Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-08-24 / 34. szám
r Vincent van Gogh holland származású grafikust és festőművészt — Cézanne és Gauguin mellett, — méltán nevezhetjük a modem festészet egyik legkimagaslóbb alakjának. Az 1853-ban született művész eredetileg hitszónoknak készült, de ez a foglalkozás nem elégítette ki becsvágyát. Nagyobbat, maradandóbbat akart alkotni a röpke szónál. Ezért felcsapott műkereskedőnek, amely pályán mindenekelőtt alkalma nyílott szakismereteinek bővítésére. Végül 30 éves kofában beiratkozott az antwerpeni rajziskolába, de ezenfelül a híres M au ven ál is tanult. Életének akkori szakaszát főleg bányászok és parasztok körében töltötte. Ez a borongás légkör csakhamar megnyilvánult első alkotásaiban, sötét színezetű, komor hangolása, szomorú kifejezésü kompozícióiban. Híressé váltak többek között a „Krumplievők'' és „A kosárfonó" című müvei. Mindezeken megérzik Israels de főleg Millet hatása. Döntő fordulat állott be van Gogh művészetiben, a- mikor fivére révén megismerkedett a francia impresz- szionizmus és pointillizmus alkotásaival. Ettől az időtől kezdve az a képei is annak a mozgalomnak a szolgálatába szegődtek, amely a tizenkilencedik század második felében, Franciaországból kiindulva, világszerte .hangadóvá" vált. Ekkor festette meg önarcképét és a chatou-i hidat. Az impresszionista festészet mellett nem hanyagolta el a színpompás japán fametszetek tanulmányozását sem, amelyek kiváltképpen felcsigázták érdeklődését. Talán ezeknek a tarkabarka, bájos csecsebecséknek köszönhette, hogy korábbi, nyomott hangulatú müveibe egyre több napfény elegyedett. Nagy hatással volt rá ugyancsak Gauguin, aki nálánál derűsebb színben szemlélte a világot. 1888-ban Arlesben, a francia délvidékén telepedett le a nyugtalan természetű művész. Ott már ideggyengeség tünetei mutatkoztak rajta, őrjöngési rohamokba esett, sőt öngyilkosságot is megkísérelt. Mindezen gyötrelmei ellenére legértékesebb műveit éppen élte alkonyán alkotta. Leghíresebbek a Napraforgók, a Kávéházi éjjel. Az őrlési kórház, Roulin postás arcképe. Gabonaföld ciprussal stb. Jóllehet van Gogh képeit a mindenkori beteges lelkiállapot, a fásultságtól, a gyöngéd összhangtól egészen az eget ostromló ujjongásig terjedő ingadozás jellemzi, kétségtelenül öt' kell tartanunk nemcsak az impresz- szionizmus, de a szuperimpresszionizmus korszaka kimagasló mesterének. Vincent van Goghot 37 é- vés korában, 1890 augusztus 29-én ragadta el a könyörtelen halál, anükor alkotó- képességének csúcsán állott. A maga nemében egyedülálló művész, halálának 75. évfordulójáról az idén kegyelettel emlékszik meg a művelt világ. k. a- ................ -u Új Nemzedék Nem is olya» új nemzedék ez már, — ha kor szerint vesz- szlik. Persze nem rossz értelemben írom ezt. mert megfontolt, komoly de ugyanakkor tettrekész emberek mind. Inkább csak arra utalok, hogy némi múltjuk már van. Kétszer szerepeltek a Jökai-napokon, s a gombaszögl ünnepélyeken is minden évben részt vesznek. — Az utolsó időben azonban, azt hiszem, mégis mintha valamilyen megállapodott, háborítatlan életet élnének. A kezdeti lendület, a kezdeti akarás elfáradt bennük. Továbbra is működik ugyan az énekkar, a tánccsoport és az Irodalmi színpad, de csak egész szerényen. Az ok? Több éves működés után egy épülő nagy város — Kassa — nem tud számukra biztosítani kultúrott- hont, kis irodát vagy valamiféle klubhelyiséget. Teljesen reálisan indultak, táncesoport- tal, énekkarral, irodalmi színpaddal, szerepeltek, bemutatkoztak. ám továbbra is egyedül maradtak. Az ipari iskolában. ha a takarítónő nem akadékoskodott, próbálhattak és próbálhatnak még ma is. Többet azonban nem tehettek, mivelhogy az iskola nem biztosíthatott ezen túl lehetőségeket. Tudjuk, hogy nehéz probléma. de jó akarattal mindent meg lehet oldani. Ha mások is körülnéznének, a sok beadvány, kérvény és irodai kilincskoptatás után, végre segítenének ezen a helyzeten. Persze, a jó szándék, a felelősség szükséges! Az Oj Nemzedék viszont tanulhatna az „ifjabb nemzedéktől", a Batsányi-kör tagjaitól, akik nem hagyják magukat. Mindjárt most, a kezdeti lépéseknél társadalmi keretek között működnek. Ok a Csema- dok járási elnökségét, titkárságát választották. Az Űj Nemzedék fiataljai viszont csatlakozhatnának a városi CSISZ- szervezethez, de nyilván ezer és ezer lehetőség van még. (Kelet-szlovákiai Vasmű, valamelyik kultúrotthon stb). Halogatás nélkül át kell lépni a jelenlegi kereteket, s utána lesz alkalom a belső problémák orvoslására is. — És még egy; úgy érzem, és azt ők is vallják, az akarat nem hiányzik. de nincs önbizalmuk. így például senki sem vállalja, illetve senki sem hiszi el önmagáról, hegy képes vezetni. Ahol kollektív munkáról van szó, ott szükséges, hogy az e- gyén, nemcsak mint egy a sok közül tevékenykedjen, hanem vezetőként Is helytálljon. Ez a fegyelem és ésszerűség kérdése csupán. Nyilván újabbak és újabbak csatlakoznak majd a körükhöz, ha kilépnek elszigeteltségükből, mert tapasztalatból tudom, hogy fiataljaink akarnak dolgozni, és tehetségüket társadalmunk szolgálatába bocsájta- ni. Né Mai fvéd elbeszélők A Dekamer onsorozat legújabb kötete a modern svéd irodalom elbeszéléseiből ad bő válogatást. Huszonkét 'idősebb és fiattá író szerepel egy-egy novellával. A kötetben megszólaltatott legidősebb író 1880-ban született, a legfiatalabb a harmincas évek végén. A válogatás betekintési nyújt az elmúlt másfél évtizedben szereplő írók munkásságába, összefoglalást ad a svéd irodalom legújabb törekvéseiről. A novellákból érdekes és sok szempontból új kép a- lakul ki Svédországról és a svéd irodalomról. Az itt között szövegek bizonyítják, hogy a svéd irodalom nem a misztikum, az északi ködök tája, vagy nem csupán az, hanem jelentős mértékben a jelen reális problémái felé fordul, rögzíti és bírálja a társadalom mozgását, jelenségeit. A svéd irodalomnak a régebbi irók müveiből megismert hagyományai szerencsés módon ötvöződnek a világirodalom új törekvéseivel, a mai svéd élet által felvetett problémákkal. A magyar könyvkiadóban ez az első kísérlet a modern svéd elbeszélő próza bemutatására. Kellőképpen egészíti ki azt a képet, amely az i- dősebb és a fiatalabb olvasóban a magyarul eddig megjelent müvek alapján a svéd i- rodcdomról kialakulóban van. IW.V.V.VAW.VAmSV.V.V.V.VAmV.V.’.WVWViV.W.VéAW ^’.V.V.V.V.V.V.V.V.V.'.V.V.V.V Manna Vlady Az idei moszkvai filmfesztivál koronázatlan királynője, a közönség 1. számú kedvence nem a bemutatott filmek egyikének főszereplője volt — a- mlnt az általában lenni szokott — hanem a tizenhárom tagból álló zsűri egyetlen nó- tagja, a hírneves francia filmszínésznő: Marina Vlady. * » * A világhírű filmcsillagon a légfeltűnőbb az egyszerűsége és sajátos, elragadó bája. Fiatal lánynak hat, pedig három fiú, a 9 kilenc éves Igor, a 7 éves Petja, és a 15 hónapos Vologya boldog édesanyja és ezt igyekszik is mindenkinek tudtára adni. Jellegzetessége, hogy mentes mindennemű „sztár-vonás“-tól, nem tartja fontosnak, hogy ő mutassa be a legújabb divatkreációkat vagy frizurakölteményeket. Arca testetlen, csaknem derékig érő, híres szőke haját leeresztve vagy kontyba tűzve viseli, zöld szemeiből sugárzik a frisseség, az életkedv, a megelégedettség. * * * Marina Vlady Moszkvában tíz napig állt a fényképezőgépek pergőtüzében s a zsűritag fárasztó és felelősségteljes munkája mellett fáradhatatlanul és kedvesen válaszolt az újságírók kérdéseire. A legnagyobb meglepetést tökéletes, idegen kiejtéstől mentés orosz beszédével szerezte. Tudvalévő u- gyanis, hogy Marina Vlady o- rosz szülök gyermeke, de 6, Párizsban _ született. Négy nyelven beszél, franciául, oroszul, angolul és olaszul, de a- nyanyelvének az oroszt tartja. A sajtókonferencián felmondta, hogy legnagyobb élményei közé tartozik az, amikor először életében, 1959-bén, za I. filmfesztivál alkalmából meglátta Moszkvát. Szavai szerint 'ez oly sokat jelentett számára, mint első filtnezési napja. « * * A szőke szépség szüleitől ö- rökölte tehetségét Édesapja operaénekes, édesanyja színésznő volt, s Marina három nővére is színésznő. A filmhez véletlenül, egyik nővéré révén került nem egészen tizennégy éves korában. Mire a tizennegyedik életévét betöltötte, már két film állt mögötte. Pályája zökkenőmentesen. egyenesen Ívelt felfelé. Sikereinek titka és biztosítéka, hogy kiváló színészi adottsága ragyogó szépségével és vonzó egyéniségével párosul. Leghíresebb filmjei az „özönvíz e- lőtt“. „A boszorkány". „Az árban" (nálunk készült csehszlovák-francia koprodukciős film), a „Kémek éjszakája“, „Az í- télet" és a „Mézkirálynő“, a- melyért 1963-ban, Cannes-ben a legjobb alakítás díját kapta. Inkább fitmszínésznőnek, mini színésznőnek íaríja magát, számos filmszerépe mellett színpadi alakítás alig van mögötte. Éppen ezért most Izgatottan várja legújabb bemutatkozását a párizsi közönség e- lőtt, Csehov „Három nővérének Irina szerepében. A darab érdekessége, hogy a másik két nővért Marina két nővére alakítja. Az újságírók kérdéseire elmondta, hogy a klasszikus o- rosz irodaiam alakjai közül legszívesebben Karenina Annáť szeretné eljátszani, a szovjet rendezők közül pedig Csuhraj- jal szeretne forgatni, továbbá az olasz Fellinivel, az amerikai Kazannal és a spanyol Bu- nuellel. Magánéletét nem szereti a nagyközönség előtt teregetni. Első férjétől, Robert Hossein, híres francia réndezőtől és filmszínésztől elvált, második férjé Jéan Claude Brouillet, civil pilóta, aki a moszkvai fesztiválra is elkísérte. Marina féltő gonddal nevéli gyermekéit, szabad idejében legszívesebben velük Játszik. Nagyon szerét sportolni, kitűnő lovas, s rajongója a hegyeknek, különösén az Alpoknak. Arra a kérdésre, hogy ml a kívánsága, a világszerte Ismert filmcsillagból a szerető édesanya beszél: „A fiaim jó emberek legyenek és sose vegyék fel a katonai egyenruhát!“ Két fesztivál tanulsága Komárom ég Igló hazánk magyar és szlovák műkedvelő színjátszóinak Mekkája. Komáromban, a Jókai- napok keretében a magyarok, Iglón pedig a szlovákok mutatják be tudásukat a közönségnek és a szakembereknek- Még a legjobbak is azért jönnek el, hogy a kiértékelésekből, a kritikából tanuljanak. A komáromi fesztiválnak még nincsenek olyan hagyományai, mint az iglóinak. Az idén rendezték meg harmadszor, míg az iglói fesztivál már évtizedes múltra tekint vissza. Még sok javítani való akad mind a rendezésben, mind a színvonalon. Egy azonban bizonyos: a komáromi Jókai-napok képet ad a magyar műkedvelő színjátszás helyzetéről. Az idén mindkét fesztiválon részt vettem és alkalmam volt összehasonlítani a szlovák és a magyar műkedvelő színjátszást. Érdemes minden vonalon megtenni ezt, főképp a két fesztivál rendezése, valamint a műkedvelő színjátszás mai céljának és jövőjének meghatározás« között. Az egyes előadásokról sokan írtak már a sajtó hasábjain s hogy ezek a kiértékelések menynyire voltak helyesek, főleg a Jókai-napokkal kapcsolatban, azon lehetne vitatkozni. A bírálatokról csak annyit: egy országos szemle alkalmával a bírálóbizottságnak arra kell törekednie, hogy véleményével emelje a jövő évi szemle színvonalát. A gyenge előadásokat tehát valóban bírálni, nem pedig dicsérni kell, mert ez csak árt színjátszó csoportjainknak. A fesztiválon műkedvelők vesznek részt, de az értékelésnek nem szabad műkedvelői szinten mozognia. A követelmények ma már magasak s ezt a bírálatnak kel! a csoport tudomására hoznia. Ne arról vitatkozzunk, hogy a népszínműben milyenek voltak a jelmezek. A színművészeiről kell vitatkozni, az emberábrázolásról, a mozgás- és beszédtechnikáról. Nem szabad apró-cseprő dolgokra, néha személyi vitákra elpazarolni azt a pár órát, amit egy előadás kiértékelésére szántak. Sajnos, ezekkel a hibákkal a Jökai- napokon gyakran találkoztunk. Iglón a pozitívumok tűntek fel. A szakemberekből, színikritikusokból álló bírálóbizottság és a szereplők között értékes viták alakultak ki. Jellémábrázolást, hibás rendezői koncepciót, naturalista színjátszást emlegettek. A hibákra rámutattak. Vannak magyar szakemberek is, akik képesek lennének ugyanerre a feladatra Komáromban. Bizonyítják ezt a MATESZ előadásait értékelő Írások. E szakemberek közül sokan ott voltak a Jókai-napokon. Nagy kár azonban, hogy különbséget tettek a hivatásos és a műkedvelő színjátszás között. Ez a felfogás egy országos szemle alkalmával nem állja meg a helyét. Ily módon lelohasztjuk műkedvelőink nemes becsvágyát a színvonalasabb és korszerűbb művészi teljesítmények elérésére. A fesztiválok dramaturgiája: Évek óta hangoztatott probléma a Jókai-napok műsortervének előzetes kidolgozása. Sajnos mégsincs rá remény, pedig nem egy javaslat hangzott el a múltban erre vonatkozólag. Az idei Jókai-napok előtt néhány héttel az Oj Szó cikket közölt Szuchy Emil tollából, érdemes idézni: „A Jókai- napokkal kapcsolatban egyetlen cél vezethet bennünket, hogy Komárom a műkedvelő színjátszás és rendezés jó Iskolája, a helyes dramaturgiai elképzelések bizonyítója legyen.“ Hát igen, cél van, csak sajnos nem e cél felé haladunk, legalábbis az Idei Jókai-napokon nem ez történt. Érdemes lenne egy pillantást vetni az Idei műsorra: Jókai, Csiky, Gárdonyi — tehát a klasszikusok. Az előadások naturalista felfogásban játszódtak le. Helyes, hogy nem feledkezünk meg a magyar klasszikusokról, de túlzásba nem szabad esni. A lévaiak Candoni „Szombat esti vágy“ című drámáját adták elő. Ez volt az egyetlen csoport, amely megfelelt a korszerű színház követelményének és megértette, hogy a műkedvelő színjátszás nem csupán dramatizált Jókai regényekből áll. A másik mai darab, Lackómé Kiss Ibolya „Erzsi tekintetes asszony“ című drámája vitathatatlanul megbukott. Pedig a rozsnyófak nem érdemelték meg a bukást, jó rendező és jó szereplők mellett kár, hogy ennyire gyenge darabot tűztek műsorukra. Bratislava! főiskolásaink szép célt tűrtek maguk elé: bemutatni az abszurd színházat. De talán jobb szerzőt is választhattak volna Ró- zewicznél, ha már igazi élményt akartak adni, például Ionescut vagy Hoffmannt. A szándék mégis tiszteletreméltó. És amiről példát vehetünk: Az iglói fesztiválra a csoportok egy központilag kidolgozott dramaturgiai terv szerint készülnek fel. s ez meglátszik a műsoron. Ott is találkoztunk magyar klasszikusokkal, a nyitó előadás Szigligeti „Liliomfi“ című vígjátéka volt, modern rendezésben, a peivigyeiek előadásában. Láttunk Goldoni vígjátékot, de nagyrészt mai szerzők darabjait mutatták be. A fesztivál vitathatatlanul legsikerültebb produkciója a Ces. Budejovice-J Zejer színház előadásában Hoffmann „Polgármester“ című drámája volt. Kár, hogy a bratislavai főiskolásaink ezt nem látták. A szerző a nyugati szinmüirodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője és ez a drámája ízelítőt nyújtott az abszurd színházból. A többi előadást is az útkeresés és a modem, korszerű színjátszás jellemezte. Természetesen a csoportok hivatásos szakemberek segítségéve! készültek fel az előadásokra. Sokan azt mondhatják erre: Megtehetik, van anyagi fedezetük, de a Csemadok szervezetek nem bővelkednek a pénzben. Mégis, ha a műkedvelő színjátszást művészetté akarjuk fejleszteni, akkor megoldást kell találnunk, meg kell nyernünk a művelődési otthonok vagy az üzemi klubok segítségét. Ma már nem lehet a műkedvelő színjátszást arra felhasználni, hogy egy-egy szervezet az anyagi helyzetén javítson. Példa rá a lévai csoport, amely a lévai Járási Népművelési Otthon keretében működik és az állandó műkedvelő színpad keretén beiül megkapja a szükséges anyagi támogatást. Az iglói fesztivál szervezése követendő példa lehet számunkra. A város azokon a napokon a fesztivál lázában élt, mindenki erről beszélt, ahová az ember nézett, mindenütt az előadásokat hirdető plakátokat, transzparenseket látott, a kirakatokban a fesztiválon résztvevő csoportok tablóit helyezték el. Sajnos, Komáromban mindez hiányzott. Jó volna, ha a Csemadok Központi Bizottsága a jövőben kiküldene néhány szakembert az Iglói vagy a hronovi fesztiválra a rendezést tanulmányozni. És végre időben kell foglalkozni a Jókai-napok központi dramaturgiai tervével. Most, az Idény kezdete előtt, még van idő felkészíteni csoportjainkat, s így jövőre a felsorolt hibák nagy része eltűnik a Jókai-napokról. Babusek Károly \ TT
