Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-08-17 / 33. szám

Pintér Tárnát:

Magyar irodalom • Magyar irodalom • Magyar irodalom • Magyar irodalom

víz zöld. A homok

A sárga. Mercedes azt mondta, kilencre jön. A fiú maga alá húzott lábakkal ül a parton. Pohár erős i- tal a reggeli. Halászmadarak csapkodnak a levegőben. Karcsú a szárnyuk. A homokba rajzolja őket. Kagylódarabok fénylertek a homokban.

Rajzolja a kiterjesztett szárnyú madarakat. Kerek, lapos kavics a szemük.

— Jó reggelt!

Háta mögül lép elő a lány. A bolyhos fürdököpeny szétnyílik rajta. Hosszú, barna combok. Kis derék. A lány nevet. Eltapossa a homokba rajzolt madarakat.

— Jő reggelt, Mercedes.

— Pontos vagyok ?

— Pontos, karcsú és szép. — Kösz.

Ülnek. Keményen vág árcuk- ba a fény. A part menti sás halott

— Úristen, milyen jó itt! — mondja a fiú.

— Na, van azért szebb hely is.

— Keleti-tenger?

— Nem.

— Úgysem találja ki.

Sima tó. Bekeríti őket a hőség. A lány napszemüvege két tükör. Elővette az olajos üveget. Karjai csillognak. Dörzsöli magára az olajat.

— Segít?

— Boldogan.

Feltérdel a fiú. A nyakszírt- nél kezdi. Belepréseli az olajat a bőrbe, Megreszket az é- rintéstől. Húzogatja tenyerét. A kis pihék lesimulnak, felemelkednek.

— Miért hallgat, kisfiú?

Félig hátrafordul a lány. Füle mellett félhold alakú, sápadt forradás.

— Szép a bőre, — mondja a fiú.

Pestre. És tart tovább a dolog. Hátha véglegesen.

— Maga mivel foglalkozik?

— Könyvtáros vagyok egy tízemben — mondja a fiú. És maga, Mercedes?

— Vegyi labor. Havi ezernyolc.

A lány sóhajt, legyint. Forró lassúsággal nyújtózik. Hóna alatt is barna a bőr.

— Hallott már üvegjachtról ? — kérdezi.

— Nem.

A lány megnedvesíti a száját. Hasrafekve beszél, a homokba.

— Azt mondják, Floridában ilyeneket látni a tengeren. Műanyagból vannak. Egészen átlátszóak. Ott mindig nyár van. Nyár. Nyár.

Megfeszül a lány. Olajos cseppek peregnek a hátán. Csukott szemmel keresi meg a fiú ujjait és szorítja.

— Szeretne Floridában élni?

— Szeretnék mindenhová elmenni — mondja a fiú.

' — Csak úgy mint látogató?

— Hát hogyan?

— Komolyan csak úgy?

— Komolyan, Mercedes.

— Örökre nem?

— Soha.

— Akkor sem. ha kénysze- rítenék ?

— Ki kényszerítene ?

— Mondjuk, hogy a viszonyok. Az élet.

anakodva néz a lány- . _ ra. Zárva vannak a

I II lány szemei. A szemI I If héjakon rezeg a náp- W fény. A levegő súlyos. I Vibrálnak a vonalak. A homokban gyöngypor ég. Az összeőrőlt kagylókban élet volt valamikor.

— Maga elmenne ?

— Igen, — lihegi a lány.

— Örökre?

— Örökre.

Az üdülőépületek az út menI

eg kellene csókolni

M

ázt a forradást. Étinek a homlokán volt apró sebhely. Azt mesélte, hogy korcsolyázás közben elesett. A- ának a fején van forradás. „Mit csináltak veled, apa?“ „Semmit. Éjjel a zárkában lekimentem a polcnak.“ „Mondtam már, hogy nem sináltak velem semmit.“ Apának a fején van forra- ás. Ott már soha nem nő ki haj.

— Köszönöm, kisfiú. Bekenem magát is?

Most a lány térdel a fiú láta mögött. Az olaj illata van levegőben. Egy vitorlás moz- ulatlanul áll.

— Ötkor indul a hajó Ti- anyba — mondja a fiú. — lines kedve átmenni.

— Ötkor? Rendben. Átmentünk. Miért ne.

Jó ez az egyszerűség, Az is ó, hogy hosszú, vékony comb- ai vannak. Jó a napsütés, lönnyű varázsa van mindenek itt. A szavaknak a nagy, öld víz ad fűszert. A fák, hegyek, a nyugalom. Éppen gy képzelte. Lesz itt egy lány is megértik egymást. Ha véget ír az üdülés, együtt utazunk

tén állnak. Az út mögött van a vasúti töltés, Megreszket a levegő. A gyorsvonat nem áll meg itt. Kendők lobognak a nyitott ablakokban. Végig a parton villognak a kagylódarabok. Nem lehet elmenni örökre. A kagyló tehetetlenül szétnyílik a napon. Lassan összezsugorodik benne a hús. A napra állított kagyló kiszikkad és meghal. A kagylónak az otthona a víz.

Felemeli a lány fejét. Állát két ujjával tartja. A lány pupillájában zavaros színek keverednek.

— Valami baj van?

— Ugyan! Mi baj lenne?

— Miért sír, Mercedes?

— Dehogy sírok. — Hirte-' len ül fel a lány. — Mit szól egy pohár italhoz?

— Ilyen időben nincs jobb

dolog a világon, mint egy pohár hideg ital — mondja a fiú. *

A kerthelyiség nyolcvan lépés. Párna van a nádszékeken. Éppen a mólóra látni.

— Sört ?

— Konyakot — mondja a lány.

— Én inkább sört.

— igyon sört, kisfiú.

zzadtan mászkálnak a pincérek. Egy nyak- kendős férfi csámcsogva eszik. A fiú kihúzza lábát a szandálból. Érzi talpa a- latt a hűs kavicsokat.

— Mit akar mindig Floridával ?

— Ki fogok menni.

— De miért ?

— Ott nagyon jó.

— Van itt valami baja, Mercedes ?

— Ott egészen más.

— Hülyeség — mondja a fiú.

— Nem haragszik, ha azt mondom, hogy ez egy nagy hülyeség ?

Homályos a söröspohár oldala. Lent a mólónál pihenő vitorlások állnak a zöid vízen. Az asztalterítőn levelek árnyéka látszik. A lány arcán is. Csak az a kis sebhely világít.

A lány kiisszp a konyakot és a oohár szódát. Forgatja a talpas poharat.

— Floridában van a férjem

— szól halkan.

— Férje?

— Nem mondtam magának, hogy asszony vagyok? Baj?

— Azt hittem, lány.

— Asszony vagyok. És így minden egyszerűbb. Nem gondolja kisfiú?

Az úton autó közeledik. Élesen fordul a kerthelyiség bejáratához. A lány nem fordul a kocsi felé, úgy mondja:

— Pé hetvenes. Vadonatúj.

— Az.

— Gyuritól fekete Octáviát kaptam a névnapomra.

Autó. Üvegjacht. Más semmi? Semmi más?

— Menjünk — mondja a fiú.

eljes szélcsend van. Tihany fölött fátyolfelhők, A lány a fiúba karol. Kapaszkodik belé, mintha attól félne, hogy elmegy. A sínen megint végigrobog egy gyorsvonat.

A lány odanyomja a száját a fiú nyakához.

— Haragszol valamiért?

— Gondolkozom.

— Én nem akarok gondolkozni. Annyit gondolkoztam már. Amikor elment, tüdőgyulladással feküdtem. Eljött hozzám a kórházba. Azt mondta, kiküldetést kapott Nyugat-Né- metországba. Kutatómérnök volt. Nem látott ebben az országban semmi fantáziát. „Nincsen perspektívám" — mindig ezt hallottam tőle. Elment, Én pedig betegre gondolkoztam magam.

— Felejtsd el ezt az egészet.

— Színes képeslapokat küld. Azt ígéri, kivitet Floridába. Mi lesz velem ?

— Rendbe hozzuk az életedet.

A lány ledobja magáról a fürdőköpenyt. Ledől a pokrócra. Két tenyerébe fogja a fiú arcát.

— Te hiszel bennem?

— Hiszek — mondja a fiú.

Meg kell őt váltani. Tartani

a karját, hogy megtanuljon járni. Mindenkin van valami forradás. Mindenki kap egyszer sebet. A sebek szépen lassan gyógyulnak.

— Mitől van ez a kis forradás a füled mellett?

sÍB

>5

ra

cb

2

£

©

75

©

U

5m

cc

©5

cn

s

s

o

©

O

U

u

nj

>>

©5

CÜ

2

S

o

75

T3

©

U

U

©

©5

©

s

WEÖRÖS SÁNDOR

Ablak az éjbe

szűz arc égi vánkosán át a vércsék városán lehajolt

szárnyak és csőrök felett gömbölyű tér megreped penge hold

várás ablaknégyszögé bámuló illat zene libegő

kereté négy széle fog szélből épült bástyafok égi kő

de ha te hámba fogod nyergeled az ablakot

paripád

<OD

vihar vállán szoroson

fénylő szűz arc eloson

ifi

0

u.

ködön át

O

*-»

CS3L

ablaknégyszög aki vá-'

<

GO

illat zene aki bákJ

kerete

X

«Dad

illa-bá és iilla-bé

Crt

C/5

=3

az éj meghasad belé de ha te

<

»

=r

o

04

V

5*

3

S

o

"re

O

_SU

CB

>1

ra

Ezt a fejet nem formálta saját képére az Isten Q ezt a fejet a tegnap emléke és a ma kétségei

gyötrik 2

ebben a fejben forradalmak magvai csíráznak ^ erre a fejre régóta lesben áll a hóhér ezeket a kezeket a teremtés eszméje vezérli ezek a kezek balról áldották és megátkozottak

jobbról

ezek a kezek lesújtanak és felemelnek egyszerre ezek a bilincsek nyomait viselik ezek a kezek nem kulcsolödnak imára ezek a kezek undorodnak a vértől ezek a lábak nem csúsznak el egy narancshéjon 0 ezek a lábak összekötik a nyugatot a kelettel g ezek a lábak agyontapossák a sárkány hét fejét g ezek a lábak eljutnak arra a tájra melyről a fej CS

tt -i

o a,

as,

ô 3

ez a szív saját parazsából újjászüli önmagát

ez a szív az én szívem ikertestvére „

ez az ember olyan amilyen én vagyok

egyazon ég alatt

egyazon dalt

daloljuk

vetésről

aratásról.

T

PILINSZKY JÁNOS:

Négysoros

Alvó szegek a jéghideg homokban.

Plakátmagányban ázó éjjelek.

Égve hagytad a folyosón a villanyt.

Ma ontják véremet.

JUHÁSZ FERENC:

l A csönd virága

A csönd elvirágzik levelet hajt a bánat nagy erekkel ne sikolts ne törj meg engem a szemeddel ne feszíts föl a jajgatásra eleven síró kötelekkel századok húsomban szerveimben belep a halál döngő kék legyekkel.

Mint a polip karjai idegeim a nyálas űrbe kinyúlnak csillag-halacskákra tekerődnek forró vérüktől ittasxdnak Nyálkás zöld szem vagyok tengelyen forgó szenvedéseim kígyóinak emelj ki mélyeimből üveges-közönyömtől ragadozóálcámtól szabaduljak egy szarvast hallottam énekelni vándoroljunk arra a tájra ott csöndből vannak a levelek a némaság fái felszöknek sudárra — ott piros madarak virágzanak ödöng a szelídség őzsutája ® kihajt szívedből a szívem holdfényben nyit a csönd virága £

0 CSANÁDI IMRE:

1 Hitvalló

s

©

CD

V©

*5*

©

a

©

2

©

CD

©

n*

©

fit

s.

©

3

s*

CÖ

O)

©

2

B

o

75

©

u

u

CÖ

©1

CÖ

2

S

^©

75

©

u

•M

SCB

>>

ra

CB

2

Nincsen pöröm a Szocializmussal, •

hiszek benne és akarok Is hinni, vallom magam kölykének annyi jussa., mit nem egy, aki magát bele enni

tudta ügyesen, mint kukac a sajtba, és bizalmatlan, fölülről, hfzottan sandít most rám, gonoszul kapva rajta,

hogy nem faltam, mint ő, sőt fintorogtam.

Öröm nekem, ha zsongja egy egész nép: van több kenyér, több jó szó, több egészség. Van gond is, — több, hogysem bambán örülnék.

Akad, mi csüggeszt, mit száj, elme rosszall — nincsen pöröm a Szocializmussal.

Gondolom, egyszer az is megbecsül még.

RÁKOS SÁNDOR:

Harc a madárral

Még maróbb csőkok, még csontig égőbb » szavak kellenének, <<■ még magasabb frekvenciájú önátadás » s szeretet, szeretet, szeretőt _.

kifogyhatatlan készletekkel, hogy az érdemtelenek is torkig o>

lakhassanak belőle. £2.

©- 3

Ha minden ízt végigkóstoltál, lehet még

egy, amit nem ismersz ® s éppen az a legízesebb, m

ha minden színt végigkevertél, lehet még g egy, amit nem ismersz jó s éppen ez a legszínesebb, _ »

ha minden fotimáť végigmintáztál, lehet “* még egy, amit nem ismersz s éppen az a' legfontosabb.

s

•2

75

o

o

u

u

CÖ

©5

CÖ

s

<3

i

©

fid

£L

©*

3

Magyar irodalom • Magyar irodalom • Magyar irodalom

— Autóbaleset. Ittam,

— Le kellene szoknod a ko- Magyar irodalom nyakról.

— Már nincs kocsim. Lassan közeledik a part felé. sem gondolt arra, hogy az or— Akkor is. Ketten eveznek benne. A ned- szágot itthagyja. Pedig egy év

— Te hiszed, hogy le tudnék vés lapátok visszadobják a su- és huszonnégy nap után szabaszokni róla? garakat. Már nyakig ér a víz. dúlt, ötvenhárom tavaszán.-«Persze. És nem fogs? Flo- Ellöki magát a ruganyos talaj- Igen. Az ember megtalálja ridára gondolni többé. Itt élsz, tói. Nyugodt tempókkal úszik, perspektíváját, ha van miben

Láttál egy madarat gyermekkorod

kertjében, hallottad énekelni. Meg akartad fogni azt a madarat, de * elröpült — egy-két szárnytolla maradt

csupán kezedben. 2 Pedig még kell fognod, papírra kell bűvöl- ^ nőd, számytollai kékes ámyjátékával, v; hogy röpködjön és énekeljen, mint abban a kertben röpködött és énekelt, gyermekkorod birsalmavirágú kertjében.

A madár élszállott. Éneke nem hallatszik

többé.

De visszarepül még bizonyosan! §

Egyetlenegyszer még bizonyosan

visszaröpül! 9

Fogd még akkor, köss lábára zsinórt, g

s hurkold csuklódra, hogy soha többé él g ne hagyhasson! c©

Negyven félé közelítesz. Ne alkudj!

©

Itt kell megkeresned a boldog Ságodat.

A lány melegen mosolyog.

Bólint.

—Igaz.

Harminc fok van árnyékban,

Tiszta a víz. Zöld mélységekbe látni. Jő, hogy úszni tud az ember. Úszni, ki a nyílt vízre. Aztán vissza a partra. A parton egy lány ül és vár. A lány füle mellett félhold alakú forA

A levegő nem mozdul. Nyelni radás. Meg kellene csókolni azt is nehéz. a sebhelyet. Attól majd minden

— Úszom egyet — mondja rendbejön. Apának a fején van a fiú. forradás. Soha nem beszél arégigmegy a forró ho- ról az egy évről.Egy év és hu- mokon. Nevetve néz. szonnégy napig volt börtönben, hátra. Gyorsan gázol ártatlanul. Nem mutogatta bel- a vízben Szikráznak a sö sebét. Nem tépte fel, takar Majdnem néptelen a part.

V

mokon. Nevetve néz. szonnégy napig volt börtönben, Jobbra fehér gépkocsi áll. Egy

hátra. Gyorsan gázol ártatlanul. Nem mutogatta bel- harang szól. Dél van. A lányt

a vízben Szikráznak a sö sebét. Nem tépte fel, takar- nem látja. Kigyalogol. Teleszív- _v ^

______

szétfröccsenő csep- gáttá, hallgatott. És kígyó- ja tüdejét. Vállain már szá- bait maga alá húzza. Keres egy

pék. Kinyújtott kar- gyűlt, mert hitt. A kutatómér- ráz a bőr, Az autó motorja kis botot. Újrarajzolja a horal int vissza. Jó most itt. Az nökök sokat keresnek. Apa halkan berreg. Odapillant. A mokban a madarakat, amelyeä vitorlás kimozdult a képből, csak kétezret. Apa egy percig lány egy halászinges férfival két az a nő eltaposott.

beszélget. Pörgeti közben napszemüvegét. A fiú leül a pokrócra. Nem néz arra. A lány ujjai érintik meg a hátát.

— Egy kicsit elmegyek ezzel a fehér Skodával — mondja a lány.

Áll egy ideig. Aztán felkapja a fürdőköpenyét és a zippX“'tempó nem fáraszt“- f,ras nylon táskát. Gyors íz- télén' csokot ad a fiú szájára.

— Ötkor indul a hajó, ugye? Háromnegyedkor a kikötőnél várlak. Számítok rá, édes.

— Jő utat — mondja a fiŰ zsibbadt szájjal.

A víz zöld. A homok sárga. Törött kagylók villognak. Láhinnie. És ha akar hinni.

fiú visszafordul.

Sprintben úszik. Arcát a vízbe nyomja.

ja ki. Minden második karcsapás után vesz levegőt. Lábai fehér habcsíkokat vernek a nyugodt vízen. '