Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-01-26 / 4. szám

Halál a szerelemért RTENT Szegények voľunk (Folytatás az 1. oldalról) néhány nap múlva, késő es­te eljött hozzájuk Feri, aki tolmács volt Aradon a major­ban. Nyikolájjal sokat beszél­gettek a pincében, amíg Mari­ka a konyhaablaUtél figyelte a terepet. Egyszer Feri hozott magával valakit. A Vörös Hadsereg ka­pitánya éjfélig beszélt Nyiko■ Kevesen gondoltak a koc- magyarázza büszKén Halász cintgatásra. Az utolsó Szil- József, a városi nemzeti bi­veszter volt ez, amikor a zöld zottság elnöke aka,t0n!kJeP,téa *' ,..A V70S büszkesége az új lajjal Marika’ egyre gyakrab- A nAmťfll' A ifannt k°?eledft középiskola, a korszerű posta- ban hallotta a dallamos orosz LmTLiuT b'ZC7‘a‘ epulet; 8 Poliklinika a szülé- beszédet. Egyre türelmetleneb. A nlnltnifk'tk ilAk 7 ,ľtC,?n; ?zetteI' 8 mezőgazdasági isko- bül várta, hogy nyílik az ajtó, A nyilasok utolsó gaztetteiket la, a gép- és traktorállomás, belép 8 és erősen, hosszan Követtek el. a korszerű háromemeletes há- megszorítja remegő kis kezét. “Jf®. f]sö. napjait n?m zak és, sok;sok úí csa,ňd> ház. Éjjel sokszor nem jött ttom a lehet elfelejteni — mondja Megkezdődött a sörgyár épf- szemére. CnJtee,:„ . ,, , tése is- 19fi8-ban már megindul Amikor Nyikoláj jobban lett, O akkor meg csak 17 éves a termelés. Szép építkezés, el keltett mennie. Egyre gya­V° a t i «Ai u , . uSYe’ koribbak ooltak a házkutatá­” " fasiszták az embereket Mosoly csillant meg az arcán, sok, könnyen rátalálhattak vol­£?ySA« Váit az- á7bÓL-^.rtá^ n.yu9alom és hála. Azok iránt, na. Sokáig ültek egymás mel- ki. Ogyalla mögött, Zoldhget akik húsz évvel ezelőtt szabad mellett ott állt a teherautó. ságot hoztak Űgyallára is. — Tűnjetek el, csürhe! Talán bizony még el is szállítsunk benneteket? Menjetek haza — üvöltött a dühös német kato­na. Az emberek megkínzottan, ijedten, éhesen ugráltak le a teherautóról. Bizonytalanok voltak. — Ml történt? — kérdez­gették egymást. — Talán az utolsó pillanatban megszólalt a lelkiismeretük ? De ki ne akarna hazamenni? BEFEJEZTE TANÄCSKOZÄ* Az értekezleten részt vett Néhány lépést tettek a vá- SÄT a Varsói Szerződés tagál- Bulgária, Csehszlovákia, Len- roska irányába. S akkor a né- latnainak politikai tanácskozó- gyeiország. Magyarország, a Német Demokratikus Köztár­metek és a nyilasok közéjük testület«, lőttek. A szovjet ágyúk dörgése egyre erősödött. Ez tette lehe­tővé, hogy a németek és a nyi­lasok további lakosokat ne hurcolhassanak el és ne löhes. sonek agyon. — Tartsunk ki és várjunk — bíztatta az embereket Gyurko- vics István, postai kézbesítő. Nem volt akkor már mit kéz­besíteni, de azért házról házra járt s elmondta az emberek­nek, mi újság, ml történik Őgyalla előtt Az emberek az óvóhelyeken türelmetlenül vár­ták az első szovjet katonát, a felszabadítókat. Tél volt, fagy, hóvihar dúlt. De erre most senki sem ügyelt. —• Csak már itt lennének — mondogatták. A visszavonulásnál a néme­tek ismét csak raboltak. Utol­jára. Csömör József az anyját vesztette el. Meghalt Psenák János is. Sokan nem érték meg a rég várt szabadságot. Aztán megjöttek. Ölelgették őket. saság, Románia és a Szovjet­unió küldöttsége. Az ülésszak munkájában részt vett Greesko marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancs­noka