Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-09-07 / 36. szám

Nyilatkoznak

A most induló tanév kezdete előtt szerkesztőségünk levéllel fordult néhány magyar iskola igazgatójához, amelyben megkértük őket, hogy nyilatkozzanak lapunk számára iskolájuk, pedagógusaik és diákjaik problémáiról, terveikről, gondjaikról.

1. Milyen változásokat hoz a most kezdődő tanév iskolájuk életében? (Az iskola anyagi és személyi ellátottsága, létszámbeli fejlődése.)

2. Mit vár mint igazgató és pedagógus az iskolaügy felelős szerveitől, minek a megoldását szeretné?

3. Miben segítheti az Oj Ifjúság oktatói és nevelői munkájukat?

4. Egyéni tervei és személyes vágyai?

Az alábbiakban további három iskolaigazgató válaszát közöljük.

az iskolaigazgatók

1 VARGA BÉLA, Köbölkút:

ALAPFOKÚ KILENCÉVES ISKOLA

Igen örülök, hogy egyike legolvasottabb lapjainknak, az Oj Ifjúság, szintén foglalkozni kíván társadalmunk égető problémájával, az ifjúság nevelésével s egyben a pedagógusokkal, akik a Ieghivatottabbak ezen a téren nyilatkozni és helyes irányba vezetni ezen problémák megoldását. Elöljáróban talán még annyit, hogy az ilyen ankétokból leszűrt, általánosított, jó javaslatokat realizálják is az illetékesek.

X. Iskolánk, mint a légtöbb magyar tannyelvű iskola, 15 éves múltra tekinthet vissza. Tanítóink zömé már néhány éve itt működik, aminek meg is van az eredménye. Tökéletesen ismerik tanítványaikat, problémáikat, érdeklődési körüket és ezért kellőképpen tudják mindezt befolyásolni. Két évé szép, új iskolában tanítunk, melynek gyönyörű környezetet teremtettünk. Tanulóink létszáma 400 körül mozog. Mint mindenütt, gyengébbek az élső, második évfolyamok, mivel a kritikus években igén kevés gyermek született a mi vidékünkön is. Ami az anyagi ellátottságot illeti, fejlődünk, gazdagodunk, de nem olyan mértékben, ahogy ezt a mai, modem oktatás megkövetelné. Hatékonyabban kellene realizálni azt a párthatározatot, amely az ellátás' szempontjából az elmaradottabb magyar iskolákat helyezi előtérbe-. A következő iskolaévben széret- nénk lerakni a differenciált oktatás alapjait, azaz megvalósítani a féíszakosltoft oktatást a 4. és 5. évfolyamban. Óvatosak leszünk és körültekintőek. Véleményem szerint túl gyakoriak az új irányú próbálkozások és főleg — széles bázison kezdjük. Hosszabb ideig kellene, csupán néhány iskolában meggyőződni valaminek a helyességéről és csak azután kiterjeszteni a többire is. Mikor „ divat“ volt az iskolák összevonása, szinte versenyszerűén csinálták az egyes járások. Ma már - látjuk, hogy nem vált be az esetek legtöbbjében, de — sokszor presztízsből — nem változtatnak rajta az illetékesek. Én az iskolaügyben ritkábban szeretnék látni új irányú próbálkozásokat. de annál több lelkiismeretes, odaadó munkát. Hogy egy módszer, egy t'aníérv-komplexum jő-e, annak bebizonyításához az általános iskolában kilenc évre van szükség, állandó és nem változó pedagógus közösség mellett.

2. Nem szeretnék telhetetlen lenni, de ezen a téren még sok a tennivaló.

A tanítók anyagi érdekeltségéről már nemcsak beszélni kellene. Régi jelszavunk, hogy a falut fokozatosan é- mfeljük a városok szintjére. Én a problémát’ térmészé- tesen pedagógus szemmel nézem. A húsz év alatt járásunkban 20 pedagógus lakást építettünk összesen. A tanítók bejárását a munkahelyre nemigen akarjuk megengedni. Egész emberre van szükségünk. A tanítók 20 százalékának sincs biztosítva az üzemi konyhai étkezés. Tehát a mi szempontunkból a terv csupán jelszó maradt. Amelyik tanító nem teremt tanítványainak az oktatás menetében jó munkakörnyezetet, nem teremti meg az alkotómunka lehetőségét, arra azt' mondjuk, hogy rossz pedagógus. Mi sem akarunk többet, csak nyugodt, megfelelő lakást, jó, olcsó kosztot. | — Tehát olyan munkakör- § nyezetet, amely lehetővé teszi számunkra a nyugodt, lelkiismeretes tanító-nevelő munkát. Minť igazgató, a jövő évtől azt várom, hogy kollégáim az iskolában segítsenek terveim realizálásában, hogy a járási iskolaügyi osztály hatékonyan, jóindulatú szakmai segítséget nyújtson ott, ahol errs szükség van. A felsőbb szervek, véleményem szerint, foglalkozhatnának a szakfelügyelők kérdésével.

Ez a megoldás hatékonyabb lenné az iskolák szempontjából, mint az aktivisták segítsége a mai tanfelügyelőknek. Még sok problémát tudnék felvetni, dé abban bizonyos vagyok, hogy az említettek megoldása sok egyéb nehézségünkéi is megoldaná.

3. A sajtó nagyon sokat segíthet az iskola minden problémájában. Azt hiszem, hogy ezekét őszintén és főleg bátrabban kellene lapjuk hasábjain feltárni. Itt különösen az ifjúság nevelésének problémáira gondolok, mért’ a társadalom, a szülő s az „utca" segítsége nélkül nehéz é feladatokkal megbirkóznunk. Én ugyan azt állítom, hogy a mi ifjúságunk nem rossz.

nem haszontalan, csupán i szélesebb látókör, magasabb általános műveltség hiányzik, melynek birtokában sokkal bátrabb, igényesebb lenne, mint mi, „öregek" voltunk annak idején. Ezért szükségesnek tartanám, ha rendszeresen felvetnék ezeket a problémákat, esetleg megbíznának gyakorlott pedagógusokat. hogy írják meg ezzel kapcsolatos tapasztalataikat.

4. Egyéni terveim, vágyaim? Nem tudom, melyiket szeressem a legjobban. Legyen tartós, igazi béke az egész világon. Szeretném bejárni a világot, embereket látni, beszélni velük, osztozni gondjaikban, örömükben, bánatukban egyaránt. Mindenhová elvinni, ami nálunk jó, és mindenhonnan hazahozni, ami még jobb. És vajon nem érdemelnének pedagógusaink kedvezményes vasúti jegyet' úgy, mint Magyarországon, hogy zsebükhöz képest 61c is többet utazhassanak? A sok közül talán ennyi elég. mert a sok jő még a gondolatokból is megárt!

Befejezésül még annyit szeretnék üzenni minden magyar pedagógusnak, dolgozzanak nagyon, de nagyon becsületesen!

CZUCZOR ISTVÁN, Tardos- kedd

ALAPFOKÚ KILENCÉVES ISKOLA

1. Itt elsősorban az iskola személyi ellátottságára gondolok. Iskolánkban az Í965-66-os tanévben 32 tanító működik, akik közül háromnak nincs megfelelő képesítése, bár ők is folytatják tanulmányaikat, a Pedagógiai Főiskolán. Bízom benne, hogy iskolánk e tanévben jő eredményeket fog elérni. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a ránkbízott fiatalokat a lehető legnagyobb tudással fegyverezzük fel. Köszöne- temtet fejezem ki a JNB iskolaügyi szakosztályának, hogy iskolánknak megfelelő pedagógusokat biztosított.

2. Elsősorban Is szeretném, ha a felsőbb szervek segítségét nyújtanának az iskola bútorzatának kicserélésében. Továbbra is nagyon fontos, hogy támogatásban részesüljön az új iskola terve, mért jelenleg

Iskolánkban 7.30 órától 18.30 őréig folyik a tanítás, félórás ebédszünettel. Végül legfőbb vágyam az, hogy a tantestület stabilizálódjon, aminek eredménye az elért eredményekben tükröződik majd vissza.

3. Figyelembe véve a lap terjedelmét, szerintem több pedagógiai vonatkozású cikket lehetne közölni, mint például gyermeknevelés az iskolás korban, nevelésről szülőknek, stb. Pedagógiai tanácsokat adhatnának a nevelési kérdésben járatlan szülőknek. Jó lenne, ha a pedagógusokat és a tudományos dolgozókat több alkalommal szólaltatnák meg a lap hasábjain.

4. Fő célom a közel 800 tanuló befogadására alkalmas iskolát olyan szintre emelni, hogy végzett tanulóink az élet bármely szakaszán becsületesen megállják a helyüket. Személyes vágyam talán csak annyi, hogy a jól végzett munka gyümölcsözzön és a gyümölcs beérése után az ember megkapja az igazi tiszteletet és megbecsülést.

BOLDIS JÁNOS, IPOLYSZA- KÄLLAS:

ALAPFOKÚ KILENCÉVES ISKOLA

1. Az 1965/66-os tanévre jellemző, hogy előkészítése sokkal gondosabb volt, mint az elmúlt esztendőkben. Egészen újnak nem nevezhető a részbeni szakosított oktatás bevezetése a 4. és 5. évfolyamokban, azonban ez is egy lépést jelent előre a korszerű oktatás terén. A differenciáciő sem kerülhető el az oktatásban, melyre szaktantermek kiépítésével készülünk. Eddig három szaktermet sikerült létrehozni és ebben az évben még további három megvalósítását tervezzük. Örömmel nyugtázom azt a tényt is, hogy az új tanévben minden tantárgyat megfelelő képesítéssel rendelkező szaktanító t'anít.

2. Meggyőződésem, hogy tankönyveink többsége tartami és esztétikai szempontból megfelelő. A hátra, lévő sorozatok kicserélése után azonban időt kell hagyni a most használatos tankönyvek alkalmazására. HeJól sikerült vizsga

Jó másfél esztendő félt el azóta, hogy Dunaivánkán megalakult a baromfitenyésztő üzem. Azóta jó kapcsolatot teremtett a Bábolnai Állmai Gazdasággal.

A baromfitenyésztő üzemet azért építették, hogy növekedjék a tojástermelés s több jő minőségű baromfihús kerüljön a piacra. A baromfitenyésztő üzemben s az úgynevezett monoblokkokban sok ezer tojótyúkot s több tízezer baromfit nevelnek. Az új termelési módszerrel egyidő- ben egész sor probléma merült fel.. A monoblokkokban mesterséges a megvilágítás, a szellőztetést speciális ventillátorok biztosítják. Az éltetést gépesítették, a vízvezetékekben állandóan friss víz folyik. Mindez szakismereteket, fegyelmezett szakemberekét követel meg.

A Bábolnai Állami Gazdaság jól ismert a baromfi- tenyésztéséről. Világviszonylatban is jelentős é- redményeket érnek el. Ismert dolog volt ez Géci József igazgató előtt is, *

'ezérí kapcsolatot teremtett Burgert Róberttal, a Bábolnai Áljami Gazdaság igazgatójával. Atájékozódó jel- ieggű megbeszélés után a kölcsönös jó viszony gyorsan kialakult köztük s átterjedt a két üzemre is. A két üzem szakemberéinek kölcsönös látogatása megteremtette az együttműködés, a tanácsadás és a segítség felőfeltételeit. Ily módon több probléma időben és sikeresén megoldódott. A bábolnaiak az Ipari jellegű termelésben szerzett tapasztalataikat szívesén átadták a kévésbbé tapasztalt ivánkaiaknak.

Fél esztendeje speciális autóbuszok érkeztek Bábolnáról Ivánkára. Több ezer jól bevált fajta naposcsibét hoztak kísérletképpen, hogy lépést tudnak-é velük tartani az ivánkaiak.

Nálunk a termelési terv szerint a hizlalás! időszak 76 napos, az elhullás 9 %, az elérendő súly 1,22 kilogramm.

Az ivánkaiak jól vizsgáztak, mivel a Magyarországból behozott csirkék 62 nap.

alatt 1,27 kilogramm súlyt értek el, az elhullás 2,93 % volt, s a felvásárló vállalat a hízott baromfi 88,7 százalékát 'első osztályúnak vette át.

Ez valóban nagyon szép eredmény, mivel 56 000 csirkéről van szó. A bábolnaiak egyes mutatőszámokban még jobb eredményeket érnek tel s ezért fovábbbra is példát kell venni tőlük.

A kölcsönös együttműködésnek ezenkívül több jó példája tapasztalható. Tavaly áprilisban Bábolnán 7 ezer Nick-Chick fajtájú tojótyúkot vásároltak az i- vánkaiak. Ivánkán a tojáshozam átlagosan 165 volt. A Nick-Chick fajta tyúkok é- vente átlagosan 226 tojást' tojtak.

A tojástermelésnél döntő a termelési költség is. A leghorn tyúkok tojástermelése 85 fillérbe kerül, a Bábolnáról behozott tyúkoké általában 50 fillérbe. Nagyüzemi termelésnél ez több százezer tojást és koronát jelent.

(A),

Tyesnek tartanám, ha a következő tankönyvek megírására pályázatot hirdetnének s ilymődon a bíráló bizottságoknak alkalmuk nyílna a legjobbat kiválasztani. Időszerűnek tartom a járási pedagógiai központok klubszerűsítését. még abban az esetben is, ha tagsági illetékkel kel! a fenntartásukhoz hozzájárulni. A pedagógiai problémák megvitatására és a tapasztalatcserére így valóban sor kerülhetne.

3. Az Új Ifjúságnak körünkben számos olvasója van. Elsősorban útirajzokat és élménybeszámolókat várunk a laptól. A társadalmi problémák magyarázata a tanulóifjúság számára sokkal közvetlenebb és színesebb a lap hasábjain, mint az egyes tanulmányi szövegekben. Szükségesnek

tartom, Hogy a tanév lefôŕ» gása alatt ipari tanulőkaí és az üzemek felelős vezetőit is megszólaltassák a lap hasábjain és ezen keresztül a tanulók, valamint a pedagógusok információt nyerjenek az elhelyezkedési lehetőségekről, illetve az ehhez fűződő követelményekről.

4. Szeretném utazásaimat tovább folytatni a szocialista államokba és az így szerzett tapasztalatokat érvényesíteni a tanításban. A Mazúri-tavak vonzanak a legjobban és remélem, hogy csak idő és egészség kérdése az egész. Mint minden iskolaigazgató, én is szép íomatermet szeretnék új iskolánk mellé, melynek hatására az iskolán kívül, községünkben is fellendülne a sportélet.

Szembesítés...

Fiatalok, lányok és fiúk, ipari tanulók és szakmabeliek, középiskolások és egyetemisták, a szakma mesterei és diplomások vallanak magukról és szólnak egymáshoz. Véleményt mondanak munkájukról, örömeikről és gondjaikról, terveikről és céljaikról. Az itt következő sorokban is két fiatal válaszol a feltett kérdésekre.

Végh Klára 1945. október 13-án született Apáca-Szakállason. A bratislavai Juraj Dimitrov Vegyiüzem dolgozója.

MI A SZAKMÁJA?

Holocsi József 1947. március 26-án született Po- zsonypüspökiben. A Dopra- stav n. v.-nál dolgozik. ■

A kilencéves iskola elvégzése után Poz'sonyba kerültem, ahol 1964-ben végeztem el az ipariskolát, elektrotechnikus lettem.

A kilencéves általános iskolát' Pozsonypüspökiben végeztem. Majd Bratislavá- ba kerültem iparitanulóiskolába. Három évig tanultam. Ez év júniusában szabadultam fel. Jelenleg mint gépszerelő dolgozom.

HA MÉG EGYSZER KEZDHETNÉ, UGYANEZT A szakmát választana?

Ha még egyszer kezdhetném, ugyanezt a szakmát választanám, mert nagyon tetszik és a mukámmal is elégedett vagyok. Lehetőségem van a továbbképzésre is. A munkámhoz szükséges segédeszközök rendelkezésemre állnak.

Ha még egyszer ezelőtt a feladat előtt állnék, a választásom ugyanez volna. Hogy miért? Már kiskoromban érdekeltek a gépek, motorok. A szakmám révén megismerem a legújabb technikát.

ELÉGEDETT A MUNKAKÖRÉVEL?

Mikor még tanultam, a munkahelyem nagyon barátságtalan volt és kicsiny. Nemrég kaptunk egy új épületet, amely nagyon szép és tiszta.

Ez a kérdés kicsit kényes. Az iskolában egészen mások az elképzelések. Szép, világos, tiszta műhelyek, télen fűtöttek. Az életben nem így van.

LEGKÖZELEBBI ÉS KÉSŐBBI TERVEI?

A terveimről csak annyit, szeretném tudásomat gyarapítani, hogy a szakmámban megálljain a helyem, és lépést tudjak tartani a technika fejlődésével.

MI A LEGFŐBB SZÖRAKOZÄSA?

4. Közeli tervem csak egy van. Szeretnék franciául tanulni. S később? A katonai szolgálat után esti ipariskolába akarok menni.

Mint a többi fiatal, én is nagyon szeretem a tánczenét,■ a ]6 filmeket és a természetet. Ezen kívül talán legjobban a könyveket kedvelem.

Nagyon szeretem a könyveket, a filmeket, a zenét és a sportot. Kedvelem a komoly- és könnyűzenét. Szívesen hallgatom valamelyik Big-beat együttest is.

MILYEN KÖNYVEKET OLVASOTT EL AZ UTÓBBI HÄROM HÓNAPBAN?

— A Szegény gazdagok, A. Dumas: A három

Forr a bor. Arany, Vörös és testőr, E. Zola: Tisztes úri- fekete, Szeretve mind a ház, Stendhal: Vörös és

vérpadig című regényeket. fehér.

KI A LEGKEDVESEBB 1RÖJA?

Legkedvesebb íróm Jókai, Legkedvesebb íróim A.

Dumas és E. Zola.

E. Zola leleplezi a második császárság hanyatló korszakát. Nem szónokol, nem oktat, hagyja, hogy a tények beszéljenek. SPORTOL?

aki regényeiben számomra nagyon sok élményt nyújt. Mivel Csallóközben született, ahol én is, még jobban megkedveltem.

Míg iskolába jártam, addig sportoltam-atletizáltam — de azóta valahogyan abbamaradt és a gyár sportéletébe már nem kapcsolódtam be.

Aktívan nem. Nagyon szeretek futballozni s ha csak egy kis Időm van, kimegyek a pályára. Otthon súlyzókkal gyakorolok.

SZERETNE-E VÁROSBAN ÉLNI?

Nagyvárosban nem szeretnék élni állandóan, inkább a városhoz közel eső faluban. Hogy miért? Azért, mert a város nagyon zajos, a falu pedig általában csendes és a levegője egészségesebb. Ma már falun is van szórakozási lehetőség, ha nem, akkor pedig el lehet menni a közeli városba.

Igen. A városban az élet kényelmesebb. Több idő jut szórakozásra, pihenésre s továbbtanulásra. A városban több lehetőség van kultúr és sportesemények megtekintésére. A falun ez sincs így.

A beszélgetést vezette: Sárkány Árpád