Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-01-26 / 4. szám
Egy le/nem közölt levél nyomában 1965-ban a teplicei járásban az iparban dolgozó több mint harminc mezőgazdasági szakemberből hatot megnyertek a mezőgazdaságba. Hárman közülük azonban újból otthagyták a mezőgazdaságot, köztük Josef Krásny, lanhošti fiatal zootechnikus is. — Csak a csalódás maradt meg — írja levelében. Habár parasztcsaládból származik és négyéves mezőgazdasági szakiskolája is van, jelenleg mégis traktoros a járási kertészeti vállalatnál. Érdekes és tanulságos eset...-0Megnősült, s a feleségével Lanhošton lakik. Falujában állami gazdaság is van s mint zootechnikus 1961-ben ott dolgozott. Nemsokára azonban otthagyta a gazdaságot. Josef Krásny szavai szerint azért, mert nem tudott kijönni a farmárral. Az igazgatóságon dolgozó elvtársak meg azt mondják, hogy tehetségtelen volt. A Fučík-bányában szívesen fogadták, örültek neki, munkája volt elég. Ott hatszáz koronával többet keresett, mint technikus korában az állami gazdaságban. Kapott 82 mázsa szenet és két köbméter fát, csak nyolc órát dolgozott naponta s a szabadságát is nyáron vehette ki. Elégedett volt. Körülbelül egy év letelte után néhány elvtárs felkereste a járásból, hogy visszamehetne a mezőgazdaságba, mivel mezőgazdasági végzettsége van s hogy a mezőgazdaságnak szüksége van a fiatal szakemberekre, stb. Pokorná elvtársnő, a mező- gazdasági termelési igazgatóság dolgozója, aki jelen volt Josef Krásny áthelyezésénél, emlékszik az esetre: — Első szóra bizony egyikük sem mondott igent. Hisz tudják, az iparból a mezőgazdaságba.... Josef Krásnyt kétszer is meglátogattuk. A megnyert szakembereket a mezőgazdasági termelési igazgatóság helyezte el, s tudom, hogy 6 La- hoštba szívesen visszament, mivel munkahelye a lakóhelyén volt s nem kellett utaznia. De hogy az állami gazdaságban nehézségei lettek volna vagy problémái, hát ezt csak most hallom öntől. Josef Krásny tehát újból visszament a gazdaságba s technikus lett az állattenyésztésben. A felesége is odaköltözött. 1964. május elsejéig minden a legnagyobb rendben ment, s ahogy Josef Krásny mondja — csend volta z egész vonalon. A vállalat átszervezése és a farmár kicserélése után, aztán „megkezdődött“.... Bilekkel, az új farmárral Josef Krásny többször összekoccant. Ők ketten már azelőtt sem igen bírták egymást. Aztán még egy két jelenet Bra- borec elvtárssal, a helyi nemzeti bizottság elnökével, aki tehéngondozó volt a gazdaságban. Josef Krásny gyakran hallhatta tőle: — Amikor én voltam a zootechnikus, ezt így meg így csináltuk. S októberben, amikor a gazdaság vezetősége elrendelte, hogy a fejőstehenek takarmányozására szánt burgonyát előzőleg feltétlenül fel kell szeletelni, a lanhošti farm volt az egyedüli, ahol ezt nem csinálták meg. Braborec elvtárs, aki egyébként nagyon jó állatgondozó s a gazdaság legjobb dolgozójának tartják, egyszerűen megtagadta a burgonya felszeletelését. Ezt K. Krajník, az üzemi bizottság elnöke is bizonyította. Nem tudta őt meggyőzni Josef Krásny, Bllek farmár, de Fábera, a gazdaság zootechnikusa sem. — Braborec valóban nekem is mondta, hogy a burgonyát nem szeleteli fel — emlékezik vissza Táborec elvtárs —, habár éppen Lanhošton történt meg, hogy egy tehén a burgonyától majd megfulladt. Azt tanácsoltam Krásnynak, hogy a burgonyaszeletelésre keressen másvalakit, az illető megkapja a pénzt érte, s ezt Braborec- nak majd levonják a fizetéséből. De Josef Krásny a burgo- nyaszeletelésre senkit sem talált. Furcsa, ha az élenjáró dolgozó nem mutat példát a többieknek s elvárja, hogy rimán- kodjanak neki. Ugyancsak furcsa, hogy e szakszervezet és a többi szervezet nem győzték meg Braborecet tévedése felől. Amint látjuk, néha pedig elkelne, legyen bár az a helyi nemzeti bizottság elnöke is egyúttal. Mivel az állatgondozó a gazdagság parancsát megtagadta, közvetlen fölöttese, Josef Krásny száz korona büntetést kapott Ez volt az a csöpp, amivel betelt a pohár. Josef Krásny az igazgatóhoz rohant s többek között ezeket mondotta: — Legyen Braborec a technikus, én inkább megyek etetni, de senki miatt nem fogok tűrni. Az igazgató szaván fogta, s Josef Krásny rövidesen megkapta az értesítést, hogy áthelyezték a fejőstehenekhez, gondozónak. Megkérdeztük Komárek mérnököt, a gazdaság Igazgatóját: — Ha minden technikus Ilyen lenne, mindegyiket elengedné? Azt mondta, nem! — Elégedetlen voltam a munkájával. Megismertem, hogy lelkiismeretlen, nem vezette rendesen az elsődleges nyilvántartást, s mint technikus, a kapott feladatok zömét nem hajtotta végre. Még csak rövid ideje voltam itt, amikor az újrafelvételéről tárgyaltunk. Egyesek ellenezték a dolgot, a szakszervezet is. Én akkor azt hittem, hogy személyes ellentétek játszanak közre. Most már tudom, hogy nem így volt. Josef Krásny távozása után a gazdaság lemázsálta a malacokat, s háromszáz darabnál huszonhárom mázsa volt a hiány. S ez már nem tréfa! Mire vall ez? A nyilvántartásban uralkodott rendetlenségre, a hivatalos okmányok tudatos elferdítésére, az állatgondozók fekete bérére? Jogtalanul kapták a súlygyarapodásért a fizetést? A gazdaságot a kifizetett bérekért körülbelül 1100 korona veszteség érte. S ezt Josef Krásnynak a saját zsebéből kell visszafizetnie. Josef Krásny szerint a hiány így keletkezett: — Szeptemberben, amikor pár darab malacot lemértünk, a mérleg elromlott. A többi malacot találomra, átlagosan írtam be. Gondoltam, hogy a következő mázsálásnál a a nyilvántartásban majd kiegyenlítem az adatokat. Az ismert tények után erre már nem került sor. És még valamit. A mázsálásnál sohasem csináltam levonást. Ők azonban a négy százalékot beszámították. Természetes, hogy ha a súlyból levonom a négy százalékot, ennyi malacnál az jó pár mázsát jelent. Itt van tehát a hiány! Ha úgy mázsálnának, mint én, másképp ütne ki a dolog. Rám akartak mászni, hát rám másztak. Öh, bárcsak valaki alaposan szétnézne a farmokon, hogy milyen a nyilvántartás s hogy mindenütt az előírás szerint történik-e minden! Az előírás szerint a levonás esedékes, ha az állatokat etetés előtt mérik is le. Ez döntött az ügyben. Josef Krásny miért nem volt ott a mázsálásnál, amikor róla, a munkájáról volt szó? — Senki sem hívott engem oda — mondja. — Tudta, hogy mázsáinak, de nem jött el — állítja a gazdaság főzootechnikusa. Azt tartja a mondás: „Aki kutyát akar kergetni, botot mindig talál, s a tapasztaltabbak tudják, hogy az elsődleges nyilvántartáson bárki elcsúszhat, nemcsak Lahošton, de másutt is. S Josef Krásny hibázott, hívás nélkül is ott kellett volna lennie a mázsálásnál. Feltételezhette, hogy semmit nem néznek el neki.-0A közüzemi kertészetben elégedettek az új traktorossal. Felettese azt mondja róla: — Dolgos ember, nem szereti a papirosdit s ott a gazdaságban valószínűleg nem volt elég erélyes. Nem minden iskolázott ember lehet mester vagy technikus. De különbül is viselkedhettek volna vele szemben, hiszen amit tett, azért a farmár is felelős volt. Miivel fiatal volt, igyekeztek minden hibáját kihasználni, s ez sikerült is. Nekünk hasonló volt az érzésünk. Ezzel be is fejeződhetne a Josef Krásnyról szóló írás. Hasonló esetből eredően két más mezőgazdasági szakember is visszament a mezőgazdaságból az iparba. Azok, akik sokat fáradoztak a megnyerésükön, most elmondhatják: — kár volt a fáradságért. A nyereség ugyanis egyenlő a nullával, mivel senki sem törődött a sorsukkal, nem értékelte a munkájukat, Pedig érdemes az ilyesmivel törődni. Megérné! (A) Kérjük olvasóinkat, hogy ha a környezetünkben hasonló problémákkal találkoznak, írják meg szerkesztőségünknek. Miért maradt csak a csalódás? A tavaszi munkálatokra történő alapos felkészülés elengedhetetlen követelménye a gépek időbeni kijavítása. A Pov. Chlmec-i gépállomás javítói az első negyedévben mintegy 70 kerekes traktor főjavítását végzik el. (ČTK) Jegesfőrdc Tél volt akkor is. Január közepe. Dolog, kereseti lehetőség sehol. Magunkcsinálta kártyával csaptuk agyon az időt. A- mikor ebbe is beleuntunk, mondom a pajtásaimnak, gyerünk fáért, úgyis fogytán.... Fel is kerekedtünk menten. Kisfürészt a lajbizsebbe, s us- gyi... Irány a Feketevíz balpartja. Ide a víz színén kígyózó fahídon át jutottunk. Amint az akácosba értünk, nyomban kiszemeltük a tűz- revalót. Kettő fűrészelt, a harmadik lesbenállt Az ördög nem alszik! Sose tudni, melyik irányból bukkan fel valaki... Mindhárom fát megszabadítottuk ágaitól, s megindultunk vissza, a híd irányába, vállunkon a teherrel. De alig mentünk vagy száz métert, görbebotos, báránysapkás alak tűnt fel a vízparti akácosban. — Ez a királyrévi csősz — állapítottuk meg egyöntetűen. A tehertől gyorsan megszabadulva hátat fordítottunk az üldözőnek. Rohantunk a tölgyesi gázlóhoz, s bele a jéghideg folyóvízbe... Az alacsony vízállás miatt csak derékig ért. Mire a csősz a parthoz ért, mi már a jobboldali töltésárokban csavargattuk a vizet átázott gúnyánkból, kapcánkból — Jöjjön,csak jöjjön! szabad az út.„ — kiáltottuk át a hop- ponmaradt üldözőnek. S uccu neki vesd el magad, egytrapp- ban futottunk a jeges gúnyában, Jenöékig, ahol megszárít- kozhattam, olyannyira, hogyfeltűnés nélkül édesanyám színe elé kerülgettem. Másképp lett volna dolga a vesszőnek... (kovács) lAŰPJjÁÜAJa B&f HÉT AI É ISTÍM BÚI 1. HÉTFŐ; Színház; színésznő. A hétfő szabad nap a színházban. Nem ünnep, csak szabad nap — szőkébb jelentése mosás, vasalás. Jelentése pihenés, olvasás, heverészés könyvvel vagy csak úgy e gondolataimmal. Imádom a verseket. Most Rónay György:, A város és a délibáb-ját és Zelk Zoltán: Zúzmara a rózsafán című kötetét olvasgatom. Délután csellengek a városban „egészségügyi séta“ címen. Hétfőn rendszerint nincs kedvem tanulni. Mindez másképp alakul ha hazalátogatok szüléimhez. Újvárba. 2. KEDD: Kilencig alszom, tízre megyek próbára, ez délután 2-ig tart. Most kezdtük próbálni a Rozsdatemetőt — Hajnalka vagyok 2-ig. Minden szerep lehetőség és gát is egyben. Egy teljesen új beállítottságú szerep más, mint énmás, mint amit eddig játszottam. Hajnalka — hasonulok a szerephez — hasonltom a szerepet magamhoz, hogy az író álmodta Hajnalka, de ugyanakkor saját magam, Thirring Viola is legyek. Kettő után ebéd. Aztán hazajövök, nagyon szeretem a magányt, rendszerint olvasok. Néha a világszínháztörténelmet tanulom. A görög irodalom nagy drámáit mind elolvastam már annak kapcsán. Magány. Amíg az ember nem talál egy magánál értékesebb partnert, aki ezt fel tudja oldani, addig így lesz. Nem igen járok sehová, esetleg sétálni. 3. SZERDA: A próba: Kon- ráddal, a rendezővel, először dolgozom. Nem ismerem a munkastílusát és ez izgat. Szövegileg kisterjedelmű a szerepem, de tudom már, hogy kis szerep nem létezik. Épp ezért félek tőle, mint minden eddigi szerepemtől is. Láttam a pesti előadást, Hacser Józsa játszotta Hajnalkát. Én csak annyit tudok egyelőre, szeretném jól megformálni. Délután a szerepemmel foglalkoztam. ízlelgetem, lesem a titkait. A Manón mellett négy-öt órát Is elültem. (Nezval; Manón Lescaut-jában Thirring Viola kiemelkedő alakítást nyújtott. A szerk. megjegyzése). Este alig várom a TV színházi közvetítéseit. Legalább ezzel oltogatom kultűrszomjamat. A klubban nézem a TV-t a többiekkel, de csak egy üvegajtó választ el a próbateremtől, így aztán a próbálók zavarnak minket, mi zavarjuk őket. Sajnos, nincs színházunk, nincs megfelelő próbatermünk, ahol mozgáskultúrát, hangtechnikát gyakorolhatnánk, klubunk, ahol vitázhatnánk problémáinkról. Mostoha körülményeinkből kifolyólag művészi életünk is zilált... 4. CSÜTÖRTÖK: Nyolctól tízig rádióprőba. Dosztojevszkijtől a Megalázottak és megszomorítottak című rádiójátékot próbáljuk. Natasa szerepét játszom. Kedves, hozzám közelálló szerep. Utána Hajnalka vagyok — figyelem magamat, a bennem végbemenő átalakulást. Érdekes. Napok jönnek, napok mennek, de úgy, érzem, hogy nem üresek, kitöltik a gondolatok, a szerepek, a könyvek. Este előadás vidéken. Délután utazunk Pozsonycsütörtökre, a Változnak az idők-kel. Emmi leszek újra. Manón 50- szer voltam. Az út fárasztó oda is, vissza duplán. Éjfél után kettőre érünk haza. Mielőtt az ágyba zuhannék, kétségbeesve gondolok a holnap reggeli felkelésre. 5. PÉNTEK: Amióta kikerültem a színművészeti főiskoláról (már második éve) négy darabban játszottam, kettőben főszerepet. A Manón volt a legkedvesebb, néha még most is el-elkap a láza, hangulata. Ha választhatnék... Rebesgetik, hogy műsorra tűzzük Shakespeare Rómeó és Júliáját, valamint Miller Sálemi boszorkányok című drámáját. Az álmom: Júlia és Abigél. Úgy érzem, mindkettő nekem való szerep. Én inkább a drámai szerepeket kedvelem. De fáj az is itt, hogy az embernek nincs lehetősége experimentálásra, nem próbálhat ki minden játékformát a pantomimtől a zenés-táncos komédiáig. Próba, játék, tanulás — ez az életem. De szeretnék sportolni, úszni, röplabdázni és gimnasztikázni is. Rádiót vásároltam — az egész világ beköltözött vele a szobámba. 6. SZOMBAT: Délután, amikor a színházból hazajövök, első dolgom befűteni. Szenet, fát cipelgetek, ahogy szokás. Aztán jönnek a könyvek vagy a vitrinem 32 MiBmmHaumtHmMmHmnm. állatkája (majmok, cicák, stb.), amelyeket, olasz, német, lengyel, magyar és a hazai városokból gyűjtöttem. Majd minden délután eljárok a színházba és zongora mellett csiszolgatom a hangomat. Persze egyedül. Ez is egy bajunk. Nincsenek szakembereink, pedagógusaink, akik kijavítanának valamiben. Csokipapírokat és bélyegeket is gyűjtök; gyerekekkel, virágokkal és állatokkal. Szeretem nagyon a képzőművészetet - Renoire-t, Toulouse Laut- rec-ot és Brueghel-t. Gyűjtöm, olvasom a Magyarországon megjelenő képzőművészeti sorozatot. Este vidéki előadás. 7. VASÄRNAP: Nálunk munkanap. Egy második szombat. Délelőtt próba, délután autóbusszal irány valamelyik vidéki falu. Fáradt vagyok, de menni kell, utóvégre az 1100 koronás fizetésemet meg kell szolgálni. Az autóbuszból szeretem nézni a változó vidéket, a hóban bukdácsoló nyulakat, fácánokat. Akad izgalom is. Ki akarjuk hu- zatni a jeges útról árokba csúszott tejesautót, mi is csaknem melléje csúszunk. Este hideg vacsora, vagy viszünk, vagy veszünk, de legtöbbször éhen maradunk. Kezdés előtt egy órával kezdünk a maszkírozáshoz, öltözéshez, külsőségeiben, formáljuk a szerepet. Én ízlelgetem az első mondataimat. Az autóbuszban néha eszményképeinkről beszélgetünk. Az enyémek Psota, Ruttkay, Vass Éva, Básti, Sinkovits, Gábor Miklós és Páger. A világból Jean Gabin, Philippe Gerard, Simone Signorét és Sofia Loren, Az egy asszony meg a lánya filmjéért. Fáradtan jövünk hazafelé éjfél után. Boldog félálomban gondolok arra, hogy hétfőn alhatom, ameddig tetszik. (Lejegyezte: -tő-) Thirring Viola ■ komáromi Magyar Területi Színház fiatal, nagyon tehetséges művésznője
