Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-01-05 / 1. szám

Ginzery Arpád: Sajgó évek i. Ablakom előtt remeg a távol, lehorgasztott fővel kullog a csend. Köröz egy pillanat s imádkoznak a századok. Ablakom előtt bősz gyilkosok sora. iszákos vázlatok — töltény — koszorús emóciók. Húsz évet sziircsöl a szomjas föld. Vigyázat! Ablakom előtt kétezer fogoly vonul: oltottmészbe mártott, szédülő daliák, húscafattól festett heroyótalpak, kézvarrta halálingek. Vigyázat! Ablakom előtt apró lyukak: egy sortűz okádta le a plakátos falon a „Szebb jövőért“ című feliratot. A templomok lépcsőiről asszonyok mossák az egyhetes vért. Még látni a lábnyomokat, ahogy táncraperdült a halál. A tarlók estjébe bámul, minden fegyverroncsról a kezek nyoma Achtung! Achtung! — Éljen a szabad Magyarország! n. A ház előtt valaki megcsókolt egy agyonlőtt tehenet. Az állomáson valakit megöleltek. A marhavagonokból hosszan integettek Vőlegényére borult egy leány, hogy átálmodja azt az éjszakát. Fejszés legények ültek anyjuk küszöbe előtt hogy átvirrasszák azt az éjszakát. Himnuszt daloltak egy kocsmaasztsl tetején, hogy átdalolják azt az éjszakát. A rövidnadrágosok ábécét sem tudtak, mert megértük azt az éjszakát. A marhavagonok elvonultak, hogy üresek maradjanak az aknamentes állomások. S a művészek atelierjében i emberarcokat kezdtek festeni, jeiszőra ... ZS. NAGY : LAJOS Ének a tisztaságról Az 1958-ban kiadott Fiatal szlovákiai magyar költők anto­lógiája nyolc fiatal költő ver­seit tartalmazta és mutatta be. A kötetben különböző egyéni­ségek, valóságszemléletben és látásmódban egyaránt más-más jellegű és beállítottságú vers- írók kaptak hélyet. A váloga­tást végző Turczel Lajos akkor egyenlő bizalmat helyezett be­léjük, s a remény, de egyúttal a kétely hangján is indította útnak őket. „Lehet — írta —, hogy mindnyájan feljutnak a csúcsra, lehet, hogy egy részük lemarad, elhull, elég majd út­közben. Most még mindegyikük előtt ott van a teljes pálya, teljes cél, teljes lehetőség: szépségek, amelyeket eddig még senki nem látott meg. szavak és sorok, amelyeket ed­dig még senki nem mondott ki". Fejlődésük távlata tehát lát­szólag egyforma lehetőségekkel tárult fel mindegyikük előtt, de mi már akkor is hajlamo­sak voltunk felállítani a képes­ség- és tehetségsorrendet. Cselényi és Tőzsér a többinél érettebb és színesebb verselé­se, mondanivalójuk időszerű­ségében és újszerűségében fel­lelhető többlet-értéke már az indulás idején is nyilvánvaló volt. Közvetlenül utánuk Zs. Nagy Lajos következett, aki elsősorban ihlet gazdagság és képalkotói erő tekintetében maradt el az előző kettőtől. Belső, költői énjének érlelődése és erjedése is lassúbb és ne­hézkesebb volt. s most is az, de költészete tgy is néhány olyan jellegzetes tulajdonság gal és sajátsággal rendelkezik, amelyekkel elüt a többi cseh­szlovákiai magyar költőtől Verskomponálásának módja és élményeinek, meglátásainak je- lenítése egyéni színezetet köl­csönöz versiről művészetének. Az elmondottakból szinte ter­mészetesen következik, hogy a nyolcak közül — Cselényi és Tőzsér után — harmadikként éppen ő jelentetett meg önálló kötetet. A cím — Ének a tisztaságról — szinte átfogja és kimeríti költői szándékát, mert a ter­mészet, a szerelem és az élet önmagában rejlő természetes­ségét és szépségét igyekszik felfedni, úgyszólván minden versében. Zs. Nagy Lajos az egyszerű, a bonyolultságtól mentes, a belsejében vaskos, nem túlfinomított, kicsiszolt, s mégis romlatlan formában meglevő és onnan feltörő tisz­taság énekese. A négy ciklusba — „Csillagok", „Tűnő lábad nyomán", „Örök szivárvány“ és az ,J£nek a tisztaságról“ — csoportosított költemények er­ről tanúskodnak és ezt igazol­ják. A költő egyik jő erénye a rövid, mintegy pillanat-felvé­telbe sűrített élmény teljes és élethű visszaadása, kitűnő rög­Z&i&ív&sek Minden évben száz és száz fiatal hagyja el