Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-08-24 / 34. szám
UTÓN - ÚTKÖZBEN A VONATON szökken a peronra és r még egy szervusztok-ot * kmt - akkor délután háromnegyed hétkor ugyanitt, de ha késnék, akkor is várjatok — kiállja visszafordulva. .4z öreg szerelvény pedig csattogva indul megszokott áljára Oroszka, Hagy sálié irányába. 0 pedig táskával a kezében belép a kocsiba. ügy mondják, a test szépül meg hamarabb és csak azután finomodik ki az arc és legutoljára követi ezt az értelem. így lehet ez valóban, de azt hiszem, vannak kivételek is. Legalábbis ez esetben. Miért is ne akadhatna különösen egészséges szervezet, mely egyszerre tör ki a természet szabta szabályokból, akárcsak ez esetben is. Különös játéka lenne a véletlennek, vagy tévedés az egész? Aligha. Mert ősei bizonyára Indiából hozták magukkal a kovácsmesterség tudományát, ha nem a zene iránti oonzal mat. Csábító kiüseje. tiszta te kintete ellenére is szeme csücs kében ott hordja az évszáza dók óta már megszokott örö kös {élelem. kitaszítottság megkülönböztetés szikráját. Talán a leendő kis Maja szeme csücskéből eltűnik majd ez az örökös félelmet oly félrema- gyarázhátallanul jelző szikra és új nevek bekerültével az egykori faluszéli családfába semmi sem fog emlékeztetni az indiai őshazára, csak a tiszta bogárfekete szem. vagy éppen az sem. De a szemen éppenséggel ne múljék, akadnak az Ipoly, a Gorám mentén éjjeke- te szemű fiúk is. Helyet foglal az ablak melleit. a táskájába nyúl és könyvet vesz elő. A nyomorultak második kötelébe kezd. Mélyen belemerül az olvasásba. — No lám. a kivétel, gondolok az iménti fejtegetésre Mégiscsak akad kivétel. — Er esetben a harmadikkal, az értelemmel ismerkedem elsőnek. Viktor Hugóval kezedni mindjárt — nem csekélység. Különösen ebben a korban... Csak a nagysatlói állomáson pillant jel a lapok mögül s ez egyúttal elég is az ismerkedésre . . — Szereti a könyvet? — Csak a jól, főleg a kiasz- szikusokat. — És mégis, melyik könyvére emlékszik leginkább? — Természetesen az elsőre. A Pál utcai fiúkra. Az egri csillagokra. Es utánuk a többire. Jókai, Mikszáth és a nagy klasszikusokra. — Es mi tetszik leginkább A nyomorultakban? — Erre így nehéz a válasz.. Az egész. Azt hiszem, így a leghelyesebb. Nem véletlenül tartják a francia szellem egyik kimagasló megnyilvánulásának. — Futja az Időből mindig az olvasásra? — A jó könyvre mindig Egyébként is közel három óra az út Lévára, oda-vissza. Már ez is valami, noha nem mindig sikerül olvasni. — A foglalkozása? — FJdrusítónö a lévai vas- kereskedésben. technikus és én a szérű felé tartunk, egy csoport fiatalhoz. Itt, a gazdaságban rendszeresen minden évben más és más évfolyam jár gyakorlatra A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola hallgatói vannak itt most is. tizennégyen. Rajcsák intéző fiatalsága ellenére is tapasztalt szakembernek számít. Evek óla irányítja a zálogost részleget — Régóta? — Nem, Három évig ipari- tanuló-otthonban voltam, most szabadultam. — Es most hová? Munkába? — Nem. Csak látogatóba, varrónőhöz, különben szabadságon vagyok. Azután Léva következik. Es Halász Maja kiszáll, én pedig várom a vonat indulását. NÉHÁNY KILOMÉTERREL TOVÁBB Mó páran ülnek a Zselízi J Állami Gazdaság zálogost ** részlegének egyik irodahelyiségében. amikor megérkezünk Ivanics mérnökkel, a gazdaság zootechnikusával. A másnapi munkabeosztás már éppen megtörténi, csupán amolyan összejövetel utáni beszélgetés fogad. Az aratásról, mely azóta már véget ért, az ottani és egyéb, mindenkit egyformán érdeklő problémákról. Az időjárásról és főképp arról, hogy beérik e majd a kukorica. Azután újabb látogató érkezik. Rajcsák intézői hivatja. Es ez véget is vet a beszélgetésnek. Kint aztán másról folyik a szó, ki-ki a maga ilgyét-baját firtatja, latolgatja a lehetőségeket. Rajcsák intéző, Ivanics zooés nem is kis sikerrel. Ám ami a nyitrai főiskolások 14 tagú csoportját illeti, velük szemben tapintatos. Csupán annyit jegyez meg, hogy egy és ugyanazon évfolyamok közt óriási különbség tapasztalható. Hogy miért ? Nagyon nehéz lenne megmondani. Velük beszélve talán magyarázatot kaphatunk erre is, hiszen ez főként az elsőéveseket érinti. Három lány és két fiú fogad a tisztítógép körül. Melléjük telepszünk. A beszélgetés kicsit feszélyezetten indul. Hogy miért? Talán a szokatlan kérdés okozta a bizonytalanságot. — Hogyan tekintenek az itt végzett munkára, mint gyakorlatra. vagy vedig egyszerűen csak munkára, vagy még megszokottakban. inkább „brigád- munkára". — Mondanom sem kell. hogy a válasz nem lepett meg. — Csak mint „brigádmunkára". Előző feltételezésem nem azért alakult ki bennem, mintha talán panaszt vagy mást hallottam volna 'óluk. I- gaz ugyan, hogy gabonát tisztítom nem nagyon lehet szakszerűen és kevésbé szakszerűen. Csupán tisztítóba kell juttatni a gabonát, majd utána zsákokba. Persze ezt a munkafolyamatot is ismerni kell. A"a a kérdésre, hogy melyikük készült eredetileg mezőgazdásznak. csupán egy halk. igenlő választ kaptunk. Az egytk kislány ugyanis mezőgazdasági technikumot végzett. Valósziniiteg szándéka volt már -égebben mezőgazdásznak menni. Négyük közül egyik filozó fiát akart tanulni, egy orvos szeretett volna lenni, ketten pedig pedagógusok Egy harmadik kérdésre, hogy egyenrangú diplomásoknak ér- zik-e majd magukat a végzés után más szakmabeliekkel szemben is, meglepő választ kaptunk. — Nem — mondták szinte egyhangúan. Véleményük szerint ennek elsősorban nem is csupán az anyagiakbeli különbség az oka. mely egyébként még ma is nagyon érezhető, de elsősorban a helytelen társadalmi szemlélet, mely hosszú évek folyamán kialakult a mezőgazdasággal szemben, tehát a mezőgazdasági szakemberekkel szemben ts. Csupán öt fiatallal folytatott beszélgetésen keresztül véleményt alkotni a mezőgazdasági szakember-jelöltekről. elhamarkodott lépés lenne, ám mindez mégis nagyon elgondolkoztató. Igaz, hogy kettőn áll a vásár. A fiatalok iménti megállapítása. annak ellenére, hogy ők is így látják, semmi újat nem mond. mégis figyelmeztet. Am véleményt, más nézetet kialakítani a íolgokról, melyek szinte a vérében vannak mindenkinek — annál nehezebb. M égse menjen halászni az, aki fél a víztől. Mert azért egy olyan beszélgetés közben elejtett kérdésre, hogy hány liter tejet is adhat' egy tehén évente, mégiscsak furcsának tűnik hallani a választ. hogy körülbelül 12 ezer liter, még akkor is, — ha az illető elsőéves mezőgazdasági főiskolai hallgató történetesen filozófus szeretett volna lenni eredetileg. Igaz, hogy elengedhetetlenül szükséges tudnunk, hogy mi a véleménye másoknak rólunk, minek is tartanak bennünket, ám nem kevésbé fontos pontosan ismerni saját képességeinket is. mert enélkül aligha beszélhetünk önbizalomról. mely ez esetben különösen szükséges. Mert a gabonatisztítás, ha nem is igényel különösebb szaktudást, de végeredményben már a munka gyümölcsét jelenti. Hogy milyen és mennyi is az a mag — ez esetben meghatározza egy egész hosszú időszak munkájának milyenségét. Izsapi problémák Manapság mindenkit érdekel hogyan birkóznak meg árvízsújtotta falvaink vezető szervei az újjáépítéssel kapcsolatos problémákkal. Sok a tennivaló, mind az aratást mind az újjáépítést illetően. Egy a- zonban örömmel tölt e! mindenkit, aki az ügyek I- ránt érdeklődik: mindenütt optimizmussal, tenniakarás- sa! találkozhatunk. Ezt tapasztalhattuk a minap Izsapon Is. Izsapről, melyet elég súlyos károk értek, már több sző esett. A faluban és környékén még láthatók az elemi csapás nyomai, de az élet lassan normális kerékvágásba zökken. Az emberek dolgoznak. építenek, aratnak, igyekeznek újjá. széppé varázsolni a falut. Probléma, amiről érdemes írni, azonban bőven akad. Zsoldos István elnököt a községháza előtti kispadon ülve tálaltuk, éppen a falu többi vezetőjével latolgatta a tennivalókat. Az elnök, negyven év körüli. . napbarnított8 arcú ember, készséggel állt rendelkezésünkre és szívesen válaszolt kérdéseinkre. — Mi történt eddig ott. ahol lement 'a víz, elnök elvtárs? — tettük fel az első kérdést. Azonnal hozzáfogtunk a munkához. Eddig 15 ha-t szánttotunk fel és vetettünk be csaiamádéval. — Milyenek a kilátások a mezőgazdasági munkákat illetően? — Sajnos, a vizet még nem lehetett mindenhonnan |e- szívatni, mert a kanális tele van. és így komoly aggályaink vannak, hogy ősszel tudunk-e vetni, — mondta az elnök, maid hozzátette: — mi és a falu lakossága megteszünk mindent annak érdekében, hogy ősszel elvethessük a tervezett meny- nyiséget. A hallottak után az újjáépítési munkálatokról érdeklődtünk. — Izsapon 16 ház dőlt össze — kezdte gondolataiba mélyedve az elnök, 36 ház teljes javításra szorul, az utak úgyszintén. 16 ház kisebb javításokat igényel. Eddig még nincs teljesen helyrehozott ház a faluban. — Hogyan akarták megoldani az újjáépítési problémákat? — tettük fel az újabb kérdést. Az elnök elmondta, hogy a járási nemzeti bizottság építésügyi osztályával, valamint az opavai és Lipt. Mikulás-i védnökség! járásokkal megegyeztek abban, hogy amint az Állami Biztosító szervei felmérik a károkat és kifizetik a biztosítási összegeket, azonnal elkezdik a házak építését Az építőanyagot a Jed- notán keresztül biztosítják és szétosztását a HNB vezetősége szervezi meg. Bíznak abban hogy a lakosság összefogásává! azokat a károkat amelyek a lakóházakat érték, eltávolítják és az 1965-ös év végéig olyan állapotban lesz a falu. mint az árvíz előtt volt Mindenki a saját házában fog szilveszterezni — jegyezte meg nevetve az elnök, majd hozzátette: — Ehhez persze a lakosság önzetlen segítsége szükséges. A közellátás iránt is érdeklődtünk. Az elnök ezzel kapcsolatban elmondotta hogy a járási közellátási szervekkel elégedettek. A lakosság számára nagykereskedői á- ron biztosítják a zöldségféléket. A köze!látásról beszélgetve megjegyezte, hogy a hely! Jednota-bolt üzletvezetője bizonyos nehézségeket gördít a közel- iátás útjába. Az üzletvezető ugyanis sértőnek tartja, hogy a lakosság zöldségellátása nem rajta keresztül történik, és Így. — hogy az elnök kifejezését használjam — „truccból“ elhanyagolja a megrendeléseket, különösen, ami a tejtermékeket illeti. Ebben a kér- désben Matlák István elvtársnak, a HNB aielnöké- nek a véleménye- is ugyanaz volt, mint az elnöké. Mindezt összegezve — ha így van, nincs jól! A falu lakosságának ellátásáról van szó. sürgősen meg kell oldani ezt a problémát is. Tekintettel arra. hogy közeledik szeptember elseje. érdekelt bennünket az is. hogy áll a megrongált iskola újjáépítése. Ezzel kapcsolatban Zsoldos elvtárs megelégedéssel állapította meg, hogy az 1965- 66-os iskolai évet szegtem - bér elsején az újjáépített iskolában kezdik meg. Befejezésül Zsoldos elvtárs köszönetét fejezte ki a védnökség) járásoknak a jjj nagy segítségért. Névsze- rint senkit sem emelt ki. mert mindenki egyaránt veszi ki részét az újjáépítésből. Ennek így is kei lennie, elvégre ahhoz, bőgj | tzsap szebb legyen, mini j volt. minden lakosnak egy- | aránt hozzá kell járulnia, fe v Úgy mint otthon Hasonlóképpen, mint járásunk elöntötte a pusztító ár, A la- más falvaiban, a rendes élet- kosság a gátakon dolgozott, ritmus Dunamocson is megvál- Ezalatt a gyerekek megriadva SÁRKÁNY ÁRPÁD tozott. A falu nagyobb részét járták az utcákat. De nem so- ■»■■»■■QOiMnBHtaMBara káig hagyták őket magukra. Szükségben ismered meg barátaidat Sajnos, a múlt hét végén ismét beleszólt az időjárás az aratásba, s néhány napos szünetre kényszerítette az embereket. Az árvíz azonban o- lyan problémákat is felszínre hozott, amelyekkel az aratás mellett is érdemes foglalkozni. Ilyen probléma a csallóközi gazdaságok állatállományának elhelyezése a közép- és észak- szlovákiai legelőkön Segítségbe szorult a bősi ÁG is. a- melynek üszőállománya a következő szlovákiai mezőgazdasági üzemekben kapott ideiglenes elhelyezést: EFSZ. Oőová. ÁG, Luöahy,’ EFSZ. Belá. A bősi ÁG vezetősége az időjárás okozta szünetet sem a- karta tétlenül kivárni, ezért elhatározta, hogy megtekinti az említett gazdaságokban elhelyezett üszőket. ‘ Felkerestük Benján főkönyvelő elvtársat, aki tagja volt e küldöttségnek és megkértük, számoljon be tapasztalatairól. Reméljük. Benjan elvtárs szava: megnyugtatják azokat, a- kiknek állatállománya hasonló helyzetben van. s még eddig nem volt alkalmuk terepszemlét tartani. — Állami gazdaságunk állat- állománya a következőképpen oszlik meg az említett gazdaságokban: az oöovai szövetkezetben 159. a sucany-i állami gazdaságban 67 és a belai szövetkezetben 49 üszőnk van. — Nagyon kellemesen csalódtunk. mert mind a három helyen kitűnő állapotban találtuk az állatokat. — Az oöovai szövetkezet 5 500 ha-on gazdálkodik, a gazdaság nagy részét legelők alkotják. Az elnök nagyon szívélyesen fogadott bennünket. — Elmondta, hogy a mi állatainkról két dolgozójuk gondoskodik. Személyesen is meggyőződhettünk arról, hogy az üszőket a legdúsabb legelőkön tartják. Meg kell jegyezni — hogy állatállományunk nagyon tetszett az ottaniaknak, akik nem titkolták, hogy szeretnék megvenni az üszőket. Ez a gondolat nem önzésből fakadt, hanem az elvtársak abból indultak ki, hegy a visszaszállítás után nem lesz elegendő takarmányunk és így akartak segíteni rajtunk. Következő állomásunk a su- öany-i ÁG volt. Itt is nagyon szívélyesen fogadtak bennünket. Meglepett hogy milyen dús legelőik vannak és a mi állományunkat még ezekből is a legjobban helyezték el, amiről a helyszínen győződhettünk meg. Az állami gazdaság vezetői oly messzemenően gondoskodtak állatainkról, hogy biztosítják üszőink természetes befedeztetését is. Kezdetben a legnagyobb nehézségeket a környezetváltozás okozta, u- gyanis üszőink eddig sík területhez szoktak. Itt a legelők nagy része magasan fekszik és a hegymászáshoz nem szokott állatok felérve nagyon elfáradtak. Megelégedéssel vettük tudomásul, hogy az üszők a tájhoz teljesen alkalmazkodtak. A belai szövetkezetben is a legjobbakat tapasztalhattuk. A szövetkezet 1200 ha-on gazdálkodik, ebből 800 ha jó minőségű legelőjük van. Állataink a legjobb legelőkön legelnek. Az itteniek nagyon lelkiismeretesen gondoskodnak róluk, mintha csak a sajátjuk lenne. Elég hosszú utat kellett megtennünk. amíg kiértünk a magasan fekvő legelőre, hogy személyesen győződhessünk meg üszőink állapotáról. Az állatok egy volt szövetkezet1' tag gondozására vannak bízva, aki jelenleg üzemben dolgozik. A szövetkezet vezetősége erre az alkalomra kérte id őt * munkahelyéről. Mind a három helyen a legmesszebbmenő segíteni akarással és együttérzéssel találkoztunk. Az első kérdésük mindig az volt: hogy állunk a vízzel, mit csinál a Duna? Ezt nem csupán kíváncsiságból kérdezik, hanem elsősorban azért, mert aggódnak miattunk. Mindenütt meleg szeretettel találkoztunk és meggyőződtünk arról, hogy ma már véglegesen ledőltek a korlátok hazánk különböző nemzetiségei között — fejezte be Benjan elvtárs. A hallottak alapján megelégedéssel távoztunk. Schick Károly Dunaszerdahely A Mivtany-I arborétum (füvészkert) dolgozói elhatározták, hogy segítséget nyújtanak Oéi-Szlovákia árvusújtotta vidékének és két vagon -••"iái szállítanak oda. E napokban fejezték be a széna begyűjtését. A Znojmói járásból értesítés jött. hogy a dunamocsi pionírokat elhelyezik a Fruta konzervgyár üdülőközpontjában. Megkezdődött a gyors szervezés és az első autóbusz elindult a hosszú útra. az ismeretlenbe. A gyerekek ezen a vidéken még sohasem jártak: E- gész napos autóbusz után érkeztek meg Znojmóra. a számukra idegen és ismeretien városba. A znojmőiak szívélyes fogadtatásban részesítették a kis vendégeket. A megérkezés óta már egy hónap is eltelt s a dunarnoesi gyerekek. Persely] Kató. Zsoldos Kató, Persa- lyi Jenő Mázsár Zita, Veres János és a többiek, nagyon jól érzik magukat. Rengeteget járnak kirándulni, különösen a vranovi duzzasztógátat látogatják gyakran. A számukra teljesen ismeretlen vidék a második otthonuk lett. Ezúton is szeretnénk köszönetéi mondani a znojmói vendéglátóknak. a fiataloknak és az idősebbeknek egyaránt, hogy a nehéz napokban olyan szeretettel fogadták járásunk pionírjait. . A gyerekek, ha majd visszatérnék otthonukba, mindig szívesen emlékeznek vissza a kedves znojmói emberekre. 8ende István, a CSISZ komárom Járást Rrzott* ságánok dolgozója
