Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-10-19 / 42. szám

«B9ma

HAZÁNK LEGFIATALABB VÁROSA LESZ

Ismeretes, hogy az ország legnagyobb faluja Guta. Magának a falunak és közvetlen környékének több mint 11 ezer lakosa van. A legnagyobb szövetkezet is itt található, amely 6200 ha-on gazdálkodik.

Köztudomású az is, hogy Güta a legtöbbet szenvedett árvíz sújtotta falvak közé tartozik. A számok, melyek a károkat mutatják, szomorú képet adnak. Az erősen megrongálódott családi hárájuk várt, valóban nem volt könnyű. A falu nagy részét víz borította, újabb és újabb károk keletkeztek. A mindennapi élet fenntartásához oly szükséges ivóvíz is hiányzott. A forró nyári hőségben nem tudták a szórójukat mivel oltani. A szállással is bajok voltak. A munkát akadályozta kezdetben az építőanyagok lassú szállítása is. Mindezen problémák fokozatosan megoldódtak.

zak száma 1.576, a romba- dőlteké 762. Jelentős károk keletkeztek ezenkívül az iskolákban, üzletekben, a szövetkezetekben és a kertekben.

De Gűta élni akar, méghozzá új életet. Ha végig- megyünk a falun, láthatjuk, hogy szép jövőre van kilátása. Talán helyesebb lenne már a falu helyett városnak nevezni. Igen, mert Gúta a legfiatalabb mezőgazdasági jellegű városunk lesz. Építési tervét Svetlík professzor, a bratislavai Technikai Főiskola tanára dolgozta ki. A fiatal brigádo- sok hozzáláttak a megvalósításhoz, emeletes házakat, egészségügyi központokat, iskolákat, óvodákat, postát, művelődési házat építenek.

Elsőnek jöttek:

A Duna . óriási erővel árasztotta el a falvakat, pusztította a házakat, utcákat. De az emberek élni akarása még nagyobb volt. A CSISZ KB felhívása Gúta újjáépítéséről az ország fiatalságában élénk visszhangra talált. Fiúk és lányok jöttek az ország minden részéről segítséget nyújtani. Az első brigádcsoportok augusztus második felében érkeztek meg Morvaországból, Közép- valamint Nyugat- Szlovákiából.

Tudatában voltak annak, hogy milyen nehéz feladat előtt állnak, mégsem riadtak vissza. A munka, mely

Megérdemlik az elismerést:

Az építkezés megkezdéséig sok akadályt kellett elhárítani. A fiatalok helytálltak a nehéz napokban. Nem mentek el. Ott maradtak és munkájuk napról napra egyre jobban megváltoztatja a falu arculatát.

Nem marad el az elismerés se. A CSISZ brigádcsoportjai fokozatosan beférkőznek a szívekbe. Az emberek hálásak a segítségért. A brigádosok arra törekednek, hogy télre mindenki tető alá kerüljön. Szabad idejükben a fiúk az alapokat segítenek lerakni. Egyes csoportokat a szállításhoz osztottak be. Eddig hatvan szovjet faházat állítottak fel.

Egy nagy családhoz lehet őket hasonlítani. Ma még csak 77-en vannak, de számuk 250-re fog növekedni. Meg kell említenünk néhány különösen kiváló brigádost: Jirí Kuba a ČSD-nél_ dolgozik Slavkovban, Šlestová Anna Podbrezováról, Mészáros László Somorjárói, Voj- techová Elena Ružomberok- ról jött önfeláldozóan segíteni. ,

Örömmel állapíthatjuk meg. hogy a kiválóan dolgozó egyének mellett növekedik a példás kollektívák száma is. Három ilyen kollektíva működik. Az elsőnek a bmói František Patek s vezetője, az építkezésnél

a földmunkákat végzik. * második csoport a betont készíti, František Procházka vezetésével. A harmadik csoport a javításokat végzi, Jadroň Vendelínnel az élen.

A CSISZ elnöke Ján Brez- nieký, aki a brigádmunkát irányítja. Nagyon büszke a fiatalokra és joggal, hiszen beváltják a hozzájuk fűzött reményeket.

— Tőle kérdezem meg, hogyan találok meg a kollektívából legalább egy csoportot. Elmagyarázza, hol dolgozik František Patek kollektívája.

Elindulok a mondott irányba. Füllesztő meleg van. Az emberek kétkerekű kocsin viszik a sört. Sok kell most az építkezésnél. Az úton kapkodni kell a levegő után, olyan nagy a por. A tehergépkocsik szállítják a kavicsot. Szinte az egész utcasor megsemmisült. Mindenütt romok, rothadt faanyagok. bútorok, kiszáradt fák. Az utca peremén tégla és farakások vannak felhalmozva, az emberek szorgalmasan építik házukat.

Megy a munka:

Lassan kirajzolódnak szemem előtt a kisebb-nagyobb. tarka csoportok. Csaknem valamennyien piros nadrágban vannak, felsőtestük négerbarna a tűző naptól. Nem nehéz kitalálni, hogy ők a CSISZ brigádosok. Mellettem három-négy 17-18 éves fiú hányja a földet. Nem tudják megmondani, hogy hol találom a vezetőt, még nem ismerősek, mert pár' napja érkeztek.

Megyek tovább. A fiúk erősen dolgoznak, a nagy- hőségben izzadságtól csillog a testük. Többségük földet hány, készíti az alapot. Az egyik fiú készségesen odavezet a vezetőhöz, akit az autóról hívnak le. František Patek 25 év körüli, magas arcú, komoly fiatalember. Brnóból jött. Többen is odajönnek kis pihenőt tartani, rájuk is fér. Körülbelül huszonötén vannak jelenleg az építkezésnél.

— Kezdetben nehéz volt

— mondják —, mert anyaghiánnyal küszködtünk. De most már megoldódott minden, lehet dolgozni, munka van bőven. Reggel hétkor kezdünk és késő délutánig dolgozunk.

— Milyen az ellátás? — kérdezem. Először elég gyatra volt, de most már kitűnő

— mondja az egyik morva fiú.

— No és a szórakozás?

Klubot alakítottunk —

kezdi František Patek —, ahol hetente háromszor jövünk össze. Itt mindenki kellemesen töltheti szabad idejét és az ismerkedés szempontjából is jó. A programot igyekszünk tőlünk telhetőén minél érdekesebbé tenni. Lehet sportolni, de ez főleg benti sportolásra korlátozódik, mert labdarúgó - pálya nem áll rendelkezésünkre. Mi, fiúk minden este elmegyünk sörre és gyakran moziba.

— Tehát akkor nem hiányzik már semmi? — kérdezem.

— Egymásra néznek a fiúk és szinte kórusban, nevetve mondják, hogy a lányok hiányoznak.

Különben még nem említettük, hogy a csoportban öt lányt is találunk, akik munkájukkal nem maradnak el a fiúk mögött.

Közben újabb tehergépkocsik jöttek kaviccsal megrakva s a fiúk elindulnak, mert ilyenkor minden perc drága. Biztatni pedig nem kell őket, tudják jól, hogy miért dolgoznak.

Hónapokig, sőt évekig eltart még az újjáépítés Gútán. de minden feltétel megvan az új élethez. Gúta a fiatalok városa lesz, melyre joggal lehetünk büszkék. A CSISZ újabb tamibizony- ságot tett helytállásáról, amit sohasem felejt el a lakosság.

A fiatalok jelszava: „Mi építjük az épületet, az épület épít minket!"

Kulcsodon gyors tempóban épülnék a házak

A deáki diákok

Az óravégi szünetben ellepték a tanulók a napos iskolaudvart. Egészséges, jól öltözött gyerekek. Kis csoportokba verődve fogyasztják tízóraijukat és minden bizonnyal letárgyalják az elmúlt óra történetét. A nagyobbak talán arról is beszélnek, milyen érdekesnek' ígérkező filmet fognak vetíteni a közeljövőben a moziban. De csakhamar vége a sütkérezésnek, megszólalnak a csengők és a hűvös folyosókon bevonulnak a tantermekbe. Az apró padok megtelnek velük, mint harcosokkal a csatatér, A deáki iskolában is küzdelem folyik a jövőért. .4 tantermek a tudás meghódításáért vívott csataterek.

Kellene már nagyon az új iskola Deákiban. 4 régi kicsinek bizonyult, megnőtt a falu. Több a gyerek. Kovács Dezső igazgató vezetésével 22 tanító 18 osztályt tanít két műszakban, ami megerőltető mind a tanulókra, mind a pedagógusokra. Hivatalos helyekről ígértek ugyan új iskolát, de hogy mikor é- pítik fel, egyelőre a jövő titka.

A nevelés és tanítás küzdelem a gyermekek jövőjéért. 4 pedagógusok lelkiismeretét nemigen terheli hiányosság. Az idén is, a 34 S végzős, kilencedikes tanuló■

közül egyetlenegy sem a- kadt, aki ne helyezkedett volna el azon a pályán, a- melyre törekedett. Elhelyezkedni, továbbtanulni pedig ma már jó felkészültségű, fölnevelt fiataloknak megy könnyen.

A Deáki Alapfokú Iskolá | ban a tanulók inkább a I

szakközépiskolák iránt ér- I deklödnek. Ha ném kerülnek 8 valamilyen szakközépiskolába I akkor inkább szakmát tanulnak. Az idén a 34 végzős közül négyen kerültek csak általános műveltséget nyújtó középiskolába.

Közűik hárman eleve oda szándékoztak menni, de a negyedik tanuló más lehetőség hiánya miatt szintén o- dakerült. Talán ez az egy lány. akin em találta meg a helyéi az előre kitervezett pályán és most tovább tanul az általános középiskolában.

4 deáki pedagógusok joggal büszkék arra, hogy iskolájukból minden tanuló elhelyezkedik, szakmát tanul, vagy tovább folytatja tanulmányait. Az igazgató is dicséri emiatt a tantestületet. Ilyen eredményekre csak összeforrot, jól váloga tott és képzett pedagógusok képesek. Éppenséggel annak is megvan az oka, hogy a végzős tanulók miért inkább

szakmát tanulnak és szakközépiskolákba«. jelentkeznek, mint általános középiskolába.

Kovács János matematikafizika szakos tanító kitünően ért a politechnikai neveléshez. Képzett gépész is, tehát érti a műhelyfoglalkozást, ezzel jó példát mutat a tanulóknak. Szívesen mennek vele dolgozni, minden szavát emlékezetükbe vésik, amit a gépekről és a munkáról magyaráz nekik. A kilencedikesek rádiókészüléket barkácsolnak, forrasztanait, hegesztenek és sok fontos műveletet elvégeznek, ami 1 már szinte túltesz egy ilyen iskola politechnikai kívánalmain. A 13-14 éves tanulók pedig különösen szeretnek a műhelyben tenni- venni, látni és tanulni A politechnikai tanulást nem is tanulásnak veszik, szórakozásként űzik még a lányok is. Nem az iskolának, hanem az életnek tanítanak és képeznek ki embereket, gyakorlatiassá nevelik a tanulókat. Csak az a valami, amit megteszünk, amiről beszé lünk és elmélkedünk, az semmi — igy gondolják. Megszeretik a gépeket és nemcsak dolgozni, hanem munkaszeretetre is tanítják a fiatalokat. Ezért állják meg a deáki tanulók bárhol a helyüket, ahová kerülnek

s ez az oka annak, hogy inkább a gydkorlati pályát és foglalkozást választják azok. akik elhagyják az iskolát.

Minden tantárgy színvonalas jó tanítása egyformán fontos. Ez az elv ebben az iskolában is. Külön megdicsérni nem is lehet egy pedagógust sem a deáki iskolában, még az igazgatót sem, mert a jó tanulmányi eredményekhez mindannyian hozzájárulnak. Kovács Dezső, az igazgató is így beszél: Jó igazgató vagyok talán, mert jól tanítjuk a gyerekeket. Hiába lennék én képzett, ha a tantestület a jó tanításhoz és a neveléshez nem járulna hozzá.

Nemcsak az iskolában nevelnek, állandó, szoros kapcsolatban vannak a falu lakosságával és a tanulókkal az iskolán kívül is. Mikor a tanuló hazamegy, ükkor is érzi, hogy valami fűzi ahhoz az iskolához, ahol tanul, rajta a tanítók szeme. Ha utcán találkoznak, tanuló és pedagógus elbeszélgetnek, olyan problémákról vitatkoznak, a- melyre a tanítási időben lehetetlen kitérni. Szóba kerül még a rakétatechnika is vagy a pályaválasztás, a családi körülmények és az illemtan. Tehát nemcsak az iskolában, hanem az iskolán kívül is foglalkoznak tanulóikkal, nemcsak addig érzik tnagukat tanítóknak, amíg a katedrán állnak. Bizonyára ez is oka a Deáki Alapfokú Iskola jó színvonalának.

Bagota István

Fiatalok, lányok és fiúk, ipari tanulók és szakmabeliek, középiskolások és egyetemisták, a szakma mesterei és diplomások vallanak magukról — szólnak egy- máshoz. Véleményt mondanak munkájukról, örömeikről, gondjaikról, terveikről és céljaikról. Az alábbiakban egy ideggyógyászt és egy fiatal színésznőt szólal - tatunk meg.

Dr. Horváth Aladár

IDEGES-E ÖN?

H. H.: Ideggyógyász vagyok. orvos s ez kötelezettséget ró az emberre. Ebből következik aztán az is, hogy mások nem tartanak idegesnek, de magam úgy érzem néha, hogy most mindjárt felrobbanok.

B. K.: Néha a fellépés e- lőtt. De ez talán nem is i- degesség, hanem lámpaláz. Együtt jár a munkámmal, megvan az ellenszere. Ideges? Az apró dolgok nagyon fel tudnak idegesíteni — keresztrejtvényekkel, könyvekkel védekezem.

MENNYIBEN BEFOLYÁSOLJA ÖN SZERINT AZ EMBER MUNKABÍRÁSAT, ILLETVE MUNKAVÉGZÉSÉT AZ IDEGÁLLAPOT?

H. A.: Természetes, ahhoz, hogy az ember jól végezhes/- se munkáját, szüksége van az idegeire. Felhozhatnék egy jól ismert tényt. Reggel, ha az ember pihent, jól megy a munka. Délután már fellép a fáradtság velejárója, az ügyetlenség. A hosszantartó idegkimerültség ugyanolyan arányban csökkenti a munkát, a munkabírását. Rengeteg az idegbeteg. A mi szerény kereteink között is eddig több mint hatezer embert vizsgáltunk ki és kezeltünk. Hogy miben keresendő az ok?, — A mában. A helyi tényezők közül elég talán az árvizet említenem. Az e- gész emberiségre ható tényezők közül pedig az állandó létbizonytalanságot, a háború veszélyét, a hajszát, — mindez melegágya az i- dégbetegségeknek.

B. K.: A jó munkavégzés, munkateljesítmény alapfeltétele a jó környezet és a kollegiális viszony. Ez nálunk megvan. De különben is úgy érzem, hogy a színész szerepén belül mindig önálló alkotó — s így mindig, (ha tehetsége engedi) 100 százalékot adhat.

A JELENLEGI MUNKÄJA. ÉS MUNKAEREDMÉNYE! KIELÉGÍTIK-E ELKÉPZELÉSEIT?

H. A.: Orvos vagyok. Az a véleményem azonban, hogy az ember nem állhat meg egyhelyben — azért is ember — tovább, többre kell állandóan törnie. Elégedett vagyok-e? Nem túlzottan. Eredményeket elérni csak úgy lehet, ha kedvezőek a munkakörülmények. a munkatársi viszony több mint a baráti. Én mindezzel nemigen dicse- kedhetem.

B. K.: Vannak olyan pillanatok, helyzetek az ember életében, amikor azt hiszi, le kell mondania az álmairól. a vágyairól. Mégis min den az embertől függ. Azt hiszem 12 éves koromtól é! bennem a gondolat — szíBoidogi Katalin

nésznővé lenni. Közbejöt- f tek akadályok, mást csináltam, de mindig hiányérzettel, mindaddig, amíg csak el nem értem régi vágyamig. Sikerült. Teljesen átíor- , máit, saját magam számára is felfedeztem magam. S most csak az jár a fejemben: itt majd megmutatom.

SZÜKSÉGESNEK ÉS HASZNOSNAK tartanA-e külföldi TANULMÄNYUTA- KAT, ILLETVE A HOSSZABB KÜLFÖLDI SZAKMAI GYA- | KORLATOT?

H. A.: Könnyű a válasz. Nagyon! Hogy miért? Mindenhol más-más problémákat boncolgatnak, más problémák megoldásán fáradozik az orvos. Nem egy ország van, ahol jóval előttünk jár az orvostudomány.

Ha az ottani tapasztalatokat egy-két arra érdemes ember behozhatná, sokkal jobb eredmények születnének nálunk is. (A kísérletezések hosszú időszakát egy más probléma megoldására lehetne fordítani.) Eddig erre kevés lehetőség nyílt, reméljük, a jövő ebben is változást hoz.

B. K.: Az ember, ha többet lát, többet tud. Csak a tapasztalatok vezethetnek vissza önmagunkhoz, döbbentenek rá sajátos énünkre. De a kérdésre egyszerűen azt is mondhattam volna: feltétlenül!.

ÖNNEK MINT IDEGGYÓGYÁSZNAK (SZÍNÉSZNŐNEK) MI A VÉLEMÉNYE A MAI FIATALOKRÓL?

H. A.: Annyian szóltak már hozzá ehhez a témához — sokán akartak volna o- kosat mondani, — nem sok sikerrel. Én egyrészt úgy látom, hogy a — más élettempó. bizonytalanság, céltalanság, a család széthullása — a fő oka a fiatalokkal kapcsolatosan felmerülő problémának. Fiatal betegeink 90 százaléka legaláb- bis erről vall.

B. K.: Állítólag a fiataloké a jövő! Magam is az vagyok. de valahogy most tudom csak, hogy sokkal komolyabban kell venni az é- letet, mint ahogy az az első pillanatban látszik.

HOGYAN JELLEMEZNÉ ÖN AZ IDEÁLIS (MAI) EMBERT?

H. A. Ha ideális emberről beszélek, akkor ezt a mait a rohanásával együtt kihagynám. Én magam ideális | embert nem ismerek. Ha én • akamárn felépíteni, az már nem lenne ideális. Valiom a- zonban, hogy az embernek elsősorban embernek kel! lennie, minden humánummal felruházottnak.

B. K.: Nincs elképzelésem Talán csak az, hogy nagy F-betűs ember legyen.

Beszélgetett:—tő—