Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-09-14 / 37. szám
Pillanatkép egy fiatal filmszínésznőről Tamara Szjomina 1960-ban Mihail Sveicer szovjet filmrendező Tolsztoj Feltámadás című regényének megfilmesítéséhez keresett női főszereplőt. Tucatjával készítette a próbafelvételeket, már- már választott is... aztán meggondolta magát. Nem, mégsem ... egyik sem az igazi, nem o- lyan, amilyennek Tolsztoj leírta, ő pedig „megálmodta“ Ka- tyusa Maszlovát. Már csaknem belefáradt a keresgélésbe, amikor egy színiiskolai látogatása alkalmával megakadt a szeme egy fiatal lányon. Gyönyörű, „beszélő“ szemel, kis fitos orra, bájos, szinte gyermekes mosolya egészen elbűvölte. Egy kicsit még figyelte és aztán már tudta, hogy megtalálta Tolsztoj hősnőjét. A „felfedezés“ után komoly munka következett a fiatal Tamara Szjomina számára. A kétségtelenül igen tehetséges lány méltónak akart bizonyulni az iránta tanúsított bizalomra Nem volt könnyű dolga Katyu- sá megformálásával, de ő nem Ismert fáradságot, kimerültséget. Egy-egy felvételi nap után azzal öntött új erőt magába, hogy Ismételgette: „Nem szabad csalódniuk bennem, nem szabad...“ És nem is csalódtak A fiatal színésznőnek határtalan szorgalmával és művészi érzékével kitűnően sikerült megformálnia a sokoldalú jellemet Katyusa tisztaságát, bukását és erkölcsi újjászületését. Sőt. az igényes szerepet olyan biztonsággal és rutinnal játszotta, hogy egyszeriben nemcsak a szovjet filmszínésznők első sorába-emelkedett. de nevét külföldön is megismerték és elismeréssel emlegették. Habár Tamara még nem régen filmezik, már számos filmszerep van mögötte. Filmjei — „A két Fedor“, „Minden útközben történik“, „Kollégák”, „Ü- resjárat“, „Szerencsenap“ — mind szép sikert jelentenek. Jelenleg ugyancsak Mihail Sveicer rendezésében forgatja a Valentyin Katajev regénye nyomán készült „Az Idő mindenekelőtt" című kétrészes filmet. Mint mindig, most is fáradhatatlanul keresi a kellő kifejezésmódot s minden tudósát és művészeti képességét az alak hűséges megformálására fordítja. Milyen Tamara magánélete ? A sok munka nagyon lefoglalja, de azért Időt szakít kedvteléseire is. Nagyon érdekes egyéniség. Szereti a magányt, különösen a folyóparti sétákat élvezi. A víz csobogását hallgatva gyakran születnek ötletei egy-egy jelenet jobb kialakításához, de ezek a séták jó pihenőt is jelentenek a részére. Otthon szívesen elüldögél kedvenc könyveit böngészve rengeteg kötetet számláló könyvtárában. És érdekes; ezen tulajdonságaival szemben, nagyon szereti a társaságot, a társas összejöveteleket is. Fiatal, szép, tehetséges és nagyon szerény. Ennyi jó tulajdonság a jövőben is csak sikereket. elismerést hozhat a már most Is megbecsült és kedvelt filmszínésznőnek. Bjy igaz ember haldiára... Két héttel ezelőtt még naponta megnézte betegeit, azután egyszerre összeroppant. Abban az egyszerű, fából ácsolt, őserdei kórházban fejezte be életét, 'amelyben fél évszázadon át gyógyított. Kilencven éves korában ragadta el a halál. Albert Schweitzer 1875. január 15-én született Elzász -Lataringiában. Apja protestáns lelkész volt és kezdetben ő is erre a pályára készült. Már fiatal korában a legkitűnőbb orgonisták, Bach ihletett előadói között emlegették nevét Könyvet is irt a nagy német zeneköltőről és feltűnést keltett az orgonaépítésről szóló müve. Harmincnyolc éves volt 1913-ban, amikor elhagyta szülőföldjét és az egyenlítői Afrikába utazott, hogy kórházat építsen a négereknek. „Albert megőrült!" — mondták a rokonai. Schweitzer azonban kitartott elhatározása mellett, tudta, érezte, hogy az európai ember sokban adósa afrikainak, akit addig csak kihasználtak, megnyomorítottak a gy ormát ósít ók, kalandorok. Kórházát Gambia francia gyarmaton építette fel az Ogowe folyó mellett, egy Lambarane nevű missziós központban. Négy évig dolgozott itt, de 1917-ben a háború megszakította munkásságát: mint német állampolgárt őrizetbe vették, majd feleségével együtt internálták. Hosszas viszontagságok után szállították őket Európába, a háború befejezése után Schweitzer Strassburgban telepedett le, asszisztensi állást kapott a városi kórházban. Közben bejárta egész Európát: hangversenyeket, előadásokat tartott, hogy pénzt gyűjtsön az Afrikába való visszatéréshez. Hat évig élt Európában és ekkor írta meg könyvét afrikai tapasztalatairól, „Orvos az őserdőben" címmel Már ekkor — 1922-ben — súlyos ítéletet mond könyvében a gyarmatosításról: „Mit tett a különböző nemzetheti fehér ember a messzi országok felkutatása óta a színesekkel? Ki tudná felsorolni a sok igazságtalanságot és kegyetlenséget, amit a bennszülöttek az európai népektől századok folyamán elszenvedtek? Nagy bűn terhel minket és kultúránkat. Nem tőlünk függ már. hogy akarunk-e künn jót cselekedni vagy sem. Kötelességünk. A jő, amelyben őket részesítjük, nem jótétemény, hanem vezeklés!“ : 1924-ben tért vissza Albert Schweitzer az Ogowe pártjára. Alig ismert Lambaranére, kórháza romokban hevert, a települést kikezdte a dzsungel. Mindent elölről kellett kezdenie és további életét ennek a munkának szentelte. Néha röoidebb időre Európába hajózott, hogy hangversenyeivel, előadásaival pénzt gyűjtsön gyógyszerre, a kórház költségeire - de hazáját hosszú ideig nem láthatta: nem akart a hitleri Németország földjére lépni. Albert Schweitzer hatalmas alkotóerejét, nagyszerű munkabírását a megbékélés, az erkölcs szolgálatába állította. Számos ország magas kitüntetésben részesítette és 1953-ban megkapta a Nobel-békedíjat. Afrikai magányában is felemelte szavát a háború, a nukleáris kísérletek ellen, melegen üdvözölt minden lépést, mely a béke fenntartását szolgálta 1957-ben a világ népeihez intézett felhívásában ezt olvastuk: „Öregkorom nagy élménye hogy az élet iránti mélységes tisztelet eszméje hogyan tör utat magának a világon. De nagy gondom az, hogy még mindig vannak olyan részei a világnak, ahol nem értik meg. hogy a kísérleti atomrobbanásokkal fel kell hagyni, Albert Schweitzer századunk nagy egyénisége volt. megszállottja annak a gondolatnak, hogy segítsen és használjon, ahol csak tud és ahol arra a legnagyobb szükség van. Élete vezérelvének tekintette, hogy úgy éljen, ahogy gondolkodik. Es Albert Schweitzemek sikerült ezt az elvet megvalósítania. —elmá— L( [JllHiiíf A világsajtót gyászhtr járta be: Lé Corbusier, a világhírű francia építész 78 éves korában eltávozott az élők sorából. A halál a tenger hullámai között érte az idős, de utolsó napig aktívan dolgozó nagy művészt. Neve fogalommá vált, köztudomású, hogy munkássága döntően befolyásolta a mai építészet kialakítását az egész világon. A délfranciaországi származású Lé Corbusier (Eduard Jean- nereť) a legjobb mestereknél tanult, rengeteget utazott és előszeretettel tanulmányozta a görög építészetet. Már pályája elején megfogalmazta azokat az elveket, amelyek a modern é- pítészet alkotó módszereinek alapját képezik. Hírnevét várostervezéseinek köszönheti. Párizs belvárosának terveivel valóságos forradalmat idézett elő. Tanácsait, segítségét, aktív közreműködését New Yorkban, Moszkvában, Tokióban egyaránt kikérték. Állami kitüntetésekkel, nagy nemzetközi díjakkal hódoltak alkotó elméje előtt. hazánk haladó műépítészei is nagy érdeklődéssel figyelték munkásságát és sokat tanultak tőle. A mester többször járt itt és előadásokat tartott. Az érvényesülés útja bizony göröngyös volt. Húsz évvel ezelőtt kissé még „ő- rültnek“ tartották, ma nagy állami pompával a Louvre udvarán búcsúztatták. Alapelveiről szakmai körökben világszerte folyik a vita. Mindenki számára érthetővé válnak a nagy mester alkotásai, ha tudatosítjuk, hogy jelszava a következő volt: Mindent az emberért, az ember kényelméért! A nagy építész nemcsak arra törekedett, hogy a mai ember lakása kényelmet nyújtson, megfeleljen a szükségleteknek, hanem „szép" is legyen. A modem város problémáinak megoldása terén alkotott jelentősét. Sok csodálatosan érdekes terve még nem is valósult meg. Indiád ban Chandigorch. egy félmilliós város tervezésénél láthatjuk a legreálisabban tervezései jelentőségét. Rio de Janeiro számára készült várostervei új korszakot nyitottak a városépítés terén. A Centroszojuz épülete Moszkvában, az ENSZ New York-i székháza, az UNESCO épülete Párizsban, Tokióban a „Modern Mű V szetek Múzeuma“ mind a nagy mester elgondolásai szerint épültek fel. Sok terve Így például a Párizs s mára készülő „XX. század múzeumának" terve, Algír, Montevideo távlati tervei még mind megvalósításra várnak. Mi most annak örülhetünk, hogy már tárgyalások folynak és hazánkban megrendezik a nagy mester tervrajzainak kiállítását. M. M. Főiskolásaink Sokat beszéltünk a fiatalságról. Gyakran csak egy-egy röpke megjegyzést hallani, hogy „bezzeg, a mi időnkben", ami kommentár nélkül is azt jelenti, hogy régen mások voltak a fiatalok, mit most. A megjegyzések legtöbbször a fiatalság rossz tulajdonságaival kapcsolatosak. A )6 tulajdonságokról alig esik szó. Itt vannak például ami fiataljaink... Prágában. Bratislavában, Kas sán, Nyitrán és az országban mindenütt nemcsak szép tanulmányi eredményeket érnek el. hanem a társadalmi életben is figyelemre méltóan dolgoznak. Eredményeikről mégis alig tudunk, munkásságukról igen keveset beszélünk. Pedig megérdemelnék, hogy figyeljünk rájuk segítsük őket és a fiatalsággal kapcsolatban kialakult általános véleményt példás magatartásuk kapcsán korrigáljuk. Elsősorban a bratislavai József Attila Ifjúsági Klubban, a prágai Ady Endre Diákkörben és a kassai Oj Nemzedék együttesben dolgozó fiatalokra gondolunk. Ezek a diákok rájöttek arra. hogy esed: akkor járnak o helyes úton és akkor igazán „mai fiatalok“, ha életüket, magatartásukat nem a nihü és a külső csillogás, hanem az önképzés, a társadalmi munka, a nemes célért való küzdelem határozza meg. Magatartásuk a diákkörök legjobbjait juttatja e- szünkbe. Büszkén gondolunk rájuk, mert jó tudni, hogy a jövő emberei komolyan veszik az életet, felkészülnek hivatásukra, fontos küldetésükre. Nem lényegtelen talán az sem. hogy ezeknek a diákoknak nincsenek világot rengető terveik, nem prófétáskodnak, nem játsszák a titánok szerepét. .,Aprómunkát“ végeznek, becsülettel, helytállóan Legrégebben a bratislavai József Attüa Ifjúsági Klub működik Eddig a legtöbb siker is ennek a körnek a munkáját övezi. De indokolatlan az elsőbbséget osztogató megkülönböztetés. A három diákkör mindegyike — ha más-más viszonyok között is dolgozik — egyformán igyekvő és helyt áll A prágai Ady Endre Diákkör az irodalmi estek, a kassai Of Nemzedék az esztrád- müsorok rendezése és szervezése terén válik ki A Bratislavai József Attüa Ifjúsági Klub tagjai ezt is azt is végzik. Az utóbbiak például kultúrműsorral tarkított összejövetelt fietente tartanak Hosszú ideig más-más helyen (ahol éppen üres helyiséget találtak) gyűltek ősz- sze. Amióta azonban újjáalakult Bratislavában a Csema- dok helyi szervezete, a József Attüa Ifjúsági Klub tagjai ennek égisze alatt dolgoznak és a szervezet helyiségeiben találkoznak. Vagy kétszázan vannak. Fiatal lányok és fiúk Mindannyian kedvesek, tettre készek. Eddigi munkásságuk során a legnagyobb sikert az idei Jókai-napokon érték el A Cím nélkül című presszó-műsorral, valamint Rozewitz Adattár című színművének bemutatásával a megosztó vélemények is sok elismerést arattak. A júniusban Népdalest címmel rendezett műsorukon a népdalok és a népballadák jelentőségéről tartottak e- lőadást, majd ismert énekesek népdalokat és gömöri bety&rnótákat adtak elő A bemutatón viszonylag kevesen vettek részt. A klub tagjainak azonban ez sem szegte kedvét. Elhatározták, hogy ősszel — jobban e- lőkészitve és népszerűsítve — a Népdalestet megismétlik. A bemutató az árvíz első napjaiban történt. Főiskolásaink gondolkozásmódjára és segíteni akarására jellenT- ző, hagy a műsor után a klub tagjai elhatározták, hogy részt vesznek az árvízkárosultak megsegítésében. Brigádokat alakítottak, amelyek ellátogattak a menekültek közé és összeírták a hozzátartozóikat keresők nevét. Munkájukkal mind a menekülteknek, mind a hivatalos szerveknek sokat segítettek. Július 25.-től augusztus 1-ig Kőrös határában táboroztak. Néhány évtizede az akkori csehszlovákiai magyar főiskolások is ezen a vidéken vertek sátrat és a- lakitották meg az első Csehszlovák Köztársaság egyik leghaladóbb értelmiségi mozgalmát, a Sarlót. A bratislavai József Attila Ifjúsági Klub, a prágai Ady Endre Diákkör és a kassai Uj Nemzedék tagjai, követői és ápolói a haladó hagyományoknak. Ezt a táborozással is kifejezték. Mint elődeik, ők is járták a környéket és e- löadásokat tartottak a szociológiáról, az értelmiség küldetéséről, a diákklubok szerepéről és más, ifjúságot érdeklő kérdésről. A táborozás legnagyobb eseményeként a fiatalok Fáb- ry Zoltánt keresték fel. A találkozás mindkét félnek sok örömet szerzett. A látogatás többet• jelentett egyszerű tiszteletadásnál. A fiatalok Fábry Zoltánban József Attila barátját, fegyvertársát, az igaz embert, a követésre méltó példát látják és tisztelik. Még mielőtt táborozni mentek, elhatározták,, ha visz- szatérnek, az árvízkárosultaknak nyújtanak segítséget. Szavukat betartották. Az első 20 tagú csoport, amely tíz napig dolgozott Pat újjáépítésénél, a napokban tért haza. Jelenleg a második csoport dolgozik Paton. A faluban 98 házat kel! újjáépíteni. A diákok lendülettel fogták munkához, sokat segítenek. A falu vezetősége és lakossága örül áldozatkész munkájuknak és hálával gondol mindegyik brigádosra. Itt is, másutt is igen sok a teendő. A diákok ezért fordultak felhívással barátaikhoz, ismerőseikhez és általában mindenkihez, hogy kövessék példájukat és jelentkezzenek az árvízkárosultakat segítő munkára. Nem tudjuk, milyen az eredmény, kik kévetik pél- iájukat. Egy azonban bizonyos: ezek a fiatalok magatartásukkal sok mindent kifejeznek Mindenekelőtt cáfolják, hogy a mai fiataloknak csak rossz tulajdonságaik vannak és intenek: ideje a fiatalság szerepét illető véleményeket újra és újra felülvizsgálni. Nem arról van szó, hogy főiskolásaink földre szállt angyalok, vagy valamilyen hiba nélküli típusok. Lehet, hogy vannak megalapozatlan elképzeléseik, féligazságokat hordozó nézeteik. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy munkájukkal példát mutatnak, magatartásukért elismerést érdemelnek. Ténykedésük mindenképpen azt követeli: ítélkezzünk róluk reálisabban, segítsünk nekik az eddiginél sokkal többet! Balázs Béla példamutatása
