Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-08-31 / 35. szám
Ifjúsági fesztivál Somorján „Az ifjúság — az élet tavasza" — mondják és ez a tavasz szép. A tavaszhoz hozzátartozik az ének, a tánc, a vidámság és a színek pompája. A késő nyárba tavaszt varázsoltak a dunaszerdahelyi járás fiataljai. Augusztus 21-22- én kétnapos ifjúsági fesztivált rendezett a som'orjai Pontiéban. Két napig tartott a tánc, zengett a dal. Néhány héttel ezelőtt ezek a fiatalok, akik itt találkoztak, még a gátakon vívták hősies harcot a megvadult, dühöngő Dunával. A veszély elmúltával új harc kezdődött. Minden erővel megmenteni az idei termést azokon a helyeken, ahol a víz nem pusztított. A fiatalok nem ismertek semmiben akadályt és a több hetes, szünet nélküli, megfeszített munka sem tudta őket kifárasztani vagy elvenni kedvüket a tánctól, szórakozástól. A két nap alatt mindkettőből kijutott. Magas színvonalú kultúrműsorral szórakoztatták a találkozó résztvevőit, mindkét napon kiváló magyarországi vendégművészek léptek fel. Szombaton a po- zsonypüspöki Kis-Duna Népi Együttes és a Magyar TV és Rádió művészei szórakoztatták a fiatalokat. Legnagyobb sikert Dóry József és Vörös Sári, a rádióból már ismert népdalénekesek aratták. Dr. Németh József mint konferanszié kitünően teljesítette feladatát. A közönség tapsviharától zengett az egész park. a lelkes ünneplés belenyúlt egészen az éjszakába. A vasárnapi műsorból sem hiányoztak a nagy nevek és a kitűnő teljesítmények. Gáál Gabriella és Bojtor Imre énekesek műsora méltó folytatása volt a szombat esti sikeres műsornak. A fesztivál teljesítette kitűzött feladatát; szórakoztatott és közelebb hozta egymáshoz a járás falvainak fiatalságát. Augusztus 22- én még egy nagyszabású rendezvény volt a dunaszerdahelyi járásban. Bősön, a festőién szép parkban a csehszlovákszovjet barátság szövetségének járási titkársága rendezett béke-ünnepélyt az árvízkárosult csiüzközi lakosság javára. Itt 3 000 néző élvezte végig Dóry József. Vörös Sári, Dr. Németh József és a Kis-Duna Együttes műsorát. A közönség elragadtatása és ünneplése talán még nagyobb volt, mint szombaton este Somorján.. Igazi művészi élményben volt részük. Vendégművészeink köszönettel nyugtázták a közönség lelkes ünneplését és szeretetét. A művészek külön köszöntik az Oj Ifjúság olvasóit. Reméljük, hogy még többször is találkozunk velük. — babusek — A csallóközi kisváros macskaköves utcáján ballagtam elgondolkozva. Hátam mögött hirtelen megcsikor- dult egy ablak, valaki a keresztnevemet kiáltotta: Ö- reges női hang... Kalapot emeltem. Bevallom. csak illendőségből az idős asszony iránt. Mert különben csak érthetetlenül bámultam. Akárhogy is kutattam emlékezetem legmé-. lyén, nem jöttem rá, honnan ismerem. Ugye, imposztor, te tízévenként sem gondolsz rám?! No, ne törd a fejed, megmondom ki vagyok. Emlékszel még, amikor harminckilenc szeptemberében világgá akartál menni... ? — Tanító néni...! Jaj, de régen volt! — Makacs gyerek voltál, semmiben se szerettél utolsó lenni. Emlékszel? A szünidő két hónapja alatt elfelejtetted az első osztályban tanult nagybetűket. A második év legelején nem tudtad a nagy „B“ után ragasztani az „o“ betűt. Utána meg a „g“ kacskaringói- vdl gyűlt meg a bajod. A kutyátok nevét kellett leírnod, ezt kaptátok házi feladatul. Azt akartad írni: „A Bogár ugat". Nem tudtad, hát nem szóltál senkinek, még a padszomszédodnak, a Varga Józsinak se. Egyszerűen világgá mentél. Mert az öregapád is így mesélte: Akinek nagy búja- baja van, az világgá megy. A tarisznyádat — két karéj kenyér volt benne, meg az öregapádtól kapott nyakli- bicska — a nyakadba kerítetted és csendesen ballagtál a Duna-töltésen. Én meg re. A Varga Juli már az iskolakapuban elárulta, hogy „merénylet“ készül ellenem, dött a Szedres Jancsi, hogy Emlékszel, hogy meglepő- nem bántottam...? Bólintottam, hogy igen, de az idős asszony látta rajtam, hogy nem emlékszem. — Tudom, a ti emlékeitek-Qlfelejieti ember figyeltelek, mert éppen arrafelé sétáltunk az urammal. Hogy megijedtél egy nyáltól....! A nyálra és az ijedtségre már nem emlékszem. De azért olyan önfeledten kacagtunk mindketten, mintha tegnapelőtt történt volna az eset. A tanító néni szeméből még a könny is kibuggyant. Hász esztendeje nyugdíjban vagyok. Egyre kevesebb tanítványomat látom. Legutóbb — lassan már két éve lesz annak — a Szedres Jancsival találkoztam. Hajós gyerek. Te jó ég, milyen rossz fiú volt a Jancsi. De számolni — azt tudott. Veled járt egy osztályba. Egyszer vizet öntött a székemmár kifakulták. Dehogy gondoltok ti az üyen apróságokra. Magamon is csodálkozom: Hogy lehet ilyen dolgokra visszaemlékezni ? Hiszen huszonöt-harminc- negyven esztendeje történtek. Talán attól van ez, hogy sok időm van? Mert most már csak egyedül vagyok. Napokig csak azzal foglalkozom, hogy újra és újra végignézem volt mäso dikosaim rajzlapjait. Én mindig csak másodikosokat tanítottam. Minden egyes tanítványomnak eltettem egy-egy rajzlapját. Negyven esztendő alatt négy híján ezerhatszáz második osztályost tanítottam. Ezeröt- százkielnavenhat rajzlapot őrzök. Akármelyikre tekintek is, egy-egy gyermekarc jelenik meg előttem. Pedig a legtöbbön csak ákombáko- mok vannak. Háromszögletű -fejű kutyák, esetlenül rajzolt almák, körték, meg házak — bodor füstű kéménynyel El se hiszed, hogy nyolcvanéves létemre, ha így nyár végén, vadonatúj táskákkal felszerelt kisgyereket látok. legszívesebben magam is kezembe venném még a krétát. Látogatóim, akik egy- szer-egyszer ajtót nyitnák rám. hibbantnak néznek. Mert néha a régi másodikosok rajzaiból .kiállítást" rendezek a lakásomban. 1- Igenkor mindenre — fáira, szekrényeikre, a tükörre és az ajtóra — kisiskolás rajzokat tűzök fel gombostűvel. Ezekben a napokban megint sok iskolást látok az utcán, amint vadonatúj táskákkal felfegyverkezve az iskolába mennek. Néhány nap múlva ezek a kis emberek is kilépnek az életbe. A csallóközi kisvárosban pedig a nyolcvanéves tanító néni talán megint kiállítást rendez a régi-régi másodikosok ákombákom rajzaiból. Tóth Mihály Szegedi Szabadtéri Játékok 1965 FESZTIVÄLHANGULATBAN Az egyre korszerűsödő magyar város az idén immár hetedszer látta vendégül a Szegedi Ünnepi Hetek keretében megrendezett Szabadtéri Játékok hazai és egyre nagyobb számban jelentkező — külföldi résztvevőit. Jólesett érez- nünk és tudnunk, hogy Szeged az Ünnepi Játékok igazi otthonává vált, hogy a város a négy hét alatt teljesen a Szabadtéri Játékok jegyében és ünnepélyes fesztíválhangu- latban élt. Az Ünnepi Játékok háború utáni felújítása óta élteit hat esztendő legjelentősebb eredménye, hogy Szeged KÖPENY ES ALARC (folytatás a 9. oldalról)' sál világítottak.’ Eredménytelenül. A gyilkos hangtalanul jelent meg és ugyanúgy tűnt is el. Végül is a rendőrség titkos utasítást kapott, hogy felszólítás nélkül lőjön. Csakhogy senki se mondta meg nekik, hogy lőjenek felszólítás nélkül, ha egyszer nincsen célpont. Egyetlen dolog a kezdet kezdetétől volt: a gyilkos nem rabolt, soha egyetlen pennyt sem vett el áldozatától. Valószínű, hogy gyűlöletből gyilkolt. Kit gyűlölt? Az emberiséget? Ügy lehet. Legendák kaptak lábra farkasemberekről, vérivókról és ehhez hasonlókról. A férfiak és az asszonyok hinni kezdtek ezekben a mesékben, mintha nem is a XIX. században éltek volna, a technika, a távíró, a telefon, a vasút és a gőzhajó századában. Olyan idők kezdődtek, mint a középkorban, amikor a pestis uralkodott. Azok, akiknek Londonban akadt munkájuk, inkább nem mentek Londonba. Mások —■ akiknek elegendő pénzük volt — elutaztak Londonból és ideiglenesen vidéken telepedtek le. A londoni házak kapuit éjszakára elbarrikádoz- ták. A rejtély a bolondulásig megnőtt. Ekkor valaki elkeresztelte a szörnyet: Jack the Ripper — Elpárolgó Jack vagy Kámfor Jack nevet adta neki. Ez a név rajta is ragadt. Az egész világ szömyülködött az eseten és borzadva ejtette ki ezt a nevet. Az első három évben 30 gyilkosságot jegyeztek fel a számlájára. Aztán hirtelen és váratlanul a Jack the Ripper eltűnt. A gyilkosságok abbamaradtak. A Scotland Yard hivatalnokai megnyugodtak és bevégezték az ügyről szóló iratokat. Londonba visszatért a normális élet, hangulat. Az eset meg- fejtetlen titok maradt. Tényleg megfejtetlen ? Igen is, meg nem is: ítéljenek önök. Négy hónappal az utolsó gyilkosság után a Bertherse Pakos közelében az egyik házba hivatták a rendőrségi orvosszakértőt, hogy konstatálja a halált. Egy orvos, M. sebész öngyilkosságot követett el. Kést döfött a szívébe. A rendőrorvos minden nehézség nélkül megállapította, hogy valóban öngyilkosságról van szó. A sebész, agglegény, teljesen elhagyatottan élt és már hosszú évek óta nem teljesített orvosi feladatokat: bizonyos tanulmányokat és kísérleteket végzett csupán. És így a rendőrségi orvos egész bizonyosan megállapította az öngyilkosságot, ezzel az ügyet le is zárta. Az orvos még egy ideig le s föl járt kollégájának a lakásán, aki önként hagyta itt az életet. Mindent vastag por borított Az elhúnyt az utóbbi, években csak egy öreg bejárónőt tartott, aki havonta egyszer kitakarította a lakását. Az orvosi fölszerelés rozsdás volt: évek óta senki se használta, A műszerek a szekrény polcain hevertek. A rendőrségi orvos kinyitotta a többi fiókot is, hogy beléjük nézzen. Mindenütt piszkos és ösz- szevlssza dobott holmik voltak. Végül a fal mellett felfedezett egy szekrényt, amely majdnem teljesen rejtve maradt. A rendőrségi orvos, aki mögött már 30 éves gyakorlat állott, benézett a szekrénybe és megdermedt. Tagja volt annak a bizottságnak, amely Kámfor Jack ügyével foglalkozott... Mit látott a szekrényben? Jóformán semmit, de ez a semmi elvette az eszét. A szögön hosszú fekete köpeny lógott és rajta álarc. Amikor aztán magához tért, az íróasztalban két hosszú kést talált, gondosan becsomagolva vazelinos rongyba — a harmadik kés az orvos melléből állott ki. A halott lakását elárasztották a Scotlant Yard hivatalnokai. Szétszéledtek az egész lakásban, szétszedték a bútort, megkopogtatták a fal minden centiméterét^ fölszedték a padlót és letépték a tapétát. Semmi se találtak. Igen, semmit se találtak a köpenyen, álarcon és a három késen kívül, amelyek mint fontos bizonyítékok azonban sajnos nem beszélhettek a bizottság előtt, nem bizonyíthatták, hogy a halott orvos volt a Kámfor Jack. Az orvos múltja sem árult el semmit. Furcsán élt, se hozzátartozói, se barátai nem voltak. Amíg dolgozott, a szegényeket mindig ingyen kezelte, sőt gyakran 10 shillinget adott nekik, hogy az étkezésüket megjavíthassák. Csupán a különös az, hogy életének utolsó éveiben furcsa viselkedése már any- nyira fokozódott, hogy sokszor a takarítónőjét se ismerte meg és lélektelenül járt le és fel a szobájában. Talán időszakonként tört rá a gyilkos őrület? Nehéz megállapítani; schizofréniát boncolással nem lehet kimutatni. És így Jack the Ripper esete rejtély maradt. Ugyanis fekete köpeny, álarc és kés túl sok van a világon ahhoz, semhogy a Scotland Yard emberei biztosat megállapíthattak volna. Éppen ezért még az orvos nevét sem árulták el. A hivatalos jelentésekben csak mint nagy M szerepel. Fordította: Sz. J. meg tudta teremteni azt a sajátos légkört, amely a nem-* zetközi fesztiválvárosok rang-1 jára emeli. A SZERVEZÉSNEK az idén sokkal nagyobb figyelmet szenteltek, mint az elmúlt években vagy akár tavaly is. A fesztivál kísérőmü- sora is gazdagabb, mint 1964- ben. Több mint kilencven pontból állt’ az Ünnepi Hetek müsorlistája. • Itt csak néhányat említünk. A Szegedi Nyári Egyetemet július 18-31. között rendezték még és egybekötötték az audo-vizuális oktatási eszközök kiállításával. Az Ünnepi Hetek egész időtartama alatt nyitva tartott a Szegedi Nyári Tárlat'. Két alkalommal, augusztus 5-én és 16-án hagyományos orgonavér. senyt rendeztek a Dómban. Tavaly Szegedre 180 ezer vendég látogatott él, az idén közel 250 ezer. s ebból több mint 20 ezer külföldi. A MŰSOR jobb volt a tavalyinál. Ma már a fesztivál vezetőinek meggyőződésük és szinte egyértelműen vallják, hogy fel kell hagyni a kétes kimenetelű kísérletezésekkel, kipróbált és hamisítatlan művészi értékű alkotásokat kell színpadra vinni — nagytehetségű és elismert szereplőgárdával. Az idei Ünnepi Játékokat a BÁNK BÁN előadása nyitotta meg. melyet Vaszy Viktor vezényelt. Erkel remekművét 1961-ben mutatták be 'először Szegedén. Az évek óta húzódó vitába: van-e létjogosultsága é' műnek a Dóm-téri színpadon, az idei Bánk bán-előadás kedvezően szólt bele. A rendező Békés András nem erőlteti a mindenáron való látványosságot. Ahol alkalom nyílik rá. ott kihasználja (az I. felvonás báli jelente stb). Sikerült jól kihangsúlyoznia a békétlenek jelenetét, Bánk első színpadra lépését, Bánk és Tiborc, Bánk és Melinda kettősét stb. Az előadást a rendező az 0- peraház három tagjának, Si- mándy Józsefnek, Moldován Stefániának és Komlóssy Erzsébetnek mélyen átélt és jől megformált játékára építette. A hármasból főleg Moldován Stefánia tűnt ki finom, szépen árnyalt énekével. Kár, hogy nem ügyelt eléggé a kiejtésre. A további szerepeket vidéki (pécsi, debreceni, szegedi) színészek alakították ki- sebb-nagyobb sikerrel. A rendezést mindenben jól kiegészítette Forrai Gábor nagy gonddal elkészített színpadképé. TURANDOT Puccini elbűvölő, keleti környezetben játszódó mesédrá- májának előadása igazi művészi szenzációja és fénypontja volt az Ünnepi Játékoknak; s ez nemcsak Fülöp Zoltán mesterien elkészített nagyvonalú, és varázslatos díszletkompozíciójának és Szinetár Miklós rendezői leleményességének tudható be, hanem annak az 1962-től meghonosodott elvnek is, melynek alapján egy-egy reprezentatív operaelőadás főszerepeire külföldi szólistákat szerződtetnek. Az olasz nyelvű előadáson így a három főszerepet, Turanďot, Kalaf és Liu szerepét a londoni Covent Garden világhírű művésznője, Amy Shurd, a Magyarországon többször vendégszerepeit bolgár Nikola Nikolov és Jeanette Pilöu, a törékeny és csinos görög művésznő (jelenleg a milánói Scala énekesnője) alakította. A három külföldi művész világhírnevére rászolgált Szegeden is. Az előadáson a külföldi vendégszereplők e- gyenrangú partnereinek bizonyultak a hazai művészek is. akik közül főleg a három minisztert alakító Radnay György, Réti József és Palcső Sándor tűnt ki. A Turandot-ot az előadás magasfokú zenei élménye és dinamizmusa tette igazán emlékezetessé. AZ EMBER TRAGÉDIÁJA szinte minden évben szerepel a Szabadtéri Játékok műsorán. Vámos László, az idei Tragédia rendezője, érdekes, de nagyon sok vitára alkalmat adó előadást varázsolt a Dóm elé. Merész vállalkozását, Madách művének az eddigi kamarajellegű előadásmódtól teljesen el. térő, monumentalitásra, látványosságra épülő rendezési koncepcióját azonban sok részletértéke ellenére is csak bizonyos fenntartásokkal fogadhatjuk el. Vámos a színpadot anynyira kiszélesíti, hogy még a Dóm-téri egyetemi épületekhez tartozó bástyákon is zajlik a cselekmény. Ez sajnos megbontja a cselekmény folytonosságát és egységét. A néző nem képes figyelemmel kísérni a nagy színpadi apparátus mozgását. Sokszor pedig az előadás atrakciókra épült, túlzott technikai kidolgozása háttérbe szorítja a dráma gondolati tartalmát. Évát Ruttkay Éva, Ádámoí Nagy Attila, Lucifert Gábor Miklós játszotta, az Űr hangját Bessenyei Ferenc szólaltatta meg. A WEST SIDE STORY. Leonard Bernstein musical comedyje, Shakespeare Romeo és Júliá-jának modernizált. New York-i változata talán a legjobban várt müsorszáma volt a fesztiválnak. Jó előre elkeltek rá a jegyek. A rádió slágereket sugárzott belőle. A musical szegedi előadása azért is ígért szenzációt, mivel Európában másutt nem adták elő. Évek óta a My fair lady mellett a legkeresettebb a színházi piacon. Arthur Laurents librettista és Stephen Sondhéin dalszövegíró mellett az egyik legfontosabb alkotótárs Jeromé Robbins, híres amerikai koreográfus volt, aki nemcsak a táncait tervezte a darabnak, hanem rendezte is a produkciót. A Harlequin Ballet tagjainak — bár jó felkészültségű táncosok — szegedi mutatványa nem elégítette ki az igényes közönséget. VADÁSZ János Gertrud (komlóssy Erzsébet) és Bánk bán (Simándy József) kettőse a III. felvonásból.