is. A záróülésen a megvitatott kérdésekről közös közleményt írtak alá. A FRANCIA KÖZVÉLEMÉNY jelentékeny része aggódva fi­gyeli a francia -nyugatnémet viszony alakulását. Ezt a nyug­talanságot tükrözi a Combat- nak a De Gaulle-Erhardt ta­lálkozóval foglalkozó cikke. Bármilyen legyen is a fran­cia-nyugatnémet együttműkö. d#s jövője, világosan látnunk kell a nyugatnémetek játszmá­ját. A német politika „tabuvá“ vált, amely elfojtja a kezde­ményezéseket, és veszélyes láz kórokozóit tenyészti A Szov­jetunió és a kelet-európai or- Sir Winston Churchill volt szágok vezetőinek varsói érte- angol miniszterelnök a konzer- kezlete eléggé mutatja, hogy párt vezető tényezője ott nem becsülték le a ve­elbágyasztotta őket. Ferkó el­szunnyadt. Marika nehezen bú­csúzott attól az embertől, aki olyan érzéseket ébresztett ben­ne, amit eddig még nem is­mert. — A háború befejeződik, már nem tart sokáig, s te bol­dog leszel — mondotta Nyiko­láj. Mert az igazság győzni fog. És Marika hitt benne. Na­gyon hitt, szeretett volna él­ni és boldog lenni. Álmodott és álmodozott a boldog napról, és a háború egyszeriben úgy tűnt, mintha csak egy rémes mese lenne. lett, kéz a kézben, és a kapi­tány is velük volt, akt Nyiko- tájért jött. A konyha melege — Nekünk csak akkor kéz- Vatív dődött az új év — mondja vasárnap január 24-én 90 éves szélyt. Csömör József. — Egész éjjel korában londoni lakásán el­koccintgattunk, örültünk, bol. hunyt Ha mi tranciél< nem akarunk dogok voltunk. A?t kívántuk ' _ belenyugodni Európa kettéosz­a szovjet hadsereg katonáinak, Winston Churchill 60 éven át tottságába, látnunk kell, hogy hogy mennél előbb győzzenek. vett részt az angol politikai a nyugatnémet követelésekhez Egész éjjel mulattunk. életben, neve akkor vált a leg- nyújtott támogatás a legjobb A városi nemzeti bizottság ismertebbé, amikor a második módja annak, hogy meghosz- nyakfg volt a munkában. Amit világháború idején a hitleri szabbítsuk ezt az állapotot. Ha építettünk, kemény munkával fasizmus ellen küzdő országok valóban az európai egység fej­építettük A város ugyanis koalíciójának egyik fő szorgal- jődését kívánjuk, akkor véget tönkrement, szegény volt. mazója és szervezője volt. kell vetni annak a szemlélet­Volt, de már nem az. A há- A volt miniszterelnök el- nek, amely Nyugat-Németor- ború nyomait már eltüntettük, hunytának bejelentése után szagban ,3 demokrácia bástyá­— Ögyalla ma a felismerhe- sok részvéttávirat érkezett a ját“ látja a „bolsevista ve­tetlenségfg megváltozott — világ minden országából. széllyel szemben". Czentári néni emlékezik... Hirtelen felriadtak. Ferkó fel­állt, álmos szemével hunyor­gót ott és mindketten elmentek. Marika azután csak állt az aj­tó mögött és hallgatta, amint a lépések egyre jobban távo­lodtak. Nagyon egyedül ma­radt. Nyikoláj azután még több­ször visszatért, pillantása töb­bet mondott, mint amit sza­vakba tudott volna önteni. Ma­rika hitte, hogy a szabadság napja már közeledik. Könnyeb­ben vett lélekzetet és boldog volt, hogyha valami kis élel­met tudott felhajtani és azt elvitte a szovjet katonáknak. Akadtak azonban emberek, a- kik előtt nem maradtak titok­ban a kapitány látogatásai és ez szúrta a szemüket. Marika füléhez is eljutottak a mende-mondák. Félni kez­dett. Nem — gondolta magá­ban. Nem foghatják eh Senki se árulhatja el. Én sem. Arra gondolt, hogy a faluban töb­ben cselekdtek úgy, mint ö és nem féltek Helyesen tették. A házkutatásnál semmit sem találtak. Marika gondosan el­tüntette a nyomokat. Mégis gyanúba fogták. Ezentúl még kevesebbet járt ki. És amikor február elején a szovjet had­sereg kénytelen volt vissza­vonulni, hogy még nagyobb é- két üssön a fasiszta hadsere­gen, akkor látta a kapitányt utoljára. Marika azután egyedül ma­radt. Az érzéseivel, a remé­nyeivel és azzal a hittel, hogy majd eljön az új, nyugodt é- let. Egy szép márciusi reggel, úgy mint a többi asszonyt és leányt öt is elhívták a kony­hára, ahol a német parancs­nokságnak főztek. Némán ült egy nagy teknő krumpli mel­lett, amikor váratlanul két csendőr jelent meg. Az asszo­nyok abbahagyták a fecsegést. Csend lett. Csak Marika szíve dobogott hevesen. Azt hitte, hogy mindenki hallja. A csend­őrök tekintetükkel majdnem keresztüszúrták az asszonyo­kat. Végigmérték a nőket és azután Marikához fordultak. — Velünk jössz! — Én? — Nem értette meg. — Miért? — Hová? — Semmi közöd hozzá! A- zonnal takarodj! Marika elindult. A falu felé. Az éles hang, mint az ostor­csapás, a községháza jelé irá­nyította. Hanka — szólt oda Marika a szomszédék lányához. Adjál vizet a kis borjúnak! Nem tu­dom, mikor érek haza. Az emberek szétrebbenték és sugdolózva a fejüket csóválták. A községházán kilencet mu­tatott az óra. Marika, ne félj! — így bátorította saját ma­gát és látszólag nyugodtan belépett egy helyiségbe, ahol néhány csendőrt és német ka­tonát látott Rájuk nézett. A- mikor pofozták, amikor rug­dosták, akkor is a szemükbe nézett. Mindenre azt felelte: nem tudom. Nem tudott semmit se Nyikolájról. Nem tudott a ka­pitányról. Ügy tett, mintha nem tudná, mit akarnak tőle. Csak azt tudta, hogy ez az óra olyan hosszú, mintha már leg­alább 12 órája tartana. Csak azt érezte, hogy fáj, sajog a teste a rugdosástól, de tudta, hogy eljön a megtorlás ideje. Az igazság győz és boldog lesz, — hallotta a kedves szavakat. Erre gondolt, akkor is, ami­kor már végképp elhagyta az ereje. De kitartott Könny nél­kül is felnézett, mintha a ve­rés az ütlegelés, a fenyegető­zés nem is őt illetné Mintha valaki egész másra vonatkoz­nának. — Te disznó, te is a vörö­sekkel tartasz! Felelj te... mért majd megmutatjuk! Vezessék el!. és újból lépcsők és lépcsők. Marika ment. Miéri vonszolom olyan nehezen magam? Miért van olyan sötétség? Mi folyik az arcomon? Vér? Milyen jó, hogy nem a könnyeim folyndki ló, hogy nem sírok. Nem a- karok sírni. Csak az az idő múlna már gyorsabban. Olyan lassan, olyan fájdalmasan kö­zeledik a felszabadulás napja. Mikor jön? Mikor jön ö? Sem­mit sem árultam el. Ezekre a kérdésekre felele­tek nem jöttek és már nem it jönnek. Arccal hanyattesett a nagy nyárfa előtt, nem messze a templomtól. Három golyót alá- lat érte. Végvonaglásdban gör­csösen a földhöz szorította ke­zét, mintha senkinek se akar­ta volna odaadni Azután fekve maradt, némán, csendben. Mint egy elveszett játékba­ba az úton. Patakokban csör­gedezett á vére és tócsa ke­letkezett körülötte. Délután úgy ahogy volt, be­dobták egy árokba és elbon­tották. Az anyja csak áprilisban látta, amikor Szőgyén közsé­get már felszabadították. Szov­jet katonák kiemelték és el­temették. A szerencsétlen a- nya egyetlen lánya halála után eltűnt a faluból. Marikáról a falubeliek nem feledkeznek meg — meséli Czentári nagyanyó és görcsös vén kezével végigUmítja a jég­hideg sírkövet. — Jó szerény lányka volt, a szerelméért halt meg ilyen fia­talon. Csend, mélységes csend vesz körül bennünket. Sámson Ma­rika sírkövénél állunk. Már a nevét is nehéz elolvasni. Ti­zenhét évet élt. Most már érett asszony len­ne, gyerekei lennének, boldog lenne. Élne. Hiszen úgy szeretett élni, annyira hitt az emberi boldog­ságban, az igazságban, a sze­relemben. A sírkő ott áll és némán hirdeti Marika hősiességét. Hir­deti: ne feledkezzünk meg ró­la. Emlékezzünk rá. A szél megrázza a fák ko­ronáit, hullanak, hullanak a falevelek. M Hamulíková lord.: M. M. Feketaingesek A Science et avenler cí­mű lap szeptemberi számá­ban Clande Edelmann cik­ket jelentetett meg a fia­talkorú bűnözőkről és a bű­nözés problémáiról. Cikké­ben Edelmann igyekszik tudományos úton rátapinta­ni a kiskorú bűnözés okaira, s bár magyarázatait nem lehet teljes egészében elfo­gadni, mégis érdemes fog­lalkozni vele. Néhány ország statisztikai a. datai szerint egy év alatt 26 834 kiskorú bűnöző került bíróság elé. Ezzel a problémá­val foglalkoznak szociológusok, pszichológusok is, mert nap­ról napra égetőbb kérdéssé válik elsősorban Nyugat-Ber- linben, Franciaország és az USA egyes városaiban, sőt Lengyelországban is. 1955-ben Nyugat-Berlinben az úgynevezett Halbstrake ne­vű banda tagjai vonták ma­gukra a közvélemény figyel­mét. Csoportokba verődve fosztogatták a boltokat, egy moziban minden széket össze­törtek és kerékpárláncokka! támadtak a járókelőkre. 1956- ban Anglába a teddy-boyok kezdtek garázdálkodni. Ugyan­csak ebben az évben Svédor­szágban egy csoport fiatal Szilveszter éjszakáján hatal, mas botrányt okozott. Az Amerikai Egyesült Álla­mokban kiskorú fiatalok cso­portjai motorkerékpáron szá­guldoznak az utcákon és ret­tegésben tartják a nagyváro­sok külső negyedeinek lakóit. Az olasz vittelonok gépkocsi­kat loptak, asszonyokat, lányo­kat támadtak meg, fosztogat­ják a villákat. Franciaország­ban egyre több a feketeinges. 1960-ban Párizsban egy ilyen feketeinges csoport — hat fiú és egy lány — tizennégy rab­lásért. 38 autólopásért, 14 e- rőszakért és 26 véres vereke­désért felelt a bíróság előtt. Mi ezeknek a kihágásoknak oka? A pszichológusokat za­varba ejti az, hogy kézzelfog­ható ok csak ritkán van. A lopásnak leggyakrabban nem a szegénység az oka, mert mond. juk az autót egy kis kocsiká­zás után valahol otthagyják az országút szélén; megtörtént azután, hogy egy lopott kerék­párt mindössze 20 frankért adták el. A pszichológusok e- zeket a feketeingeseket „ok nélküli lázadóknak“ nevezik. A legújabb statisztikai ada­tok szerint 1961-ben 15 642 kiskorú bűnözőt (ebből 1198 leány) küldtek javítóintézet­be, 79-et állítottak bíróság elé, kettőt ítéltek halálra, egyet é- letfogytiglani börtönre, stb. Ez a helyzet Franciaországban. Először Franciaországban kezdték komolyan, tudományos alapon tanulmányozni ezt a problémát. Az egyik börtön ke­retében külön Intézetet is a- lapítottak.. Az intézet ankét­lapjának kérdéseire 1900 kis­korú bűnöző, feketeinges adott választ, 1465 fiatalt pedig a pszichológusok vizsgálták meg. A kutatások eredményét tavaly ősszel tették közzé. A pszichológusok véleménye szerint a kiskorú bűnözőknek nincsenek különösebb szellemi hiányosságai. Cesare Lombrozo ismert olasz kriminológus vé­leménye szerint a bűnözés köz­vetlen összefüggésben áll a ko­ponya morfológiával. A mi nap­jainkban már nem vádolják a kiskorú bűnözőket azzal, hogy perverz hajlamaik vannak. Ma már azt sem engedheti meg magának senki, hogy egy fiatal tolvajra azt mondja hogy ter­mészetében van a lopás. Már Dosztojevszkij is megdöntötte azt az állítást, hogy a bűnöző már mint bűnöző születik. Raszkolnyikov beteg ember volt. Ezt az elméletet tették ma­gukévá a francia tudósok is. Az orvosok 150 rabot vizsgál­tak meg, alanyaik választását a véletlenre bízták. A rabokat ezután már úgy kezelték mint gyengeelméjűeket. A közelmúltban a francia tu­dósok új módszerekkel kezdtek dolgozni. Azelőtt ugyanis nem választották külön a kiskorú bűnözőket a felnőttektől és nem különböztették meg az au­tólopást a rablástól vagy az erőszaktól. Számukra ugyan­olyan bűnöző volt a kiskorú autótolvaj, mint a kéjgyilkos. A társadalom a hibás? Az 1950-ben Párizsban meg­tartott nemzetközi bűnügyi kongresszuson d'Greff profesz- szor beszámolt tanulmányainak eredményeiről, amely szerint a környezet szerepe döntő, mert a legtöbb fiatal hadilábon áll családjával, az iskolával, vagy ha már dolgozik, munkaadói­val. A kongresszus részvevői közül mindenki arra az állás­pontra helyezkedett, hogy a társadalom játssza a főszere­pet A szociológusok véleménye azonban ettől lényegesen eltér. Egyesek véleménye szerint az ifjúkori bűnözés nem más, mint lázadás a meglevő társadalmi rendszer ellen vagy a nemze­dékek összecsapása és végül összcivilizáciőnk krízise. A szo­ciológusok könnyelműen össze­függést találnak az ifjúkori bűnözés és a gazdasági helyzet között, véleményük szerint ugyanis a fekete ingek a hábo­rú, a szegénység szülöttei. Mert egyes országok fiataljai az ut­cára kerültek, mert a társada­lom nem tudott lehetőséget biztosítani számukra, hogy va­lamilyen módon is érvényesül­jenek, most így keresik az ér­vényesülés lehetőségét. Ezt a feltevést leginkább a statisztikai adatok támasztják alá. Először is azokban a vá­rosokban van a legtöbb kisko­rú bűnöző, ahol fejlett a gyár­ipar. Franciaországban ez kü­lönösen kifejezésre jutott. 1952-ben George Friedman az urbanizáció és az ifjúkori bűnözés egymásból való füg­gését kezdte bizonygatni. A városiasodás teszi lehetővé a fiatalok számára, hogy cso­portokba verődhessenek, ösz- szegyfll hessenek. Egyes szakértők véleménye szerint a család anyagi hely­zete legkevésbé sem befolyá­solja. hogy kiskorú bűnöző lesz-e a gyermek vagy nem. Tíz évvel ezelőtt James Dean mintaképe és példaképe volt a fiatal lázadóknak, pedig csa­ládjának autója, frizsidere és bankfolyószámlája volt. Az 1956-ban feljegyzett franciaor­szági Bili-affér azért keltett olyan nagy visszhangot, mert a fiatalkorú bűnözők a legneve. sebb és leggazdagabb párizsi családok gyermekei voltak. A burzsoáziának sokáig si­került elrejtenie hibáit: az a kiskorú bűnöző, akinek család­ja szűkös anyagi körülmények között élt, bíróság elé került, míg az orvosok, gyártulajdo­nosok, bírák vagy esküdtek gyermekei ezt elkerülhették. v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents