Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-08-31 / 35. szám

r óvóiból a két temp­lom, annak is' csak a tornya látszik. Je­genyék, akácok lombjukkal takarják el még a falu többi részét. A gémek, gólyák páro­sával köröznek, a varjak csa­patostól, összevisszaságban. Nem ritka vendég ezen a vi­déken egyik madárféle sem. Csők az előbbiek jobban ked­velik a vizenyős, mocsaras, la­pos tájakat és csupán jöttük és távozásuk idején, előbb fé­szek keresés céljából, most vi­szont a nagy út előtti próba­ként keringenek naphosszat a magasban. De ennyi vízimadár még sosem volt ezen a vidé­ken. Igaz, jobb tanyát a- Xigha találhattak volna másutt. Utak mentén, kertek alján mártogatják hosszú csőrüket még most is a mocsárszerü Vízbe. És bármennyire is pör­köljön még a napsugár, a káro­gó. varjúcsapatok visszavonha­tatlanul az ősz érkezését jel­zik. De ha az utas a Nagy me - gyér — komáromi út felől kö­zelíti meg Ekel községet, a varjak jelenléte nélkül is az őszre gondol. Csupasz, sárga- lombú gyümölcsfákat talál az út mindkét oldalán. Pedig még nem köszöntött be az ősz, csak a jöttét várjuk. Ezen a tájon alig akad munkája az ősznek, elvégeztette azt a vízzel. És sajnos, amilyen gyorsan jött az, oly lassan távozott, hogy hatalmával tétlenségre kárhoz­tassa a vidéket. Ám mindez csak a tétlenség látszata volt. Amikor kidühöngte magát s elvesztette erejét az ár, újból megfeszült a férfikar, a női kéz és gépet vett igénybe, hogy siettesse a víz útját, hogy felmérje a pusztulás, a kár nagyságát. És a kérges parasz­ti kéz, mely századokon át for­málta, alakította e tájat, ala­pozta a jövőt maga és az öt követők számára, nem ernyedt el egy pülanatra sem a pusz­tulás láttán. Ismét csákányt, lapátot fogott. Ha élni akar, építenie kell. Tudja, érzi ez! minden ízében. A falu szélén a földből kifor­dult útjelző-tábla fogad. — E- kel, Komáromi Járás — olva­som az iszappal szennyezeti betűket. Tőle jobbra a szövet­kezet gazdasági udvara. És mint télidőben a havat, úgy fújja most a szél a kerítésen is annak tövében a fennakadt írvízhordalékot. Bent a falu­ban is végig lehet követni a víz nyomát. Csupán annak kö­zepe mentes a Hordaléktól. 0- dáig már nem jutotta erejé­ből. A község előtti utcake­resztezés alkotta téren férfiak tanácskoznak hangosan. Az e- vakuáció idején gyors ütemben elszállított sertésállomány visszaszállítása a jötéma. Ki­ki a saját szemüvegén keresz­tül értékeli a helyzetet. De legtöbben mégsem feledkeznek meg a veszély elmúltával az akkori helyzetről. Néhány méterrel tovább egy kislánnyal találkozom. — Szász Magdának hívnak — mutatkozik be illedelmesen. — Hetedikes vagyok — vála­szolja kérdésemre. — És a bizonyítványod ?... Jó volt....? ő engem — én őt figyelem. — Nem kaptuk még meg az évvégi bizonyítványt. — És a félévi? — Két kettesem volt csak. — És várod a szeptember elsejét? — Igen. De... Vagyis... Én nem is tudom... — Tehát várod, vagy nem várod ? — Bácsi kérem, én várom, csak azt mondják, hogy... — Mit mondanak ? — Hát hogy az idén nem lesz tanítás. — És miért? Hiszen az is­kola áll — amint látom. — Én nem tudom, hogy miért, csak monjdák,.., de jöj­jön és megmutatom, hol lakik Szabó tanító bácsi, ő majd megmonja biztosan. És ahogy járjuk kettesben a homokkal borított utcákat, mindenütt ugyanaz a kép fo­gad. Egy, kettő, három... szá­molok félig halkan — félig hangosan. Azután jobbra nézek és tovább számolok. Négy, öt, hat... majd megint más irány­ba nézek és így folytathat­nám akár százig is. Lépteink meglassulnak a süppedő homokban, újabb ut­cába fordulunk és ugyanaz a kép fogad. Itt már nem is szá­molok tovább. Csak nézem a piros és zöldre festett, szebb­nél szebb kerítéseket, kapukat és mögöttük az eltakarított romokat. Nincs már itt meg­roggyant ház, kidőlt fal. Csu­pán rendezett, kis porták, kö­zépütt magasra feltöltött, ut­cára néző udvar résszel és mé­lyen kiásott alapokkal. Gazdá­ik csak az építőanyagra vár­nak. tt lakik a tanító úr — szólal meg mellettem a kislány, hosszú hallgatás után. Én sem szóltam hosszú ideig, mit is mondhattam vol­na a látottak után, hát a kis Szász Magda is úgy tett. — Én akkor benézek és ne­ked pedig köszönöm, hogy se­gítettél. — De mégsem válunk Alig egy éve, hogy megkezd­ték a szélesnyomtávú vasútvo­nal építését a Szovjetunió ha­tárától a Kelet-szlovákiai Vas­műig. A közel 100 kilométer hosszúságú vasútvonal szokat­lanul rövid idő alatt készül el, annak ellenére, hogy útjában több akadályt kellett leküzde- niök, számtalan folyót, közutat és vasútat áthidalniok az épí­tőknek, A vasútvonal — bár az idén el egymástól, csakhamar oisz- szafelé baktatunk a foghíjas utcán. — Szabó tanító úr nincs idehaza. Még tegnap elment, halljuk az utcabeliektől jobb­ról is. balról is. Copfos kísérőm új címet mond és újabb utcába vezet. Itt több szerencsével járunk, illetve járhatnánk... — Akkor én sietek is to­vább, mert félek, bezárják a boltot, — mondja és szaporán elmegy a jelzett irányba. A ház előtt beton villany- oszlop, rajta vörössel mázolt vastag csík. Csak nem a víz nyomát jelzi? — gondolom és akaratlanul is végignézek a hosszú utcán. — De igen — állapítom meg mindjárt. Min­denütt, az utca egész hosszá­ban, ugyanabban a magasság­ban figyelhető meg a jelzés. A szobor mellé állok, jó fél vállmagasságig ér a jelzés. Visszafordulok az előbbi utca irányába és mindent megértek. Jóval mélyebben fekszik. Nem csoda, hogy alig maradt ép ház benne. Blaskóné tanítónő ugyanaz­zal fogad, mint kísérőm. — Még eddig semmi újat sem tudunk, csakhogy nem lesz tanítás. És hogy miért, azt sem tudjuk. — Ez bizony kevés. Nagyon kevés, egy héttel a tanévnyi­tás előtt — állapítjuk meg mindketten. • — Talán az iskolával lenne a baj? — Nem készült 'el idő­ben? Vagy egyáltalán nem al­kalmas a tanításra? De erről saját magam győ­ződhettem meg Vörösné taní­tónő és a pedellus társaságá­ban. Az ekeli általános iskola há­rom épületben helyezkedik el. Ebből a három épületből csak egy kapott vizet — a mélyebb fekvésű. Mire odaérünk, már többen vagyunk. Kulcs-csomó zörren és máris a folyosón va­gyunk. Két ajtó nyílik innen, jobbra az egyik — balra a má­sik. Mind a két tanterem ta­nításra készen, illetve készen lehetne két nap alatt. Oj pad­a kedvezőtlen időjárás lassí­totta a munka ütemét — be­fejezés előtt áll. A hidak, alul- és felüljárók és más műszaki létesítmények már elkészültek. Hátra van még körülbelül 35 kilométer hosszúságú pályatest lerakása, de ez is rövid idő a- latt elkészül. A vasútépítők­nek értékes segítséget nyújta­nak a hadsereg műszaki ala­kulatai. A tervek szerint három hó­lózat mind a két teremben. Festésre készen sorakoznak az edények, a térdmagasságig é­rö új vakolat száraz, csak a festékre vár. — Eddig állt a viz — mond­ja az altiszt. — így előkészít­ve iskola Ekelen szeptember elsejét még nem várta. Máskor 6-8 ezer koronába került a ta­tarozás — most azt lehet mon­dani, semmibe. 30-40 asszony és férfi volt itt állandóan. Fes­téket, anyagot, meszelöt, rnind- mind magtik hoztak. A másik két épületben u- gyanaz a kép fogad. Tisztám súrolt padlók, szépen festett falak. Tiszta igazgatói és tan- testületi szoba. A termekben egy-egy edény, olaj a padló jelkenésére. de többet egér nem jut — annyi biztos, mondja az egyik idős néni a há­tam mögött. - Ügy rendbehoz­tuk, hogy a kommunális válla­lat bizony tanulhatna tőlünk. Az iskola ilyen jelkészülten még nem várta szeptember el­sejét Ekelen. Pedig ez a har­madik épület külsejével nem sok jóval kecsegtetett. Megte­kintése után az idegen inkább nézhetné kovács- vagy lakatos­műhelynek, mint iskolának. De a belseje, az más. Ragyog a tisztaságtól, a rézkilincsek fé­nyesen csillognak és falai közt szeptember elsején talán még­sem szólal meg meg a csengő Hogy miért? Nem tudni. A já­rás ületékesei vízhiánnyal és egyéb egészségügyi okokkal magyarázzák a dolgot. A község vezetői azonban erről Is gon­doskodtak. Még az Ősz beáll­tával új, mély kutat kap a köz­ség. Tehát jó vízben sem less hiány, bár jobb vizük a mos­taninál sohasem volt eddig sem az ekelieknek. nap múlva, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 48. év­fordulóján megindul a próba- üzemeltetés. A teljes üzemeltetésig azon­ban még további feladatok várnak az építőkre. Hátra van még a fűtőházak és a karban­tartó műhelyek építése. Ezek­nek 1966. május 1-ig kell el­készülniük. amikor hivatalosan is átadják rendeltetésének ha­zánk újabb nagy létesítményét Sárkány Árpád Befejezés előtt a szélesnyomtávú vasút Szembesítés... üj rovatot indítunk. Minden héten szembesítjük két olvasónkat, fiatalt és öreget, lányt és fiút, tanulót és kész szakembert, stb., hogy mi a véleménye bizonyos kérdésekről, problémákról. Ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel mindkettőjüknek, hogy összehasonlíthassuk véleményüket, nézeteiket. Reméljük, hogy az új rovat megnyeri olvasóink tet­szését. MILYEN ALAPOT ADOTT A KÖZÉPISKOLA JELENLEGI TANULMÁNYAIHOZ? Szerintem, ha egy magyar anyanyelvű diák főiskolára akar kerülni, ahhoz feltét­lenül szükséges, hogy ma­gyar nyelvű középiskolában érettségizzen, mivel nem hiszem, hogy szlovák közép­iskolában, bármely erőfeszí­téssel is, olyan előmenetelt érne el, amely megfelel a felvételi vizsgához. Én mint orvostanhallgató azt hiszem, ha valakit jől megtanítanak bizonyos is­meretekre, akkor a nyelvi nehézséget le lehet küzdeni. Tanulmányaim folyamán meggyőződtem róla, hogy a magyar iskolákban is olyan színvonalú a tanítás, mint a szlovák, illetőleg a cseh iskolákban. A nyelvi nehéz­ségeket viszont ki kell kü­szöbölni, Ezzel azt hiszem, az érettségiző fiatalok több önbizalmat is kapnának to­vábbi tanulmányaikhoz. Egyúttal megoldódhatna a- zon magyar szülők problé­mája is. akik gyerekeiket csak azért íratják szlovák iskolába, mert értelmiségi dolgozókat akarnak belőlük nevelni. CSAK SZELLEMI MUNKAI LEHET HIVATÁSSZERŰEN ŰZNI? Minden embernek van cél­ja, vonzódik már kiskorától egy szakmához, mely aztán nemcsak foglalkozásává vá­lik, hanem megkedveli és hivatásává is. Talán néhány mesterember, például az ács, asztalos, kőműves jobban hivatásának érzi szakmáját, mint sok szellemi dolgozó. Szerintem nem. Ha az ember tisztában van mun­kája társadalmi fontosságá­val és jelentőségével, azt örömmel végzi s ez máris hivatásérzés. Minden műn-, kának megvan a maga szép­sége. MI A VÉLEMÉNYE A MAI FIATALOKRÓL: A HIVATÁST VAGY PEDIG A PÉNZSZERZÉST HELYEZIK ELŐTÉRBE? Nemcsak az idősek, a fia­talok között is találunk olyanokat, akik az élet rendje szerint hivatást vá­lasztanak, meg is kedvelik azt s a pénzre úgy néznek, mint munkájuk gyümölcsé­re. Másrészt viszont vannak olyanok, akiknek a pénz az istenük. Helytelen lenne a fiatalokat általában pénz­szerzéssel vádolni. Nap mint nap látjuk őket, mint igye­keznek tehetségüket és tu­dásukat érvényesíteni a kü­lönböző munkaterületeken. Ha ez nem fgy lenne, azt hiszem a főiskolai hallga­tók száma is kevesebb vol­na. FIATALOKRÓL? Ha a fiatalokról van szó, az idősebbek általában ezt mondják: „A mai fiatalok! Arról jobb nem beszélni. Romlottak, huligánok és az erkölcs...“ Ilyenekkel s ha­sonlókkal torkollják le az embert, pedig az, hogy va­laki zsebrádióval a kezében végigmegy az utcán, még nem jelent romlottságot. Semmivel sem rosz- szabb, mint azelőtt. Munká­jukról jót hallunk. Amellett vľgak, szeretnek szórakoz­ni, no meg igényesek is. Ez csak természetes, s e- zért nem szabad rájuk ha­ragudni. De valami mégis hiányzik belőlük, főleg fa­lun: a lelkesedés. Mintha várnának valakire, hogy szórakoztassa őket. HOGYAN NÉZ AZ Általában az idősebbeknek kellene elöljárni, példát mu­tatni, de ez sajnos nincs mindig Így. Köztudomású, hogy a fiatal az időstől ta­nul. s hogy a rosszat sok­kal hamarább elsajátítja, mint a jót. IDŐSEBBEKRE? Tisztelettel. Hogy sok­szor elítélnek minket, nem szabad nekik felróni, ök még nem értik meg, mi az a társadalmi fejlődés. Pe­dig ennek során jutottunk oda, hogy nekünk nem kell napi 12 órát dolgoznunk. MILYEN KÜLFÖLDI ORSZÁGOT SZERETNE MEGLÁTOGATNI ÉS MIÉRT? Édesanyám mindig kül­földről álmodott, szeretett volna világot látni s ebben én is rá hasonlítok. Szeret­nék elutazni a Szovjetunió­ba és az USA-ba, hogy ne csak újságok és filmek alapján tudjam összehason­lítani a szocializmust és a kapitalizmust. Régi vágyam Olaszor­szágot. megismerni. Rómát: ideális, müveit, műemlé­kekben gazdag városnak képzelem. Lehet, hogy na­gyon sokat várok tőle é? csalódni fogok. IGAZ-E, HOGY A MAI FIATALOKNAK NINCSENEK IDEÁLJAI? Általában minden gyer­meknek van ideálja, ez vagy az szeretne lenni, példaké­peket keres és ' talál. Azt mondják, hogy a fiatalok­nak nincs ideáljuk, de ez nem igaz. Én, ha ideálom nincs is. harcolok egy cél­ért, s addig nem nyugszom, míg el nem érem. Fiatalság, ideál — e- kettőt egymástól elszakíta­ni szívtelenség. Nehéz olyan fiatalt találni, akinek nin­csenek céljai, vágyai. Hogy azt a munkán kívül a szó­rakozásban és az utazásban is keresik, nem szabad lé­becsülni, hisz fiatalok. A KÉRDÉSEKRE VÁLASZOLT: Miklós Zoltán, orvostmhall- Lamos Mária, negyedéves gátó gyógyszerészhallgató'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents