Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-10-19 / 42. szám

KÜLFÖLDI KÖRÚTON A MAGYAR DAL- ÉS TÁNCEGYÜTTES TAGJAIVAL (4. folytatás) g»szláv határhoz. Idegen föl- ahogy Belgrádot nevezik. Pedig dön ébredtünk. Határőrök és érdemes lett volna ellátogatni A népművészet nemzetközi- Vámtisztek adták át egymásnak hatalmas kikötőjébe, a Duna ségét legjobban bizonyította az a kilincset. Köszöntöttek ben- és a Száva összefolyásánál, a tény, hogy az egyes táncszá- nünket, mi álmosan feleltünk, vagy az új peremvárosba, meg­rak után hatalmas tapsvihar Az éjszakai utazás egyhangú- nézni a modern üzemeket. Nem tört ki. Megértették a Dél- ságától kicsit kifáradva mász- lehetett elhagyni az állomást, szlovákiai Képek című folklór tunk le az ágyakról, hogy feke- Legalább gondolatban idézget- műsort. és ez sokat jelentett tekévé után nézzünk. A velünk tem a történelmet, számunkra. Amit mindeddig utazó csehszlovák pincérnek 1433-től 1521-iq Nándorfe- magunkénak vallottunk, az má- köszönhettük, hogy kávét, sőt, hérvár volt a neve ennek a va­soknak is érték és a színpadra aki akart, pilzeni sört is ka- rosn^. Ebben aľÄn Wbb- vitele elismerést váltott ki. pott. S mindent koronáért. ször volt a török harcok szin. c--rytľ/uérzxeiľekb!i V k fi Lé,ny?9es, ľ°U ez számunkra, helye i456.ban itt verte meg Siófoktól. Még két napon át mivel bolgár és jugoszláv pén- Hunyadi János a török szultán a Balaton vizében lubickoltunk zünk még nem volt, a magyar seregét. Ez volt az évszázados A32lÍxániJ/ u 1* i u* *• meg elfogyott. török háborúk egyik legna­*5ePak°ltunk f bőrön- Kattogott a kerék, vonatunk gyöbb jelentőségű csatája. Sen- dunkbe és egy reggel búcsút csak úgy falta a kilométereket. ki sem vette komolyan a török Intettünk Bakony fővárosának, Egyik-másik kupéból zeneszó veszélvt csak Hunvsdi lános Veszprémnek. Budapestre vitt hallatszott. Az együttes zene- Sh méTtľan a t^ökök fo- bennünket a vonat. A városné- karának tagjai, négyen-öten. gadására. A veszély pülanatá­*éa tiíuľľ adtUnk e9r r4'rózen"tettek egy-egy ma- ban az ország népe kelt fegy­masnak találkát a Keleti pá- gyár nótára vagy csárdásra, vérré. Az egykori feljegyzések lyaudvaron. Elvásároltuk az Egymás kézéből szedtek ki a szerint eqyszerü emberek utolsó forintjainkat is, mert. hegedűt. A kontrásbó! prímás „földművesek; szántóvetők, ka- más országba vezetett az utunk, tett a prímásból kon trás Az sereglettek össze, hogy «hol a dinár és a leva az úr énekkar tagjai be-bekapcsolód- megvédjék veszélyben forgó Irány Jugoszlávia és Bulgá- tak. majd az egyik is. a másik hazájukat. Hunyadi hadvezéri . . , . játékot kezd- irányítását dicséri az a tény, l,után ln<^^ t von®' te^- Kártyáztak. hogy tönkreverték II. Mohamed tunk Magyarország Wyérosá- Megérkeztek Belgrádba. Ju- szultSn Eur6pa hödoltatására ból Budapestről. A kétmilliós goszlávia fővárosába. Dinárunk indult sereqét. Ebben a csatá- viíágyáros fényei egyre halvá- nem volt. Jelvényért vettünk batl tünt ki Dugovics Titusz. nyabbá váltak, majd egészen képeslapot az állomáson, hogy aki naavban elöseaítette a kialudtak. A hálókocsikban mi hazaírjunk néhány sort. Szét nándorfehérvári diadal “kivívá- is nyugovóra tértünk A vonat akartunk nézni a városban, de sót. Másként nem tudta meg- “e' htlk^ba"i:4akar ?fak tovid ideig állt a vonat, akadályozni a