a magyar kö­zépiskolák padjait. Vannak, akik közvetlenül munkába áll­nak, de sokan tovább tanul­nak főiskolákon. Természete­sen mindenkinek meg kell gon ■ dőlni, hogy milyen pályát vá­laszt, mert bizony az út a fő­iskolai diplomáig hosszú, és lelkiismeretes, kitartó munkát követel. Főiskolásaink célja az, hogy necsak felkerüljenek az egyetemre, hanem mégis áll­ják ott helyüket. Felkerestünk néhány elsőévest, hogy elbe­szélgessünk életmódjukról, ter- veikriU, SPERGF.R MÁRIA 21 éves, a Zeneművészeti Főiskola hall­gatója. Zenével 10 éves korá­ban kezdett foglalkozni, de ak­kor még nem gondolta, hogy mint hivatást is választja. A zeneiskolában zongorán tanult, most főtantárgya a fuvola. — Hogyan jutott eszedbe en­nek a nem mindennapi hang­szernek a választása? Tulajdonképpen pillanatok müve volt — kezdi — apukám­mal egyszer színházban vol­tam, a szünetben apu barátjá­val beszélgetett, aki a zenekar­ban fuvolás volt, és odaadta nekem a fuvoláját, hogy fújjak bele. Belefújtam és megszólalt, ami persze ritkaság volt. Ott mindjárt a színházban határoz­nom kellett akarok-e tovább tanulni vagy nem. Akkor még viccnek vettem, de mégis be­iratkoztam a konzervatórium­ba. Az érettségi után pedig je­lentkeztem a Zeneművészeti Főiskolára. — Naponta hány órát gya­korolsz? — Az attól függ, hogy az embernek milyen kondíciója van. Általában öt, három órát gyakorolok. — Lassan kezdődnek a vizs­gák, melyik tantárgy tartozik a legnehezebb vizsga közé? Legnehezebb mindenki szá­mára a zeneforma, amiből csak később lesz vizsga, de már most nagyon lelkiismeretesen kell rá készülni. — A szabad időt mire hasz­nálod fel? — Tagja vagyok a Magyar Dal- és Tánc együttesnek. Je­lenleg az együttes 10. évfordu­lójára készülünk. Nyelveket ta­nulok. Szeretek szórakozni s néha elmegyünk komolyabb helyekre táncolni. — Teljesen intim kérdés Ma­rikától: kivel jársz szórakozni? Nem titkolom, komoly ud­varlóm van, aki még szintén tanul az építészeti főiskolán. — Valamint még hallhatnánk vágyaidról, terveidről? — Nagyon szeretnék kijutni Budapestre a szeptemberben tartandó fuvolaversenyre. A főiskola elvégzése után pedig a rádió zenekarába szeretnék bejutni. HORVÁTH JOLÁN Dunaszer- dahelyen érettségizett ebben az iskolaévben, jelenleg Nagy­szombatban tanul. — Minden vágyam — mondja — az volt, hogy nyelveket ta­nuljak, ezért szerettem volna a nyelvészeti főiskolára jelent­kezni, de a véletlen úgy hozta, hogy Nagyszombatba pedagó­giai irányzatú iskolára kerül­tem, német szakra. Persze, na­gyon örültem, hogy sikerült a felvételt 'annak ellenére, hogy az iskolában orosz nyelven kí­vül más idegen nyelvvel nem foglalkoztunk. — Mióta foglalkozol a né­mettel? — Németet négy éve tanulok. — Az iskolában mi okoz szá­modra nehézséget? Nehézségei okoz számomra a politika és a pszihológia, melyeket igyek­szem dupla tanulással kiküszö­bölni. Szabad idejét H. Jolán főleg olvasással és keresztrejtvények fejtésével tölti. — Milyen terveid vannak az iskola elvégzése után? Szeret­nék az iskola elvégzése után kétéves felépítményű iskolára jelentkezni Karlovy Varyba. Ez­zel teljesülne vágya, hogy tol­mács lehessen. ♦ • / v ' * ERŐSS ILDIKÓ Kassa kör­nyékén jekvö faluról Szináról került Bratislavába. Filozófián a magyar-matematika szak hallgatója. Kassán érettségizett s tagja volt a kassai főiskolások együt - tesének az Oj Nemzedéknek. — Hogyan kerültél a főisko­lára? — Eredetileg könyvtáros sze­rettem volna lenni, de az utol­só pillanatban magyar szakra jelentkeztem. A matematika kombinációt már itt a főisko­lán választottam. — Miért választottad ezt a kombinációt ? Nyelvet nem akartam, mivel a matematiká­tól sohasem idegenkedtem azt választottam. Ezen a szakon csupán hárman vagyunk, és az előadásokat az egyetem ter­mészettudományi fakultásán látogatjuk. Külön problémát okoz nekünk az, hogy az elő­adások gyakran keresztezik egymást mert órarend nincs. Ezért sok a pótolni való. — Mi a legközelebbi terved? — Amint az idő engedi sze­retnék újból táncolni valame­lyik együttesben. zítö képessége, egy-egy élet- jelenség vagy meglátás, szóval és képpel történő festői meg­ragadása és megkapó ecsetelé­se. Erre példa bőven akad már első ciklusában is (Martonfala, A jókedvromboló. Kidőlt egy fa, Csillagok, de elsősorban Esik c. verse). A második ciklus a vágyako­zó szerelem, az érzelmi benyo­mások és átélések folytán ke­letkezett verseket foglalja egy­be. A költő még a romantikus leírástól sem idegenkedik, ami­re legjobb bizonyíték az Erzsi fürdik c. verse. Kissé Heinrich Heine „Lorelei" című költemé­nyét juttatja eszünkbe: a szőke tündér igéző bája ott is, itt is csodálatot és ámulatot vált ki a költőből. Ennek a tiszta és makulátlan, nőnek kijáró hó­dolatnak a révbeérés, a párra- találás a természetes követ kezménye amelynek erotiku- mát és emberi szempontból való szükségességét az Örök szivárvány ciklus versei tükrö­zik vissza. Zs. Nagy Lajos sze­relmi költészete nem viseli magán a XX. század eltárgyia- sodoti emberének változó és kiszámíthatatlan kilengéséit, a gyönyört és az undort egyaránt magába foghfió rezdüléseit, ha­nem egyívású, intenzitásában is józansággal párosuló fejlő­dést mutat A költőről alkotott kép és értékmérés azonban felemás tenne, ha csupán az első három ciklus alapján igyekeznénk vé­leményt morídani. Legtökélete­sebb és mondanivalóban legna­gyobb fajsúlyú versei ugyanis az utolsó, a negyedik ciklusba kerültek. Verselésének hangne­me, itt már elmélyültebb és hatásosabb annál is inkább, mert a társadalmi problémák, a lét kérdésének időszerű ve­szély-komplexuma is inspirál­ják a költőt egynémely versé­ben (Vérig mart az álom, Vízió, Ének a hazugságról, stb). A másik pozitívumot a moderniz­musba hajló s ilyen irányban történő kísérletezésében látjuk, amiről leginkább a Csöndes az éj c. költeménye győz meg. Zs. Nagy Lajos versei azon­ban túlnyomórészt a hagyomá­nyokból nőnek ki, s ez nem egyszer hátrányt, a költészet ma uralkodó, szerkesztésben és leírásban egyformán dívó új­szerűségektől való távolmara­dását és elszigetelődését jelen- tt Már a címek is sok esetben a XIX. századi romanticizmus poézisének költői attitűdjét idézik fel bennük: Példának okáért: Zivatarban, Alkonyai­kor, Zivatar, Csillagok, Szep­tember, stb. Ezzel persze még vajmi keveset mondanánk, mert hasonló verscímekkel József Attila, Juhász Gyula, Tóth Ár­pád és mások köteteiben is találkozhatnánk, csakhogy tör­ténetesen Szeptember c. versé­nek alaphangulata, sőt az ősz beálltának hangsúlyozása is Petófi-szerü motívumokat sej­tet akaratlanul is. íme: „Látod, már itt van az ász, rozsdásod­nak a dombok“ vagy „Itt van már, itt van az ősz" Régies­nek tűnik kedvesének virág- névvel történő megszólítása is, amit szintén alkalmaz (Gyöngy­virág az ..Örök szivárvány" - ban ). Előfordul az is, hogy diákos, suta sorok kerülnek versébe, amelyeknek pátosza és zengze- tessége mögött frázisos üres­ség búvik meg, mint a Kegyel­mezzetek c. versében: „Drága nők, leányok, asszonyok, alá­zatosan hajtok fejet, (reszket­ve borulok le) szépségtek előtt“. Itt az akarás élmény­hiány következtében vakvá­gányra jutott! A „ha őszinte lennék, beoallanám“ (Hideg van) sem állja meg a helyét versben. Külön kell foglalkoznunk ké­peivel, mert nem mindig töké­letesek és hibátlanok. Az állít­mány megválasztásán dől el rendszerint egy-egy költői kép szépsége és művészi értéke. Ezért a költőnek fokozottan kell ügyelnie, hogy a mozgást vagy változást egy odaillő, de szokatlan kifejezéssel érzékel­tesse. Gondoljunk itt József Attila Hazám c. versének első strófájára: „Az éjjel hazafelé mentem, éreztem bársony nesz inog, (s a szellözködő, lágy melegben) tapsikoltak a jázmi­nok ..Ebből is látjuk, érez­zük, hogy az „inog“ és a „tap­sikoltak" igék a jelzőkkel együtt csodálatos esztétikai erővel hatnak. Zs. Nagy Lajos viszont sokszor egészen olcsó megoldást választ, s így mon­danivalóját is falssá és hatás­talanná laposítja helyenként. 1-szer ez értelmetlenséget szül (Hajnalban c. költeményében: „Utamra zúzmara hull és haj­nali lámpafény“), máskor meg a túlságosan elkoptatott, szok­ványosán használt állítmány rombolja le a kép értékét (Hideg van c. versének befeje­zésében: „Tizennyolc lilásszür- ke arcon mosoly virít".) A rím kedvéért is képes feladni a jobb kifejezés keresésének le­hetőségét, s erre példa éppen az egyébként kitűnő Anyám c. versében akad: „Szirmodra őszi rozsda ül“. Az Ének a tisztaságról fiatal költő debütje, amely Zs. Nagy Lajos eddigi fejlődésének és költővé formálódásának kötet­be gyűjtött összefoglalását és összegzését jelenti. Hibák és erények váltakoznak a könyv lapjain, de aki a kezébe veszi és figyelmesen elolvassa, köny- nyen megállapíthatja, hogy a negyedik ciklus , társadalmi mondanivalójú költeményei hordozzák magukban a további érlelődés és elmélyülés lehető­ségeit. Ezekután tehát kíván­csian várjuk a további folyta­tást! ZSILKA TIBOR KOVÁCS LÁSZLÓ a Komén- ský Egyetem orvosi fakultásán tanul. Már a hetedik osztály­ban — kezdi — két vesszőpa­ripám volt a folklór (néprajz­gyűjtés) és az orvosi pálya. Az irodalmat mindig nagyon ked­veltem s szerettem volna tudo­mányosan foglalkozni vele. A jelentkezőívre mégis az orvosit írtam az első helyre és sike­rült is bejutnom. — Miért választottad éppen az orvosi pályát? Röviden erre így válaszolha­tok: szeretem a bonyolult dol­gokat. Szerintem az orvosi pá­lya volt az, amelyben ezek megtalálhatók, s bátran lehet állítani, hogy itt találkozik va­lamennyi természettudomány, a technikát éppen úgy kell is­merni mint az anatómiát. — Most, hogy kicsit már ben­ne vagy a főiskolai életben, mi­lyennek tartod a pályádat? — Ez olyan kérdés amire nem könnyű válaszolni, azért, mert ha azt mondanám, hogy nehéz enyhe kifejezést hasz­nálnék. Teljesen egész embert követel. Rengeteget kell tanul­ni, különösen nekünk magya­roknak, kiknek még nyelvine­hézség is fönn áll. — A szabad időt mire hasz­nálod fel? — Elsősorban kiállítások lá­togatására, de különben nagyon kevés a szabad idő. — Milyen terveid vannak a jövőbe tekintve? Az egyetem elvégzése után (már mint or­vos) szeretnék az irodalommal behatóbban foglalkozni. Az itt említett diákoknak és ezenkívül valamennyinek célja, a megkezdett pályán sikereket érjenek el. Természetes nehéz­ségek vannak, de ezek mind leküzdhetők elsősorban tanu­lással. Ha már itt tartunk a tanulásnál, feltétlenül meg kell említeni az önállóság kérdését, amit a beszélgetésnél nem hangsúlyoztunk ki. Már a kö­zépiskolában törekedjünk az önállóságra, tanulásunkat ne magolásra építsük, mert ezzel eredményt főiskolán nem érünk hogy a főiskolát befejezzék és el. Nagyon fontos, hogy kez­dettől fogva optimisták és ki­tartók legyünk! Evicze Dóra Hr>őniha Angliában rendszeres vé­leménykutatás eredménye­ként megállapították, hogy C. P. Snow: A hatalom fo­lyosói című könyve a leg­keresettebb. Századunk leg­nagyobb politikai regényé­nek tartják. Utána Chaplin életrajzát és Edna O'Brien fiatal Írónő könyveit olvas­sák a legtöbben. * A tudományos szenzáció erejével hat a hir, hogy Vojtech Budinský — Kricka egyetemi tanár, régész, Zemplén vidékén végzett ásatásai közben felbecsül­hetetlen értékű muzeális leletekre bukkant. Tudósok megállapításai szerint Almos fejedelem sírjáról van sző. Ez a felfedezés új utat jelent az ősmagyar történe­lem kutatásában. ☆ A Lenin-díj bizottság már összeállította az 1965. évi irodalmi és művészeti Le- nln-díjra javasolt művek listáját. Esélyesnek számit Szergej Szmirnov két köny­ve, a Brétiti erőd és a Névtelen hősök. Javasolták Pausztovszkij többkötetes önéletrajzi írását is kitiin- teré'-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents