Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-08-31 / 35. szám

M. HUCEK FELVÉTELE Hatalmasak voltak az a- nttagi veszteségek is. Az el­pusztult anyagi értékek csu­pán Európában 260 milliárd dollárra becsülik. Európában 21 millió ember vált hajlék­talanná. Természetesen ezek a rideg számok közel sem fejezhetik ki azt a tenger­nyi kínt és szenvedést, azt a rettegést és nélkülözési, amelyet az emberiségnek kellett elszenvednie. Nem érzékeltetik azt az elszánt­ságot sem, azt a hallatlan erőfeszítést amelyet egysze­rű emberek milliói tanúsí­tottak a fasiszta barbárság elleni harcban. & M ég hangosak és vidámak a strandok, még javában tűz a nyár végi nap. mintha csak most akar­ná pótolni azt az igazo­latlan mulasztását, a- mellyei adós maradt a fürdő- röknek, nyaralóknak, amikor újra a padok közé szólítja a csengő a kis és nagy diákok seregét. S míg a régi, sokat tapasztalt s az egyre több új. modern iskola tantermein, fo­lyosóin szerteárad a jól is­mert gyermekzsivaj, a csöndes falak közé szinte észrevétle­nül újra beköltözik az élet. az ifjúság, és hatalmába kerí­ti, elfoglalja a birodalmát jú­niusig újra, és aztán szeptem­berben ismét. Napbarnított, mosolygó diá­kok ajkán újraéled mégegy- szer a szünidő, a nyár, a víz, a tó, kifogyhatatlannak bizo­nyul az élmény, kevésnek a szó. De mire gazdát találnak a padok, eltűnik lassan a nyár nosztalgiája, s a kíváncsiság, a másnappal kezdődő, dolgos hét­köznapok gondjai, örömei fog­lalják el helyüket mindnyájuk gondolatában, életében. E sorokat írva most gon­dolatban a katedrára lépek, hogy üdvözöljem régi diákjai­mat és Adyval „a mindig úja­kat“. Tekintetem kutatva to­varöppen a padsorok fölött, s öntudatlanul is fölbukkan egy pillanatra, valahonnan a lélek varázslatos mélységeiből egy-egy régi iskolás emlék: egy-egy felejthetetlenül szép irodalom óra vissza-vissza- csengő mondatai, egy-egy jól­sikerült diákcsíny vagy az áb­rándos. révedező kószálások a perbenyiki kastély iskolakert­jének évszázados, vén fái a- iatt. S míg az újak: a kamasz fiúk, az egyre inkább „nagyok­ká“ serdülő gyermeklányok kí­váncsi tekintetének kereszttü­zében keresem a szavakat, a- melyekkel most, szeptember­ben. az induláskor köszöntsem, bíztassam, lelkesítsem őket, e- szembe jutnak régi tanítvá­nyaim, akik tavaly, négy, öt évvel ezelőtt ültek a maiak helyén, némelyiknek talán a ne­ve is ott van még egy-egy titkokat őrző pad tetején. De sokkal mélyebben vésődött be az a pedagógus szívébe, aki ilyenkor, szeptemberben' néha öntudatlanul is megáll egy-egy padná! s az újak között a ré­gieket keresi. S az emlék ob­jektívén keresztül, mint a mo­zi vásznán pergő filmkockák, fel-felvillan egy jellegzetes arc, egy szép, gyöngybetűkke! megírt dolgozat, egy kiváncsi Ara 60 í. XIV. évf. - 1965. VIH.31 A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Szeptemberi gondolatok szempár: azoké, akik néhány sei állnak a katedra mögött, éve itt. ezekben a padokban Szólít a csengő. Indulásra váltak felnőtté, emberré, akik buzdító szavával együtt száll­nia egyetemisták, vagy már jón mindannyiukhoz, diákok- végzett mérnökök, orvosok, szakemberek. hoz és tanítókhoz egyaránt a* őszinte jókívánság s e néhány szeptember eleji gondolat. KULCSÁR TIBOR Szólít a csengő. A szemek­ben még ott lobog a nyár, s már ott izzik, kíváncsian, vá­gyakozva a holnap, a jövő. Rá­juk gondolok most: a kis el­sősökre, akik ma először lé­pik át az iskola küszöbét, hogy a tudás meséknél is csodásabb birodalmában megtegyék az első lépéseket. Azokra gondo­lok, akikre ebben az iskolaév­ben különös, eddig még nem ismert gondok és izgalmak várnak, s akiktől ez az év sok türelmet, kitartást, szorgal­mat, odaadást kíván, az érett­ségizőkre, akiket néhány rövid hónán elteltével komolyabb is­kola: az Élet iskolája vár. És rájuk gondolok most, a- kik ezen a szeptemberi regge­len nem térhetnek vissza régi iskolájukba, akik már néhány hosszú hete: szülőfalujuktól távol számolgatják, hányat kell még aludniok, míg szeptember elsejére virrad, s akik az or­szág különböző helyein pionír- otthonokban, üdülőhelyeken ta­láltak otthont addig, míg majd újra hazatérhetnek az elárasz­tott csallóközi falvakba. A pedagógusokra gondolok most. a tanítók, tanárok, ne­velők népes seregére, azokra, akik már jóval a szeptemberi csöngetés előtt készültek ar­ra, hogy szebb, gazdagabb le­gyen a könyvtár, a szertár, a műhely, azokra, akik iskolázá­sokon, tanfolyamokon, úttörő­táborokban töltötték jól meg­érdemelt pihenőjüket, vagy szakmái, pedagógiai tudásukat gyarapították. Azokra gondo­lok, akik húsz, harminc, negy­ven év óta fiatalos leikesedés­A giiwieei rádió antennája. Itt kezdődött... 1939 szeptember L a hit­leri Németország seregei átlépték a lengyel határt és ezzel megkezdték pusztító gyilkos háborúikat. Kezde­tét vette a hat évig tartó második vüágháború. Németország a háború kezdetén az önvédelem lát­szatával akarta leplezni tá­madását. Hitler 1939 szep­tember l.-i beszédében szó szerint ezt mondta: „Ma éjjel lengyel katonák táma­dást intéztek a mi saját területünk ellen." A valóságban azonban a- zan a kritikus éjjelen pro­vokáció történt. Az akkori német-lengyel határ közelé­ben, de már német terüle­ten fekvő Gliwice város rá­dió állomása ellen a fasisz­ta titkos rendőrség álltáma- dást rendezett. Egy kon­centrációs táborból néhány foglyot szabályos lengyel katcmaruhába öltöztettek és a rádió állomás udvarán kivégezték őket. Ezt a tényt a nűnbergi nemzet­közi bíróság 1945-ben tel­jes egészében bebizonyítot­ta. Az akció irányítója Alf­réd Naujocks SS tiszt azon­ban ma is szabadlábon él Nyugat-Nmetországban. A második vüágháború az emberiség eddigi történeté­nek legnagyobb háborúja volt. A harcoló államok fegyveres-erőinek . létszáma elérte a 110 milliót. A har­cok során 16 millió katona pusztult el a frontokon és 30 millió volt a súlyos ha­dirokkantak száma. A fa­siszta koncentrációs tábo­rok és deportálások az el­hurcolások és megtorlások, a bombázások 30 millió em­ber életét követelték. Kst ilyen nyári tréfáknak is vége. Kezdődik az iskola Foto Sz. O. Az ürikrek sikere A GEMINI 5. amerikai űrha­jó sikerrel teljesítette kitű­zött feladatát. Az űrben töltött idő a hosszúidéig viselt súly­talansági állapot elegendő bi­zonyítékot nyújt arról, hogy az ember képes elviselni a Holdra és a Holdról visszafelé tartó utat. A repülés ideje alatt néhány technikai zavart is meg kel­lett oldani. Baj volt például az űrhajó energiaszolgáltató rend­szerében. Az oxigén nyomása az utazás első óráiban várat­lanul lecsökkent. A tudósok véleménye szerint a nyomás csökkenését csak az űrhajó­sok és a földi szakértők ered­ményes együttműködésével le­hetett megállítani. Ez az e- gyüttműködés is bizonyítja, hogy az űrkutatásban is a leg­fontosabb tényezó az ember COOPER ÉS CONRÄD a két űrhajós lényegében jól érezte magát a hosszú út alatt, csu­pán Cooper vált kissé ingér- lékennyé, állítólag több ízbén idegesen veszekedett a földi irányító központtal. Cooper fő­leg azért' panaszkodott, hogy nincs ideje rendet csinálni az űrhajóban, mert állandóan Al­jább feladatokat kap, így a súlytalanná vált felszerelési tárgyak jórésze ott lebeg kö­rülöttük. Az űrhajósok nem nagyon lelkesedtek az égi táplálékért sem, amelynek kalória tartalma a szakértők szemében fonto­sabb, mint az ízé. Az első 48 órára előírt 2750 kalóriábóf csupán 1800 fogyasztottak eí. Ogy látszik az űrhajósok ott fennt sem veszítik el egysze­rű emberi tulajdonságaikat. A nyári szünidőben sok diák dolgozott. Nagyobb városaink közlekedési vállalatainál. Elérkezett az utolsó műszak. Foto: Sz. 0. A másik Amerika Diákok keresték fel a minap Algír­ban Huyn Van Ta- mot, a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabaditási Front képviselőjét. Szerény pénzössze­get adtak át neki. „Vegyen rajta gyógyszereket a délvietnami nép fiainak." A gesztus érté­két az adózók sze­mélye adja meg. Hiszen mindennap, a világnak szinte minden táján gyűjtenek ugyani­lyen nemes célra a dél-vietnami nép javára, s minden egyes napon sok­kal, de sokkal több obulus gyűlik ösz- sze, mint amennyit ott Algírban tet­tek a DNFF képvi­selője elé. Huyn Van Tam látogatói azonban messziről jöttek. Az Atlanti­óceán másik olda­láról. Az Egyesült Államokból. A michigan-i e- gyetem diákjai vol­tak azok, akik 100 dollárral a kezük­ben bekopogtak a hős dél-vietnami nép képviselőjéhez. Tettük új tápot ad a világ jogos ré- ményének, száz és százmilliók meg­győződésének : e- lőbb-utóbb az a- merikai közvéle­mény rádöbben arra, hogy milyen bűnös, kalandor tervek valóra vál­tásához kérik Was­hingtonban a hoz­zájárulását.

Next

/
Thumbnails
Contents