török zászló ki­toltak. Elaludtunk. Távolodtunk Nem volt idő megtekinteni a tűzését a vár fokára, a felnyo- Budapesttől, közeledtünk a ju- Balkánra vezető ut kapuját. mult török zásziőtartót hősies elhatározással magával rántotta a mélybe. Hősiességét megőriz­te a magyar történelem. Év­századokon át költeményeket zengtek Nádorfehérvár ostro­máról és az itt elesett hősök­ről. Az 1456-os győzelem tisz­teletére a pápa elrendelte, hogy déli 12 órakor szólaljanak meg a harangok. Azóta is zúgnak minden nap és ekkor mindig eszembe jut Hunyadi János és Dugovics Titusz neve. Nincs idő tovább idézgetni a ADOLF HOFFMEISTER KIÁLLÍTÁSÁN Napjainkban • maga nemében egy rendkívül érdekes tárlat­nak voltunk tanúi. Adolf Hoffmeister legújabb kolázsaiból és rajzaiból rendeztek kiállítást a brat isi aval Művészek Házának második emeleti kiállító-termében, A 173 kép — nagyobb része kolázs, illusztrációk és rajz- karikatúrik — híiem tükrözik az örökifjú mester sokoldalúsá- ságát. választékos Ízlését, különös ízű humorát. Mindjárt az elején meg kell említenünk, hogy Adolf Hoffmeister nem azok közé tartozik, akiknek érdeklődése és aktivitása esak a mű­vészetnek egy ágazatára korlátozódik. Széles látókörű és sok­oldalú tehetsége századunk huszas éveiben bontakozik ki. Verseket ír, elbeszéléseket, színmüveket, újságot, folyóiratot szerkeszt, szervezője és munkatársa a Felszabadult Színház­nak, később az antifasiszta mozgalom aktiv harcosa, s ezért a hitleri megszállás idején menekülni kényszerül,. Franciaor­szágban bebörtönzik, majd tovább szökik az Észak-amerikai Egyesült Államokba. Mindezen üldöztetések, hányatottságok közepette érlelődött művészete, érlelődött emberiessége. A felszabadulás után visszatért hátijába, s minit nagykövet dol­gozott Párizsban. Később a prágai Iparművészeti Főiskola ta­nára lett. Széleskörű irodalmi, képzőművészeti, szervez«, kul- túr-poílltifcal tevékenységéért 1961-ben Köztársasági Érdem­rendet kapott, 1962-ben Érdemes Művész megtisztelő kitünte­tésben részesítették. Rengeteget utazik. Eredményeiről, felfedezéseiről egy-egy könyvben számol be. természetesen maga készíti illusztrá­cióit Is. Majdnem évente visszatér Párizsba, Moszkvába s e- zért szinte természetesnek vesszük nagyszámú karikatúráit, portré-rajzait, melyeket világhírű művészekről készített. Sze­mélyes ismerője Picasso életének, munkásságának s ezért nem véletlen, hogy a mestert ábrázoló rajzsorozatok, portrék te­lítve vannak belső feszültséggel, erővel, mely Picasso egyé­niségéből sugárzik. S éppen úgy nem véletlen a többi rajz- portrén érezhető sajátos vonás. — bár különböző típusú egyé­niségekről készültek — múlt Jám Weridl, Franz Kafka, vagy Jean Cocteau, Fernand Léger, Alberto Giacometti, vagy a nagy szürrealista Max Ernst. Rajzait, hogy még teljesebbé te­gye „hozzáragaszt valamit“, ami még jobban aláhúzza vagy kiemeli a mondanivalót, vagy éppen fordítva, hozzára.izol a már meglévő valósághoz, szellemesen és ökonomikusán alkal­mazva a vonalat, a foltot, csupán csak annyit amennyit a téma reprodukálása megkíván. Ily módon rendkívül érdekes keverékét, — szimbózisát — tárja elénk Hoffmeister a va­lóságnak és a megsejtésnek, a tragikumnak és a komikumnak, az alantasnak és a fenségesnek. S mindezt az előadásmód sa­játos formájából adódó különös Ízű humorral, kicsit szkepti­kusan, finoman és tartózkodóan. Érzékeny, kutató lelkét nem kerüli el semmi, amiből egy kicsit is átmenthetne napjaink szebbé, teljesebbé tételére, akár a történelemben búvárkodik, akár Jules Verne fantáziáját meditálja, de még olyan témából is, mint a vadnyugat virtuskodó romantikája is színes, élve­zetes mozaikot állít elénk. Nos, ez a kolázs-techniká képezte a mester jelenlegi tár­torténelmet, vonatunk elindult Belgrádba. Szűkre szabott szántóföldek között röpített bennünket. Ritkán találkoztunk nagyobb várossal. Vonatunknak csak a falusi gyermekek intet­tek búcsút, mi viszonoztuk 3 köszönésüket. Lehet, hogy ők is utazni vágytak. Biztosan. Melyik gyermek avagy fiatal ne szeretne világot látni? Még zsú­folt vonatba is beülne, csak el, el valahova messzire. Határo­kon és országokon keresztül. Ma már könnyebben nyílnak a határállomások sorompói, ki­nézhetünk a világba. Ki tudja, hogy lesz akkor, amikor ezek a gyerekek felnőnek, akik az elkanyarodó vonatunk után in­tegettek. Még egyszer, viszontlátásra Belgrád, viszontlátásra jugosz­láv föld. Vonalunkat hol el­hagyták. hol utolérték a Bul­gáriába igyekvő személykocsik. Nyár vége volt. A nyaralók még ott, az arany homokon akar­ták élvezni a napsugarat, a tengert. Csak a jugoszláv-bol- gár határon értük utol az au­tókat, mert itt útjukat állta a sorompó. Vámvizsgálat, út­levélvizsgálat után ugyancsak igyekeztek a sofőrök, de ben­nünket már nem érhettek utol, hiszen mi az említett formali­tásokon menetközben átestünk. Hüszőrai utazás után végre megérkeztünk Bulgáriá főváro­sába. Szófiába. A baráti fogad­tatás után a most épülő diák­városba mentünk, amely Szófia peremén fekszik. Itt szállásol­tak el bennünket. A diákotthon büféjében talál­koztam először a bolgár ember szívességével. Pénzünk még nem volt és a büfés mindenféle feljegyzés nélkül adott mindent, amire csak szükségünk volt. A kiszolgálás közben egyre csak azt hajtogatta, hogy majd megadjuk holnap vagy holnap­után. Mielőtt lefeküdtünk, meg­kaptuk a pénzt és elintéztük az adósságunkat. így volt ez rendjén. Szófia. Milyen is vagy? Még csak az autóbusz ablakán ke­resztül láttunk. Rengeteg fa, sok park és valóságos dinnye­hegyek a zöldségárus üzletek mellett. Ez volt az első be­nyomásunk. Lesz idő arra is, hogy szétnézzünk a gyümölcs és a zöldség hazájának főváro­sában. (Folytatjuk) A Felszabadulási Emlékmű Szófiában „írom a levelem“. A megérkezés után első dolguk' volt az e* gyliüa*. tagjainak, hogy üdvözlő lapot küldjenek haza. laténak súlypontját. Kopócs Tibor fim Végre jön a „8 és Vi™'. Fellini lapunk hasábjain is sokat emlegetett filmjét Bra- tislavában is levetítik. Persze ezúttal a filmforgalmazók kompromisszumot kötnek: a fűmet a Filmbarátok Klubja tűzi műsorára. Lényeges vi­szont, hogy e klubnak minden 15 éven felüli filmkedvelö tag­ja leh.et. Tagokat Bratislavában. a Štúr utca 5. szám alatt vesz­nek fel. A vetítések a Tatra moziban vannak, ahol a jelen­tős és grandiózus Fellini-alko- tás előtt a tavalyi cannes-i díjnyertes japán Harakiri-t láthattuk. Kobayashi filmje újabb bizonyítéka a japán film­művészet rendkfvüliségének. A Klub évente négy ciklust tűz műsorára, 4-4 érdekes filmmel és előadásokkal tarkítva. Nagy érdeklődésnek örvend Bratislavában egy régebbi kez­deményezés is, a Filmotéka, népszerű nevén: a Filmmú­Egy