossz regényekben, ahol az utolsó mondatban még szó esett valami a „végielenm Ságról“ — vagy a „vágyról".

A vonat már elindult és még búcsúcsókot sem váltót-' tak. Inge arca lassan elveszett a messzeségben. Steff úgy é- rezte, hogy ordítani kellene, akkor talán megíönnyebbülné.

Fordította M. M<