Ids pihenő a vasútállomásöli. A somorjaiak is Az Üj Ifjúság hasábjain há­rom héttel ezelőtt jelent meg a versenypályázat a fiatalok számára. Szerkesztőségünk kí­váncsi volt arra, hogy hogyan készülnek a fiatalok, főleg a diákok a pályázaton való rész­vételre. Ezért látogatott el munkatársunk a Somorjai Ál­talános Műveltséget Nyújtó Kö­zépiskolába, ahol Husvéth Má­ria, magyar szakos tanárnő a következőket mondta el mun­katársunknak: „örülünk, hogy a szerkesztő­ség gondol a kezdő 'tollforga­tó fiatalokra és pályázattal ösztönzi őket az irodalmi alko­tásokra. Iskolánk diákjai is be­kapcsolódnak a versenybe. A szervezésnek úgy kezdtünk neki, hogy az egyes témákat osztályonként otthon dolgozzák fel a diákok és egy-egy osz­tályból kiválasztunk négy-öt í- rást. így a hat osztályból 25- 30 írás gyűlik össze, amelyből pályáznak már az önképzőkör! gyűlésen választjuk ki a legjobbakat, és azokat küldjük be a szerkeszt tőségnek elblrárlás végett. Még szeretném jegyezni, hogy a versenypályázat határideje rö-* vid. A diákok nevében kérném az Üj Ifjúság szerkesztőségét, hogy a beküldési határidőt két héttél hosszabbítsa még.“ A szerkesztőség tekintetbe veszi a somorjaiak kérését és tudatja a pályázaton részt ve­vő fiatalokkal, hogy a bekül* dési határidőt november 15-ig hosszabbította meg. Reméljük, hogy a somorjaiakhoz hason* lóan a többi iskolán működő i* rodalmi körök tágjai is bekap* csolódnak a versenybe. Több olvasónk kérésére közöljük új­ra a versenypályázat feltéte­leit: Az Oj Ifjúság szerkesztősége irodalmi pályázatot fiatalok számára a következő témákra: FIATALSÁG 1965 hirdet zeum. Az Obzor moziban min­den pénteken régi nagy filme­ket láthat viszont a közönség. Az egyes alkotásokat itt is egységes ciklusokban vetítik. Pillanatnyilag a „Nagy színé­szek nagy alakításai“ című ciklusban láthattuk Chaplin egyik leghíresebb filmjét, a Világváros fényeit. A követke­zőkben élvezhetjük majd Gary Cooper, Anna Magnani, Mickey Rooney, játékát, természetesen régebbi filmekben. A Filmotéka lehetőséget nyújt a film iránt érdeklődő fiataloknak, akik sok nagy és híres művészt csak újságcik­kekből ismernek, hogy most láthassák is őket kiváló alakí­tásaikban. A Filmbarátok Klubja viszont olyan filmújdonságokat kínál, amelyeket a szokott filmfor­galmazásra nem tudnak meg­vásárolni. (Vavreczky) GONDJAINK FIATALOK ÉS ÖREGEK (A fenti témákat feldolgozhatják elbeszélésben, karcolat­ban és irodalmi riportban). A pályázaton részt vehet minden fiatal, aki még nem töltőt* /te be a 20. életévét. A szerkesztőség reméli, hogy az is* kólái irodalmi körök tagjai mindnyájan f bekapcsolódnak a versenybe. Az írás terjedelme 1-5 gépelt oldal lehet. Min* den versenyző 1-1 témát választhat magának. A beküldött anyaghoz kérjük a versenyző névét, pontos lakcímét, isko­lája, illetve munkahelye címét és születési évét csatolni. A szerkesztősé a következő díjakat osztja ki a nyertesek között: 1. díj 500.— Kčs 2. díj 400.— Kčs 3. díj 300.— Kčs 4. díj könyvek 200. —Kčs ér tékben 5. díj könyvek 100.— Kčs ér tékben 6. díj könyvek 70.— Kčs érté kben 7., díj könyvek 50.— Kčs érték ben. A legjobb írásokat lapunkban közöljük és honoráljuk. A beküldött írások kiértékelését háromtagú bizottság végzi. Be* küldési határidő 1965. november 15.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents